“A nők egyetlen dologért tudnak bármit megtenni: azért, hogy legyen babájuk és azért, hogy ne” – ugye, ismerősen cseng? De mi van akkor, ha valaki akarja azt a kisbabát, azonban fél, hogy egyedül nem tudja felnevelni? Mi történik azokkal, akik magukra vannak hagyva a döntéssel úgy, hogy a szívük alatt már egy másik életet hordoznak? László Petra dokumentumfilmje egy olyan kismamát mutat be, aki a körülményekre való tekintettel meg akarta szakítani terhességét, majd a kórházban egy másik várandós nő bizonyságtétele után mégis az élet megtartása mellett tette le a voksát. Aztán minden megváltozott: olyan segítőket kapott maga mellé, akikre mindenben számíthatott, nem csupán lelkileg, hanem anyagilag is. Kisfia születése után immáron otthonában látogattuk meg az újdonsült anyukát, akinek Budaházy Edda százezer forintos felajánlást adott át, a kismamát segítő Albertné Görgey Zsuzsanna életvédő pedig az összefogás erejéről beszélt, hozzátéve, hogy “egy felmérés szerint a magyaroknak van a legnagyobb szíve”. Kiemelte: most egy kis életet sikerült megmenteni, ami valóságos csoda. Budaházy Edda pedig úgy fogalmazott: már egészen pici segítség is elég ahhoz, hogy egy nő a magzat megtartása mellett döntsön, hiszen az abortuszra jelentkezők többsége bizonytalan. Azonban ha azt érzik, nincsenek egyedül, vállalják a gyermeket, amiként ezt Bea példája is bizonyítja.
Operatőr: László Petra
Facebook hozzászólás
erika
2019-12-04 at 13:20
Szép kezdeményezés, sok sikert kívánok az életvédők további munkájához!
Fanfan
2019-12-04 at 10:53
Nem tudom , hogy hogyan történik az abortuszra való felvétel vagy felkészítés, de én az apakat is kötelezném, hogy vegyenek részt az atracitasban elejétől a végkifejletig. Nemcsak az anyaé, a nőé a felelőség hanem a partneré is legalabb azonos mértékben. Olvastam, hogy vannak orszagok ahol meg kell nézni az ultrahagot és meg kell hallgatni a baba szívverését a végső döntés előtt.Ezt is meg kellene fontolni. Az iskolai felvilagosító óran nem az LMBTQ eszmét és a gender ideológiat kéne megismerni a diakoknak , hanem a felesőség, az élet tisztelete, és a gyermek vallalas öröme legyen az oktatas targya arra érett hamis ideológiaktól mentes tanarok , pszihológusok előadasaban. Lehet, hogy valamiről lemaradtam és mar megvalósúlt, akkor elnézést kérek, de úgy érzem, hogy ezt el kellett mondanom! Megvan ra a személyes okom!
hivő
2019-12-04 at 09:57
Nagyon szép történet.Az adoptálást is
könnyebbé kellene tenni és a fiatal
nőknek ezt mint opciot mindenképpen
felajánlani,lehetővé tenni.
van egy érdekes ötletem
2019-12-04 at 09:11
Ideje lenne alaposan megvizsgálni az orvosok és védőnők szerepét is, mert sokszor épp ők beszélik rá az abortuszra a nőket, akár minden különösebb ok nélkül.
Olykor mindössze az élet-halál feletti döntés privát öröme, vagy csak a puszta öntetszelgés miatt teszik ezt.
Nem kell más, csak egy bátor, elkötelezett újságíró és egy bemikrofonozott/bekamerázott páciens. Sokkoló, de hetedhét országra szóló sztori lenne, és nagyon sokat segítene az Ügynek.
Fanfan
2019-12-04 at 10:31
Oda figyelsz! Remélem valamelyik jobboldali újsag (vagy estleg több is )felkarolja az ötleted.
Jakab Árpád
2019-12-04 at 08:34
“mindenben” sikeres életünk volt 5 éve rákban elhunyt nejemmel, 12 éve rákban elhunyt lányunkkal. Maradt 1 fiam, akit sikerült házasságra rábeszélnem, 2 unoka van és egy boldog kis család.
ÉLETEM HIBÁJA, hogy a kádári posványban nem kaptunk semmi lelki-etikai rásegítést -még a fertőbe beleült idősebb rokonoktól sem – ahhoz, hogy 2 gyerek nem gyerek. PEDIG IGAZ, aki bírja -persze kell a környezet segítsége- 3-4 gyerekkel már mindent megtesz magáért és a jovőért. Ez pedig minimum elvárás.