Irigylésre méltóan jól állnánk, ha egy magyar miniszter egyébként magánpénzből megvalósult helikopterútja lenne a magyar közélet legfelháborítóbb eseménye – jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Gulyás Gergely, az Országgyűlés és a Fidesz alelnöke. A politikus szerint ugyan kerülni kell az indokolatlan fényűzést, az urizálást, de az is ellenszenves, hogy a baloldalon nem is lehet újságíró az, akinél úgy telik el egy hét, hogy ne írjon valami rosszat Rogán Antalról. Gulyás Gergely a TV2-re utalva úgy vélekedett, megengedhetetlen, hogy egy médium Ungár Klára szintjére süllyedjen. Kiderült, a politikusnak lesújtó volt a véleménye a kereskedelmi televízió Vona Gábort lemelegező riportjáról, ugyanakkor szerinte az ügyben a Jobbik pártelnöke is bizonyítékot szolgáltatott arról, hogyan tekintene hatalmi pozícióból a sajtószabadságra. “Akik éveken keresztül “Simicskáztak” ma részben már Simicska fizetési listáján szerepelnek” – mondta Gulyás Gergely. A politikussal Gyurcsányékról, Habony Árpádról és a politikai korrektség haláláról is beszélgettünk.
Boldog Adventet kívánok Alelnök Úr! Lesz bejgli otthon?
Minden áthallás nélkül: lesz.
Értem. A tömör választ is. Ha nem Matolcsy, akkor más: Habony Árpád még nem koppintott az orrára, hogy az érdekeltségébe tartozó médiumokról rendszeresen karakteresen és negatívan nyilatkozik?
Ez a kérdés egy tévedésrengeteg. Először is amikor az elmúlt években – egyébként kifejezetten ritkán – kommentáltam néhány médium nehezen szó nélkül hagyható megnyilvánulását, akkor egyáltalán nemcsak a kormányoldalra sorolt hírforrásokról volt szó. Néhány hete a Hír Tv sértődött meg egy megjegyzésemen, korábban az RTL Klub tett ugyanígy. Másodszor a kérdés megfogalmazása olyan viszonyt feltételez Habony Árpáddal, amely nincs és nem is volt soha köztünk. Harmadszor a polgári oldalon az újságírással szembeni mérce szerintem magasabb. A polgárság ugyanis olvas és kritikus szemmel teszi ezt.
Ha a Spéder-riporttól felfordult a gyomra, meg sem merem kérdezni, hogy mit gondol Vona Gábor lemelegezéséről.
Lesújtó a véleményem. A TV2 Vona Gábor állítólagos homoszexuális múltjáról szóló valótlan és sértő összeállítása totális zsákutca. Megengedhetetlen, hogy egy médium Ungár Klára szintjére süllyedjen. Ha Terry Black mond valamit, az eleve érdektelen, annak a konzervatív oldalon semmilyen hitele nem lehet, ha pedig még Zuschlag János is megerősíti, akkor biztos, hogy hazugságról van szó. Ezt is így kell kezelni.
Ezt eddig mégsem mondta el.
Ennek két nyomos oka van. Az egyik, hogy nem kérdeztek. Ez azonban még önmagában kevés lett volna, de azt, hogy erre Vona úgy reagál, hogy írat egy levelet a nejével a miniszterelnök feleségének, szintén felháborítónak tartom. Mi köze a miniszterelnök feleségének az egészhez? A megsértett magánszféra sem Vona Gábort, sem a feleségét nem jogosítja fel arra, hogy más formában ugyanazt tegyék, amit egyébként joggal sérelmeznek. Az pedig sokatmondó, hogy Vona Gábor ezek szerint úgy gondolja, hogy a miniszterelnök feladata a hírműsorok szerkesztése. Ezzel a Jobbik elnöke önleleplező bizonyítékot szolgáltat arról, hogyan tekintene hatalmi pozícióból a sajtószabadságra.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A magyar médiában nemcsak a tartalom, a hangnem és a stílus változott meg az elmúlt években, hanem a tulajdonviszonyok is. Mondhatni földrengésszerűek a változások. Schmidt Máriáé lett a Figyelő, Mészáros Lőrinc pedig az Echo Televíziót vásárolta meg Széles Gábortól. Jobboldali sajtóbirodalmak épülnek.
Magyarországon nem csak sajtószabadság van, hanem piacgazdaság is. Hogy a Figyelőnek vagy az Echo TV-nek ki a tulajdonosa, azt nem az állam, hanem a polgári jog szabályozza. Ha a vételi és eladási szándék találkozik, akkor elkerülhetetlen a tulajdonosváltás, akár tetszik ez valakinek, akár nem. Ráadásul a nevesített esetek egyikében Schmidt Mária tulajdonossá válása éppen hogy garanciája a minőségi újságírásnak. Schmidt Máriával lehet egyet nem érteni, vagy vitatkozni, de az vitathatatlan, hogy politikai írásai a magyar közéletben fellelhető legmagasabb intellektuális színvonalat képviselik. Vannak változások a magyar médiában, de összességében ma is nagyobb az ellenzéki, mint a kormánypárti médiumok látogatottsága. A napilapok piacán a két ellenzéki újságnak, a Népszavának és a Magyar Nemzetnek nagyobb a példányszáma, mint a Magyar Időké és a Magyar Hírlapé. Az internetes világban sehol nem vagyunk, ott az olvasottság alapján 80 százalékos a kormánykritikus portálok súlya. A tévés piacon az RTL Klub nézettsége magasabb, mint a TV2-é. Az ATV-nek és a Hír TV-nek külön-külön is magasabb a nézettsége, mint az Echo Televízióé, miközben együtt elérik a közmédia hírcsatornájának nézettségét is. Az újságírást befolyásolni ma nem az állam, hanem a tulajdonos képes. A magyar média tulajdonosi viszonyai folytán ma sokszínűbb, a sajtószabadság pedig érvényesül, sokkal inkább mint Nyugat-Európa legtöbb államában.
Mit szól ahhoz, hogy közben Simicska Lajos a Hír TV-vel és Kálmán Olgával a fedélzeten balról előzné az ATV-t?
Sokszor voltam Kálmán Olga vendége az ATV-n és szerettem is ezeket a beszélgetéseket. Többször is előfordult – még a közelmúltban is -, hogy Kálmán Olga Simicska Lajosról kérdezett. Mindig elmondtam az igazságot, hogy nem tudok információkkal segíteni, mert soha életemben nem találkoztam a milliárdossal. Kálmán Olga igazán szólhatott volna, hogy neki több információja van.
Mészáros Lőrincnek azért nagyon szalad a szekér. Ő a Fidesz új Simicska Lajosa?
Akik éveken keresztül “Simicskáztak” ma részben már Simicska fizetési listáján szerepelve Mészáros Lőrincet helyezték érdeklődésük középpontjába. Ha egy vállalkozó győzelmet arat egy szabályszerű közbeszerzésen, akkor azt érdemes vizsgálni, hogy a vállalt határidőre jó minőségben teljesít-e. Ha ez így történik, akkor az helyes, ha nem, akkor indokolt a kritika és minden egyéb jogkövetkezmény. Az pedig, hogy Mészáros Lőrincnek mekkora a vagyona, nem rám tartozik.
De az már Önre is tartozik, hogy éppen Mészáros Lőrinc miatt, vagy Garancsi István miatt folyamatosan magyarázkodniuk kell, és akkor még nem is beszéltem a politikusi urizálásról, vagy Rogán Antal helikopterezéséről.
Szerencsére az utóbbi időben kevés urizálásról szóló hír látott napvilágot, még ha egy-egy eset nagy hullámot is vert. Felesleges azt a látszatot kelteni, hogy egy miniszter vagy vezető politikus átlagos életet él. Nem él átlagos életet munkateher, munkaidő és felelősség szempontjából sem. Egy külföldi delegációval való vacsorára nem kifőzdében kerül sor és egy országgyűlési képviselő hivatalos útjára sem az Airbnb segítségével foglalnak szállást. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Európában Magyarország ma is a szegényebb országok közé tartozik, ezért az indokolatlan fényűzést a mai politikai viszonyok között kerülni érdemes, még akkor is, ha egyébként valaki ezt anyagilag amúgy megengedhetné magának. Az eligazodásban; az urizálás és az álszentség közötti széles ösvény megtalálásában a polgári jóízlés segíthet.
A helikopterezés túllépi a nem megengedhető luxus határát?
Kifejezetten ellenszenvvel figyelem, hogy ma már – különösen a baloldalon – nem is lehet újságíró az, akinek áldásos tevékenysége során úgy telik el egy hét, hogy ne írjon valami rosszat Rogán Antalról, vagy – ami kifejezetten elfogadhatatlan – a családjáról. Olyan hosszú ez a sor, hogy nem állok be a végére. Edmund Stoiber úgy volt 14 évig bajor tartományi miniszterelnök, hogy heti rendszerességgel közlekedett helikopterrel, amelyet a bajor tartomány biztosított számára. És senki egy rossz szót nem szólt rá Németországban. Magyarország nyilván sokkal szegényebb Németországnál, de mégis irigylésre méltóan jól állnánk, ha egy magyar miniszter nem közpénzből megvalósult vidéki helikopterútja lenne a magyar közélet legfelháborítóbb eseménye.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Egyetért azokkal, akik szerint egy kormánypárti politikus esetleg ma azért is engedhet meg magának többet, mert nincs ellenfél a pályán, mert impotens az ellenzék?
Demográfiai okokból is remélem, hogy az ellenzéki impotenciáról szóló híresztelések nem igazak. Persze látjuk az ellenzék helyzetét és állapotát, de nem dolgunk, hogy más pártokkal indokolatlanul sokat foglalkozzunk. Összességében nem is szeretem minősíteni az ellenzéket, persze vannak kivételek.
A Demokratikus Koalíció például olyan extrém módon szélsőséges, a jogállamra és a demokráciára létével is veszélyt jelentő párt, amely semmilyen demokratikus közmegegyezésnek nem lehet részese, illetve minden egyezség, szövetség, kompromisszum vagy együttműködés csak kevesebb lesz azáltal, ha Gyurcsányék is részei. Hozzájuk hasonló extrémizmus a magyar politikában parlamenti képviselettel nem rendelkezik. Róluk nemcsak feltételezzük, hanem tudjuk is, hogyha érdekükben áll és különösen ha ők követik el, akkor lenyűgözőnek tartják az alapvető szabadságjogok állam általi lábbal tiprását – ezt egy évtizeddel 2006 tragikus ősze után sem felejthetjük el. Ennek ellenére egy kormánypárt melletti leghatásosabb érv mindig a kormányzati teljesítmény. Jó úton járunk, a világ 2016-ban nekünk kedvezően változott, és inkább erre érdemes figyelünk, semmint az ellenzékre.
A világ olyannyira változik, hogy éppen most leheli ki a lelkét a politikai korrektség, és például a Trump-hatás továbbgyűrűzését várják a politikai elemzők.
Éppen ideje volt már ennek. Remélem, hogy az amerikai elnökváltás után az Egyesült Államok jó hírnevét már nem kell megvédeni saját magától, elsősorban a washingtoni külügyi adminisztrációtól. Aggasztónak tartom, hogy az Egyesült Államoknak a többszörösen megbukott demokráciexportot hirdető, szuverén államok belpolitikájába beavatkozó, kettős mércét alkalmazó, intoleráns és agresszív külpolitikai irányvonala miatt mára sokan – még a polgári oldalon is – Oroszországot is szimpatikusabbnak tartják Amerikánál. Ide nem szabad eljutni. Az amerikai külügyi adminisztráció sokat tett az elmúlt 15 évben azért, hogy visszataszító képet alakítson ki az Egyesült Államokról és csak kevesen tettek ellene, de ettől meg nem nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nem Amerika valódi arca, ahogyan azt sem, hogy az USA fontos katonai gazdasági és politikai szövetségesünk. Donald Trump hivatalba lépése után a magyar-amerikai kapcsolatok normalizálódása várható. Sőt talán az amerikai választási eredményt látva az EU elitje is észbe kap, hogy leáldozott a politikai korrektség azon intoleráns, kirekesztő változatának, amely olyan mértékben lett a brüsszeli elit életeszménye, amennyire a nihilizmusból egyáltalán lehetséges eszményt kovácsolni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ön szerint megreformálható az Európai Unió?
A remény hal meg utoljára, ráadásul vannak biztató jelek is. A migráció ügyében már Nyugat-Európában is komoly politikai fordulat ment végbe. Amit ma az európai vezetők a migrációról gondolnak és mondanak, az fontos pontokon közel áll ahhoz, sőt helyenként megegyezik azzal, amelyet a magyar miniszterelnök kezdettől fogva képvisel. Ha belegondolunk a Wilkommenskultur borzalmas ármányának bő egy évvel ezelőtti tobzódásába, akkor az elért fordulat hihetetlen nagy politikai teljesítmény. Olyan mértékű politikai siker, amelyet tízmilliós állam ilyen jelentős politikai kérdésben az elmúlt évtizedekben soha nem ért el. Erre joggal lehet büszke az egész ország.
A fordulat egyelőre kevésbé érezhető a tettekben, hiszen Brüsszelben és számos európai nagyvárosban az idén sem állítanak karácsonyfákat a főtereken, mert az érzékenyen érintené a muszlim bevándorlókat. Ebben a helyzetben Ön szerint mennyire értékelődik fel a kereszténységünk és a karácsony ünnepe?
A karácsonyfa-állítás helyenként megjelenő tilalma nemcsak a hitünkkel, hanem Európa kulturális hagyományaival szembeni pszichikai terror része. Ennek részeként kell a Mikulás helyett télapóról beszélni, “áldott Karácsonyt” helyett kellemes szabadságot kívánni és Karácsonyról kizárólag, mint a “szeretet ünnepéről” beszélni, amely szándékos összekeverése a kiváltó oknak a következménnyel. Mindez a mai európai elit önazonosságtudat ellen vívott háborújának része. Az identitással szembeni terrorcselekmény. A migrációs krízis egyetlen pozitívuma, hogy újra előtérbe került az identitáskérdés. Fontos belátni, hogy ha mi a kontinensünkön az iszlámot és a kereszténységet versenyeztetjük, akkor ezt a versenyt el fogjuk veszíteni. Egész egyszerűen azért, mert ők jobban ragaszkodnak a saját hitükhöz, kultúrájukhoz, gyökereikhez. A saját identitásunkhoz nekünk is ragaszkodnunk kell. Amit ma liberalizmusnak neveznek azért okoz felfoghatatlan károkat, mert azt próbálja bebizonyítani, hogy csak a gyökértelenség az európai, miközben éppen a gyökereink által leszünk európaivá. Európa keresztyén gyökerek nélkül nem már csak földrajzi értelemben azonos önmagával. Antall József helyesen mondta, hogy Európában az ateista is keresztény, mert a nem hívő ember is ezekből a gyökerekből, alapvető kulturális és etikai értékekből táplálkozik.
A magyar városokban szerencsére vannak karácsonyfák, de sajnos hosszú sorok is vannak az ételosztásokon. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy megterítsék a karácsonyi asztalt, vagy apró ajándékot vegyenek a gyerekeiknek. Felszámolható a szegénység Magyarországon?
Sajnos sokan vannak, akik a rendszerváltás vesztesei, és sok helyen az ő gyermekeik is vesztesek lettek. Segélyekkel azonban csak átmenetileg lehet mérsékelni a nélkülözést, kitörni a szegénységből csak a munkán keresztül képzelhető el. A minimálbér jelentős emelése jövő évtől a legszegényebb munkavállalókat segíti. Óriási előrelépés, hogy idén már 700 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, de ma is vannak olyanok, akiknek csak az emberi szolidaritás nyújthat vigaszt. Karácsonykor a segélyakciók, a rászorulóknak való ajándékgyűjtés, az ajándékozásra való anyagi lehetőségek közötti különbségek egyaránt arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egy széles középosztállyal, erős polgársággal bíró magyar társadalomért még sokat kell tennünk. Közös hazánk mindennapi küzdelmei közepette ezt mindig szem előtt kell tartanunk.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS