Nem a magyarországi közállapotok szidalmazását kapták tőle, ezért nem jelentették meg a vele készült interjút – mondja a The New York Times-ról Kertész Imre a Szombat című közéleti-kulturális lapban. A legfrissebb, novemberi számban a The Hungarian Quarterly című, angol nyelvű folyóiratban megjelent interjú magyar fordítását közlik. Kertész elgondolkodtató dolgokat mond a kultúra Auschwitz utáni felbomlásáról, a „holokauszt-irodalom” létéről vagy nemlétéről. A Thomas Cooper által készített jegyzett szöveg legérdekesebb része egy meg nem jelent interjúról szól. A Heti Válasz kiemelte a szóban forgó részt. Kertész Imre így emlékezik:
“– Múlt nyáron felkeresett a The New York Times egyik riportere, hogy interjút készítsen velem. Megkérdezte, hogy mi a véleményem a magyarországi helyzetről. Azt válaszoltam, hogy a helyzet kielégítő, remekül érzem magam, mire meglepődött. Úgy tűnt, az a benyomása, hogy megfélemlítve érzem magam a politikai hangulat miatt. Azután megkérdezte, hogy miért adtam a kéziratokat a német Akadémiának, és amikor elmondtam neki az indokaimat, nos, akkor úgy tűnt, nem tetszik neki a válaszom. Nyilvánvalóan úgy értelmezte ezt a gesztust, mint a Magyarországgal kapcsolatos aggodalmaimnak a kifejeződését, amelyről azonban hangsúlyozottan szó sincs.
– Tehát nem szimbolikus gesztusról van szó?
– Egyáltalán nem. És a kérdése nem volt őszinte. Azt gondolta, hogy majd hangot adok az ellenérzéseimnek Magyarországgal szemben vagy valami ilyesmi. És nem tettem. Azzal a céllal érkezhetett, hogy rávegyen, mondjam azt, hogy Magyarországon ma diktatúra van, ami nem igaz. Szándéka csupán azt jelzi, hogy halvány sejtelme sincs arról, hogy mi az a diktatúra. Ha az ember szabadon írhat és véleményt nyilváníthat, nyíltan kifejezheti az ellenvéleményét és szabadon utazhat, akkor egyszerűen képtelenség diktatúráról beszélni. Ezt aztán meg is mondtam neki. Nem vagyok mindennel teljes mértékben elégedett, ami Magyarországon történik, mint ahogy nem is voltam soha, de abban bizonyos vagyok, hogy Magyarországon diktatúra lenne, nem több mint ideológia és felelőtlen beszéd. Az interjú végül sohasem jelent meg. Erre az egyik barátom nagyon helyesen azt mondta, hogy ez egyfajta cenzúra, mert ha olyan választ kapnak, amelyre nem számítnak, akkor azt egyszerűen nem teszik közé.”
Szombat / Heti Válasz
Fotó: szombat.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS