László és Lajos: Ami a Hagyó-ügy vádiratából kimaradt

PS-vélemény: az ügyészek úgy jártak el, mint a három majom, nem láttak, nem hallottak és nem beszélnek.

Könnyen lehet, hogy megint a nagyágyúk maradnak érinthetetlenek a hűtlen kezeléssel vádolt Hagyó Miklós és társai ügyében.

A PestiSrácok.hu birtokába jutott és a már ismert nyomozati iratokból egyértelmű, hogy pártfinanszírozást felfedő információk jutottak a nyomozó hatóságok tudomására, ám ezekkel végül mégsem vádolták meg a BKV-ügy érintettjeit, és a felelősi kört sem bővítették. Pedig Hagyó Miklós lobbistaként is működő ügyvédjének lefoglalt határidőnaplója olyan félreérthetetlen kapcsolati ábrákat rejt, amelyek a pénzek elosztását is modellezik. A naplóban öt helyen szerepel Puch László, az MSZP volt pártpénztárnokának neve. Az is furcsa, hogy a nyomozók nem foglalkoz(hat)tak az ügyvéd telefonjában fellelt “Lajossal” sem, pedig a korrupciós botrány apró részleteit is ismerő forrásunk szerint nagyon is érdemes lett volna…

BALOGH ENIKŐ

Néhány hete szerezte meg és hozta nyilvánosságra Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester ügyének vádiratát az Index.hu. Most aprólékos munkával összevetettük a vádiratot a PestiSrácok.hu birtokába került nyomozati iratokkal, háttérinformációinkkal, illetve annak a határidőnaplónak a pikáns bejegyzéseivel, amelyet Hagyó bizalmasától és ügyvédjétől, H. Ivántól foglaltak le a rendőrök és amit az Átlátszó.hu fedett fel tavaly októberben. Az eredmény elszomorító: nemcsak a politikai szálak maradtak ki a vádiratból, hanem több százmillió forintos dokumentált közbeszerzési visszaélések is, amelyekre Takács Péter volt BKV-vezérigazgató-helyettes és Antal Attila volt vezérigazgató vallomásaiban bőven találhatunk utalásokat. Bár nem feladatunk a rendőri és ügyészi mulasztások pótlása, de elég csak megemlíteni a sajtóban is többször felhozott takarító cégek, a Prulál és Renomé Kft.-k esetét. Antal Attila az egyik vallomásában még a visszaosztandó pénz összegét is címzettjét is megjelölte, és a már említett napló is sokat segíthetett volna, abban, hogy összeálljon a mozaik, amiből már az informális pártpénztárnok(ok) cselekedeteire vonatkozóan is levonhattak volna következtetéseket.

Az MSZP pénzeit kezelő Puch Lászlóra vallomást is tett Horváth Éva, a közlekedési cég volt kommunikációs tanácsadója (egyben Hagyó Miklós egykori szóvivője és hölgyismerőse), de az “nyilván” gyenge lábakon állhatott. Mert mi más magyarázta volna, hogy Puch László ellen végül nem kezdtek nyomozni és Horváth Évának sem kínálták fel a nagyhalak bekerítésénél szokásos vádalku lehetőségét. Pedig ezek az ügyek már az első vonalas szereplőknél is jelentősen emelhetnék a tétet. Mind elkövetési érték, mind a bűncselekmények súlyának és mennyiségének vonatkozásában. És akkor talán nem egy BKV-s mikulásünnepség lenne a vádirat legkiemeltebb bűnténye, amelynek az állítólagos felbujtója az az Antal Attila ex-vezérigazgató, aki részletes feltáró vallomásával sokat segített a Hagyó-ügy felderítésében és amúgy is sokkal inkább a sértetti oldalon lenne a helye. A nyomozás “felfele haladva” azonban megrekedt az egykor valóban rettegett, de hátország nélküli Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és Mesterházy Ernő főpolgármesteri tanácsadó, SZDSZ-es pártpénzember meggyanúsításánál.  Igaz utóbbit, a szigligeti aranyifjút gyanúsan hamar kirántották az előzetesből. Mivel a nyomozók elakadtak, egyszerű pletykákat pedig nem szeretnénk leírni, így azt sem tudjuk, hogy Mesterházy feltűnően gyors szabadulása  összefüggésben állt-e a jobboldal pénzforrásait gyűjtögető szigligeti nyaralótárs esetleges közbenjárásával, avagy a H. Ivántól lefoglalt telefonból kinyert, elvarratlan információs szálakkal.

A vád összességében Hagyó Miklósra nézve tartalmazza a legsúlyosabb állításokat. Az ügyészség szerint Hagyó úgy tekintette a BKV-t, mint önkormányzati tulajdonban levő céget, hogy az kifizetőhelyként szolgál az ő személyes és politikai kiadásaira. Erre olyan nehezen ellenőrizhető kommunikációs-, marketing-, reklám-, vagy tanácsadói szerződéseket használt fel, amelyek megkötése politikai, baráti, vagy gazdasági szívesség keretében történt, a BKV gazdasági helyzetét teljesen figyelmen kívül hagyva.

Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes kitekint a Kis-Hárs-Hegyi kilátóból. Övé volt a város. MTI Fotó: Soós Lajos

Ez alapján Hagyó lehet Zuschlag Jánoshoz hasonlóan az egyedüli bűnbak (nagy vad) az ügyben. Persze az sem lehetetlen persze, hogy Hagyó első fokon minden komolyabb vád alól mentesített Hunvald György volt erzsébetvárosi polgármesterhez hasonlóan távozik majd a tárgyalóteremből. A hamarosan induló per Kecskemétre történt áthelyezése egyelőre a Zuschlagéhoz hasonló sorsot sejtet. A többi vádlottnak lényegesen jobb kilátásaik vannak. Olyan gyenge tényállásokból lett összetákolva ellenük a vád, hogy az a bíróság előtt különösebb védői bravúr nélkül is összeomolhat. A 21 gyanúsított döntő többsége másod-, harmadvonalbeli BKV-s, vagy kisvállalkozó. A vád lényegében a hűtlen kezelés. Ennek a bíróság előtti bizonyítása szinte mindig nehézségbe ütközik, hiszen a nem elég a kár tényét igazolni, hanem kő keményen meg kell állnia a szándékos károkozásnak is, amit a védők már oly sok nagy ügyben sikeresen lenulláztak.

Az ügyészség olyan vádiratot adott ki a kezéből, mint a három majom: az nem lát, nem hall, nem beszél. A BKV ügyben összeállított anyag döntő hányada érdemtelen adat és információtenger, ami az ügy érdemére nézve egyáltalán nem releváns, de valami furcsa oknál fogva mégsem sajnálták az időt a papírra vetésükkel. Szemben mondjuk azokkal a már említett súlyos közbeszerzési ügyekkel, amelyekről többek között Takács Péter, a BKV volt vezérigazgató-helyettesének vallomásából hallott a nyomozóhatóság. Az elmúlt években a Hagyó-ügy számos vallomását kiteregették a nyilvánosság előtt. Ezekből nemcsak a jogászok és az újságírók, de a polgárok is képet nyerhettek arról, hogyan fosztogatták éveken át az ország egyik legnagyobb közvállalatát. A látott-hallott bizonyítékok és vallomások alapján kijelenthetjük: a vádirattal akkor lehetnénk elégedettek, ha az megállapítja a bűnszervezet működtetését, mégpedig azoknak a személyeknek a részvételével, akiknél a kitalicskázott százmilliók végső soron landoltak.

Még a Nokiás vesztegetőt sem kérdezték meg

Nem állítjuk, hogy tehetségtelen nyomozókat rendeltek ki az ügy felderítésére. Ám az nagyon is elképzelhető, hogy a rendőrök “kötött mandátummal” láthattak munkához. Nézzünk egy konkrét esetet. Hagyó ügyvédjének naplójából egy igen izgalmas kivonat készült a rendőrségen, amiben számos utalás van különféle milliók szétosztására. Például: „2007. július 2. Bárándy Gergely – mobil szám: xxx(BKV)CEMI, 80 M.” A PestiSrácok.hu nem állíthatja, hogy van összefüggés a naplóbejegyzés és egy éppen 2007-ben kiírt BKV-s pályázat között, de az biztos, hogy a CEMI Kft. akkor indult és nyert egy, a BKV működésének racionalizálására kiírt tenderen. A tanácsadó cég egy éves munkával átvilágította a BKV működését, több százmillió forintért.  A naplóban szintén szereplő Kárpáti Gábor pedig nem más, mint a CEMI akkori vezérigazgatója. Ugyanakkor Kárpáti Gábort nem kérdezte meg a nyomozó hatóság. a nyolcvanmilliós összeg pedig nem került bele a vádiratba, mint vesztegetési pénz. Pedig ha vallomást kellett volna tennie tanúként Kárpátinak – mert tanúként ugye köteles igazat mondani, – megeshet, hogy kenőpénznek mondta volna azt a nyolcvan milliót, ami igaz, most sem látszik másnak. A pláne az, hogyha ő korrupcióval vádolna meg vallomásában bárkit a BKV környezetéből, azzal önmagát eleve mentesítené a vesztegetés vádja alól, igaz ez a szabály csak idén januártól hatályos. A nyomozóhatóságnak pedig egyből lenne egy 80 milliós vesztegetési ügy a tarsolyában, ami lássuk be jóval több a bíróság előtt, mint a 15 millió a Nokiás dobozban, még ha utóbbi PR-szempontból könnyebben kommunikálhatónak tűnik. Szóval ha az a 80 millió volt a tendernyertesség ára, akkor ez a naplóbejegyzés igen szép lenyomata a magyar közállapotoknak. Biztosat azonban nem tudhatunk, az elvarratlan szálak miatt.

Amúgy a Nokiás-doboz esete is vérzik a vádiratban. Aszerint ugye Lazarovics Márk, a Synergon Nyrt. vezérigazgatója egy kávézóban találkozott Balogh Zsolttal, a BKV megbízott vezérigazgatójával, amikor átadta neki a hírhedtté vált dobozt tele pénzzel. Lazarovicsot a BKV ügyben mégsem kérdezték ki a hatóságok, vagy ha megkérdezték, a vallomást nem tették az ügy részévé, az iratokban ugyanis nincs nyoma.

Hagyó a Swietelsky-pénzről nem is tudott?

Antal Attila volt BKV-vezérigazgató a vallomásában azt állította, hogy Hagyó Miklós jelölte meg közvetítőnek azt a személyt, aki csekélyke kétmilliárd forint (!) kenőpénzt kért a Swietelsky Építő Kft.-től, hogy a céget belső információkkal hozzásegítse a 4-es metró 40 milliárdos belsőépítési tenderének elnyeréséhez. A nyomozó hatóság le is kérte az autópálya építésben is jelentős érdekeltségekkel bíró Swietelsky bankszámlakivonatait, de a Hagyó-ügy vádiratát nem bővítette ezzel, az a nyomozás a volt főpolgármester-helyettes esetétől elkülönítve folyik. Pedig magyarázni sem kell, hogy ez a kétmilliárd is több, mint a Nokiás doboz tartalma, vagy a BKV fénymásolóinak a sajtóban sokat emlegetett ellenőriztetése, aminek az elkövetési értéke húszmillió forint.

A Hagyó – Mesterházy – Antal – Balogh – Regőczi vonalon kívül vannak még fontos személyek is akik bizony nem kaptak olyan kiemelt helyet a vádiratban, mint amilyen intenzíven annak részesei voltak a közlekedési vállalat széthordásának. A BKV-ban például abban az időben két erős lobbista volt: Tóthfalusi György, a közlekedési cég igazgatósági tagja, és H. Iván, Hagyó ügyvédje, a már többször említett napló tulajdonosa. Aztán ott van még ezeknek az időknek egy másik meghatározó alakja: Futó Sándor. Ő volt sokáig az SZDSZ-es Tóthfalusi kinyújtott keze, de a büntetőügyben nem kapott szerepet. Egyszer hallgatták meg a végkielégítésével kapcsolatban, de azóta rá nem voltak kíváncsiak a nyomozók, sem az ügyészek.

Demszky Gábor főpolgármester és Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes egy felszólalást hallgat a Fővárosi Közgyűlés ülésén. Úgy látszik, a balhét csak az egyikük viszi el. MTI Fotó: Kovács Tamás

Érdekesség, hogy Hagyó nem állt szóba se Futóval, se Tóthfalusival, a törésvonalak jól látszottak. Tóthfalusi az SZDSZ-es Mesterházy Ernő oldalán, de Hagyó ellen dolgozott és elsősorban ingatlanügyekben matatott. A lobbista csak a Stadionok irodaház eladása kapcsán került a rendőrök látókörébe, mert azt vették észre, hogy a Takarnet (az online földhivatali nyilvántartási rendszer) szerint ő nézte meg legtöbbször a Stadionok irodaház tulajdoni lapját, majd Forró Zoltánnal, Demszky Gábor ex-főpolgármester kabinetfőnökével közösen írták alá (igazgatósági tagként) a Stadionok irodaház  adásvételi szerződését, ahol információink szerint a 300 millió forint kenőpénz is bele volt számítva a rendszerbe, de ez az ügylet aztán megfeneklett. Ugyanakkor meglepő módon Tóthfalusit Mesterházyval együtt, mint felbujtót, meggyanúsították a BKV indokolatlan kommunikációs szerződései miatt, holott az akkori kommunikációs ügyekért felelő vezérigazgató-helyettes Regőczi Miklós a vallomásában elmondta, hogy ezek az emberek kommunikációval nem foglalkoztak. El lehet képzelni, mi lesz ennek a vádpontnak a kifutása a bíróságon…

Kocsis István beleköpött a levesbe

De nézzük meg, hogy is indult el a BKV-s lavina! Az összefüggések jobb megértéséhez vissza kell mennünk a Magyar Villamos Művekhez. Ahogy azt nemrég Bódis András a Heti Válaszban megírta: “Minden úgy kezdődött, hogy Gyurcsány Ferenc 2008 márciusában, a szociális népszavazás utáni fideszes eufóriát megtörve menesztette Kocsis Istvánt az energiamamut éléről. A miniszterelnöki akciót állítólag a Kóka János-féle SZDSZ kényszerítette ki, mivel a párt piacliberalizációs hajlamával nem fért össze, hogy az MVM-vezér állami keretek között akart terjeszkedni a Balkán felé. Kocsis István kárpótlásul megkapta a BKV-t, ami ezzel megszűnt Hagyó Miklós felségterületének lenni.”

A közlekedési vállalatot érintő nyomozás irataiból kiderül, hogy a sértett Hagyó Miklós 2009 elejétől gyűjtött minden olyan anyagot, amellyel meg tudja ásni Kocsis „sírját” – így kerültek hozzá az MVM-bűnökről szóló ügyvédi jelentések is. Ezek szerint a társaság korábbi első embere offshore-hálózatokra támaszkodva képzelte el a balkáni bővülést, vagyis magyar állami pénzeket utaltatott adóparadicsomi számlákra.  A BKV-hoz ejtőernyőzött Kocsist feldühítette az ellene indított harc; viszonzásképpen begyűjtötte az új cégénél fellehető összes olyan gyanús dokumentumot, amit a Hagyó bábjaiként működő vezérigazgatók hagytak hátra. 2009. június 3-án BKV-s szerződéseket, teljesítési igazolásokat és számlamásolatokat adott át a budapesti Fidesz-frakciónak, hogy még a választások előtt diabolizálni lehessen a szocialista politikust  és rajta keresztül az egész MSZP-t.

Többszörös ellentétek vetették a felszínre a szennyet

Ám Kocsis István megsértődése és önvédelmi reflexe kevés lett volna a fővárosi baloldal középvezetői körében rettegett Hagyó Miklós hatalmának megtöréséhez. Ahhoz az is kellett, hogy elmérgesedjen Hagyó Miklós és az informális szocialista pártpénztárnok Puch László viszonya. Aminek előzménye, hogy Hagyó önállósodni akart Puchtól, ám utóbbi ezt presztízskérdésnek tekintette és nem engedett. Azt gondolhatta, inkább bukjon a pártjuk az akkori népszerűségi adataihoz képest még öt százalékot, úgysem nyerhetnek 2010-ben. Hagyónak és mindenki másnak is meg kell tanulnia, hogy vele nem lehet szembeszállni.

Hagyónak azonban volt egy másik ellensége is: Demszky jobbkeze, Mesterházy Ernő. Mesterházy az elejétől fogva nem nézte jó szemmel Hagyó és körének működését a BKV-ban, hiszen az akaratos szocialista főpolgármester-helyettes komolyan veszélybe sodorta az SZDSZ és az ő személyes forrásait. Ezért létrehoztak egy addig nem létező jogi osztályt a BKV-ban. Mesterházy a jogi osztály élére tetette a ferihegyi botrányban megismert jogászt, Sziebert Györgyöt, hogy rajta keresztül minden szerződésre rálásson. Mesterházy Ernő később a rendőrök előtt tett vallomásában ugyanezen szisztéma létezésére vonatkozóan a Polgár és Bebők ügyvédi irodát is megemlítette, amelyet egyfajta szondaként vittek a BKV-hoz, hogy a Hagyó által kézivezérelt szervezetről Demszky körei is mélyebb és tisztább információkkal rendelkezzenek. Az ötlet azonban nem vált be. A Polgár és Bebők iroda igen kellemetlen meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy nyakig süllyedt a ferihegyi vesztegetési botrányba. A városháza ezt követően szerződést bontott velük.

A BKV-ügy tehát tipikusan az az eset, amikor a nyomozók és az ügyészek ügyes vádalkukkal, szembesítésekkel és az ellentétek tökéletes kihasználásával szinte minden millió útját felfedhették volna. Ehhez képest marad a mikulásünnepség és a fénymásolók lecsekkolása. Mi, nyájas, buksifejű választópolgárok meg dőljünk hátra a fotelben és nézzük élvezettel a piti ügyek hamarosan kezdődő bírósági tárgyalását, hiszen eljött az elszámoltatás ideje…

Dokumentumok