Az ’56-os forradalom és szabadságharc – bizonyára a neki megadatott rövid idő miatt – nem tudott igazi vezetőt „kitermelni”. Nagy Imre személyét piedesztálra emelték ugyan a rendszerváltás után, ám ma sem egyértelmű megítélésében közrejátszik, hogy egész addigi pályafutását annak szentelte, ami ellen a felkelés kitört. A kommunista miniszterelnök szerepét Vincze Gábor és Drucza Attila történészek boncolgatták a Pesti Srácok Emlékparkban rendezett történészvitán, Szakács Árpád, a Történelemportál főszerkesztőjével. Ezen kiderült, hogy Nagy Imrének nemcsak az előélete kifogásolható, hanem a forradalom napjaiban is csak kullogott az események után, és sosem tudta levetkőzni hithű bolsevik énjét.
Nagy Imre – sok első világháborús hadifogolytársával együtt – csatlakozott a Vörös Gárdához az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után. A cári családot legyilkoló kommunista kivégzőosztag hét magyar nevű tagja között is szerepel a neve, azonban nincs arra vonatkozó forrás, hogy róla vagy egy másik hadifogolyról van szó. Az 1930-ban kezdődő szovjet emigrációja során sok magyar kommunista esett a szovjet állambiztonság áldozatául az ő jelentései alapján. „Amikor a kommunisták egymást likvidálják, az nem baj, az erről szóló, 1989-ben felbukkant iratok valódisága viszont nem biztos. Lehet, hogy csak le akarta járatni őt az állampárt, amikor az ellenzék 1989-ben hős mártírnak kiáltotta ki” – mondta Vincze Gábor, aki Nagy Imre „szakemberi” pályájából is felvillantott részleteket.
A szakértelem nélküli szakértő
Kisparaszti családból származott lakatossegéd volt. A 30-as években, a Szovjetunióban szerette volna megkapni a kandidátust – káderalapon, disszertáció nélkül –, de a korábbi gyakorlattal ellentétben nem kapta meg. Ezután magyarországi statisztikákból és Kerék Mihály tanulmányaiból összeollózott, majd „bolsevik szósszal leöntött”, agrártémájú írásokat publikált. Érettségije sem volt, de amikor 1945-ben hazajött, Magyarországon már úgy tudták róla, hogy Moszkvában elvégzett valami főiskolát, és hamarosan egyetemi tanár, majd az MTA tagja lett, valamint a kommunista párt agrárszakértője. Ő dolgozta ki a Nemzeti Parasztpárttal benyújtatott 1945-ös földreformot is (a parasztok nem bíztak volna egy kommunista törvényjavaslatban), amely életképtelen törpeparcellákat adott a többnyire szaktudás nélküli zselléreknek.
A reformsztálinista
A vidéki Magyarországon, az agrártársadalom nagy részében nem olyan pozitív Nagy Imre-kép élt, mint a budapesti reformkommunistákban. Ismerték moszkovita és 1945 utáni múltját, végső soron annak a rendszernek volt oszlopos tagja, amely eljuttatta az országot ’56-ig. A parasztság szemében ő is a rendszer gyűlölt figurája volt. Emlékeztek a könyörtelen padlássöprésekre, ő volt az az élelmezésügyi miniszter, aki az utolsó szem gabonát elvette tőlük, és belügyminiszterként az ő hatáskörébe tartoztak a háborús bűnösök mellett a kommunisták ellenfeleivel is leszámoló népbíróságok. Ugyanabban az időben szerepe volt több, kommunisták által elkövetett gyilkosság eltussolásában, ráadásul a németek erőszakos kitelepítése idején is ő volt a belügyi tárca vezetője. Népszerűsége viszonylagos volt, és igazán csak a reformkommunisták bíztak benne. Vincze Gábor úgy fogalmazott:
Nagy Imre hívei, a reformkommunisták korábbi kőkemény sztálinisták közül kerültek ki, akik irányt váltottak Sztálin halála után. Részben miattuk alakult ki torz Nagy Imre-kép a köztudatban. A reformkommunista kifejezés egyébként legalább olyan abszurd, mintha azt mondanánk valakikre, hogy reformnácik.
Kormányrendeletbe foglalta Sztálin dicsőítését, noha éppen a szovjet vezető halála utáni változások nyomán léphetett előtérbe; akkor adták ki Moszkvában a parancsot a tehetetlen Rákosi leváltására és új kormányprogram megírására – foglalta össze Nagy Imre reformkommunistaságát Vincze Gábor.
Mindig jókor látták jó helyen
A Nagy Imre körül kialakuló kultusz egyrészt véletlenek összejátszásának, másrészt idealizmusának volt köszönhető – ebben nagyjából egyetértett a két történész. Drucza Attila kifejtette, hogy Nagy Imre végig ott volt a párt vezetőségében, és részt vett a belső hatalmi harcokban, így nem lógott ki a sorból, azonban több esemény miatt kedvezőbb volt a megítélése a többiekénél.
Az ’50-es évektől a kevés kommunisták egyikeként látta, hogy nem lehet erőszakkal átnyomni az eszmét a paraszti társadalmon, és az internálótáborok megszüntetése mellett volt, mert felmérte azok kontraproduktív hatását. Amikor Sztálin halála után félreállították Rákosit, és őt tették a helyére, miközben engedélyezték a kilépést a kolhozból, a nép neki tulajdonította ezt, holott nem az ő érdeme volt, hanem moszkvai utasítás. Mindemellett főleg a baloldali értelmiség látta benne azt az embert, aki levezényelheti az átmenetet, és helyreteheti a kommunista eszmét.
Az események után kullogott
Nagy Imre mindkét történész szerint csak sodródott a forradalommal, nem tudta alakította az eseményeket, hanem azok alakították őt. Ezt Moszkvából is felrótták neki az első napokban.
Nem volt képben a Budapesten és az országban uralkodó hangulattal, erről tanúskodott hírhedt »Elvtársak!« megszólítása a tömeg felé. Az események kezdetekor is a sztálinista énje jött elő, amikor fasiszta ellenforradalmároknak minősítette a felkelőket
– mondta Vincze Gábor. Szerinte Nagy Imre fordulata sem okvetlenül lelki fordulat volt, és elképzelhetőnek tartja, hogy csak időt akart nyerni:
Hitt a marxizmus ideológiájában, még a bitófa alatt is. November 3-án is abban bízott, hogy lesznek szabad választások, amelyet a kommunisták fognak megnyerni.
Különös, hogy Nagy Imre eszméjét harmincnyolc évvel később, a kommunista utódpárt váltotta valóra, amikor 1994-ben megnyerte a szabad választásokat.
A forradalmi Budapesten nem volt egyértelmű Nagy Imre támogatottsága. A statárium fenntartása sem növelte a népszerűségét, ráadásul nem tudott megválni a sztálinizmustól, próbálta maga köré gyűjteni a reformkommunistákat, és olyan embereket, akik ellen eleve kitört felkelés. Ezzel a pesti srác sem tudott mit kezdeni – értékelt Drucza Attila. Nagy Imre még azt is engedte, hogy helyettese, Hegedűs András visszadátumozva aláírja a szovjetek behívását.
A legsommásabb felvetést Vincze Gábor fogalmazta meg:
Milyen államférfi az, aki bemondja, hogy »csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van«, majd kikapcsolja a mikrofont, és teli bőröndökkel beiszkol a jugoszláv nagykövetségre? Ekkor egyébként olyan napiparancs volt érvényben a hadseregnél, hogy nem vehetik fel a harcot.
A legtöbb dologban egyetértést hozó történészi eszmecsere résztvevői nézői kérdésre a tankönyvek hiányosságának nevezték, hogy azokban egyáltalán nem jelenik meg az árnyalt Nagy Imre-kép. A kommunista politikus életútja ugyanis „sokkal összetettebb annál, hogy »mártír miniszterelnök« és »remek ember«”.
Heltai Bálint
2023-05-20 at 17:54
Ez a három történész tényanyagban semmit sem tesz hozzá ahhoz, amit Nagy Imréről tudunk. Csak hangnemében más.Cáfolatai (végzett-e egyetemet? az volt-e, akinek mondta magát? stb. ugyanúgy nem dokumentumokon alapulnak, mint amiket főleg a Nagy Imre Múzeum anyagai alapján tudtunk vagy tudni vélünk. Mindazáltal, amiket Nagy Imre a per utolsó előtti napján elmond magáról 70 percben, egészen más képet mutatnak. És ha azokat a történéseket mellé tesszük, amelyeket a nyilvánosság által megtapasztaltunk 45 utáni magyarországi működéséről sokkal inkább kapcsolódnak ahhoz, amiket az ő elmondása alapján tudunk, mint ahhoz, amiket ez a három ember állít (dokumentumok felmutatása nélkül.) Mondani akármit lehet, ez rájuk is érvényes. 53-as és 56-os intézkedései és 56 utáni magatartása arra vallanak, hogy magyar párti volt, és morálisan felette állt a győzteseknek.
Hoffmann Béla
2016-09-27 at 14:26
S ne felejtsük el a 27-ig tartó statáriumát sem!
Heltai Bálint
2016-09-26 at 18:54
A rendelkezésre álló töredékforrásokból másféle Nagy Imre kép is összerakható. Különösképpen azok jutnak más következtetésekre, mint Vince és Druca, akik valamelyest ismerik a szovjet rendszer belső mechanizmusait, és a 45 utáni időszakban Magyarországon tartózkodó kommunisták közötti belső erőviszonyokat.
Anna
2016-09-26 at 18:21
Kösz Félix Péter! Így már érthetőbb Nagy Imre mai megítélése.
Félix Péter
2016-09-26 at 16:18
Félix Péternek hívnak, 9 éve kutatom Nagy Imre gaztetteit. Már 2008-ban 3 részben publikáltam megállapításaimat a Magyar Narancsban. Elég, ha beírják a Google-ba Nagy Imre Félix Narancs szavakat olvasható ma is. Jelenleg egy hónapja demonstrálunk az MTA előtt, mert Nagy Imrét “gépfegyverekkel” választották meg akadémikusnak Rákosi parancsára. Egyik kutatásom éppen enne körülményeiről szólnak. Nagy nem volt akadémikus, mégis annak tartják nyilván, miközben a korszakos történész (nácibarát, nyilasszimpatizáns) Hóman Bálintot, az akadémia korábbi igazgatóját nem hajlandóak visszavenni a tagok közé, pedig a bíróság 2005-ben érvénytelenítette azt az ítéletet amely szerint ő háborús bűnös volt, s, amiért kihúzták a nevét.az MTA tagjai közül. Az MTA Nagyot azért tartja foggal körömmel az Akadémia tagjai között, mert enélkül nehezen lehetne magyarázni, miért az Akadémia kezelésében álló villában székel a Nagy Imre emlékház és miért kap a Nagy Imre Alapítvány évi 45 millió forintot az Akadémia költségvetéséből hazug propagandája terjesztéséhez. 2016.09.27-én 13 órakor. 2016.09.28-án 11 órakor tartunk demonstrációt az MTA előtt . Akinek elege van a történelemhamisításból jöjjön el.
Anna
2016-09-26 at 13:24
A csaláson, lopáson, hazudozáson kívül, semmihez nem értő, olyan kommunista volt, mint a többi. Ezen vitázni?
Matyko-X
2016-09-25 at 15:30
Valamennyire ismerve az NKVD szerepét, az hogy a nagyimrét nem nyírták ki a 30-as években, sőt később sem, az elég árulkodó. Az az ügynökhorda, amit annak idején fura magyar, német alakokból és még ki tudja kikből összehordtak, minden volt, csak nem tiszteletre méltó!
Egy nyomorult semmii ember lehetett N.I, akit az események ide-oda sodortak. Ugyanolyan szolgafaj, mint Rákosi, ugyanúgy megdolgozhatták a pere alatt, mint a Rajkot. Vagy elhitették vele, hogy csak színjáték az egész, és meg fogja úszni. De legalábbis családját nem irtják ki.
Érdekes lett volna egy hiteles leírás vagy film a peréről! Pláne, ha lenne valakinek mersze nyilvánosságra hozni.
Ez az egész egy kreált mítosz lehet, éppúgy, mint az idióta hazaáruló Károlyi körüli műnimbusz.
Heltai Bálint
2017-08-27 at 19:15
A Nagy Imre per teljes filmanyaga hozzáférhető.Ha csak részleteket nézne meg belőle,akkor más lenne a véleménye.
Dolfi
2016-09-25 at 13:13
Az utolsó percig azt hitte szerintem,hogy majd az NKVD megmenti az akasztástól.A nagyapámnak,aki gazdálkodó volt ,és hadifogoly O .országban az I vh -ban,igen rosz volt a véleménye róla.A papát a másodikban is behívták,és megint orosz fogságba esett Ausztriában.Mikor hazajött a fogságból,az igazoló b. azt mondta,miért nem tagadta meg a parancsot.Közben a földjét szétosztották,a házában más lakott,a Dunántúlra telepítették a svábok helyére,Imre Nagyov volt az ötlet kiagyalója.
Tango47
2016-09-25 at 11:30
Valóban nem volt igazából eszmei vezetője 56-nak. Az is igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna. Engem N.I. sorsa egy olasz kisregény hősére emlékeztet.: Rovere tábornoknak véltek a börtönben egy piti szélhámost a hasonlóság miatt. A pasas magára vállalja a hős katona szerepét és végül vállalja annak nevében a mártírhalált.
N.I. egyedüli erényét én az ítélet elfogadásában látom.