Aggódásügyileg a CEU az új köztársaság és sajtószabadság

A tömegbe vegyülő, Fedél Nélkült árusító hajléktalan férfi is érezte a specifikus közönségben rejlő lehetőséget, és a „kedvenc diktátorunk is ezt olvassa” mondattal kínálta portékáját. A sikere már csak azért is kérdéses volt, mert noha Novák Pétertől ugyan tudjuk, hogy nincsenek magyar rasszjegyek, tehát nyilvánvalóan másmilyenek se, ránézésre mégis a tömeg jelentős hányada külföldinek tűnt. Ezt a benyomást erősítette a mindenütt hallható angol vagy más idegen nyelvű beszéd. Láttuk Bobby Fischert is, de józan ésszel be kellett látnunk, hogy ez képtelenség, és nyilvánvalóan csak a néhai sakkvilágbajnok egy hasonmása jött aggódni az egyetemért. Külön kedvencünk az az angolul kommunikáló, kopasz illető, akit inkább hölgynek gondolnánk, de a világért sem szeretnénk megsérteni azzal, hogy nem abba a genderbe soroljuk be a 74 közül, amelyikbe ő saját magát. Nála volt az a Pride-matricával díszített hangosbeszélő is, amellyel már a terrorizmusért elítélt Ahmed H. szabadon bocsátásáért is tüntetett a Kúriánál.

Sztárparádé

Sok helyi híresség is eljött tiltakozni a lex CEU ellen, amelyről egyébként éppen kedden derült ki, hogy nem most, hanem még 2004-ben alkották meg, méghozzá Soros György kifejezett kérésére, és valójában pluszelőnyöket biztosított a CEU számára… Vagy a Közép-Európai Egyetem (KEE) számára. Hát igen, nem könnyű kiigazodni a Soros-univerzum bürokratikus útvesztőiben.

Eljött a minden ballib tüntetést angyali szorgalommal látogató Bauer Tamás és a hasonló szorgalmú tüntetgetést mindig fényképes dokumentálással kiegészítő Mécs Imre–Magyar Fruzsina házaspár. Kár, hogy a lex CEU 2004-es megalkotásához sokat hozzáadó, és így az ügyben személyesen is érintett öccse, Magyar Bálint nem segített be. Jelen volt viszont az „európai értelemben vett konzervativizmus” Bokros Lajos személyében és a mostanában ritkán mutatkozó sztár, Juszt László is végigsétált a Nádor utcán. Mindig azt halljuk a balliberális véleményformálóktól és médiából, hogy a legkiválóbbjaink elhagyni kényszerültek az országot, hogy Londonban mosogassanak, de szerencsére láthatjuk, hogy ez nem igaz: mind itthon vannak.

Kiállunk a CEU-ért, de leginkább Orbán bukjon meg

– hangoztatták a színpadról a szervezők. Angolul, hogy minden tüntető megértse. Ez felvet ugyan egy-két kérdést, de figyeljünk inkább a Magyarországon magukat rosszul érző külföldiek erényeire! Tanultak például a múltkori, nagyon átlátszó hibájukból, és most már inkább azt skandálták, hogy „vétó!”, mert azt nem lehet elrontani magyarul sem, legfeljebb kevésbé ajakkerekítéses a kiejtés. Miután sikeresen körülvették az épülettömböt, jöhettek a beszédek a vasárnapi tüntetésen megismert arcoktól. Békés Gáspár fellépése leginkább abban merült ki, hogy különböző rigmusokat akart előcsiholni a közönségből, de a nyelvi akadályok vagy az átszellemültség hiánya miatt mindig a focirigmusok utolsó, már elhaló pillanataira emlékeztetett az eredmény. A végére aztán egészen belelendült, és csak kimondta a fő gondolatukat: a CEU-ért tüntető pár ezer embert szerényen kikiáltotta a nép akaratának, és közölte, hogy aki ezzel nem azonosul, az ne kormányozzon. Nem is nagyon volt időnk elmélázni azon, hogy vajon mit szólhat ehhez a csendes többség, mert máris színpadra lépett a másik felszólaló, az Egyesült Államokban született Berg Dániel. Ő már kerek-perec kimondta azt, ami nagyon a jelenlévők szívén feküdt:

Békés Gáspártól a szónoklatok egyik állítására próbáltunk rákérdezni, miszerint a törvénymódosítás a CEU halálos ítélete. Vajon a CEU/KEE nem tud majd megfelelni az egyszerű törvényi elvárásoknak? Arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy mi a szervezők véleménye az egyetem átlátszó hazudozásáról az Oktatási Hivatal állítólagos állásfoglalása körül. Békés először kötélnek állt, majd kissé zavart arckifejezéssel mégis odaszaladt a társaihoz egy rövid egyeztetésre, ezután pedig közölte, hogy a PestiSrácok.hu-nak nem hajlandók nyilatkozni.

EU-zászló és partizándal

Itt akár vége is lehetett volna az önmagát A Népnek érző néhány ezer magyar és külföldi ember közös önmegvalósításának, de bizonyára a szervezők is érezték, hogy ez így kicsit vékonyka volt. Átballagtak hát a Kossuth térre, amely folyamatosan kénytelen elviselni a balliberálisok 2006-ot másolni vágyó kormánybuktatási előadásait és sátras táborozásait. A CEU-s tüntetők itt már csak egy-két ezren lehettek a legerősebb pillanataikban, de komoly erősítést kaptak. Szinte teljes létszámban vonultak fel a Ligetben Ligetvédők, hiszen ott volt Antal „Nikó” Nikoletta és a szintén becsatlakozó Demszky Gábor által csak indián kinézetű, markos fiúnak nevezett Bangó Attila is.

Látszólagos, de csak látszólagos önellentmondásként előbb az Örömódát énekelték el, majd a Bella ciao című olasz partizándalt, ami szépen illeszkedett a valahonnan hirtelen előkerült vörös zászlóhoz. A szent cél ekkor már egy EU-zászló kitűzése lett az Országház épületére, hiszen abba nyilván belebukna a gyűlölt Orbán-rezsim. Szürreális harci jelenetek zajlottak le a rendőrsorfal közelségét mindig feltűnően élvező Nikóval a front előterében, de együtt nyomult vele Táblás Józsi bácsi és közvetlen mögötte a második ifjúkorát élő Demszky is. A tüntetők segítségére végül Kunhalmi Ágnes, a 21. század Nagy Imréje sietett, aki a forradalmi helyzetben kiállt az elvtársai élére. Kilógatta az ablakon az uniós zászlót, de miután Orbán Viktor ennek ellenére miniszterelnök maradt, lejött az övéi közé beszédet tartani.

Ez a rezsimdöntés is unalomba fulladt

Ekkor már érezhetően kezdett kifulladni a lendület, és a tömeg számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogja átszakítani a rendőrsorfalat, hiszen azt az ismeretlen bölcsészlány által tartott művészettörténeti előadás és a kongás férfi slampoetry-je sem volt képes átszakítani. A nem sokkal korábban még meglehetősen indulatos tüntetők kényszerűen átváltottak szeretetteljes békeharcos üzemmódba. Sötétedéskor sok kézben előkerült a szegény ember görögtüze, a magasra tartott, világító mobiltelefon, majd a maradék tömeg leült, hátha a Gandhi-módszer majd elsöpri a NER-t. Az oroszlánszobor mellé felkapaszkodott Nikó fáradhatatlanul lengette az egy rúdra felhúzott EU-s és magyar zászlót, és mindvégig voltak kósza próbálkozások az ütemes skandálás beindítására. Akárcsak a CEU előtt, itt is szabad országot, szabad egyetemet, demokráciát követeltek, majd később a teljes unalomba fulladás küszöbén felcsendült egy kórus, amely az öregecskedő ellenzékiek örök fétisét, a köztársaságot kezdte el követelni. Végül már Varju László is elunta, és félreérthető „menjünk be!” felszólítással elindult a parlament épületébe. Könnyű neki, hiszen van belépőkártyája – gondolhatták a forradalmárok. Szerencsére senki sem látott bele többlettartalmat a felszólításba, így Varju egyedül távozott, majd az eseménytelenséget látva stábunk is odébbállt. A NER ugyan minden bizonnyal megérte április 5-ét is, ám a közmorált látva nem lennénk a Kossuth téri gyepszőnyeg helyében.

Szerda reggeltől hídlezárásokat ígértek a tiltakozók. Például ÍGY.