A klímaváltozás hatására számíthatunk rá, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik. A rengeteg csapadékot és nagy szelet hozó viharok mellett egyre hosszabb száraz időszakok következnek, az enyhe telek pedig nagyobb esélyt adnak a kártevőknek a túlélésre. A Pilisi parkerdőben elindult kísérletben a kutatók azt vizsgálják, megbirkóznak-e a hazai erdők a globális felmelegedés kihívásaival, vagy örökre búcsút mondhatunk például Somogy és Zala megye bükköseinek?
Erdőink jövője a tét
Ódor Péter az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy miként reagál egy erdő a különféle művelési módokra. A kérdés feltevése a puszta tudományos érdeklődés mellett azért is meglehetősen időszerű, mert az erdő épp az ilyen beavatkozásokat követő időben válik különösen érzékennyé a klímaváltozás hatásaira. Míg egy háborítatlan erdő változatlanul elviseli a körülmények változását, azokon a területeken, ahol művelik, lehet, hogy már nem úgy újul fel, mint tette azt ötven vagy száz éve.
Egy Pilisszentkereszt melletti gyertyános-tölgyesben alakították ki a kísérleti területet, ahol hat, hasonló méretű és fekvésű részt jelöltek ki. A hat terület mindegyikén létrehozták a következő típusú területeket: érintetlen kontroll, bontóvágás, lékvágás, tarvágás (benne hagyásfacsoporttal). Az egyes területeken folyamatosan műszerekkel mérik a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok (futóbogarak, pókok, televényférgek) változásait.
Ódor Péter az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa terepen; Fotó: Gilicze Bálint/MTA
Somogy és Zala megye búcsúzhat a bükköseitől?
Az MTA közleményével kapcsolatban portálunk megkereste Ódor Pétert, az akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársát, aki elöljáróban elmondta, a globális felmelegedés legjobban a nagy csapadékigényű fafajok, például a bükk esetében éreztetheti hatását. Különösen igaz lehet ez a dombvidékekre, például a Somogy és Zala megyében. Ugyanakkor hozzátette, változóban van az erdősztyepp határa is, amely a dombvidékek irányába tolódik. Ódor Péter szerint az elegyes erdők általában rugalmasabban reagálhatnak a klímaváltozás hatásaira, de hangsúlyozta azt is, a konkrét fiziológiai hatások mellett az egyes fajok ellenállóképessége is megváltozhat például a kártevők ellen.
A közelmúltban indult erdőökológiai kísérletük kapcsán arról is beszélt, hogy a csökkenő erdőborítottsággal arányosan magasabb hőingadozást kaptak, ugyanakkor megjegyezte, hogy a kisméretű lékekben a talajnedvesség növekedését tapasztalták. Ódor Péter általánosságban megjegyezte, a kísérlet lehetőséget biztosít arra, hogy egyszerre vizsgálhassák a termőhelyet (talaj és mikroklíma viszonyokat), az erdei biodiverzitást és a felújulást.
A türelmes erdőgazdálkodásé a jövő
Egyelőre nyitott kérdés, milyen módszer bizonyul a legjobbnak az erdőgazdálkodásban a klímaváltozás kezelésére – hangsúlyozta Ódor Péter. A kutató szerint az egyik ilyen lehetőség, ha a vágásos gazdálkodás helyett az erdőgazdálkodás az úgynevezett szálalás irányába mozdul el, amely kisebb lépésekkel halad és a természetes megújulásra alapoz. Ennek egyik előnye a talaj folyamatos erdőborítása, így természetvédelmi és ökológiai szempontból az egyik legelőnyösebb. Azonos fafajú mesterséges erdősítések esetén megoldás lehet, ha a déli illetve szárazabb területekről hozzák a szaporítóanyagot.
Legfontosabb a talaj folyamatos erdőborítása; Fotó: Gilicze Bálint/MTA
Ódor Péter elmondta, egy átlagos szemlélő gyakran láthat eltérő erdőművelési formákat, például gyérítést, vagy a jóval drasztikusabb vágásterületet, ugyanakkor ezek mind egy erdőgazdálkodási rendszer részei. A vágás után az újulatot gondozzák, később gyérítik, amíg el nem éri az erdő a vágáskort, amikor ismét letermelik. Ettől a rendszertől lényegesen eltér a korábban említett szálalásos módszer, amely folyamatos erdőborítást tesz lehetővé. Az erdő folyamatos tájképi jelenléte azért is fontos, mert egy terület vízmegtartási képességét ez pozitív mértékben képes befolyásolni, miközben csökken a talaj eróziója. Hangsúlyozta, ezek a problémák a klímaváltozás legsúlyosabb kihívásai közé tartoznak.
A vadászok is tehetnek a klímaváltozás hatásainak kivédéséért
Portálunk kérdésére, hogy a kísérlet mennyire kíséri figyelemmel az állatvilág változását Ódor Péter elmondta, vizsgálatukban elsősorban a talajlakó, a talajképződésben résztvevő ízeltlábúakat és férgeket vizsgálják, hogy a különböző művelési eljárások hogyan hatnak az életközösségre. A kutató ugyanakkor kitért a nagyvadakra is, amelyet kritikus kérdésnek nevezett a jövőben az erdőgazdálkodás tekintetében. Mint kifejtette, a nagy vadállomány gátolja az erdők gyors megújulását. Hozzátette, ennek vizsgálatára a kísérleti terület egy részét elkerítették a nagyvadaktól, így azok hatásáról is lesznek eredményeik.
Sürgető kérdésekre gyors válaszok
Portálunk fölvetette, több kutató is hangsúlyozza, hogy már a 25. órában járunk. Egy, az erdő megújulását, egyes behatásokra adott reakcióját feltételezhetően hosszabb ideig kell vizsgálni, miközben azonnali válaszokra, megoldási javaslatokra vár a világ. Ódor Péter ezzel kapcsolatban elmondta, egy jól megtervezett kísérletben már az első időszakban is vannak felhasználható eredmények, így az első három év tapasztalatai már választ adnak a környezeti beavatkozás hatásaira, míg a regeneráció kapcsán 5-10 éven belül lesznek használható információk.
Kutató-gazdálkodóó kooperáció jött létre; Fotó: Gilicze Bálint/MTA
Ódor Péter hangsúlyozta, a kutatás elsősorban arra ad választ, hogy a különböző erdőgazdálkodási beavatkozások milyen hatásokkal vannak az erdei ökoszisztémára. Elmondta azt is, 2014-ben indult meg a kutatás, de akkor még az előzetes vizsgálatok elvégzése miatt nem nyúltak az erdőhöz. 2015 telén kezdődött az igazi munka, így 2015 végéig már rendelkezésre álltak egyes adatok, most már a 2016-os vizsgálatok folynak. Ezek alapján máris használható eredményeik vannak a mikroklíma, az állatközösségek illetve a növényzet változásával kapcsolatban.
Kutató-gazdálkodó kooperáció
Ódor Péter ugyanakkor hangsúlyozta, a kutatásnak egyik lényeges sajátossága, hogy az az erdőgazdálkodókkal közösen folyik. A Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival egy aktív kutató-gazdálkodó kooperáció jött létre. A közös munkától azt is várják, hogy a tapasztalatokat könnyebben sikerül majd átültetni a gyakorlatba. Hozzátette, a kísérlet több intézet, valamint hallgatók bevonásával zajlik, így nagy szerepe lehet a kutatás-szakképzés tekintetében is.
Forrás: MTA/PestiSrácok.hu
Kezdőkép: worldpress.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS