Pesti Srácok

A szigszalagos forradalom elbukik – most a nemzetiek ideje jön!

A szigszalagos forradalom elbukik – most a nemzetiek ideje jön!

Dicséretes az az öntisztulási folyamat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek épp tanúi lehetünk. Sorra mondanak föl a különböző rendű-rangú-pedigréjű művészek, művésznek nevezett személyek. Évtizedekig kiakolbólíthatatlannak hitt rendezők, agyonajnározott óraadók, ideológiai szobrászok állnak föl maguktól, hagyják el az „ostromlott” várat. Búcsúlövésként még megeresztenek néhány píárinterjút itt-ott, aztán csönd. Átmenetileg.

Távozik Bárdos András is, a korszakos színész, rendező, dramaturg... hm, vagy valami efféle. Kevesen maradtak, tán csak a ruhatártanszék tartja még a frontot, ám ha kikapcsolják a wifi-t, lelépnek ők is hamar.

Persze, nem a semmibe hullanak alá Székely Gáborék, Ascher Tamásék – közpénz-milliárdokkal puhára bélelt, akolbéliek vezette kőszínházak, egyetemi katedrák várják őket tárt karokkal országszerte (sőt: világszerte), hogy folytassák pótolhatatlan ideológiai szobrászkodásukat. Most épp nem szocialista embertípust gyúrnak, szobornak, hanem liberálisat, bár legbenső lényege – a nemzetköziség imádata, a hazai kicsúfolása, üldözése – ennek is ugyanaz.

A történet nem ostromnak indult: Vidnyánszky Attila és az új kuratórium nem hajított volna ki a várból egyetlen liberálist sem – a liberálisok viszont – magukból kiindulva – azt hitték, ez készül, s ezért kihajították önmagukat. Vidnyánszkyék mindenképpen kitűzték volna saját – nemzeti – zászlajukat az Uránia homlokzatára (tíz évi nemzeti kormányzás után éppen ideje), de nem a liberális helyére, hanem amellé. Az Ascher Café viszont ezt sem tűrhette, s afféle fordított Dugovics Tituszként a saját zászlajával együtt a mélybe vetette magát. Puff.

PestiSracok facebook image

  • Nem baj, ennyivel kevesebb lesz velük a vesződség.

A forgatókönyv hasonlatos az Index-ügyhöz: ott még kevésbé készült ostrom, Szombathy Pál és köre kezében ugyanaz a zászló volt, mint a bentiekében, ám a várvédők – cseltől tartva, magukat a gutaütésig fölhergelve – inkább kiugrottak. Ahogy egy sajátjuk megfogalmazta: ostrom nélkül adták föl a várat.

Az egyik főkiugró: Ascher Tamás (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

„Még pár kútmérgező libernyák fölmond, és egész jó kis egyetem lesz ez az SZFE…” – írtam néhány napja, s az érintettek szót fogadtak. Jórészt már csak a nebulók maradtak, akik kirobbantották a szigszalagos forradalmat. Átültetik a gyakorlatba, amit Székelyék, Ascherék beléjük kalapáltak. Beszigszalagozták magukat az épületbe, ott duzzognak. Követelik, hogy az állam ne vonuljon ki a finanszírozásból – mert sok minden van, mi fontos, de a pénznél semmi sem... Követelik továbbá, hogy az legyen a főnökük, akit ők akarnak. Sőt, követelik, hogy egyenrangúak lehessenek a főnökeikkel... Vicces pici gyerekek.

Alföldi Róbert is az egyenrangúságról értekezik minapi levelében. Mert a tanuló és a tanár egyenrangú, ugyebár... Meg a minisztérium és a tanintézmény is. Delíriumban biztos. Meg fantaszták fejében. Ugyanez a szürkeállomány hirdette negyven évig, hogy vájárokat és szövőnőket a parlamentbe. Beültettek hát néhányat biodíszletnek. A látszat kedvéért. A hatalom azonban az elvtársaké volt, hogyisne. Ahogyan Alföldi sem úgy rendez, hogy megbeszéli a színészekkel, hogyan legyen, hanem elmondja nekik, hogy így lesz. Miként a színházban, úgy az egyetemen is hierarchia van, alá-fölérendeltség. A tanár tanít – a hallgató hallgat, tanul. Fordítva nem működik – ezért zsákutca a kommunizmus és a libsizmus. Bajban is lenne Robi, ha a színészek csak úgy visszaszólhatnának neki:

Érdekes beszélgetés lenne, csak sajnos nem fordulhat elő. Ha mégis, a színész/színésznő repülne; nemcsak a darabból, a pályáról is.

Az SZFE-s fiúk-lányok tehát egyenrangot követelnek az egyetem fenntartójával. Mert a bábmesterek ezt írták a papírjukra. (Fölolvasni sem könnyű...) Aztán tárgyalni is akarnak. De amikor hívják őket tárgyalni (mint tegnap a Nemzetibe Vidnyánszky, előtte meg augusztus végén az egyetemre), akkor nem mennek. Mert: „Nem tárgyalunk, lövünk”. Mert jobb forradalmasat játszani. Aztán, ha lekapcsolják a wifi-t, majd hazaiszkolnak ezek is a mamához, mint a ruhatártanszékesek.

A HVG.hu szerint a fiatalok „kétségbeesésükben” foglalták el az egyetemet... Szegénykéim. És mi lesz, ha még jobban megijednek? Tán fölgyújtják a várost?

Forrás: Facebook

– írta 2011-ben Csurka István az Újszínház miatti tomboláskor. S a helyzet azóta sem sokat változott. Hangyaarasznyit tán lépett előre a nemzeti oldal, ám a kultúra frontján ma is liberális kommün dúl, véres szellemi terror. A jobboldali művészek egy része lapít, nem mer eltérni a fősodortól, retteg megszólalni, kiállni Vidnyánszkyért. (Tisztelet annak a több száz bátornak, aki csatlakozott Rákay Philip petíciójához!) Azt hiszik, földönfutók lesznek ők is, ahogyan a Böszme beígérte. Pedig nem lennének. Ha összefogunk, kiállunk egymásért, soha nem történhet ilyen – ezt kéne végre megérteni!

  • Csak föl kéne egyenesedni, ki kéne bújni a több évtizedes liberális terror gubójából, és követelni, ami jár. Hangosan, félelem nélkül. Nemcsak a liberálisnak – a nemzeti kultúrának is helye van a magyar nap alatt! Sőt, három kétharmad után kiemelt hely illeti. Lehet hangoskodni, öklöt rázni, szigszalagból bunkert építeni, de a változás elkerülhetetlen és törvényszerű. „Az igazságot is meg lehet szokni.” Most a nemzetiek ideje jön!

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.