Pesti Srácok

Börtön fenyegeti az oknyomozó újságírókat Amerikában

Börtön fenyegeti az oknyomozó újságírókat Amerikában

Az amerikai sajtó berkeiben ma az az egyik legnagyobb kérdés: az Obama-kormányzat tényleg börtönbüntetést kér-e egy újságíróra azért, amiért nem adja ki egy cikkének, illetve könyvének forrását. Obama különösen erős kézzel csap le a kormányzati titkokat kiszivárogtatókra, illetve az újságírókra, akik az információkat nyilvánosságra hozzák. Obama kormánya már nyolc kormányzati alkalmazott ellen emelt vádat az 1917-es kémkedési törvény alapján – ez több, mint amennyi ellen az összes eddigi elnök együttvéve eljárást indított - olvasható a Nol.hu-n.

A szigornak újságírók is "áldozatául estek." A lap megemlíti, hogy a legismertebb eset James Risené. A The New York Times riportere 2003-ban szerzett tudomást az amerikai hatóságok titkos, bírói felhatalmazás nélküli, amerikai állampolgárokat is megcélzó lehallgatási programjáról. Kollégájával, Eric Lichtblau-val közösen írtak is róla egy cikket, de azt a NYT két évig fektette, mivel a Bush-kormányzat szerint nemzetbiztonsági érdekeket sértett. Risen egy darabig küzdött, majd úgy döntött, könyvet ír az esetről, hogy csakazértis megjelentethesse a sztorit. A NYT a State of War című könyv 2006 januári megjelenése előtt mégis lehozta a cikket – nem akarták, hogy saját újságírójuk halássza el a sztorit előlük. A könyv a 2001 szeptember 11-e után felduzzadt nemzetbiztonsági intézmények túlkapásairól és hibáiról szól.

Risen Pulitzer-díjat kapott a cikkért, a könyv pedig bestseller lett. A Bush-kormány azonban őrjöngve kezdte keresni a kiszivárogtatókat. Nem volt elég ugyanis, hogy a lehallgatási programokra fény derült, Risen könyvének egyik fejezete beszámolt arról is, hogy a CIA hogyan rontott el egy akciót, amely az iráni atomprogramot szabotálta volna. Az iráni sztori kiszivárogtatásával az egykori fedett CIA-ügynököt, Jeffrey Sterlinget vádolják. Az igazságügy-minisztérium hat éve küldte az első idézést Risennek. Arra próbálják kényszeríteni, hogy tanúskodjon Sterling ellen. Az ügyészség akkor sem eresztette, amikor Obama került hatalomra. Risen azóta sem hajlandó tanúskodni, már a legfelsőbb bíróságig is elment az ügyével. A testület azonban nem hallgatta meg, így megint Obamánál, illetve az igazságügy-minisztériumnál a labda, hogy kérnek-e börtönbüntetést Risenre, ha nem tanúskodik. A nyilatkozatok arra utalnak, hogy talán nem. Eric Holder főügyész és igazságügy-miniszter korábban kijelentette, hogy amíg ő ül azon a poszton, újságíró nem megy börtönbe. Néhány hete, burmai útján egy újságírói kérdésre Barack Obama is úgy válaszolt: újságírók nem fognak börtönbe menni csak azért, mert a munkájukat végzik.

PestiSracok facebook image

Risen legújabb könyve is a felduzzadt amerikai nemzetbiztonsági világ túlkapásairól, illetve inkompetenciájáról szól. Olvashatunk például egy csalóról, aki éveken át elhitette a a hárombetűs ügynökségekkel, hogy képes megfejteni az Al-Dzsazíra hírtelevízió logójában kódolt üzeneteket, amelyek a következő 9/11 titkát rejtik. Risen szerint Geroge W. Bushnak konkrétan két repülőgép lelövését is javasolták a logóban talált "információk" alapján. Az utolsó fejezet Diane Roark-ról, egykori kongresszusi alkalmazottról szól, akinek a feladata az NSA felügyelete volt. Roark 9/11 után nem sokkal tudomást szerzett arról, hogy a Bush-kormányzat bírói engedély nélkül, újonnan kifejlesztett eszközökkel készül lehallgatni amerikaiakat is. Roark megpróbált értesíteni mindenkit, akit csak tudott a washingtoni politikai eliten belül, és megállítani az illegális lehallgatásokat. Azt hitte, csak az NSA vezetői túlbuzgóak, de hamar kiderült számára, hogy az utasítás legfelülről jött. Elszigetelődött, nem jutott semmire.

A szerző szerint ez a történet azért fontos, mert megmutatja, hogy nincs igaza azoknak, akik szerint Edward Snowdennek a rendszeren belül, azaz főnökei felé kellett volna jeleznie, amivel elégedetlen. Risen szerint Snowden hatalmas szolgálatot tett az amerikai népnek azzal, hogy nyilvánosságra hozta a titkosszolgálatok megfigyelési gyakorlatát. Risen szerint a Snowden-iratok azt mutatják meg, hogy milyen hatalmasra nőtt a titkosszolgálatok megfigyelési képessége és kíváncsisága 2005 óta, amióta az ő sokat emlegetett cikke megjelent a lehallgatásokról. Nem utolsósorban Snowden arra is rávilágított, hogy Barack Obama elnöksége alatt mennyivel kiterjedtebbek lettek ezek a programok. Risen nagyon rossz véleménnyel van Obamának arról a gyakorlatáról, hogy minden kiszivárogtatót el akar hallgattatni.

A teljes cikk itt megtekinthető.

Forrás: Nol.hu

Fotó: Reuters

Ajánljuk még

Itt a nagy antifa-széljobb vita a Polbeatben: "Nefelejcs" Gergő vs. Lipták Tamás, csütörtök 18 óra, R56!

‎Polbeat 2025 május 29.
Szélsőbal nincs, de igény az volna rá - írta Varga "Nefelejcs" Gergő hét éve a Tett blogon. Nem kellett sokat várnia, hogy a folyamatosan tüzelt antifa csoportok végül radikalizálódjanak, elég csak az Ilaria Salis-féle, 2023-as budapesti terrortámadásra gondolni. Varga "Nefelejcs" Gergő, aki a marxista portál, azaz a Mérce munkatársaként, a Vörös Szittya vlog arcaként és mindenek előtt antifa szervezőként ismert, elfogadta a PestiSrácok felkérését, hogy a másik nagy közéleti szubkultúra, a nemzeti radikálisok emblematikus képviselőjével, Lipták Tamással, a Jobbszélső Telegram csatorna szerkesztőjével, a Magyar Jelen szerzőjével megmérkőzzön a Polbeat nyilvános felvételén, május 29-én, csütörtökön, 18 órától, az R56 Sörözőben. Mérkőzésvezető: Huth Gergely és Kertész Dávid.

Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)

‎Polbeat 2024 szeptember 10.
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.