Minden képzeletet felülmúl az, amit menekültügyben a szerb-magyar határon és Vajdaságban tapasztalt a PestiSrácok.hu. Miközben gőzerővel épül a déli határzár, a zöldhatáron ötpercenként bukkannak fel 10-12-20 fős csoportok és lépnek papírok nélkül, illegálisan magyar területre. A portálunk által készített videóból egyértelműen kiderül, hogy gyakorlatilag átjáróház a zöldhatár, és özönlenek Magyarországra a menekültek. A PestiSrácok.hu Szerbiában, Vajdaságban is forgatott, ahol több ezer menekült vár arra, hogy az embercsempészek Magyarországra segítsék őket. Portálunk szerbiai embercsempészbe is belebotlott, aki szemünk és fülünk hallatára alkudozott migránsokkal a tarifáról. Megdöbbentő, hogy a szerb oldalon várakozó, de Budapestre tartó menekültek azt is elmondták a PestiSrácok.hu-nak, hogy a szerb rendőröket lazán és minden gond nélkül le tudják fizetni, ugyanakkor társaiktól azt hallották, hogy a magyar hatóságok nem korruptak, amely megnehezíti a helyzetüket.
SZARVAS SZILVESZTER – PestiSrácok.hu
Az épülő déli határzárat kikerülve, a dolgozó katonáktól mindössze néhány tíz méterre, naponta több mint ezer menekült lép illegálisan, papírok nélkül Magyarország területére – tapasztalta a PestiSrácok.hu. Portálunk a szerb-magyar határon, és Szerbiában, Vajdaságban is forgatott. A magyar határra egyértelműen óriási, és fokozódó migrációs nyomás nehezedik, Szerbiában pedig ezrek várakoznak arra, hogy embercsempészek segítségével Budapest felé vehessék az irányt. Megtudtuk, szinte nincs olyan vajdasági település, ahol az embercsempészek már ne építették volna ki a hálózataikat, akik gyakran a rendőrök segítségével és asszisztálásával nyomják át Magyarországra a bevándorlókat. Az üzlet egyébként éjszaka, este 11 óra után jár csúcsra, az embercsempészek akkor a legaktívabbak.
Portálunk szerbiai embercsempészbe is belebotlott, aki szemünk és fülünk hallatára alkudozott migránsokkal a tarifáról. Megdöbbentő, hogy a szerb oldalon várakozó, de Budapestre tartó menekültek azt is elmondták a PestiSrácok.hu-nak, hogy a szerb rendőröket lazán és minden gond nélkül le tudják fizetni, ugyanakkor társaiktól azt hallották, hogy a magyar hatóságok nem korruptak, amely megnehezíti a helyzetüket.
A vajdasági, kilencezres lélekszámú Magyarkanizsán is jártunk, ahova naponta 1500 bevándorló érkezik, többségük a város főterén sátrakban, pokrócokon alszik. Éppen ottjártunkkor derült ki, hogy a város vezetői sátortábort építenek ki a település külterületén, hogy ott szállásolhassák el a migránsokat, és hogy az illegális bevándorlók ne a település központjában tartózkodjanak.
Ismert, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) az idén, augusztus 3-ig 102 263 menedékjog iránti kérelmet regisztrált Magyarországon. Július 31-ig 61 969 ügyben hoztak döntést, ezek érintették a tavaly benyújtott, folyamatban lévő kérelmeket is. Közölték: 59 842 eljárást megszüntető határozat született, tekintettel arra, hogy a menedékkérő időközben ismeretlen helyre távozott. Ez döntések meghatározó hányada koszovói állampolgárokat érintett. A BÁH tájékoztatása szerint az idén mindössze 274 személy részesült a nemzetközi védelem valamilyen formájában.
Riporter: Szarvas Szilveszter, operatőr-vágó: Gaszner Veronika
Fotó: részlet a videóból
jenofi gyorgy
2015-08-14 at 10:24
Néhány szó a migrációs kérdéshez-BOCSÁNAT, KICSIT HOSSZÚ HOZZÁSZÓLÁS!
Szögezzük le az elején, én is bevándorló vagyok, valamint a korom szerint inkább idősebb ember, mint fiatal. Bevándorló vagyok, mert az apámnak 1945-ig német neve volt, az idősebb kitétel igazolása nem szükséges, de tán azért lehet bármiféle jelentősége, mert távlatosabban tudom szemlélni a kérdést. Tegyünk egy rövid kis kitérőt: képzeljük el azt a helyzetet, elutaztunk vidékre a rég nem látott rokonainkhoz, ahol jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, felelevenítettük a 30 évvel korábban történt családi eseményeket, az asszony kitűnő ebédeket főzött nekünk, a sütemény a régi ízeket idézte, és a gyerekek is elfogadhatóan köszöntek nekünk, aztán persze a számítógépeiket, a mobiljukat babrálták, jöttek a tetkós barátnők, de összességében jól éreztük magunkat. Az ágyunk picit kényelmetlen volt, otthon másként áll az ágybetét, az itt olyan „szétaludt” benyomását keltette. A végén elköszönünk, megköszönünk mindent, beülünk a kocsiba, és irány az otthon. De jó is lesz újra hazamenni, a mi általunk kialakított, megszokott helyen reggel felébredni. Emberi tulajdonság, nincs benne semmi rossz, hogy elkezdjük útközben az elemzést, ez itt így van, az úgy, a Kati jól hordja a gyenge haját, Pista felszedett pár kilót, az ágy innen volt kényelmetlen, a szék onnan. Lehetne sorolni, aztán hazaérünk, és a WC a mi ízlésünk szerint elrendezett, a törülközőtartó erre néz, a zuhany koncentráltan permetezi a vizet. Hazaértünk. Ezt szoktuk meg, ezt szeretjük, itt vagyunk otthon. Azok az emberek azonban, akik hozzánk jönnek, nem találnak csapot, nincs olyan WC, mint otthon volt, itt mosakodni szoktak a használat után, hiába keresi a szomszédot, nem találkozik vele, csak egy emberrel, aki 80 kilométerrel arrébb lakott a háború előtt, és már járt a mi városunkban, és emlékszik onnan valamire. Itt van orvos, szépen csomagoltak az élelmiszerek, és amúgy is, itt minden más. Ezek az emberek, sokszor egy évi rendkívül kimerítő utazás, gyaloglás, megaláztatás, többszöri reményt vesztettség után eljutnak a magyarok földjére. Vajon mi lesz errefelé? Az itteni indiánoknak, hiszen emberszerető népnek kell lennünk, mert /és most lehet, hogy gúnyos leszek/ mások is szeretnek minket, az emberiesség keresztényi elve szerint segíteniük kell, azaz jó vendéglátóknak kell minősülnünk. Politikai vagy gazdasági menekült? Ebből a szempontból mindegy, a világ egy polgára, és most itt van. Csenget. Mi itthon vagyunk. Ajtót nyitunk. Elmosolyodunk, nehogy rossz érzése legyen. Kedvesek vagyunk. Beinvitáljuk, leültetjük és megkínáljuk. Vendéglátók leszünk, és megkérdezzük, miben segíthetünk. Közben rásandíthatunk az íróasztalunkon fekvő és kifizetetlen gázszámlára, de elhessegetjük a gondolatot: igen, azzal kéne foglalkozni, de vendégünk van, és mi keresztény emberek vagyunk, tehát most velük foglakozunk. Lehet, hogy ők nem keresztények, de emberek, és gondjaik, bajaik, fájdalmaik vannak. Elvesztették az otthonukat, azaz eladták, otthagyták az irigykedő szomszédot, a szomszéd maradt a háborús bizonytalanságban odahaza, azaz ők vállalkoztak a nagy ismeretlenre, a többtényezős egyenlet megoldására: sikerül-e pontot tenni egy új haza magtalálására. Mi ebben az oldalukon vagyunk. Ez a dolog érzelmi és általános emberi része. Most nézzük a részleteket.
Ha történelmi távlatot szemlélünk, emlékszünk arra, Hakem kalifa alatt mi is történt a Szent földön. A keresztényeket és a zsidókat megkülönböztették, és őket szabad volt büntetlenül meggyilkolni, akár az utcán is. Halála után csökkent valamelyest a kilengések mértéke, de nem szűnt meg. Később Jeruzsálem okán II. Orbán pápa felhívással élt, és a szent helyek látogathatósága ürügyén olykor gyülevész, később szervezett hadjáratok születtek. A hittérítés, még ha az időben ugrunk is, erőszakos formákat öltött. Ma a hit és a szexuális szokások tabu témának számítanak, tehát az ide érkezők hitével nekünk semmi gondunk nem lehet, még úgy sem, hogy az ottani, szír, afgán, pakisztáni vallási villongások természetrajzával nem vagyunk tisztában. A világ ilyen, sokszínű, és ebben mi is furcsa szerzett lehetünk az ide érkezők számára. Európa vészesen összekeveredett, és kb. ezer év távlatában oda igyekeznek, ahonnan akkoriban a kardok és nyilak gyilkos hatását kapták. Ma azonban más a világ. Bár látunk és láttunk súlyos vallási összeütközéseket, az Európai Unió pozitívan áll a különböző népek és entitások keveredéséhez, és egymás mellett éléséhez. Ennek az uniónak vagyunk mi is a tagjai.
A következőkben sokkal konkrétabb tények kerülnek szóba. Egy 2015. augusztusi híradó nyomán pontokba szedve nézzünk meg néhány kérdést, ami erre rakódik, de az alapállás, a fent vázolt tényállás mintha halványodna a fejekben. A főváros zónákat alakított ki, ahová viszik a menekülteket. Számomra ez elfogadható, különösen annak fényében, hogy itt két irányban kell gondolkodni. Az egyik és remélhetőleg a legfontosabb, hogy ezeknek az embereknek az ellátása tömbben sokkal jobban megvalósítható, mintha teljesen szétszórtan lézengenének a városban, és így alapvetően az egészségügyi és biztonsági ellátásuk egyszerűbb. A másik a honi lakosság érzelmeinek, érzületeinek a figyelembe vétele, bár ezzel kapcsolatban vannak kérdőjelek. Sok nyilatkozó egyenesen piszkos, mocskos és feltehetően beteg emberekről beszél. Lehet ebben is igazság, de menjünk csak vissza: megérkeznek a vendégek, és mi rögtön azt mondjuk nekik, Lalikám, menjetek a fürdőszobába, mosakodjatok meg, pisiljetek, és illatosítsátok ki magatokat?? Nem, ezt nem illik és nem szabad! Vajon meddig maradnának a vendégek? Ha az a cél, hogy minél hamarabb hazamenjenek, akkor igen. Esetünkben, lássuk be, ez a verzió szinte elképzelhetetlen, mert egyszerűen nincs visszaút, és itt merül fel az a kérdés, mi lesz fél év múlva, öt év múlva! Gondolkodni kellene rajta! A zónák tehát felálltak, a főváros lépett, és valamilyen megoldás felé elmozdult, még úgy is, hogy esetleg sokan rákérdezhettek volna a magyar hajléktalonokat ellátó lépések milyenségére. Mi a prioritás? Ki élvez előnyt? Visszatekintve: ha itt a vendég, akkor csak a beteg nagyival foglakozunk, megérti a vendég vagy igyekszem ide is figyelmet fordítani, oda is helytállni. Ez az igazi művészet! A tévéműsor azt sugallja, a cél, kivonni őket a fővárosból. Nos, én több mint 60 éve fővárosi vagyok, ahogy mondani szokták, itt már jogaim vannak, de miért? Akkor Szolnokra tehát mehetnének, az nem a főváros? Aztán jön a közparkok tehermentesítése, ezzel egyet lehet érteni, Magyarország rengeteg EU-s pénzt fordított a közparkok, játszóterek szépítésére, ennek állagmegóvása közérdek. Ha megmaradunk a példánál, a vendég elhelyezése a mi okosságunkra van bízva úgy, hogy mi is kényelmesen lakhassunk, és a hozzánk betért is jól érezze magát. Ezt én közös érdeknek hívnám. Sajnos le kell szögeznem, azt nem tehetjük már meg, hogy nem veszünk tudomást arról, hogy jöttek hozzánk! Az EU vezérkara azonban, a jelek szerint, és itt ne csak Magyarország gondjára asszociáljunk, bőven költi a hatalmas, egy év során megkeresett pénzt, mert túl sok reagálást abból az irányból nem hallottunk az utóbbi hetekben az Európa-szerte aggasztóvá váló problémával kapcsolatban.Természetesen nekik is jár a szabadság, uborkaszezon van, de tessék ezt elmagyarázni a magyar egészségügyi ellátó személyzetnek, akik 38 fok melegben, verejtékben úszva is helyt tudnak állni, illetve a főváros riadóztatott vezetőinek. A politikai pártok reakciói nem témája ennek a kis szösszenetnek, de az egyiket említsük meg: zárt helyekről esik szó. Elgondolkodva ezen, van logikája, de vajon lehet-e a XXI. században embereket bizonyos elv alapján elkülöníteni, és zárt helyeken tárolni? Ugye nem felejtettük el az USA elnökének az ígéretét, hogy Guantanamot hamarosan bezárják, de hát aztán felvilágosították az elnököt, és a tábor maradt, igaz, alacsonyabb szinten. Azaz végül is lehetne, csak éppen nem biztos, hogy mindenkinek.
A következő gondolatmenet az egészségügyi ellátás és a betegségek körül forog. Az idézett adásban felhívják a figyelmet arra, gyakran mossunk kezet, mert az is előfordulhat, hogy egy megfogott árucikk érintése olyan betegséget hoz vissza Európába, ami évtizedek óta eltűnt innen. Ha ironikus szeretnék lenni, ebben az ügyben kevésbé, akkor azt mondanám, most valami új jön Magyarországról, de ez nem tréfa. Ez valós veszély, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne következzen be. Ahogy az érem két oldaláról többször volt szó, ennél is emeljük ki a kedvező fordulatokat, egyrészt megóvjuk a hazai lakosságot a betegségektől, van nekünk épp elég kórokozónk és betegségeket hordozó emberünk, és másrészt segítünk azoknak az embereknek, több esetben szerencsétleneknek, akik orvosi ellátás és támogatás nélkül feltehetően akár meg is halhatnak a krónikus nyavalyák következtében. Ez egy orosz rulett, és vagy szerencse kíséri vagy elveszítjük a játszmát, ami tragédiát okozhatna mind nálunk mind az Európai Unióban. Ezért is furcsa Brüsszel mély hallgatása. Vesszőparipám a magyar történelem egyik, ha nem tán a legdicsőségesebb tette: megmentette Európát és feltartóztatta a török seregeket azzal a megfizetett árral, hogy 150 évig itt és a környezetünkben voltak. Tudjuk, ez a terület mindig is kedvelt volt idegen hatalmak, országok számára, jó volt itt lenni, és még csak meg sem kérdezték az ittenieket, hogy stílusosak maradjunk, az itteni indiánokat, vajon szívesen látjuk-e őket. Az oroszok például mondhatnának egy szpaszivát, amiért voltunk olyan kedvesek, és 1955 után, az osztrák Államszerződés aláírása után nem tűnt fel nekünk, hogy elfelejtettek Munkács irányába továbbmenni, és véletlenül itt ragadtak egy időre! Az egészségügyi helyzet az országban, és térjünk vissza az eredeti témánkhoz, az itteni embereket tekintve is elég aggasztó, ezzel a helyzettel lehet akár katasztrofális is! Azért a számokat hallva, azt kell mondjuk, elég reménytelen állapotú, a magyar egészségügy teherbíró képessége már régen túllépetté vált, ez most kapálózás, kétségbeesett védekezés, mintha a fociban 3:0 lenne oda, és ha nem figyelünk, beleszaladhatunk a 7:0-ba is. Visszaüt az, hogy rengeteg magyar orvos, ápoló hagyta el az országot, viszont tán hatalmas nyereség, hogy a pótlásukra érkezettek közt számos iszlám vallású arab, esetleg más távol-keleti kulturális háttérrel rendelkező orvos található, akik úgy érzelmileg, mint ismeretanyagot tekintve is közel állnak a migránsokhoz, a problémáikat jobban megértik, nyelvileg kommunikációs szinten vannak, és a segítségük többszörösen hatékonyabb, mint a magyar társaiké. A mentális és lelki hozzáállás ilyetén intenzitása óriási plusz az ellátás sikerében. Előre is kell gondolkodni, milyen állapotba kerülhet az ellátás évek múlva. A járványok ismerete és az esetleges védekezés ellenük ezekkel az orvosokkal lényegesen jobb kilátásokkal kecsegtet, mintha csak a hazai doktorok lennének a páston. Tudjuk, a járványok kialakulásához két fontos dolog szükségeltetik: rossz higiéniás viszonyok és a közösségben való lét, ahol a kór terjedni tud aztán. A két dolgot a magyar szervek, esetleg picit későn, de elkezdték nagyon komolyan venni. A pályaudvarok környékén létrehozott zóna, a zuhanyzókkal, tisztálkodókkal, valamint a rendszeres orvosi jelenlét ezt szolgálja. Súlyos hiba viszont, hogy a migránsok mindig csoportban érkeznek, és a kórok így akadálytalanul terjedhetnek, és ezt nem vagyunk képesek jól kezelni. A helyzet két fontos tényező függvénye, ahogy említettük. Az egyik a higiéniás feltételek, amelyeket tekintve önmagában is problémás Magyarországon a helyzet. Legfőképp az igénytelenség és a sokszor honi szegényebb népcsoportok rossz szokásai és beidegződései nyomán. Ehhez társul most a migráns áradat, és rögtön felerősíthetik egymást, amely az amúgy Európában a legtöbb szappant elhasználó országok egyikét, hazánkat, a hátsó fertályba lökheti. A higiéniás feltételek erőltetése, azaz a rendszeres mosdás, fürdés akár alapkövetelményként is előkerülhet, nemcsak a mi érdekünkben, de a távolról érkezett embertársaink érdekében is. Vannak tehát pontok, ahol szerintem szabad szolid erőszakot alkalmazni, mindannyiunk védelmében, és igazán kár, hogy ez bizonyos hazai rétegeknél is rendkívül vontatottan halad. A normák legyenek magasabbak, és ha azt feltételezzük, távolról jött társaink még messzebb, Németországba, Franciaországba szeretnének továbblépni, ezek az államok még hálásak is lehetnek nekünk, ha szokásaiban „európaibb” tömegek lépnek át hozzájuk. Az a meglátásom, kevés esélyt vélek felfedezni hosszabb távon azzal kapcsolatban, hogy ezek az emberek visszamenjenek a hazájukba. Egyrészt azért, mert mindenük pénzzé vált, már amijük volt, másrészt azért, mert a háborús és népesedési kilátásaik katasztrofálisak. A reális kép szerint előre szükséges gondolkodni, ami a népesedés jövőbeni helyzetét gyökeresen megváltoztatja. A másik kérdés, visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a járványügyi összetevő másik ága, tömbben való lét. Abban az esetben, ha a migráns csoportok együtt, nagyobb számban mozognak és élnek, óhatatlanul továbbterjedhetnek az Európában több évtizede nem diagnosztizált súlyos kórok, betegségek. Egyszerű: egymástól elkapják az emberek, és aztán terjesztik tovább. Nehéz itt okosnak lenni, miután Európa a szabad mozgás és szabad áramlás terepe, senkinek nem lehet megtiltani, hogy ne egy adott csoport, társaság tagja legyen. A hatóságoknak szinte semmi beleszólása nincs abba, ki, hol és kivel közlekedjen, járkáljon és beszélgessen, továbblépve, kivel létesítsen testi kapcsolatot. Tehát a kör bezárul, csak az egészség felé tett erőfeszítések hozhatnak eredményt, itt tiltani semmilyen formában sem lehet, és nem is kivitelezhető az ilyen jellegű elképzelés. A zárt terek ezért még tán rosszabb elképzelések, mint bármely mások. Azért számoljunk be jó hírekről is, baba született az egyik migráns hölgynél, akit sikeresen elláttak és jól van. Örülünk az új életnek, és hosszú életet, nyugodtabb világot kívánunk neki.
Ahogy jeleztük az elején, az apropót egy hírműsor csokrai adták, amelyben beszámoltak arról is, a német közszolgálati média felhívásokat kíván közzétenni, amelyben elriasztják az ide és Németországba igyekvőket. A felhívás az emberi észre apellál, és azt sugallja, ha ide igyekeznek, rosszabb körülmények közé kerülhetnek, mint otthon voltak. Nos, ezt vagy elhiszik az ottani emberek vagy nem. Egy aleppói úr, ahol állítólag Ábrahám saját kézzel fejt tejjel kínálta a vendégeket, és amely végső nevét török nyelvhasználat révén kapta, azt fejtegette, hogy tisztában van azzal, embercsempészek markában van, és mindenüvé fizetnie kell majd, még ha egy buszra is felszáll, de nem maradhatott, jönnie kellett. Tán az európai felelős politikusoknak azonnal lépniük kellett volna, és felmérniük, milyen végső elkeserítő helyzet idézi elő azt, hogy valaki tudja, feltehetően a vesztébe rohan, és ennek ellenére megteszi ezt, nem áll meg, nincs erő, amely feltartóztathatja. Tán ezt a szándékot kellene alaposabban megvizsgálni, persze információkkal alátámasztva, és így jobban tudhatjuk, mire számíthatunk még, nem beszélve arról, alaposabban megismerhetjük ennek a végső kétségbeesésnek a mozgatórugóit. Nem tartanám ördögtől valónak azt sem, ha egy fontos és halaszthatatlan nemzetközi konferenciát hívnának össze, legalább miniszteri szintén, a probléma körbejárására és más, itt most meg nem nevezett hatalmak szándékainak a megismerésére. Félek attól, vannak hátsó szándékok, és vannak az egész ügyben egyértelműen tetten érhető sunyiságok. Hátha egy ilyen alkalom lehetőséget teremt arra, hogy ez lelepleződjék. A német információs hadüzenetre még reagálva, azt kell látnunk, a világ folyása Facebook és internet szinten is folyik, de viszont kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hol lesznek ennek a 4 perces dörgedelemnek a hallgatói. Az tán csak nem fog kiderülni, hogy a migránsok csomagja azért olyan súlyos, mert lehúzza őket az Intel Pentium legújabb, akciós áru gépének a súlya.
Gondolataink záróakkordjaként tegyünk egy közgazdasági sétát. A becslések szerint az emberkereskedők az elmúlt években mintegy 16 milliárd dollár hasznot zsebeltek be a menekültkérdésből. Ez ugye bűncselekmény, tehát így kellene kezelni. Ez az első megállapítás. A második sajnos az, hogy a mai liberális közgondolkodás szerint a piacgazdaság úgy működik jól, ha az állam egyre kisebb szerepet játszik ennek a folyásában, és az üzlet szent és szabad. Ha így nézzük, megint egy hiányszakma, s lám, a piac rögtön állított katonákat oda, akik derekasan harcolnak, csak pár ezer eurót kell az asztalra kivágni, a szabad mozgás, a szabad gazdaság és a munkaerő szabad mozgása oltárán ezek az önzetlen emberek áldoznak a közjónak. Igazi trendi pofák, jól keresnek, hisz erről szól a kapitálon alapuló világ, hozzásegítik, önzetlenül természetesen, ezeket a szerencsétleneket egy jobb élet esélyéhez, akinek meg nincs szerencséje, jó pár ezren vannak ilyenek, azok a tengerbe vesznek, megfagynak, az utastérben oxigén híján megfulladnak, és még számos módja van, hogy az életüket elveszítsék. Ám azért a koszos ötezer euróért reményt és lehetőséget kapnak. Most ha azt nem nézzük, hogy sok honfitársunknak, még olyannak is, akik egy egész életet végigdolgoztak, kevesebb a megtakarított pénze, mint ez az ötezer euró, azt muszáj mondanunk, a világ a saját maga által főzött lében fő, és azt kapja, amit megérdemel. Álszent és álságos a közélet, a tényleges problémákat nem övezhetik viták, amiben egy nemzeti minimumnak kellene lennie. Sokszor ott az alap egy jó kis brüsszeli feljelentéshez, egy itthoni többhónapos és semmit nem eredményező vitához, és önmagában is, viszi az időt, mert az idő azoknak dolgozik, akik szerint annál jobb, minél rosszabb. A 16 milliárdról elhangzott, három évig ki lehetne fizetni belőle a magyar nyugdíjakat. Hát kérjük meg a szabadlábon levő csempészeket, adjanak a magyar idősebb korosztálynak is reményt, és ugyan, tán fizessék be ezt a kis összeget a büdzsénkbe. Bár a vége könnyebbre sikeredett, a helyzet messze nem ilyen rózsás, hiszen minden oldalon vannak komoly veszélyek és nagyon áldozatkész erőfeszítések, amelyek persze nem az embercsempészekre vonatkoznak, hanem a befogadó milliókra, a segítőkre, és magukra a menekültekre, akik tetszik, nem tetszik, itt vannak és részt kérnek.
Beáta
2015-08-11 at 21:36
Üdvözletem! Nagy érdeklődéssel néztem végig ezt a kis filmet, igazán örülök, hogy végre testközelből is megmutatták ezt az elszomorító állapotot! Jó volt hallani olyan dolgokat, amelyeket senki nem mer- fél kimondani! Napról-napra nehezebb ezeknek az embereknek, a lakóknak elviselni az idegenek átvonulását, főként mert nemsokára kezdődik a tanítás és a szülők azon aggódnak miként fognak biztonságosan közlekedni a gyerekek. Egyedül, kis településen semmiképp, vidékre buszokkal pedig veszélyes lesz…
Ami pedig még kimondhatatlanul bosszantó, hogy az embercsempészek akármit megtehetnek, bármennyi pénzért és senki nem állítja meg őket. Határtalan vásárlásba kezdtek, ingatlanokat és járműveket vesznek, dőzsölnek! Néhány hét alatt megvalósítják azt, amiért mi egész életünkben keményen dolgozunk! Mindezt büntetlenül, szabadon és nyíltan, miközben a tisztességes munkás ember beleszakad a mindennapos küzdelembe a megélhetésért!
Fejtegetjük miért történik mindez, de az igazságot úgysem tudhatjuk, nem akarják, hogy tudjuk! A nemzetek egymást hibáztathatják, de a gyűlölet nem fog megoldáshoz vezetni! Arról pedig amit az országok politikusai meghatároznak, mi hétköznapi emberek nem tehetünk! Sajnos a döntések ellen sem küzdhetünk…talán mert félünk, kevesek vagyunk…
Katakana
2015-08-11 at 11:39
Milyen jól fodrászolltak voltak ezek a pakisztáni fiatalemberek… (4:10-4:20 körül). Többségük jobban fésült, jobban borotvált ötezer km menekülés után, mint Szarvas Szilveszter pár száz km után.
c14
2015-08-11 at 11:31
Macedoniában a „menekültek” útmutatót kapnak Magyarországig ( hol van taxi / mennyibe kerül, mivel lehet közlekedni , hol lehet étkezni , mit kel mondani hogy jó papírt kapjál , a Western unionnál veheted át a pénzutalványokat a „rokonoktol” ).
Hol van a pakisztáni étkezde és internet caffe Belgrádban ( mind arab felirattal ).
Az üzletvezető elsírja magát veled együtt a szomorú sorsodrol.
Muszlim módra ( a vallás kötelezettsége szerint ) a szegényeken segít hogy minél előbb jussonak el az igéret földjére.
A külföldi „rokonok” pénzel erősen támogatják az othonmaradókat hogy minél előbb Obropába érkezzenek.
Erdélyi
2015-08-11 at 06:40
A szerb határrendőrség minek van? Miért nem végzi (vélhetően) alkotmányos feladatát, azaz a határőrizetet?
Nem szoktak ott járőrözni?
Kaktusz
2015-08-10 at 21:31
még mindig taposó aknák kellenének a határra. Ha egy csoportból néhányan Allahnál landolnának, akkor a többiek nem mernék a kerítést meg sem közelíteni.
Anyõ
2015-08-10 at 15:30
Hungarikum! Mit akarsz magyarâzatot? A kormâny
kézzel,lâbbal védi hazånkat,a bevåndorló barât
ballosokkal szemben.Inkâbb tőlûk kêrj magyaråzatot,
hogy miêrt jelentettêk fel a kormânyt Brüsszelben,
mivel szerintûk a kormåny bevândorló ellenes!
hungaricum
2015-08-10 at 15:12
A hétvégén újabb 5 ezer! betolakodó lépte át a teljesen őrizetlen határt gyakorlatilag az épülő kerítés mellett.
Magyarázatot kérünk a kormánytól, hogy miért nem akadályozza meg Magyarország elfoglalását és miért nem védi a magyar földet és a magyar embereket!!!!!!!!!!!!!!!!!!
bakter
2015-08-10 at 14:21
Horgos,nem Horgas!
márko
2015-08-10 at 11:56
Midegyik „menekültet” azonnal visszafordítani.
Miért nem őrzi a határt éles fegyverrel a katonaság 24h x 365 nap – és passz.