„Egyetlen párt volt, az SZDSZ, aminek a felső rétege nem volt érintett, természetesen minden pártba próbáltak beépíteni ügynököket” – mondta az ATV-nek kedden Magyar Bálint, a már megszűnt SZDSZ egykori elnöke, korábbi oktatási miniszter. Szép, hangzatos szavak, ugyanakkor az állambiztonsági iratok másról árulkodnak. Egészen másról.
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Korábbi cikkünkben (a Hamvas Intézet: Állambiztonsági játszmák című munkafüzetét ismertetve) már írtunk arról, hogyan érte el a hálózat a rendszerváltás idején a „békés átmenetet”, avagy: a modellváltást a tisztázó, újrakezdő, valódi rendszerváltás helyett. Az állambiztonság az összes létező ellenzéki csoportosulást megfigyelte, s szinte mindenhová beépült. 1988-as munkatervében így büszkélkedik ezzel a BM III/III-as csoportfőnöksége: „Munkánk során alkalmazott kombinatív lépések hozzájárultak ahhoz, hogy a lojálisabb, párbeszédképesebb „alternatív mozgalmak”, személyek kerültek előtérbe a radikálisabbakkal szemben”.
Az 1988-as munkaterv végén az SZDSZ is előkerül: „Jelentős erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a sorra alakuló „alternatív” politikai csoportosulásoknál rendelkezzünk a szükséges hálózati pozíciókkal. Itt betöltött szerepüknek megfelelően, sikerült a legérzékenyebb területeken pozícióba kerülniük, amelyek lehetővé tették szélsőséges megnyilvánulások megakadályozását, korlátozását, pozitív irányú befolyásolását is. A legradikálisabb szervezeteknél – SZKH, SZDSZ, környezetvédők – a vezetőségekben is rendelkezünk megfelelő hálózati pozíciókkal. Ezeket a lehetőségeinket főként a gyors felderítésre, a szervezeteken belüli ellentétek kihasználására, elmélyítésére, tervezett akciók akadályozására használtuk fel”.
Tehát bár Magyar Bálint szerint az 1994-ben az egykori állampártból „újjászülető” MSZP-vel összebútorozó SZDSZ-t nem fertőzte meg az állambiztonság, hiszen „felső rétege nem volt érintett”, a hálózat ezt másképp látta.
Kiválasztották a “pozícióban lévő” kulcsembereket
Lássuk a részleteket. 1989-ben az állambiztonság első nagy próbája Nagy Imréék újratemetése volt. A vezetők forradalomtól, lázadástól tartottak, ezért minden erővel igyekeztek az esemény kegyeleti, békés jellegét hangsúlyozni. A csoportfőnökség 4. osztálya külön az SZDSZ-szel foglalkozott. Részlet: „Határidő: folyamatos. Felelős: 4. osztály vezetője. – Kiemelt feladat a Szabad Kezdeményezések Hálózata, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége terveinek, akcióinak felderítése, tevékenységük akadályozása, korlátozása, visszaszorítása”… „Ki kell választani azokat a hálózati személyeket, akik alkalmas pozícióban vannak és az eseményeket az általunk kívánatosnak tartott irányba befolyásolhatják. Részükre részletes, személyre szóló feladattervet és magatartást vonalat kell kidolgozni”.
Titkos megbízottak (aki saját, jól felfogott érdekében jelent) egész seregét felhasználtak. Nézzük az intézkedési tervben felsorolt neveket (azonosításukhoz a Rev.hu (szerkesztő: Rainer M. János, Topits Judit) adatbázisát használtuk).
„László Gábor” fedőnevű tmb. figyelemmel kíséri az SZDSZ Ügyvivői Testületének a demonstrációval kapcsolatos egyeztető megbeszéléseit. A tervezett tömegmegmozdulás helyszínének kiválasztása során a temetőben történő megrendezés mellett foglal állást. Amennyiben más helyszíneket javasolnak, akkor a kevésbé frekventáltak mellett voksol. Felderíti és figyelemmel kíséri a temetésre érkező külföldi tömegkommunikációs eszközök képviselőinek terveit, tevékenységét.” (A Rev.hu szerint Kurucz János. A rendszerváltáskor szabadúszó újságíró és az SZDSZ önkéntes sajtótitkára volt. Nagy Imre újratemetésekor ő volt az SZDSZ sajtóreferense. Bővebben itt.)
„Tamás” fedőnevű tmb. Figyelemmel kíséri az SZDSZ VIII. kerületi csoportja és a kerületi kerekasztal demonstrációval kapcsolatos terveit, lehetőség szerint pozitív irányba befolyásolja tevékenységüket. A Menedék Bizottság ülésein Szilágyi Sándortól szerez információkat a megbeszélésekről, a tervezett helyszínekről, a lebonyolítás módjáról.” (A Rev.hu adatbázisa szerint Ruttkay Levente evangélikus lelkész. 1989-ben tagja volt az SZDSZ VIII. kerületi szervezetének, a Menedék Bizottságnak és a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságnak. Bővebben itt.)
„Trójai” fedőnevű tmb., mint az SZDSZ XIII. kerületi csoportjának egyik vezetője, a csoportban képviseli a „hozzátartózók” álláspontját, ez irányban befolyásolja a tagokat és Kőszeg Ferencet. Felkérés esetén elvállalja a rendezői teendőket.” (A Rev.hu szerint Tahi Péter. 1989 októberében az SZDSZ – az október 23-i rendezvények koordinálására létrehozott – szervező bizottságának tagja volt. 1998-ban az SZDSZ XIII. kerületi csoportjának egyik vezetője volt. 1998-ban indult a XIII. kerületi önkormányzati választásokon, 2002-ben a XIII. kerületi közbiztonsági bizottság elnöke volt. Bővebben itt.)
„László” fedőnevű tmb. Az SZDSZ vezetői közül Kőszeg Ferenc és Szász István révén felderítő jellegű információkat szerez a szervezet tömegdemonstráción való részvételével kapcsolatos tervekről.
„Horváth András” fedőnevű tmb. Figyelemmel kíséri az SZDSZ XII. kerületi csoportjának terveit, felkérés esetén rendezői feladatokat vállal. (A Rev.hu szerint Hont Iván pedagógus. 1989. június 16-án rendezőként vett részt a ravatalozásánál a Hősök terén, és a temetési szertartáson, a 3-es parcellánál. 1989. október 23-a operatív megelőző intézkedéseinél megbízták, hogy kísérje figyelemmel az SZDSZ XII. és VII. kerületi csoportjának, illetve a kerületi kerekasztalnak a tevékenységét. Bővebben itt.)
„Kovács Gábor” fedőnevű tmb. Az SZDSZ és az MDF vezetőségében meglévő kapcsolatain keresztül információkat szerez a szervezetek részvételéről és terveiről, a demonstrációval kapcsolatos elképzelésekről. (A Rev.hu szerint Erdei János Sándor. 1989. június 16-án az SZDSZ-tagjaként vett részt a Hősök terén tartott ravatalozáson. Bővebben itt.)
Több változat lehetséges: Magyar Bálint rosszul emlékszik, Magyar Bálint azok közé az ártatlanok, naívok közé tartozott, akik valahogy kívülállók maradtak és nem is tudtak a beépülésről. Vagy: csúsztat, hazudik. Egyik változat sem felemelő.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS