Kormánybuktató kiképzőtábort tartottak Budapesten Soros emberei
Egy igen érdekes, konspiratív csendben szervezett eseményre látogatott el szerdán a PestiSrácok.hu. Az erőszakmentes konfliktusokért és a kormánybuktatásokért lelkesen rajongó Megújuló Magyarországért Alapítvány „Ellenállás, engedetlenség - Erőszak nélkül?” címmel rendezett vitaestet (valójában kiképzőtábort), ahol azt fejtegették, vajon mitől lesz sikeres vagy kudarcos egy erőszakmentes mozgalom, és hol tart ma Magyarország az ilyen jellegű megmozdulásokat illetően. Az eseményen a téma kiváló nemzetközi és hazai szakértői hasznos tippekkel, trükkökkel, tanácsokkal látták el a hallgatóságot, akik hamarosan talán élni is fognak az ott elsajátított különleges képességekkel.
A Párbeszéd Magyarországért (PM) által 2014-ben létrehozott Megújuló Magyarországért Alapítvány célja a zöld-baloldali értékvilág bemutatása és népszerűsítése, de ezek mellett rejtélyes vonzalmat éreznek az erőszakmentes- és/vagy színes forradalmak, a polgári elégedetlenség, az erőszakmentes konfliktusok, a kormánybuktatások iránt, tehát Marx, Engels és Alinsky tanaiért. Szerdán amerikai nagybácsijuk, az ICNC (International Center on Nonviolent Conflict) segítségével egész estét szentelhettek a témának, amiben a “vita” csak a második legfontosabb rész volt, az első ugyanis érezhetően az volt, hogy szimpatikussá tegyék az ilyen politikai mozgalmakat, fellelkesítsék az embereket, illetve hasznos tippekkel lássák el a résztvevőket, hiszen ki tudja, mikor lesz szükség egy ilyen tudásra az éppen zajló szabadtéri diszkóforradalmak idején. A ICNC-ről egyébként azt kell tudni, hogy a szervezet főállásban azzal foglalkozik, hogy megfigyelje, segítse és elemezze az olyan mozgalmakat, amelyek erőszakmentesen, gyakran a polgári engedetlenség módszerével szeretne jogokat (vagy esetleg kormányváltást) kicsikarni.
Tudományos bolsevizmus
A meghívott előadó az ICNC színeiben játszó Maciej Bartkowski volt, aki az erőszakmentes forradalmak sikerességről beszélt, és mindent beleadott, hogy szimpatikussá tegye ezeket az ellenálló mozgalmakat, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan budapesti példákat is felhozhat majd a témában. Kifejtette, hogy munkásságának a célja az, hogy akadémikus és tanár kollégái segítségével vizsgálja és elemezze az erőszakmentes ellenállás művészetét egy adott kontextusban, majd a tapasztalatokat levonva fejlessze a különböző módszereket.
Bartkowski lelkesen ecsetelte az ilyen akciók rejtett szépségét, mely abból áll, hogy túlmutat a szervezetek és pártok tevékenységén; és annyira egyszerű, hogy a legátlagosabb civil is képes tenni a “jó ügyért”, néha pusztán azáltal, hogy nem csinál semmit, csak otthon marad. Beszélt arról is, hogy bár az ilyen ellenállás magában hordozza a sikertelenség lehetőségét, de emiatt nem kell szomorkodni, hiszen ha elegen és elégszer próbálkoznak, akkor előbb-utóbb valami összejön. Példaként felhozta Władysław Kozakiewicz nevű lengyel rúdugrót, aki az 1980-as moszkvai Olimpián beintett a szovjeteknek, miután világcsúcsot döntött, majd tettét egy izomgörcsre fogta, így gyakorlatilag büntethetetlenné vált (ezt nagyon viccesnek találták), de szóba jött természetesen Deák Ferenc is, aki a kormány- és hatósági rendeletek végre nem hajtásával, a politikai-közéleti feladatvállalástól elzárkózva fejezte ki álláspontját 1849 és 1867 között. Persze Ghandit sem felejtették ki a listából.
A szakértő különböző diagramokat is mutatott, hogy bizonyítsa, a passzív ellenállás sokkal célravezetőbb, mint egy erőszakos, esetleg fegyverekkel vívott forradalom, és tippeket is kaphatott a hallgatóság, hogy az erőszakmentes ellenállásnak milyen módszerei vannak. Ezek közül kiemelt helyet kapott az, amikor az ember nem megy munkába, nem fogyaszt, csak gubbaszt otthon.
Azt is megtudtuk, hogy szinte bármit fel lehet használni az ellenállásra, például hologramokat, kivetítőket, virágot, szóval tulajdonképpen tényleg bármit. Ez mondjuk nem újdonság, mert a londoni merényletből például azt is megtanultuk, hogy egy bicska és egy autó is használható pusztító fegyverként, hiszen a szándék a fontos. Hosszadalmas, kacifántos és gyakran a semmiről szóló beszédébe a szakértő gyakran beleszerkesztette a “diktatúra, “rezsim” szavakat a katartikus hatás kedvéért.
A sikertelenség is siker
Az előadás után csatlakozott a kerekasztal-beszélgetéshez Misetics Bálint (aki többek között a Hallgatói Hálózat szervezőjeként kóstolt bele az ellenállásba az öt másodpercig tartó hídfoglalásuk során) és Diószegi Nóra (Tanítanék mozgalom képviselője) is, akik nagy egyetértésben beszélgettek mozgalmaik elképesztő sikereiről, hisz kiderült, hogy ugyan a próbálkozások nem voltak sikeresek, de a sikertelenség maga is siker, hiszen ezekért az ügyeket érdemes elbukni. Ezen a ponton nekünk bevillant a Júdea Népe Front, akik tömegesen leszúrják magukat, hogy megmutassák a rómaiaknak, milyen fából faragták őket. Arról is szó volt, hogy ma Magyarországon nem elegendő az, ha valaki csak egyetért azzal, hogy valami igazságtalan, hanem tenni is kell. Misetics Bálint reményét fejezte ki, hogy a jövőben nem csak diszkózó-oktogonozó fiatalok csinálják, hanem ápolónők és apácák is. Szerinte nem csak a NGO-kat, hanem a szakszervezeteket is be kellene vonni a forradalomba. Diószegi Nóra hatalmas eredménynek tartja, hogy annak idején a Tanítanék egy órára több 10 ezer ember segítségével le tudta állítani az iskolákat, és nagyon sajnálta, hogy elvesztették a kapcsolatot az emberekkel a kormány gonosz ármányainak köszönhetően. Misetics Bálint még azt a lenini alapvetést is ismertette, miszerint egy forradalom sikeréhez mindössze a lakosság 3,5 százalékára van szükség.
Próbálgatunk, próbálgatunk, aztán egyszer csak majd lesz valami.
- mondta lelkesen.
Folyton ez a “sorosozás”!
A gyanakvó, edzett ember persze a résztvevő szervezetek és a témát tekintve nyilván Soros Györgyre gondol először, hiszen a kiképzőtábor időzítése kevés okot ad a háttérben álló érdekek megkérdőjelezésére. Aki pedig keres, az talál: az első Google keresésénél nyilvánvalóvá válik, hogy a Megújuló Magyarországért Alapítvány mozgalom fontos szponzora a Solidar nevű szervezet, akik a tőzsdespekuláns által jegyzett CEU-jért határozottan kiállnak: az egyetem körül kialakult ügy kapcsán határozott állást foglalt és csatlakozott a szövetséges Civil Society Europe által az EU-hoz eljuttatott levélhez, amely üdvözölte a 7-es cikkelyben megfogalmazott szankciók Magyarországgal kapcsolatos alkalmazását.
Megdöbbentő fordulat: a Megújuló Magyarországért Alapítványt támogató Solidar kiemelt szövetségese, a Civil Society Europe szorosan együttműködik többek között az AEGEE-vel (European Students’ Forum), amely a Soroshoz köthető Open Society Foundationtől véletlenül egy 4,9 millió eurós támogatásban részesült, vagy említhetjük a szintén Civil Society Europe barátai között található Concordot (European confederation of Relief and Development NGO-t) is, amely szintén a Soros-alapítvány terméke. Akár folytathatnánk a sort még az Enar-ral is, aki szintén a támogatói listán szerepel, és véletlenül majdnem minden vezetőségi tagja Open Society-hez köthető, de felesleges tovább ragozni, biztosan megint csupán a véletlenek felelőtlen összjátékáról van szó.
Fotó: PS
