Felmérés cáfolja a baloldalt: Az európaiak többsége még annyira sem kér a menekültekből, mint a magyarok
A migránsválság kirobbanás után másfél évvel még mindig nem tudni, mi lesz az egyre nagyobb számú bevándorló sorsa Európában. Az EU politikai vezetői, valószínűleg Komáromy Gergő elgitározott Imagine-jétől meghatottan csak azt voltak képesek meghatározni, hogy hova hány ember menjen, arról viszont nem jutott senkinek eszébe megkérdezni a helyieket, hogy kikkel szeretnének együtt élni. Ezzel kapcsolatban végre elkészült a hiánypótló felmérés, mely 15 ország 18 000 polgárát (köztük minket is) kérdezte meg arról, hogy bizonyos attribútumok alapján befogadnának-e egy adott menekültet.
Európában a második világháború óta nem volt ilyen mértékű menekült krízis: 2015-ben a kontinensre 1,3 millió új bevándorló érkezett, és ez a szám egyre csak növekszik. Okoskodásból és menekültkvótákkal kapcsolatos jó tanácsból persze sok van, az EU vezetői azonban mindeközben egyetlen egy dolgot felejtettek el megtenni: megkérdezni az állampolgárokat arról, hogy kivel szeretnének együtt élni.
Ennek apropóján készült egy hiánypótló felmérés, amely 180 000 migránsprofilról kérdezett meg 18 000 európait, pontosabban arra volt kíváncsi, hogy a különböző országok állampolgárai kit fogadnánk be szívesen, és kit utasítanának el.
“Meglepő módon” az eredmények azt mutatják, hogy az európaik nem ugyanúgy bánnak a migránsokkal, a befogadási hajlandóság kizárólag a menedékkérő tulajdonságaitól, előéletétől, szakmájától függ. És nagyon fontos, hogy ne legyen muszlim.
Az orvos, a tanár és a könyvelő pluszpontokkal indul azokkal szemben, akik korábban munkanélküliek voltak. Őket egyébként az is megelőzi, akik kétkezi munkából, például mezőgazdaságból, vagy takarításból éltek korábban. A válaszolók a nyelvtudást is díjazták, a felmérésből kiderül, hogy azok, akik semmilyen nyelvet nem beszélnek 12 százalékékponttal kevesebb eséllyel indulnak a befogadók szíve felé.
Az életkort tekintve is nagyok a különbségek, ami a befogadási hajlandóságot illeti: a nyugdíjas korúak (62 év) sokkal kevesebb valószínűséggel nyernek szimpátiát, mint azok, akik életerősek és munkaképes korban vannak (21 év).
Meglepő, hogy a válaszadók azt is fontosnak tartják, hogy a menekült háttérsztorija ne sántítson, vagyis hihető legyen, hogy tényleg bajban van, és segítségre van szüksége.
Ami a bevándorlás okát illeti, azok a menekültek, akik valamilyen politikai, katonai, vagy vallási veszélytől menekülnek jóval több eséllyel indulnak, mint azok, akik csak a jobb élet reményében kelnek útra. Akiket meg is kínoztak azok átlagosan 11 százalékékponttal kapnak többet, mint azok, akik nem szenvedtek annyit.
A felmérésből kiderül, hogy a származási hely is nagy szerepet játszik az elfogadásban: egy koszovóit például jóval kisebb eséllyel engednének be az emberek, mint egy szíriait, vagy egy ukránt, az afgánok és a pakisztániak pedig a középmezőnyben vannak.
A felmérés szerint Magyarország a 13. helyen a befogadási hajlandóság szempontjából, de tekintve az országok közötti igen apró különbségeket, ez nem jelent sokat. Az egyik legérdekesebb dolog az egészben az, hogy nem csak az országok között kicsik a különbségek, de az országokon belül is, tehát szinte egyáltalán nem számít a válaszoló hovatartozása, vagy iskolai végzettsége az adott válaszok szempontjából. A svédek például menekültügyben pont ugyanúgy döntenének, mint a magyarok vagy a németek.
A felmérés alapján végezetül íme egy közel tökéletes, a befogadásra nagy eséllyel pályázó menekült: egy szíriai, keresztény, 25 éves nő, aki korábban tanárként dolgozott, de a háborúban elvesztette a családját, majd védelem híján sok megaláztatásnak és nemi erőszaknak volt kitéve, illetve a vallási hovatartozása miatt gyakran meg is kínozták.
Valljuk be ilyen tulajdonságokkal rendelkező pályázó, vagy hasonló viszonylag kevés van.
Forrás: válasz.hu, sciencemag.org; fotó: dailycaller.com
