"Később lőni kell, ha most puhulunk" - Évet értékeltek a Figyelő szókimondó publicistái
Háborúban, törzsi villongásokban, erőszakban szocializálódtak a migránsok, ők nem kérdeznek, hanem elvesznek, szemrebbenés nélkül gyilkolnak, ha kell, ha pedig ezeket a konfliktusokat ellenőrzés nélkül importáljuk, akkor ne csodálkozzunk a svéd külvárosok mindennapjain - mondták a Figyelőnek a hetilap új generációs publicistái. Hegedűs Zoltán, Jeszenszy Zsolt, Megadja Gábor és Demeter Szilárd, a Figyelő állandó publicistái közös interjú keretében beszéltek a lapnak az év legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeiről, a jövő évi választásokról és a következő ciklus előtt álló feladatokról.
Az év eseménye
Az év legmeghatározóbb eseménye Hegedűs szerint az ideológiai status quo lebomlása, a hagyományos jobb-bal dichotómia eltűnése volt, és a csak ezzel magyarázható politikai erők feltűnése, valamint olyan új típusú vezetők megválasztása, mint Donald Trump és Emmanuel Macron. Új törésvonalak alakultak ki, ami mentén már értelmezhető a Brexit folyamata, a jobb- és a baloldal összezuhanása. Megadja mindezt azzal színesítette, hogy a politika végleg elmozdult a karakterek irányába, a szavazók velük tudnak azonosulni, nem pedig eszmeáramlatokkal. Demeter Szilárd az eddig búvópatakként alámerült hálózatok felszínre kerülését nevezte meg, mint 2017 meghatározó eseményét, amikkel szemben így már képesek fellépni a demokrácia hagyományos keretei között gondolkodó nemzetállamok.
Migrációs válság
A válság 2015 óta velünk van, idén sem sikerült megnyugtató megoldást találni rá. Jeszenszky kiemelte, hogy a nemzeti és a liberális erők küzdelme során jelentkező karakteres döntések – például Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként – további háborúkat okozhatnak, amelyek újabb migrációs hullámokat indítanak el Európa felé. Ezzel szemben látható, hogy a visegrádi térség országai és az USA messze keményebb álláspontot képvisel ezekben a kérdésekben, mint a puha nyugat.
„Egész egyszerűen azért szükséges most ilyen határozatokat hozni, mert ha ez nem történik meg, később lőni kell.”
Demeter Szilárd azzal egészítette ki társai pesszimista álláspontját, hogy az Afrikában és a Közel-Keleten élők háborúban, törzsi villongásokban, erőszakban szocializálódtak. Ők nem kérdeznek, hanem elvesznek, szemrebbenés nélkül gyilkolnak, ha kell. Ha pedig ezeket a konfliktusokat ellenőrzés nélkül importáljuk, akkor ne csodálkozzunk a svéd külvárosok mindennapjain.
Mi történt Magyarországon?
Az év eseményeként egyértelműen a Jobbik balratolódását azonosították, ami – szerintük – egy teljesen értelmezhetetlen döntés volt, mivel a magyar társadalom egyértelműen jobbra tolódott, miközben a baloldali szavazóbázis egyre szűkül. Ennek ellenére meglépték, hátha részesülhetnek a kilátástalan helyzetben lévő baloldali pártok lemorzsolódott szavazóból, de a lépés ára a hagyományos, radikális szavazóbázis elvesztése volt.
Következő ciklus
Egy esetleges harmadik ciklus már meghatározó erőfölényt jelenteni a jobboldal számára, olyan területeken is képes lenne megbontani a baloldali hegemóniát, mint a kultúra.
„Azért fontos, hogy egymást követően több cikluson keresztül maradhat hatalomban a jobboldal, mert ezt a munkát valóban el tudja végezni.”
A jobboldali kulturális forradalmat az indokolja Hegedűs szerint, hogy a migrációs válságra adott válaszok teljesen hiteltelenné tették a ’68-as gondolkodáson alapuló baloldalt, kiderült, hogy amit képviselnek, az hazugság. A váltáshoz, a sikeresen megvívandó kulturkampfhoz viszont szükségeltetik egy olyan önbizalommal rendelkező jobboldali értelmiség, amelyik már nem a baloldalhoz képest határozza meg magát – tette hozzá már Demeter Szilárd. Most minden a rendelkezésre áll, saját viszonyulási pontokat kell keresni. Jeszenszky optimistábban látja a helyzetet, szerinte a váltás már megtörtént. Ők (jobboldali értelmiség – a szerk.) már nem mennek sehova, megvannak a saját szalonjaik. Megfordult a szalonlátogatás iránya. Amit különösen pozitív fejleményként él át, az a jobboldali óvatoskodás megszűnése, a jobboldal is gátlás nélkül használja azokat az eszközöket, melyek a baloldali kultúrpolitikát sikerre vitték, de amitől a konzervatív értelmiség sokáig idegenkedett.
