A megismételt elsőfokú eljárásban is elutasította Kaiser Edének a rendőrséggel, az ügyészséggel és a bíróságokkal szemben a móri ügy kapcsán előterjesztett kártérítési igényét hétfőn a Szegedi Törvényszék. A büntetőügyben a férfit védő Dezső Antal ügyvéd a PestiSrácok.hu-nak azt nyilatkozta, ha ebben az ügyben Kaisernek nem jár kártérítés nyugodtan megszüntethetik ezt az intézményt.
SZENVEDI ZOLTÁN – PestiSrácok.hu
Tavaly decemberben bombaként robbant a hír: teljes egészében elutasította első fokon a Szegedi Törvényszék a nyolc áldozat halálával végződött móri bankrablás miatt ártatlanul tényleges életfogytiglani fegyházra ítélt Kaiser Ede kártérítési keresetét, amelyben 25 millió forintot követelt a rendőrségtől, az ügyészségtől és a bíróságtól. A magyar kriminalisztika legsúlyosabb fiaskójáról a szegedi bíróságnak akkor – és úgy tűnik most is – az volt a fő mondanivalója, hogy az ügyben eljáró hatóságok egyáltalán nem tévedtek kirívóan súlyosat. Másodfokon viszont a bíróság úgy döntött, a garanciális szabályok betartása érdekében a teljes elsőfokú eljárás megismétlésére van szükség. Kaiser Ede büntetőügyében eljáró ügyvédet, Dezső Antalt kérdeztük az újabb döntésről.
Mit szól az újabb elutasító döntéshez?
Addig, amíg nem kapjuk meg az ítéletet írásban, nagyon nem kívánom kommentálni a döntést. Általánosságban, a lefolytatott bizonyítás tükrében azt tudom elmondani, hogy a bíróság pusztán a iratokból döntött, a bizonyítási indítványainkat elutasította, amelyek tanúk meghallgatására irányult.
Kiket idézett be?
A hamis tanúzással megvádolt, majd felmentett Gyuris-családot (Kasier egykori barátnőjének családja azt vallotta a móri perben, hogy a férfi csepeli lakásukban tartózkodott a bankrablás idején – a szerk), a Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályát korábban vezető Kovács Lajos ezredest ( A most nyugdíjas nyomozó és csapata végezte a helyszínen a tanúkutatást, végül a nyomozásból kitúrták őket, mert Kovács nem volt meggyőződve Kasier és Hajdú bűnösségében. A nyomozás félrecsúszását több könyvében is leírta – a szerk), több nyomozót, a móri bankrablás időpontjában Kaiser Edével telefonon beszélő B. Sándort. Összességében a bíróság most is úgy ítélte meg, hogy nem állapítható meg kártérítést megalapozó jogsértés egyetlen hatóság részéről sem.
Ezt mire alapozhatta a bíróság?
Nyilvánvaló, hogy a bíróság döntése mérlegelésen alapul, de ezt nem vesszük tudomásul, mert meggyőződésünk, hogy ha szakszerű, szabályokat betartó nyomozati és bírósági munka folyt volna, akkor ilyen kimagaslóan súlyos eredményt előidéző jogsértés nem fordulhatott volna elő. Az egy évtizede folyó ügyről pedig az a magánvéleményem, hogy egy normális országban, ha ilyen fiaskó történik, maga az állam jelentkezik kártérítési ajánlatával. Ehelyett nekünk kell egy perben szembeszállnunk az állammal és annak mindenféle homályos jogi indokaival, amelyek a hatóságok és az állami szereplők felelősségét kendőzik.
Erre általában az a válasz, hogy Kasier Ede egy percig sem ült ártatlanul, hiszen egyéb bűncselekményekért őt 16 évi fegyházra ítélték.
Ez nem igaz. Akkor tegyük tisztába a dolgokat! A per tárgya nem az, hogy Kaiser Ede miért került börtönbe. Megsúgom, eltelt némi idő az előzetes letartóztatásában, mire azokkal a bűncselekményekkel meggyanúsították, amikért most ül. Tehát a legelején csak a móri mészárlás miatt tartották fogva. Már önmagában ezért is járna kártérítés, de ezt hagyjuk is. A lényeg, eltelt úgy két év, hogy huszonévesen rámértek egy olyan ítéletet, hogy soha életében nem jön ki a börtönből. Ezzel azért meg kellett birkóznia. A per többek között tehát jó hírnév megsértése és Kasier egészségromlása miatt indult.
Kaiser Ede védője, Dezső Antal már tizenegy éve küzd ügyfele igazáért Fotó: Atv.hu
Azért Kaisernek addig sem volt túl jó hírneve, legfeljebb bűnözői körökben.
Nem erről van szó. Még a bűnözőkkel sem lehetünk ennyire közömbösek, hogy azt gondoljuk, nincs annak jelentősége, hogy valaki ártatlanul, abban a tudatban ül két évig, hogy a börtönből soha többé nem szabadul, még ha abban a két évben tényleg börtönbe is lett volna a helye. Azt is tegyük hozzá, hogy közvetlenül a bankrablás után Horváth Szilárd nevét nyilvánosságra hozták, mint lehetséges elkövetőét, de egy percet sem ült emiatt, mégis kapott kártérítést. Akkor ez, hogy van? De beszéljünk általánosságban. Ha valakinek a nevét hamisan összemossák egy súlyos bűncselekménnyel, az már önmagában megalapozza a kártérítést.
Azzal kiegyeznének, ha megállapítanák a hatóságok jogsértését, de jóval csekélyebb kártérítést kapna ügyfele, mint amennyit kér?
Az már egy másik kérdés. De nem erről van szó. Szerintem minden normális embernek felkiált az igazságérzete, amikor a bíróság azt mondja ki, hogy ezért nem jár semmi. A bíróság döntése egyébként pontosan beleillik abba a körbe, miszerint a móri fiaskóért nem, hogy nem vontak senkit felelősségre, még kitüntetést és előléptetést adtak az ügyben eljáró állami szereplőknek. Ennek ellenére amikor kiderült, hogy nem Kaiser és Hajdú volt a tettes és perújítást kezdeményeztünk, a jogerősen eljáró Fővárosi Ítélőtábla egyértelműen rámutatott a felmentő ítéletében: a nyomozás hibái vezettek a bíróság téves döntéseihez. Nem értem, ettől hogyan lehet eltekinteni?
Az első elsőfokú kártérítési perben azt állapította meg a törvényszék, hogy a büntetőügyben eljáró hatóságok összességében nem tévedtek kirívóan súlyosat, így megalapozatlan a kártérítési igényük. Nem értem, mi lehet annál kirívóbban súlyos tévedés, ha valakit ártatlanul elítélnek?
Nos, igen. A hatóságok döntéseinek eredménye abszolút kirívó, de bemutattunk a polgári bíróságnak olyan kirívó jogszabálysértéseket is a perben, amelyek mellett úgy gondolom, nem lehet elmenni. Egyet példaként említek. A fent megnevezett B. Sándor telefonon beszélt a móri bankrablás időpontjában Kasier Edével, akinek – nyomozati adatok szerint – a telefonja a csepeli adótoronyra volt följelentkezve. Ezt a telefonbeszélgetést a rendőrség nem nyomozta le, mintha meg sem történt volna. Ezt a perdöntő, mentő körülményt a bírósági ítéletek is indokolás nélkül figyelmen kívül hagyták.
Hogyan tovább?
Természetesen fellebbezünk, amint megkapjuk a döntést írásban is. Az a véleményem, ha ebben az ügyben nem jár kártérítés, akkor ezt az intézményt egész nyugodtan meg lehet szüntetni.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS