Hétfőn azonnali hatállyal bezárták Kutasi Kovács Lajos dél-amerikai emigráns magyar újságíró emlékkiállítását Veszprémben, miután fény derült az irodalmár nyilas- és ügynökmúltjára – írta meg a Magyar Nemzet. A veszprémi születésű íróról, újságíróról a hétvégén a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet munkatársa, Mező Gábor közölt leleplező írást a PestiSrácok.hu-n.
A bemutatott dokumentumok összegzéséből kiderült, Kutasi 1944-ben az Összetartás című nyilas lap munkatársa volt, majd 1945-ben Németországon át Brazíliába emigrált, ahol megtagadta ugyan nyilas múltját, de az őt támogató bencéseket is. Végül 1970-ben Londonba költözött, s 1972-ben állt a Kádár-rendszer külföldi ügynökének. Jelentett Cs. Szabó Lászlóról, Mindszenty bíborosról, Sárközi Mátyásról.
Kutasi Kovácsról március 20-án nyílt kiállítás a Laczkó Dezső Múzeumban Veszprém, Amerika, indiánok címmel. Részletesen végigkövette és bemutatta életútját – veszprémi, németországi, dél-amerikai, londoni éveit és munkásságát. A tárlatban többek között megjelent enteriőr formájában londoni dolgozószobája, és látható volt indián tárgygyűjteményének jelentős része is. A kiállítás még két hétig fogadta volna a látogatókat.
A múzeum eredeti sajtóanyagában Kutasit jelentős lokálpatriótaként méltatták, aki sosem tagadta meg veszprémi kötődését. “Kiemelkedő érdeklődéssel tanulmányozta az amerikai kontinens és az őslakosság történetét és néprajzát is. 1965-ben részt vett egy dél-amerikai régészeti feltáráson, 1974 és 1989 között nagyobb tanulmányutakat tett Észak- és Dél-Amerikában. 1972 óta rendszeresen jelentek meg könyvei, tanulmányai Magyarországon, sokat publikált az Új Horizont című folyóiratban. 1992-ben Veszprém Város Emlékérem kitüntetést kapott szülővárosától. 1995-ben az útirajz-irodalomban kifejtett kimagasló munkásságáért a Magyar Földrajzi Társaság neki ítélte a Teleki Sámuel-érmet. Néprajzi gyűjteménye az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot gazdagítja, kéziratai és egyéb irodalmi dokumentumai pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba kerültek” – írták.
Forrás: Magyar Nemzet, NOL.hu, PestiSrácok.hu. Vezető kép: Laczkó Dezső Múzeum
Friedrich Kass
2019-01-13 at 04:08
Engem öszinten szolva nem erdekel a szerzö politikai multja! Lehet hogy egy halunk volt, de irni azt tud!
kata
2015-12-09 at 12:56
Pestisracok ti fordítottâtok meg az üzenő karaktereket? Csak tudni szeretném.Most
a hozzâszólâs van felül. De annyi mindent tapasztaltam,hogy megnyugtatna a
vâlaszotok. Köszönettel!
Lakatos Béla Sándor
2015-12-09 at 02:25
Csak gratulálni tudok a cikkhez, meg ehhez a politikai kaméleonnak a leleplezéséhez!
És ez a cikk igencsak rárímel arra, hogy a nyugati magyar emigrációban is voltak igen nagy számban olyanok, akiket “innenről” szerveztek be.
Tavaly a Hír TV egy kétrészes dokumentumfilmet vetített a valamikori Szabad Európa Rádióról.
Már középiskolás koromban is rendszeresen hallgattam, de nem a Cseke László féle zenés műsorok végett, hanem a politikai történések már akkor is érdekeltek.
’56-ban öt és fél éves kisfiú voltam és az akkori történések fénykép szerűen belémivódtak.
A volt munkatársak igen érdekes dolgokat mondtak a SZER működéséről. És ott is szó volt arról, hogy ott sem volt mindenki feddhetetlen.
A CIA forrásaiból működött a rádió és biztos, hogy ennek a díszpintynek is tudtak a viselt dolgairól, de engedték a SZET közeli, sőt ott dolgozók közé is bevegyülni az ilyen alakokat.
A cél nyilvánvaló volt, a magyar emigránsok homogenitásának a megtörése.
Ezek után már semmi meglepőt nem találok napjaink történéseiben, meg az amerikaiaknak a világhoz való hozzáállásában.