December óta áll a termelés a gici tejüzemnél. Az egy évvel ezelőtt külföldi tulajdonba került vállalat közel egymilliárd forintos adósságot halmozott fel. Tartoznak a beszállítóknak, a tejtermelő kisgazdaságoknak, és a munkavállalóknak. A Fehérvár-tej termelői csoport a csőd szélére sodort tejtermelők képviseletében kormányzati segítséget kér. A korábban évi egymilliárdot is meghaladó árbevételt is elérő cég korábbi és jelenleg tulajdonosa minden együttműködéstől elzárkózva, úgy tűnik, nem a nagy múltú tejüzem megmentésében érdekelt. Eközben három megye tejtermelő gazdái kerültek kilátástalan helyzetbe, csak az elmúlt hónapokban öten hagytak fel a termeléssel és adtak túl a teheneiken.
Az 1930-ban kis családi vállalkozásban alapított GICTEJ az elmúlt évtizedekben a Dunántúl egyik meghatározó tejtermék- és sajtkészítő üzeme volt. A környéken gazdálkodók szerint magasan ők adták a legjobb kilónkénti árat a nyerstejért, még a válság idején is, amikor a Csehországból özönlő silány minőségű nyomott árú import tej nyomorította a termelőket. A nyilvános cégadatok szerint a cég az elmúlt években 1,2-1,8 milliárd forint árbevételt ért el. Ma az adósságállománya közel ennyi.
Kaszinó várost akart építeni, most tejüzemet vett az izraeli üzletember
Az, ami történt, és amit a háttérben sejtenek az érintettek, sajnos jól ismert recept. Nem egy magyar tulajdonú termelő céget, sőt ágazatot véreztettek ki így, a szálakat messziről mozgató külföldi érdekek. Most a hazai tejiparon a sor. És ha, ha így megy tovább, közel a vég és úgy halnak ki a magyar tejüzemek, ahogy a cukorgyárak, és akkor ihatjuk azt, ami az osztráknak, németnek, szlováknak nem kell, és beöntik a magyar piacra.
Az érintett termelők szerint a bajok 2015 októberében kezdődtek. A Gici Tej előző tulajdonosa, a Veszprémvarsányi TSZ-ből lett Bakonyi Agrár Kft. komoly adósságot halmozott fel, amitől szabadulni akart. 2016 márciusában eladta a tejüzemet egy Írországban bejegyzett, bizonyos Gad Raveh tulajdonában lévő cégnek. A giciek tudni vélik, hogy a vételár mindössze 21 millió forint volt, adósságátvállalással. A korábbi tulajdonos ügyesen jelzálogot terhelt az gyárra, a tartozás fejében.
Ígéretekből nem volt hiány. Jöttek a hangzatos tervek, hogy a tejüzemet a külföldi tulajdonos felvirágoztatja, és majd az izraeli piacra kóser termékeket fognak előállítani Gicen. A termelők szállítottak, a cég nem fizetett, aki tudott, tovább szállított, de a cég még mindig nem fizetett. Aztán egy nap, valamikor novemberben mindenféle előzetes értesítés nélkül, a sofőröktől tudták meg, hogy nem jönnek többet, mert az üzemnek holnap már nem kell a tejük. A beszállító kistermelők egyik napról a másikra kerültek kilátástalan helyzetbe.
A gyár körülbelül 60 alkalmazottja decemberben kapott utoljára fizetést, de egyelőre kitartanak, és várnak, nem néztek még más munkahely után. Az önkormányzat fizette ki legalább a márciusi fizetéseket, mert abban bíznak, hogy a tejüzem valamilyen módon talán még megmenthető.
Azért az mindenképpen baljós érzetet kelt, hogy Gad Raveh izraeli üzletember nevére a világhálón rákeresve kiderül, Európa szerte tőkekivonások követték az egyes cégeknél való megjelenését. A nagy spekuláns egyébként Magyarországon sem ismeretlen. 2013-ban még mint az Eurovegas, azaz a magyar kaszinóváros beruházóját jelentették be. Úgy tűnik, amikor a szerencsejáték biznisz bebukott, profilt váltott és úgy gondolta szerencsét próbál hát az élelmiszeriparban.
A Tej Terméktanács szerint veszélyben a magyar tejipar
Decemberben még vegetált az üzem, de januárban leállt a termelés. Ahogy telik az idő, egyre nehezebb lesz akár eladni, akár újraindítani a gyártást. Ha kikötik a közműveket a visszakötés újabb költséggel tetézi az amúgy is nagy adósságállományt. Mi, akik azt a 20 kistermelőt képviseljük, akiket mintegy 60 millió forintos tartozással ellehetetlenített a cég, amit csak tudunk, megteszünk, hogy megmentsük a gici tejüzemet – mondta Istvánfalvi Miklós a Fehérvár-tej termelői csoport vezetője, a Tej Terméktanács társelnöke.
Hozzátette, a probléma három megye gazdáit, termelőit is érinti. Olyan kis egzisztenciájú kistermelőkről van szó, akiknek ez volt az egyetlen bevételük. Öt termelő már felhagyott a termeléssel és eladta az állatait, mások hitelekből élnek és új felvásárlót keresnek, ami rendkívül nehéz. Istvánfalvi Miklós szerint a gici üzem még megmenthető lenne.
Például az előző tulajdonos érvényesíthetné a bejegyzett jelzálog jogát, visszavehetné az üzemet, amit bérbe adhatna. Két cég is jelentkezett, akik vállalták volna, hogy bérletet, és folytatnák a termelést.
Érdekes módon a régi tulajdonos és az új is elzárkózott ettől a lehetőségtől. Nem látszik részükről a szándék, hogy fel akarnák támasztani ezt az üzemet, amire csak addig van esély, amíg megvannak a gépek, az infrastruktúra és nem széledtek szét a dolgozók, nem vállaltak máshol munkát. Közben már több beszállító is kérvényezte a felszámolást. A régi tulajdonos talán erre vár, hogy a felszámolás megtörténjen. Csakhogy ez a kistermelőknek nem jó. Ez esetben szinte biztos, hogy hiába várnának a pénzükre. 900 milliós adósságállománynál ők lennének az utolsók, akiket kifizetnének, ha maradna egyáltalán miből. Addig tönkremennek – mondta Istvánfalvi.
Kutyák, macskák, borjak isszák a magyar termelői tejet
Az egyik érintett kistermelő a pápateszéri Ihász László elkeserítő képet festett a gazdaságáról.
A tejet a kutyák, a macskák és a borjak isszák. Az istállók fele ott áll üresen. Én az idei évvel felhagytam a tejtermeléssel és átállunk a húsmarha tartásra – mondta.
A férfi folyamatosan építette le a gazdaságát. Közben próbált új partnert találni, akinek eladhatná a minőségi termelői nyerstejet.
A Veszprém Tej elzárkózott, azt mondta, nem keres új beszállítót és egyébként sem fizetne többet kilónként 50 forintnál. A MIZO 2-3 hónappal később lett volna hajlandó vásárolni, 45 forintért kilónként, miközben egy kiló nyerstej előállítása a gazdáknak körülbelül 100 forintban van.
80-90 forintos ár most az országos átlag. Az import áru miatt kialakult tejválság után a tavalyi év második felében kezdtek újra emelkedni a felvásárlási árak. A Gici Tej sem érte el az átlagárat, de magasan többet fizetett, amilyen ajánlatokat kaptam, 62 forintot kilónként. Hónapok óta nem láttunk onnan pénzt. Tavaly márciusban 12 millió forint volt a kintlévőségem, amit 4,5 millióra sikerült csökkenteni, szó szerint minden tárgyalási eszközt bevetve. Nem bírtam tovább – panaszolta a kistermelő.
Ihász László története sajnos nem egyedi. A gazdák várnak, már aki tud, és remél. A tej a nyakukon marad, mert a teheneken a csapot nem lehet elzárni. A bevétel csak nem jön, miközben az adóhatóságnak az áfát azért a „nincsből” is ki kellett fizetni.
A termelők most kormányzati segítséget kérnek, és a szaktárcához és a hatóságokhoz fordulnak, hogy külső nyomással bírják rá a gici üzem régi és új tulajdonosát az együttműködésre. Aztán, ha így sem megy, azt mondják, tüntetni is készek nem hagyják kisemmizni magukat.
Vezető kép: agrarvilag
Péter
2017-11-17 at 21:17
Értesüléseim szerint a felszámoló úr sem áll a helyzet magaslatán. Lenne a cégre bérlő azaz lenne bejövő pénz . De nincs bérbeadás. Vajon miért
patrik tamás
2017-03-19 at 14:39
Úgy elment az összefogástól az emberek kedve, hogy inkább beledöglenek, de nem társulnak. Állam bácsi majd megmenti őket… De miért is? Isten is csak úgy segít, ha segítesz magadon.
Anna
2017-03-19 at 12:45
Nem kellene az érintetteknek feladni, inkább össszefogni, a szélhámosokat kicsapni, továbbiakban elkerülni őket, hogy a magyar piacon magyar tej legyen mindannyiunk boldogulására. Legyetek erősek, Ti hajnalban már keményen dolgozó emberek, ne hagyjátok magatokat!