Ároktői cigánybanda: az egyik gyilkosságban felmentették őket 0

A kegyetlenkedéseiről elhíresült ároktői cigánybanda hat vádlottja közül az elsőrendű és másodrendű vádlott a nem jogerős ítélet szerint soha többé nem szabadulhat, míg másodrendű vádlott társuk legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra – döntött első fokon hétfőn a Fővárosi Törvényszék. A többi vádlott szintén súlyos éveket kapott, igaz, a negyedrendű ifjabb Rostás Elemér néhány év múlva szabadulhat. Mint ismert, a megtámadott áldozatok közül ketten bele is haltak a bántalmazás által okozott sérülésekbe, azonban csak az egyik esetben lehetett bizonyítani a vádlottak bűnösségét.

 PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Elsőfokú ítéletet hirdetett hétfőn a Fővárosi Törvényszék az ároktői cigánybanda ügyében. A tárgyalás legelején az elsőrendű vádlott, idősebb Rostás Elemér szeretett volna szóhoz jutni , aki bizonyítékokat lobogtatott a kezében, miszerint az ellenük nyomozó rendőrök korruptak voltak. Cserni János tanácselnök azonban nem adott neki szót, mivel a vádlott már a legutóbbi tárgyaláson élt az utolsó szó jogával. A másodrendű és az ötödrendű vádlottnak az ítélethirdetés előtt azonban még lehetőségük volt az utolsó felszólalásukra.

Megbánta, hogy szóba állt Rostásékkal

A másodrendű vádlott, Molnár István azzal kezdte felszólalását, a bíróság vegye figyelembe, hogy idősebb Rostás Elemér befolyása alatt állt a bűntettek idején, sőt a mai napig befolyásolni próbálja őt. Mint mondta, Rostás Elemér és a többi vádlott mindent megtett, hogy a törvényszék előtt befeketítse és attól fél, emiatt a bíróság „nem kapott tiszta képet róla”. A másodrendű vádlott példaként hozta fel, hogy az ötödrendű Rostás András korábban tett már rá terhelő vallomást, ám ezt később visszavonta. Molnár István arról is beszámolt, hogy Rostás András hamis tanúzásra akarta rávenni, sőt arra is volt példa, hogy a korábbi tárgyalások szünetében megpróbáltak rá nyomást gyakorolni. Ezt ő mindig visszautasította, a „kérésekről” pedig mindkét ügyvédjét tájékoztatta. Molnár István kijelentette, ifjabb Rostás Elemér részvételéről a bűncselekményekben nem tud, és nehezményezte, hogy idősebb Rostás Elemérben „annyi becsület nem volt”, hogy bevallja, bizonyos cselekményeket ő követett el és nem a fia. „Ha a fiát nem tisztázza, akkor én mire számíthatok?” – tette fel a költői kérdést a Molnár István. A másodrendű vádlott elmondta, az autó, amivel a többieket szállította, „mindig tele volt italos üvegekkel”, s szerinte az italozásnak és iskolázatlanságuknak köszönhető, hogy ilyen brutális cselekedetekre vetemedtek társai. Ahol bűncselekményeket követtek el, ott a másodrendű vádlott elmondása szerint nem járt velük, az viszont igaz, hogy a Rostás családot néha elkísérte játéktermekbe. A vádlott befejezésképp elmondta, „soha nem bántott idős embereket, mindig is tisztelte őket”, és „átkozza a napot, amikor szóba állt a többi vádlottal”.

Mindenki hazudik, csak az ötödrendű vádlott nem?

Az ötödrendű vádlott, Rostás András ezzel szemben állítja, Molnár hazudik, valójában ő „irányított” és több bűntény helyszínén is ott járt. Szerinte mindezt az bizonyítja, hogy a másodrendű vádlott által használt autó rendszámát írták fel több bűncselekmény helyszínén, illetve Molnár István DNS-ét több helyen is azonosították. Az ötödrendű vádlott szerint nemcsak Molnár István, hanem idősebb Rostás Elemér és fia is hazudik. „Apa és fia egymást védi” – állította Rostás András. Ő személy szerint korábban azért nem mondta el az igazat, mert „Elemérék fenyegették” és tőlük a mai napig fél. Rostás András két bűncselekményt ismert el, a többiben – állítása szerint – nem vett részt. Kérte a tanácselnököt, hogy ne vegye figyelembe a másodrendű vádlott elmondásait, hiszen azok valótlanságon alapulnak. A vádlott emlékeztetett: Molnár először azt vallotta, hogy „mindenről Elemér dicsekedett el neki”, de ez nem igaz, „nem kellett neki dicsekedni, ő is ott volt”. Ráadásul a házkutatások során az „ő lakásán találtak bizonyos dolgokat” – mondta az ötödrendű vádlott. Rostás kérte a bírót, hogy ne tévessze meg, hogy ő „ott volt több bűncselekmény helyszínén”. „Ártatlan vagyok, rám beszéltek ezek az emberek!” – állította Rostás András.

A vádlottak hallgatják az elsőfokú ítéletet Fotó: MTI/Kovács Tamás

A vádlottak hallgatják az elsőfokú ítéletet Fotó: MTI/Kovács Tamás

Csak ketten kaptak tényleges életfogytiglant

Az utolsó két felszólalás után dr. Cserni János tanácselnök kora délután kihirdette az elsőfokú ítéletet. Eszerint az elsőrendű vádlott, idősebb Rostás Elemér és a harmadrendű vádlott Rostás Henrik halmazati büntetésként tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott, a másodrendű vádlottat szintén életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, azzal, hogy 30 év múlva feltételesen szabadulhat. A tanácselnök az enyhítést azzal indokolta, hogy Molnár István vádlott önmagára és társaira egyaránt beismerő vallomást tett, és neki köszönhető, hogy a bizonyítás „ilyen eredményesen végződött”. A negyedrendű vádlott, ifjabb Rostás Elemér kapta a legenyhébb, 8 éves fegyházbüntetést, ugyanis az ő esetében lehetett a legkevésbé bizonyítani, hogy részt vett a cselekményekben. Az ötödrendű vádlott, Rostás András 20, míg a hatodrendű vádlott, Kolompár András 10 év fegyházat kapott. A kegyetlen bandának nem akármilyen bűnlajstroma van: társtettesként elkövetett emberölés kísérlete, többrendbeli rablás, testi sértés, személyes szabadság megsértése, rablás előkészülete, magánlaksértés, rongálás. A vádlottak ezen felül összesen körülbelül 60 millió forint költség megfizetésére vannak kötelezve. 

Nem tudtak mindent bizonyítani 

A bíró – aki mind a 12 támadási helyszínről beszélt a tárgyaláson – az indokolásában kifejtette, hogy sok bizonyíték állt rendelkezésre, ugyanakkor ezek a bizonyítékok nem mindig egy irányba mutattak. Bírói mérlegelés kérdése volt, hogy kétséget kizáróan megállapítsa, kik vettek részt biztosan a bűncselekményekben. A tanácselnök elmondta, hogy ugyan sok esetben meg lehetett állapítani a bűnösséget, – legtöbb esetben az első, másod és harmadrendű vádlottnál – de sok esetben nem voltak elegendőek a bizonyítékok, hogy kétséget kizáróan meg lehessen állapítani a bűnösséget. Több esetben lehetett valószínűsíteni, hogy a vádlottak követték el az adott cselekményt, „de a feltételezés kevés”- mondta Cserni János. Így a bíróság például nem tudta megállapítani egyik vádlott bűnösségét sem, az egyik halálos kimenetellel végződő rablásnál. Ezt a bűncselekményt 2009 április 12-én, így hivatalosan „ismeretlenek” követték el. A tanácselnök el is mondta, hogy ez a Napfény utcai eset „a legszomorúbb része a bizonyításnak”. „Valószínű, hogy a vádlottak voltak” – tette hozzá a bíró. A tárgyaláson az is elhangzott, hogy a vádlottak az átlagos életszínvonal alatti, idős, 80 év feletti áldozatokat nézték ki maguknak. A banda ellen egyrészt az egymásra tett terhelő – főként a másodrendű vádlott által tett – vallomások, valamint a sértetti elbeszélések, híváslisták, cella és autópálya információk, DNS-nyomok szóltak. A tanácselnök beszélt a minősítésekről is. A törvényszék az elkövetéskor hatályban lévő jogszabályokat alkalmazta legtöbb esetben, s ez a vádlottakra nézve kedvező volt. A bíró szerint több esetben megállapítható a különös kegyetlenség és az emberölési szándék, hiszen kegyetlenül bántak el a sértettekkel, a nyereségvágy is egyértelmű, hiszen rabolni mentek és a vádlottaknál több esetben is megtalálták az elrabolt ékszereket, pénzt. A halmazati szabályok miatt lehetett ilyen magas büntetési tételt kiszabni. A bíró a másodrendű vádlottal kapcsolatban elmondta, hogy az ő szerepe több esetben „csak” valóban bűnsegéd volt, míg a többiek társtettesek, ugyanakkor annál a rablásnál, amely halálesettel végződött, igenis bizonyítható a társtettesi részvétele. Azt azonban a tanácselnök kiemelte, „ha nincs a másodrendű vádlott, nincs ilyen eredményes bizonyítás”.  

A vád szerint két idős embert megöltek

A vád szerint a hat büntetett előéletű, jobbára szoros családi kapcsolatban álló férfi 2008-2009-ben tucatnyi alkalommal támadt éjszaka, maszkban idős emberekre otthonukban, és súlyosan bántalmazta, megkötözte őket, hogy értékeiket megszerezze. A 70-80 éves sértettek a támadások után órákig vagy akár fél napig is megkötözve feküdtek, betömött szájjal fuldokolva, esetenként bordatöréssel, mire felfedezték és kiszabadították őket. A bűncselekmény-sorozatnak két halálos áldozata volt. Az ügyész korábban a hat vádlott közül ötre nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés, számos minősített rablás, testi sértés, személyi szabadság megsértése és más súlyos bűncselekmények miatt tényleges életfogytiglant kért. A védelem viszont felmentést, vagy legalábbis az ügyészi indítványnál jóval enyhébb büntetést látna indokoltnak, a vádlottak többsége tagad, de vannak, akik magukra és társaikra terhelő vallomásokat is tettek. Októberben két vádlott megszökött házi őrizetéből, de napokon belül kézre kerítették őket Svájcban, ezután előzetes letartóztatásba kerültek, amikor pedig novemberben a törvény erejénél fogva újabb vádlott előzetes letartóztatása szűnt volna meg, a parlament módosította a szabályokat, így a kiemelkedően súlyos, elsősorban élet elleni bűncselekmények elkövetőinél már nincs felső határa az előzetes letartóztatásnak. Jelenleg mind a hat vádlott előzetes letartóztatásban van.

Fotó:  MTI/Kovács Tamás

Hozzászólások

megjegyzés