Elbert János titokzatos halála (Pesti Mese)

Mattyasovszky Jenő „Hód történetei“ bestsellernek számítottak a 70-80-as évek Magyarországán. A számtalan kiadást megélt krimik főhőse Hód, a szocialista James Bond, aki félkézzel elbánt az imperialista kémekkel. A kor kedvelt bűnügyi figurája Kossuth cigarettát szívott, Mecseki Móka nevű likőrt fogyasztott, sikeres akcióiról pedig egy bizonyos őrnagy elvtársnak jelentett, szigorúan utcai telefonfülkéből, egy két forintos felhasználásával. A valóságban azonban ez nem mindig sikerült.

BARTA ZSOLT - Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

Az irodalmi celeb

Történetünk hőse, Elbert János irodalomtörténész. Igazi filosz, szemüveges, nem túl jelentős külsővel. Anyanyelvi szinten beszélt angolul, oroszul és lengyelül, rendszeresen tartott előadásokat orosz-szovjet irodalomról az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, emellett műfordításokat készített, és a Nagyvilág folyóirat munkatársa volt. 1975-ben nevezték ki a Színházi Intézet igazgatójává, s ettől kezdve rendszeresen szerepelt a Magyar Televízió adásaiban is. Egy ország ismerte és szerette meg pillanatok alatt, hiszen Elbert volt az a személy, aki irodalmi, művészeti témákat magyarázott meg, egyszerűen, érthetően, de valahol mégis tudományos módon, így az átlagos tévénéző is azzal a boldog tudattal állhatott fel a karosszékből, hogy érti Solohov, Gorkij, Gogol és más orosz szerzők írásait.

Elbert előélete

A rendkívül jó nyelvérzékkel rendelkező Elbert már az ötvenes években orosz tolmácsként kamatoztathatta tudását, így ő tolmácsolt 1956 októberében Jurij Andropov szovjet nagykövetnek is, s minden bizonnyal ekkor került a KGB látókörébe. Számtalanszor utazott a Szovjetunióba, ahol nemcsak a hivatalos írókkal, hanem titokban, ellenzéki művészekkel is kapcsolatot tartott. Angol nyelvtudásának köszönhetően többször megfordult az Egyesült Államokban, valamint Angliában is, ahová, meg nem erősített információk szerint magával vitte az orosz ellenzéki írók szamizdatjait is. Talán igyekezett egyszerre két lovat megülni, ám a korban, amelyben élt, ez nagyon keveseknek sikerült.

A végzetes márciusi nap

1983 március 9-én reggel, Elbert János dolgozni ment, belvárosi, Kossuth Lajos 15. szám alatti lakásából. A ház, melyben lakott, pontosan szemben helyezkedett el a Szovjet Kultúra Házával, ahová gyakorta átjárt beszélgetni, ismerősökkel találkozni. 9 óra körül ért be a Krisztina körúti Színházi Intézetbe, ahol nekilátott szokásos, napi tevékenységének. Fél 10-kor megszólalt a telefon, amit a titkárnő kapcsolt be főnökének. Elbert fél percig beszélt valakivel, majd kijött szobájából, odaszólt titkárnőjének: „Mindjárt jövök“, és távozott az Intézetből. Sem aktatáskáját, sem noteszét, amitől soha nem vált meg, nem vitte magával. Holttestét másnap reggel találták meg a siófoki móló mellett, a Balaton 60 centis vizében. Belefulladt. Zsebében egy Budapest-Siófok retúr vasútjegyet találtak, a test mellett a víz felszínén papír száz forintosok lebegtek. A hivatalos rendőrségi vizsgálat kizárta az idegenkezűséget, a jegyzőkönyv szerint Elbert, aki arcidegzsábában szenvedett, hogy fájdalmát enyhítse lement a móló mellett a vízhez, ám megszédült, elesett, és belefulladt a tóba. A nyomozást ezzel be is szüntették, Elbert Jánost a Farkasréti temetőben eltemették, a hatalom pontot tett az ügyre. A közvélemény azonban nem elégedett meg ennyivel, s a tragédia számos ponton megválaszolatlan maradt. A legellentmondásosabb az ügyben, maga a holttest megtalálása volt. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint Elbert március 9-én, 13 óra körül halt meg, ám holttestét csak másnap, a reggeli órákban fedezték fel, ami azért is érthetetlen, mert kizárt, hogy 9-én délután senki nem járt a mólón. A test körül lebegő papírpénzek sem maradtak volna ennyi ideig a víz felszínén, így a korabeli közvélemény meg volt győződve arról, hogy Elbert csak megtalálásának reggelén kerülhetett a vízbe. Érthetetlen módon a nyomozás nem terjedt ki arra sem, hogy kiderítse, ki telefonált 9-én délelőtt Elbertnek, s miért kellett gyorsan és titokban Siófokra utaznia? Miért nem tudhatott erről senki?

Elbert családja

Elbert János feleségét és 17 éves fiát rendkívül megviselte a családfő váratlan és megmagyarázhatatlan halála. Fia, János, akit visszahúzódó, furcsa fiúnak jellemeztek ismerősei, azt terjesztette ismeretségi köreiben, hogy apját meggyilkolták, és nyomozni fog, hogy kiderüljön az igazság. Ám májusban az ő holttestét találták meg Tökölnél a Dunában, s bár senki nem értette mi és miért történt, a hivatalos verzió szerint, apja halála miatti bánatában öngyilkosságot követett el. És ez még nem volt elég. Elbert özvegye, akit férje és rokonai Suzynak neveztek, fia halála után a pohárhoz menekült, inni kezdett. A hajdani szépasszony, aki az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, egyre mélyebbre süllyedt, s külvárosi kocsmák mélyén hangoztatta férje és fia meggyilkolásának általa kreált történetét. Fia halála után egy évvel, Suzy egy hajnalon kiugrott II. emeleti, Kossuth utcai lakása gangjáról, s azonnal szörnyethalt. Igaz, a gang korlátja elég magas volt, ám a hivatalos verzió szerint Suzy egy hokkedlire állva vetette magát a mélybe. Mondani sem kell, a hokkedlit nem találták meg, az idegenkezűség azonban itt is kizárt volt, ugyanúgy, mint a hajdani család többi tagjánál.

Mi történhetett?

Elbert János halálát többen igyekeztek összehozni a KGB magyarországi működésével. Tény, hogy Jurij Andropov, akinek 1956 őszén tolmácsolt, a KGB vezetője volt, s 1982 novemberétől pedig a Szovjetunió főtitkára. Könnyen elképzelhető, hogy Elbert valami olyasvalamit tudott, amit nem lett volna szabad, s ez okozta nemcsak ő, hanem a családja vesztét is. Ám az sincs kizárva, hogy a szovjet ellenzéki írókkal való kapcsolatai miatt kellett bűnhődnie. Elbert és családjának tragédiája máig rejtély, talán ha egyszer majd valóban megnyílnak a KGB titkos archívumai, választ kapunk a kérdésekre. Addig marad a csend.

Fotó: http://pl.historia.wikia.com/ és Makula Zsóka