A 39 éves ember, aki kimászott a náci bőrből, és eltűnt
Van a svéd ujhullám állócsillagának, Felix Herngrennek egy filmje, a Hundraaringen som klev ut genom fönstret och försvann. Azaz: A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt. Nem vicc! Valóban ez a svéd vígjáték címe. A mozi amolyan skandináv Forrest Gump. A történet főszereplőjével, Allan Karlssonnal (Robert Gustafsson) hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgok esnek meg. Csakúgy, mint a címben szereplő 39 éves emberrel, aki nevezetesen egy pártelnök (nevezzük VONA GÁBORNAK). No, ez a pártelnök, amint meghallotta, hogy az egyik alelnöke (nevezzük Apáti Istvánnak) régebben zsidózott, azonnal álruhás országjárásba kezdett. Felvette a liberál-köpönyeget, és elment mélyinterjút adni Rangos Katalinnak, a Spinoza zsidó közösségi házba.
Hogy milyen hihetetlen dolgok estek meg emberünkkel? Nos… hihetetlenek! Mondom… hihetetlenek! Máshogyan: olyan dolgok, amelyek alig, vagy tán egyáltalán nem hihetőek. Olyasfajta történések, melyeket, ha fehér lakmuszpapírra cseppentünk, egy ötágú vörös csillagba foglalt, szivárványzászló szín horogkeresztet rajzolnak ki. Mielőtt azonban néhány momentumot hoznék fel példa gyanánt, elevenítsük fel, ki is az a Rangos Katalin. Katalin 1987-től a rendszerváltásig a Magyar Televízió főmunkatársa, a Híradó szerkesztője. 2003-tól 2004-ig a Magyar Televízió programigazgatója. 2004-2008 között elnöki és műsorpolitikai főtanácsos, 2008-tól 2010-ig a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke. 2017-ig hét éven keresztül vezette saját műsorát a Klub Rádión. Mindezek alapján elmondható, hogy vélelmezhetően kevés szélsőjobb kötődése van, vagy tán egy sem. Ugyanezt el lehet mondani a közönség soraiban ülő rajongótáboráról is, hiszen a Spinoza Ház, kávézó és színház vállaltan a zsidó értelmiség kedvenc belvárosi találkozóhelye. Tehát a mi 39 éves elnökünk belecsap a lecsóba. Nem aprózza, nem kispályázik, Dánielként lép az oroszlán barlangjába. S ott a következőkre derít fényt hallgatósága előtt.
Először is ma már nem venné fel a gárdamellényt. Egyrészt, mert nem hisz benne, másrészt, mert meg sincs már. Elajándékozta egy olyan barátjának, aki – most tessék figyelni – még hisz benne. Aztán persze, a Gárda. Na, jó, igen, az ő ötlete volt. De nem zsidók és cigányok ellen, hanem Gyurcsány ellen alakult. Csak hát… nem voltak felkészülve arra, hogy ekkora tömeget hogyan kell mozgatni. Tetszenek érteni, ugye? A gárda Vona szerint azért lett önjáró, mert túl sokan voltak. És hát valahogy bekeveredtek köreikbe a nácik.
(Itt jegyzem meg, hogy ez idő tájt lehetetlen volt eltelnie egy elnökségi ülésnek úgy, hogy ne csörögjön legalább egyvalaki olyannak a telefonja, akinek csengőhangja vagy a Horst Wessel induló, vagy Adolf Hitler valamelyik híres beszédének emblematikus részlete. De mindegy is. „Ugorgyunk!” – ahogyan Pósalaki bácsi mondta anno a kis Nyilasnak.)
Tehát a Gárda. Hogy hogyan lett vége a sikertörténetnek? Erre is megtudjuk a választ Elnök úrtól. Elnök úr azt mondja:
„A titkosszolgálat beköltözött a Gárdába.”
Ezt pediglen onnan tudja, hogy egy titkosszolgálatos ismerőse azt mondta: van még három oldal, tehát még akár háromfelé szalámizhatják a gárda összes szétszakadt részét.
Nem untatom a kedves olvasót az összes összehordott fantasztikummal, ami a közel másfél órás interjú alatt elhagyja Elnök úr száját. Azt viszont nem tudom megkerülni, amikor Havas Henriknek a róla megjelent könyvéből idéz. Hogy csak néhány ízelítőt mondjak: kiskorában pigment-hiányos volt a térde, ezért nem tudott rövidnadrágot felvenni. Ugyancsak kiskorában legyek szárnyát tépkedte ki, s az így szárnyatlanított rovarokat hol pókok, hol pedig hangyák etetésére használta fel. (E ponton jegyzi meg, hogy reméli, másnap reggel mindezt megírja a Pesti Srácok. Köszönjük, Elnök úr, igyekszünk megfelelni olvasóink kívánalmainak, így az önének is.)
A légykínzásért ma már vezekel. Történetesen sosem öl legyet (v.ö. a légynek sem árt). Sőt! Egy parlamenti bizottsági ülésen, mikor Hoffmann Rózsa poharába légy repült, személyesen ő, az Elnök úr mentette ki a pácba került rovart, majd kivitte a bizottsági ülésteremből, és szabadon engedte a Tisztelt Házban. Nyilván az ilyen nagyfokú őszinteséget, s ezeket a bájos történeteket ellenfele, Orbán Viktor legfeljebb, ha úgy tudná ellensúlyozni, ha kiderülne, hogy gyerekkorában ártatlan báránykákra támadó parlagi sasok szárnyait tépkedte ki puszta kézzel, szabadidejében pedig kovácsüllőket dobott bele a Napba. Mindenesetre elmondható, hogy az ember egy egész életet képes teljes nyugalomban, valamint egészségben és lelki békében leélni anélkül, hogy tudná választott politikusáról az iylen és hasonló érdekességeket.
Az igazi döbbenet azonban a beszélgetés végén található. Nem, nem az a rész, amikor Vona azt ecseteli, hogy amikor a tömegnek szónokol, akkor a tömeg számára egy nő. Itt speciel várnám, hogy bekerüljön a képbe valamiféle #metoo őrület, de nem. Rangos Katalin nem harap rá, Vona pedig nem árulja el, hogy a nőnek tekintett tömeggel kölcsönös megegyezésen alapuló szerelmeskedést akar-e folytatni, vagy csak simán abuzálni óhajtja. Hanem, amikor Rangos arról kérdezi, hogy értékesítő (v.ö. ügynök) korából mit hozott át a politikai életbe, na, itt aztán… Inkább szó szerint idézem:
„Az értékesítés az valóban egy nagyon komoly tanulmány volt a számomra, arra, hogy emberekhez hogyan kell fordulni. A politika is egy értékesítés. És itt vontam a könyvben egy párhuzamot, hogy a politika is arról szól, hogy van egy termék, most nagyon csúnyán fogalmazva, amit… amit el kell adni az embereknek. Meg kell őket győzni arról, hogy vedd meg az én termékemet. S a könyvben is elmondom azt, hogy a legjobb az, hogyha az értékesítő azonosulni tud ezzel a termékkel. Tehát hisz abban, hogy ez a termék jó. És hisz abban, hogy ez a termék a vásárlónak az életét is jobbá teszi. Mert ha nem hisz, az…egyrészt átveri a vásárlót, más részről pedig, nem biztos, hogy hiteles… tud lenni ennek a folyamata során. És nagyon sokat tanultam meg, mert sok mindent értékesítettem. Lift-vészjelző berendezést, teniszpályákat, üzlethelységeket (sic!), angol nyelvtanfolyamokat… Egészen elképesztő… találkozásaim voltak, és egészen sokféle emberrel. Hát például, amikor a lift-vészjelző berendezéseket kellett értékesítenem, akkor nagyon sok házmesterrel találkoztam.”
Hogyan is mondja József Attila Mondd, mit érlel… című versében? „…neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé…”. Felejtsük el gyorsan az idén zsidózó Zagyvát, vagy a 2011-ben zsidózó Apátit! Boruljon a feledés fátyla Pörzsére, aki hol az MSZP-nek, hol a Fidesznek kampányolt, majd a végén a Jobbikból Gulyás Márton filmjébe, és Simicska Lajos ölelő keblére tért meg! Ne bolygassuk az uniós zászlót égető Murányit, aki most uniós bért követel! Mert ennél sajnos sokkal komolyabb a baj. Az ember, aki saját magát az ország leendő miniszterelnökének vizionálja, ezt a víziót saját magával és pártjával együtt termékként kívánja ránk sózni. Nekem ez viszont nem kicsit tűnik házmestertempónak…
Egy biztos. A 39 éves ember kimászott a náci bőrből, és eltűnt. Helyette kaptuk ezt a csillogó szemű Key account managert, aki közvetlenül a Sales (v.ö. Simicska) alá dolgozva próbálja nekünk eladni ezt a kusza ideákból összetákolt katyvaszt. Ezt a muszlim-barát „néppártot”, mely nyomokban szvasztikát tartalmazhat.
No, Adjon az Allah! Shabbat shalomot!
(Forrás: https://hirtv.hu/ahirtvhirei/felvenne-megint-a-mellenyt-vona-gabor-2428155 )
