Az elmúlt napokban egyre több színésznő nyilvánult meg a Vígszínház korábbi igazgatójának botránya kapcsán. Elsőként Sárosdi Lilla mondta ki a rendező nevét, aki állítólag szexuálisan zaklatta őt fiatal kezdő színész korában. A Krétakör művésznőjéről olvasóink küldtek videókat, melyeket maga a Krétakör társulata osztott meg az interneten. Az előadásrészletek alapján – bár ez a szexuális zaklatási ügy súlyát nem kisebbíti és következményeit nyilván nem befolyásolja – Sárosdi nem az szemérmes nő, akinek a nyilatkozata alapján gondolnánk. A videómegosztó portálon látható jeleneteken anyaszült meztelenül szerepel, rendkívül kellemetlen pózokban, van, ahol több férfival egyszerre. (A videót csak 18 éven felüli olvasóink nyissák meg!)
A 2016 márciusában megosztott Lúzer című előadásban Sárosdi mindent megmutat, amit csak lehet, és szemlátomást cseppet sem szemérmesen. Az egyik jelenetben a művésznő anyaszült meztelen testét csak párnából kihullott tollak ékesítik. Kijelenti, hogy ő a Hold, a Nap és sugárzik, majd egy laza smink után egy kanapéra ülve két férfit kényeztet kézzel, egyet jobbról, egyet balról. De szerinte ezzel semmi baj, „ez a színészet”. A következő jelenetben már estélyi ruhában látható, ahogy őt kényezteti orálisan egy előtte térdelő férfi.
A Krétakörnél nem csak az extrém szex, a bántalmazás is belefér a színpadon
A Lúzer című előadás férfi szereplői sem igazán az illendő úriember viselkedésről és a nők tiszteletéről tesznek tanúbizonyságot. Földre lökik, bántalmazzák és olyan obszcén kifejezésekkel illetik, amit inkább nem idéznénk. Az előadás mondandóját nem sikerült kibogozni, talán csak annyit, hogy mindent a szexualitás mozgat és egyformán eszközként használja egymást férfi és nő. Na de ha értelmes monológban nem is bővelkedik a modern előadás, bőven lehet belőle tanulni szexuális pozitúrákat és pornográf kifejezéseket, a nemi szervekre „kedves” szinonimákat.
Mint ismert, Sárosdi Lilla férje is megszólalt az ügyben, kijelentve, hogy ő nem bocsát meg. Ő ugyebár Schilling árpád, a Krétakör igazgatója, aki az általa vezetett színházban az abszolút szabad szellemet a liberális szeméket hirdeti. Olyannyira, hogy az idézett előadás nyitó jelenetében némi politikai maszlaggal meghintve maga is anyaszült meztelenül pózol, és szavakat irattat tagjaira filctollal a megrökönyödött közönséggel.
Schilling a minap a Blikknek azt mondta, Marton azt közvetíti a világ felé, hogy az közeledésnek, udvarlásnak számít, ha egy nő arca elé tolom a hímtagomat, mindezt úgy, hogy a másik fél nem kérte.
Tízre nőtt azoknak a nőknek a száma, akik állítják: zaklatta őket Marton
Mindez nem változtat azon, hogy egyre többen szólalnak meg a Marton-ügyben és számolnak be részletekről, miként élték meg szexuális zaklatásként a jóval idősebb rendező közeledését, próbálkozásait. Jelenleg összesen tíz nő állítja, hogy Marton László zaklatta. Csütörtökön az Indexnek beszélt névtelenül két nő arról, hogyan csábította a Vígszínház főrendezője. Egyikük azt mondta, őt Londonba egy kastélyba szexorgiára hívta Marton László. A másik nő arról számolt be, hogy rendszeres színházba járóként találkozott többször a rendezővel, aki egy premier alkalmával a lépcsőn ülő fiatal lány kezét a saját combjára tette, majd később a szoknyája alá nyúlt, de amikor ő kérte, hogy fejezze be, mert nem szeretné, Marton felállt és kiment.
Marton László először rágalomnak nevezte a nők állítását, majd később írásos közleményben bocsánatot kért. A közleményben azt írta, bocsánatot kér, ha olyat tett vagy úgy viselkedett, amivel bárkit megbántott, nehéz helyzetbe hozott. A bocsánatkérést a névvel nyilatkozó Sárosdi Lilla elfogadta.
A PestiSrácok.hu álláspontját Marton László “álbocsánatkéréséről” ITT olvashatja. Szerkesztőségünk evvel is jelezni szeretné, hogy semmiben nem mentegetjük a zaklatási ügyek elkövetőit, odafigyelünk a valódi áldozatok problémáira, a farizeus kinyilatkoztatásokat ugyanakkor bloggereink, szerzőink számos publicisztikában bírálták, kifigurázták.
Képek: A Krétakör Lúzer című előadásából (Youtube )
slojme kurlender
2021-03-04 at 14:03
A tehetségtelenség végső kiáltása a népszerűségért.Ez a szellemi nihil már büntetendő kellene hogy legyen.Fríííeszefe,hajrá.Megugrana a nézettség,ha a párocska kézen fogva pucéran(péniszt szopogatva,vagy éppen üzekedve stb) leugrana a tizedikről.
magyarágnes
2017-11-05 at 07:02
ELKÉPESZTŐ…!!!!!!.UNDORÍTÓ…….!!!!!!!!BE KELLENE AZONNAL TILTANI A MŰKÖDÉSÜKET……!!!!!!
Mami
2017-11-04 at 11:14
A feneketlen mélységbe süllyedt libsi “művészet”, a perverz, beteges lelkületű, botrányra éhes nézőközönségével.
No, ebből nem kérünk, egy fikarcnyit se!
Valaki
2017-11-01 at 14:51
Tehetsegtelen senkik, akiknek muveszetuk nulla es ezt tudjak is. De hogy megis felhivjak magukra a figyelmet, minden mocsokra kepesek, meg az sem zavarja oket ha undort keltenek, a lenyeg az olyen beteges feltunesi viszketegsegben szenvedok szamara hogy kozonseguk legyen, hogy foglalkozzanak veluk. Az ilyen alfoldi robika fele beteges allatokat eszre sem kell venni. Ha mar annyira tele vannak az elmegyogyintezetek hogy nem fernek be, legyinteni kell rajuk egyet es tovabbmenni. Sajnos tobb hasonlo elmebeteg allat van a vilagon, ugyhogy ok is megtalaljak a hasonszorueket, akik meg talan elvezik is az effele korcs musort is, tehat mindig lesz kozonseguk, de legjobb lenne szamukra a zarosztalyon, ot szorakoztassak egymast felugyelet alatt, 7 lakatra zarja, es ez meg a humanus megoldas. Ugyanis van vegso megoldas is,es amilyen aberraltak, elobb utobb azt is kiprovokaljak egy normalis tarsadalombol.
Kéfa
2017-10-29 at 20:09
Remélem ez egy zártkörű előadás volt.
Mi lehet a következő előadás, swinger party politikai agitációval?
Agnes
2017-10-29 at 06:47
Hat van baj!!! Nem kicsi. Elolvasva a kommenteket nem csak a kretakorben. De a metelytenyleg a rohadt lelkukbol jon, mert hogy genetikailag korruptak es verfertozoek.
Artur
2017-10-28 at 22:45
Nos, akkor kezdték a színházat is megölni, amikor kitalálták, a vonyító musicalt, mikrofont adtak azoknak is, s erősítőt, kinek közük sincsen az énektudáshoz. S amilyen arányban kezd éneklést utánozni a színész, oly arányban veszti el, képességét, a valódihoz. A harsány, a mesterségesen lebutított közönség, majd éppen ok és okozat tudatos összekeverése után, erre a közönségigényre való hivatkozás, s persze a sokkal kevesebb valódi munka, az érték, az alkotás elkerülése. Mint a fociban, elég lesz úgy csinálni. Jönnek a madarak, majd mennek is, jönnek a Macskák, ezer évig nyomják majd a Madáchban, meg a többi hidegiszony, padlástól a József és a szélesvásznú álomkabát? Tökmindegy. Egy rövid előzetes azonnal megmutatta, közük sincsen már a valódi, élő színházhoz, ahol a közönség, napi vegyeséhez, pillanatnyi hangulatához azonnal igazódik, a valóban nagy művész, s ahogy Darvas mondja, az igazi, maga a próba, az alkotófolyamat. Olyan dolgokat tudunk meg egymásról, s magunkról, amit soha nem is gondoltunk volna. Olyan területeket tudunk érinteni, amit soha sehol másutt nem lehetne. Csak a kiválasztottak, valódi alkotóműhelyében. Az igazi színházban. Nagyon szabadon idéztem.
Amikor himbilimbi malacka, sármalac neje, a Lilla, ezt az előadásnak csúfolt valamit előizzadták. Örökre lemondtak a színház egyetlen és igazi feladatáról. A varázslatról. Amikor az ókori Rómában az újgazdagoknak még izgalmasabb s véresebb jelenetek kellenek, akkor jön elő az a neroi igény, hogy színházi tragédiában, tényleg fejezzék le, kinozzák, gyalázzák a szerencsétlen halálraitélt rabszolgát. Csak ez nem dráma, nem színház, oly talmi és mesterséges, mint Fábry sója, a mesterséges zenekari tus, majd a taps, a tapsolni felíratra.
Mező Gábor irta a legjobb cikket Martonról, nem a malackodásra figyelt, hanem a legfontosabb lényegre. Marton sem csinál színházat, próbáltam a gyerekeknek a Három nővért Ruttkayval és Darvas Ivánnal, előkeresni. Nekem nem sikerült, de megnézhettem egy új fordításban, miért nem Kosztolányi? egy vidéki előadást. Ott már a hosszú darab végére, csak ez a földön fetrengő álnaturalista, valójában a valódi drámát és feszültséget ordítással, habzó szájjal, szenvedés s önkielégítés keverésével „oldotta meg” a rendező. Rosszul végezte munkáját. Aztán letöltötték nekem a Ruttkay féle Viget, Horvai rendezte, Darvas Iván, Békés Rita, sokkal jobb, mint a húga, és egészen elképesztően jó, az álszent, buta, középszer szerepében a szép Béres Ilona. De Horvai sem tudja, még csak megközelíteni sem, nem hiszem, hogy ez snobság lenne, ha az, akkor büszke vagyok rá. S. Lumet Sirály előadását egy tévé játékban, James Mason és Vanessa Redgrave, olyan előadást csináltak, hogy az ablakot nyítottam ki, mert fulladni kezdtem, az igazi Csehov, egészen elképesztő, valódi drámájától. Igazi színházat nem igen lehet látni Magyarországon, már ide jutottak, remélem a folyamat fokozatait sikerült lépésről lépésre bemutatnom. Várkonyit emberként elítélem, undorom tőle s megvetem, de tagadhatatlan színházi rendezőnek nagy volt. Magyar viszonylatban. Egyedül Budapesten a Vig közelítette meg a színházat, nagyon jó volt Mádi Szabó Gábor, egy kisebb színházban az egy igazi úrban. Több jó előadást én nem láttam, talán Kerényi Gettója, a vörös malom, a rendezés tánc szervezése, nem voltak büdösek, pontos és tiszta volt, mindenki nagy, aki nem színész, műszakiak, mellékszereplők és táncosok, s Kerényi a rendező. Viszont a vezető ripacsok, iszonyatosan rosszak, a közönség botfülű hozzá s nem veszi észre. De, ettől nem lesznek jobbak a mi MB I-s élstárjaink.
Ma itt tartunk, ez a krétakörnek csúfolt valami, most látom életemben először, most is részleteiben, ami bőven elég. Úgy viszonyul a nagy angol Hamletjéhez, mint Mark Twain Huck Finnjében, a király tevepárduca világszám. Ami után a felháborodott közönség tollba és kátrányba mártja a csalókat, akik igen nagy pénzt szedtek össze, azért, hogy az ösztövér király anyaszült meztelen csikosra festve vonagolni s táncolni kezdjen. Amikor ma süket a meztelen király, ahogy Fekete Gyula írja, az átlag tapsolni kezd, s elhiszi, mert elakarja hinni, valódi értéket kapott, s nem csak úgy csináltak, mintha ez színház lenne. Nem az. Ahogy írom ezt, rádöbbenek, miért akarja elhinni a közönség, hogy kapott valami értéket, ha ahogy írta valaki, már sajnos Ruttkay Éva, a meztelen hegedüs.dégézát fürdette a színpadon? Miért nem mentek ki, már akkor? S miért nem hagyta el, ez a közönség ezt a szart, amit ezek csináltak s csinálnak? Mert a közönség nem csak Jago lett, ők is értéktelenek, s átlag tucatok, s nem alkotnak értéket, saját életükben sem. Amit kapnak a szerencsétől, s helyezkedési képességük arányában lesznek gazdagok, nem ér semmit. Mert nincsen mögöttük értékteremtő munka.
Nem diszlet kell, a kellékek sem fontosak, Mensáros a gyári melósok között is képes volt a legnagyobbra, mert felolvasott könyvei élő valósággá és átélhető csodává magasztosultak.
Wilder a mi kis városunkban, végtelen szerény stilusban, nem kevesebbet tesz, hanem szinte matematikai pontossággal, s egy új matematikai, igazolt elmélet biztonságával, Nobel díjas szinten vezeti le, Isten létének csalhatatlan bizonyítékaként, minden színpadi eszköz tudatos elkerülésével, nem csak azt a színházi csodát, ahol az addigra összetört, majd összerakott s felrázott közönséget, hazaküldheti. S abban a darabban, ahol „nem történik semmi”, olyan feszültséget teremt, hogy kiváncsi lennék arra, ha valaki tényleg érti is, amit olvas, végig tudja megakadás nélkül adni a darabot. Mensáros sem tudta, mindig elakadt, az „emberben mégis csak van valami örökkévaló”, s a Föld az egyetlen bolygó a teremtésben, mely küzd, remél, s bár küszködve próbál jobb lenni. Egészen egyszerű eszközökkel egy szemfényvesztő zsenialitásával, a semmiből, csoda lesz, ráébredünk dolgokra, melyek az orrunk előtt vannak ugyan, de minden következménnyel csak ritkán, s kevesen tudják ezt átélni. Talán Sharif Horthy, aki azért lesz muszlim, hogy a szubudot, a kiáradást minden nap, akár többször… átélje. Steinbeck szerint egy ember nagyságát, a kiáradásainak a gyakorisága mutatja meg..
Ezt a magyar színpad, már nagyon ritkán éli meg. Utoljára talán a halálosan beteg Timár József, vagy Mezei Mária lehetett, még igazi, valódi színház alkotója.
Ezek itt nem színészek, csak úgy csinálnak. Ahogy az átlag ember is, nem dolgozik a színházba járó, csak egy változott, sajnos már valami ismeretlen okból, sok pénzt kapnak nem a húhóért, hanem a semmiért. A közönség persze részben ártatlan, mondjuk a moziban, ami azért olcsóbb dolog.Ha igaz. Nagy alkotás hatni kezd, a rossz, a modoros, a talmi, olyan, mint a Nemzeti a kádár éra közepén, a közönség unatkozva fecsegni kezdett, s nem figyelt oda a darabra. Ha akkor is pucérra vetköznek, arra odafigyeltek volna. S ha valóban a színpadon lefejeztek volna valakit, akkor is csend lett volna, persze. De ez a csend, a valódi színpadi csenddel, ismeretlen 1957 óta, nagyjából. Nagyon nagy tisztelet a kivételeknek..
Artur
2017-10-28 at 21:00
Kimeríthetetlen példatár a történelem, mindenfajta szándéknak, dogmának, doktrínának, feltevésnek számolatlanul szolgáltat hiteles vagy álságos bizonyítékot. Annak a bizonygatására meg éppenséggel fölösleges kriminális, patologikus, hiteltelen eseteket sorozatban föltálalni, hogy szükség van – már csak a merőben megváltozott és folyamatosan változó körülmények miatt is – a nemek kapcsolatának, munka¬megosztásának a rendezésére.
Ahogyan a jelenben nem, ugyanúgy a történelemben sem a fajfenntartás határozta meg a nemek társadalmi státusát, hanem sokkal inkább a létfenntartás, a fegyveres harcok életre-halálra, a testi erőt nyűvő nehéz munkák, a dolgozó osztályok – nők, férfiak – kiszolgáltatottságai. Nem valami sok, ma is használható tanulságot szűrhet le ebből a történelmi múltból a szenvedélyes, végletekig elfogult, nemi-osztályharcos indulat, amely minden példázatában férfiak zsarnoki gonoszságát, nők rabszolgai kiszolgáltatottságát igyekszik tetten érni. S amely – a jelenben is hamis – tételeit, állításait, vádjait évszázadokra, évezredekre visszavetítve szűri át, s marasztalja el az emberi történelmet.
Mérhetetlenül sokat változtak az emberi együttélés, a létfenntartás feltételei, körülményei az elmúlt évtizedekben, a nemek státusának generális rendezése tehát égetően sürgős és szükséges – ebben igaza van a feminizmusnak, s ez az igazság, párosítva s nyomatékosítva Beauvoir vonzó intellektusával, írói tehetségével, stílusművészetével, hatalmába keríti a felületesebb olvasót. A részigazságok, a féligazságok, az áligazságok garmadájával talán sokkolja is, s dehogy veszi észre, hogy új szakadék partjaihoz vezették. S ez a szakadék minden eddiginél mélyebb, ez a teljes pusztulást rejti magában.
Nem célszerű a mai helyzetben a nemek új státusának a kialakítását, kapcsolatának rendezését kisebbségi komplexusokba begörcsölt, nemi-osztályharcos dühödt indulatok sugalmazásaira bízni. És a saját körein túl nemigen tekintő horizontú „jó házból való úrilány” lázongó kurtizán szemléletére sem, a legmagasabb intellektussal, stílusművészettel kifejezett antianya szemléletre, minthogy az új rendezés kulcsa, központi problémája éppen az anyai státus.
Ha ugyanis nem a hetéra – kurtizán, gésa vagy épp a prostituált konzumnő – antianya szemszögéből, hanem az anyák senkire át nem ruházható és semmivel nem helyettesíthető funkciójából indulunk ki, ha az anyaság – és nem általában a nők – sajátos igényeihez, követelő szükségleteihez igazítjuk a munkahelyi, a közéleti honfoglalást, azonnal értelmet nyer az emancipáció. Ha tehát egységnek az emancipáció számrendszerében nem általában a nőt – még kevésbé a férfit! -, hanem az anyát tekint-jük. Nem jelenti ez a kivételek tagadását – a hetérák stb. tagadását sem -, de azt igenis, hogy minden belátható időkre az anya a szabály, s az anyaság hivatásáról foglalkozási, szakmai hivatás miatt vagy akár a korláttalan nemi kalandozás – szexuális szabadság-szabadosság – érdekében teljesen vagy csaknem teljesen lemondó nő csakis kivétel lehet.
A lázadó kurtizán szemszögéből vezérelt női emancipáció az utánpótlás vészes sorvadását, a társadalmi életerő pusztulását immár mérhetően eredményezi.
Utaltam rá: a világhírű szerző hatalmas életművét – mondhatnám: szinte elejétől végig – a nemek kapcsolatának, e kapcsolat leleplező rajzának, problémavilágának szentelte. Nem találtam nyomát, hogy hosszú életében akár csak egyetlenegyszer is elgondolkozott volna e kapcsolat – örök írói témája – lényegén. Azon tudniillik, hogy ezt a kapcsolatot mindenekelőtt és mindenekfölött az élet átörökítésének a felelőssége terheli, intézményes és alkalmi formáit elsősorban és mindenekfölött ebből a szempontból kell megítélni: alkalmasak-e s mennyire alkalmasak az élet átörökítésére, nemcsak a kívánatos menynyiségben, hanem a kívánatos minőségben is, nemcsak biológiai, hanem szociológiai értelemben is.
E lényeget makacsul és folyamatosan megkerülő életmű végleg kuriózummá nyomorodott, s épp a témájához legszorosabban kapcsolódó kérdésekben marad adósunk, nemcsak a kivételes szellem felsugárzásaival, de egy valamelyest még elfogadható világkép felvázolásával is.
„Kivételes nő volt – mondta halálakor Láng művelődésügyi miniszter. – A legtalálóbb jelző éppen ez: kivételes nő, kivételes nagy egyéniség, akit nem szabad szabállyá tenni.”
Nálunk szabállyá tették. Végzetesen kártékony hatásától még sokáig nem szabadulhatunk.”
Fekete Gyula
galagonya
2017-10-28 at 20:59
Hollandiában a nagy liberalizmus hazájában, a 8 éves kislányommal utaztam a vonaton. Felszállt két kigyúrt izomagyú férfi,leültek velünk szembe és nem zavartatva, hogy egy kislány ül velük szemben elkezdtek csókolózni. Napokig nem tudtam a lányomnak elmagyarázni,majd sok év után visszatérve is csak annyit mondtam neki, ez a liberalizmus.
Artur
2017-10-28 at 20:58
A testi szerelem akkor igazi, „ha szabad választáson alapul”, „de az egyén szuverén és kizárólagos joga eldönteni, hogy… fenntartja-e előző döntését, vagy megváltoztatja… A ’hitvesi szerelem’ konvenciója ezzel szemben az érzés elfojtása, és hazugságra ösztönöz.”
„Ma még nehéz, nagyon nehéz a nőnek összeegyeztetni független ember voltát asszonyi végzetével.”
Rendben van, a „szabad szerelem” híve és a házasság intézményének ádáz ellensége Beauvoir, nincs ebben semmi újdonság, csupán azért illusztrálom, mert ki szokták hagyni a portréjából azok, akik a nőmozgalom mintaadó szentjévé avatják.
A megtört asszony szájbarágó mondandója is: lám, a házasság nem alapozható a hűségre. Aki nem odaadó szerelmes, azt nem éri csalódás, íme, a nagylány váltott hímekkel él, folyton cserélgeti társait az ágyban, és teljesen kiegyensúlyozott…
Beauvoir élete végéig a két nem viszonyának, kapcsolatrendszerének „osztályharcos” boncolgatására szánta egész írói munkásságát, intellektuális prózáját, nem ritkán metsző racionalizmussal, olykor könnyed cinizmussal, de a hangja érezhetően átmelegszik, amikor női eszményeit – mondhatom így is: példaképeit – hozza szóba.
A görög nők közt a hetérák „ragyogó kivételek”. „A hetéra a maga ura volt, szabadon rendelkezett vagyonával, amellett okos volt, művelt és tehetséges. A társadalmon kívül élt, a család kötelékeit lerázta… Magasan fölötte állt az ilyen felszabadult nő a tisztes családanyának.”
Az olasz reneszánsz nőalakjairól: „A kiváló nők többsége kurtizán: mesterségük gyakorlása révén aránylag sokan váltak közülük anyagilag függetlenné, s az az erkölcsi szabadság, amelyben éltek, felszabadítólag hatott szellemükre, a férfiak hódolattal tekintettek fel rájuk… A korabeli olasz kurtizánok és nagyúri hölgyek bűnei, kicsapongásai legendássá váltak.”
A hetéra „sorra csapdába ejti a férfiakat, velük táplálkozik”…, ,Mivel több férfival tart fenn kapcsolatot, egyiknek sem tulajdona végérvényesen… A görög ókorban a legszabadabb nők nem a matrónák, nem is a közönséges prostituáltak, hanem a hetérák voltak. A reneszánsz kurtizánjainak, a japán gésáknak összehasonlíthatatlanul több szabadság jutott, mint kortársaiknak.”
Ezek a nők „szabad erkölcsűek és szabad szájúak, a szellemi szabadság ritka fokára emelkedhetnek”, „a férfimítoszokat a hetéra testesíti meg a legmegejtőbb formában: lévén test és tudat, bálvány, sugalmazó múzsa, s mindeme minőségekben különb a többi nőnél”.
„Észjárása könnyedebb, mint a matrónáé, mert még nem csontosodott bele úgy a képmutatásba.”
Okos nő lévén, árukapcsolással él: „csak akkor adja oda testét, ha szeretője megveszi a társalgásra, szórakozásra szánt órákat is”.
A frigiditás „előnyére válik, ha tud uralkodni szívén és altestén”.
(No de – hol ebben a „szabad szerelem”? Tegyük fel, igaza van a házassággyűlölő Beauvoirnak: „A házasság, mely megfosztja a nőket minden erotikus kielégüléstől, mely megtagadja tőlük az egyéni érzéseket és a szabadságot, szükségszerű és ironikus dialektikával a házasságtörésbe viszi őket.” – Vajon még ebben a szélsőséges esetben is nem több gyönyörben részesül az időnként házasságot törő feleség, mint az altestén kihagyás nélkül „uralkodó” frigid hetéra? Avagy a frigiditást is fogjuk fel a szabadságvágy termékének, lévén, hogy a nőt „a gyönyör valójában nem szabadítja fel, ellenkezőleg, bilincsbe veri”…? – Avagy a feminista „női felszabadulás” lépcsőfoka volna ez: a feleséget a házasság fosztja meg „minden erotikus kielégüléstől”, a hetérát, a kurtizánt – a prostit stb. – vi-szont kívánatos frigiditása? A „gyönyör bilincseitől” tehát egyaránt felszabadultak”? – A csiklót már csecsemőkorban kimetsző keleti hitsorsosoknak volna igazuk?…)
„A hetéra egész élete parádé… pártfogójának s olykor saját magának is a szerelem komédiáját játssza el.” – Lám, ehhez a színjátékhoz is szüksége van a frigiditásra.
Mármost, ha sem a házasságban élő asszony, sem a váltott hímekkel komédiázó hetéra – kurtizán, prosti stb. – nem elégülhet ki kedvére, milyen feloldódást kínál az oly sok viharban edződött nőnek a sors? – Az öregedő nőben „a homoszexuális ösztönök, melyek csaknem minden nőben ott lappanganak, felszínre törnek”.
Hangsúlyozom, Beauvoir nem valamely feminista szélsőség, hanem a feminizmus világrengető főerejének, derékhadának legnagyobb hatású vezéralakja. Ő nem követel férfiak nélküli világot, nem tekint minden férfit ellenségének (olykor a szerelem is megkörnyékezi), nem elkötelezettje a leszbikus irányzatnak, és nem szervez tüntetéseket – a női felszabadítás jegyében – a férfiakkal közös WC használatáért. Nyilvánvalóan a fenti takarékos mustra csak halványan tükrözheti azt a feminista emancipációs programot, amelyet a szerző egész életműve képvisel. De törekedtem arra, hogy legalább arányaiban valamelyest tükrözze.”
Artur
2017-10-28 at 20:57
Hogy netán akkor azt a másvalakit alázza meg, alacsonyítja le? – ez fel sem igen merül az úriasszony-feminizmus érvrendszerében.
GYEREK
Jellemezte már Beauvoir a fentiekben önnön kiérlelt s megideologizált antianya-szemléletét, éspedig kétségkívül azzal az igénnyel, hogy mint a legilletékesebb vezéralak, a feminizmus nevében szól. Ugyanennek a szemléletnek másik vetülete: a gyermek iránti ellenszenv. Saját gyermeke ugyan nem volt, de így is tapinthatóvá teszi ezt az ellenszenvet az írói beleérzés, az empátia.
Újszülöttjét a fiatal anya „csalódással” nézi, „kis idegennek” látja, „döbbenten állapítja meg, hogy nem érez irántasemmit”, „kiábrándító”, „nyűgnek látja”, „egyes esetekben a kezdeti ellenérzés nyílt gyűlöletté fajul”, s azok a mamák is, akik nagyon féltik gyermeküket, „tulajdonképpen ellenszenvet éreznek iránta, de ezt erőnek erejével elfojtják”.
Gyerek után ő sohasem érzett vágyat, „a csecsemők sohasem érdekeltek”, „elég voltam önmagamnak – egyáltalán nem álmodoztam arról, hogy egy belőlem kiszakadt testben magamra ismerjek”.
Már kislány korában irtózattal képzelődik: „teste bensejében egy élősdi idegen test növekszik majd”.
„Az utódhoz fűződő kapcsolatot a férfi találta fel.”
Íme, a „gyes-szindróma” eredetije, újságírónőink, riporternőink, feminista nőmozgalmáraink lelkesen harsonázó közvetítésében szó szerint, milliószoros hangerővel ismételgetve: a mama „egyedül marad egész napra, a bölcsőben rugdalózó csecsemő, a járókában hempergő kisbaba nem számít társaságnak… Egy egész hosszú, üres délután ásít a háziasszonyra… gondjain rágódik, tervezget, álmodozik, unatkozik…”
„Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni… Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani…” (Ezeket például Beauvoir a feminista Friedannel vitázva hangsúlyozottan a feminista elvi álláspont megfogalmazásának az igényével fejti ki.) Mindenütt a világon a legnagyobb erőbevetéssel a feminizmus szervezte a harcos mozgalmakat a magzatgyilkolás korlátlan szabadságáért. S szervezi mindmáig. Joggal léphetett volna fel (bár sokan ezt is vitatják, én nem vitatnám) a szigorú, kegyetlen, sok szerencsétlenséget okozó abortusztilalmak ellen, ám nyomban a másik végletbe lendült: a nő „szuverén joga”, hogy szabadon rendelkezzék a magzat életével, hogy tetszése szerint kiolthassa a megindult életet, ebbe sem férjnek, sem hatóságnak nincs beleszólása, ez „elidegeníthetetlen női jog”. E feminista hadjárat nyomán oly mértékben tetőzött a felelőtlenség a civilizált országokban, hogy az utóbbi egy-két évtizedben kialakult európai népesedési trendeket vizsgálva már az a kétség sem alaptalan: túléli-e a feminizmust az európai kultúra, civilizáció? Nők tízmilliói úgy járnak el a szülészetre, hogy élő magzatukat küblibe kapartassák, mint egy plasztikai műtétecskére a kozmetikushoz.
Beauvoir maga is szervezett feminista tüntetéseket, aláírás-kampányt az abortusz korlátlan szabadságáért; illetékességét, hogy a feminizmus nevében tette, vitatni sem lehet.
Igazán csak jelzésképpen néhány idekívánkozó sora: Az abortuszt „vérlázító képmutatással” kezelik, noha „a női lét rendes velejárójának kell tekintenünk”. „Jogalkotásunk elvitatja a nő jogát arra, hogy a méhében hordott magzat életével rendelkezzék, az élő gyermeket ellenben testestül-lelkestül kiszolgáltatja a szülők önkényének.”
Az egyház „meg nem alkuvó humanizmusát kizárólag a magzatnak tartogatja”, a keresztes háborúk idején (!) viszont „fennszóval buzdította híveit a pogányok lemészárlására”. (Akit még ez az érv sem győz meg, az már csakugyan reménytelenül konzervatív,..)
A pénzesek megoldják az abortuszt, s „a boldog nők egyike-másika egyenesen azt állítja, hogy ez az apró baleset jót tesz az egészségnek, és üdévé varázsolja az arcbőrt.” (Némi módosítással – Báthory Erzsébet receptje szerint?)
Az csak illúzió, hogy a magzat „természet adta érték”: „véletlen burjánzás az anyaméhben, léte nem igazolt”.
Íme, a feminizmus lakonikus ítélete sok tízmillió magzatra: „léte nem igazolt”.
S egyáltalán annak a léte, akit hagynak a világra jönni, a rangelső feminista szerint – „igazolt”?
„Igen-igen ritka, hogy a nő természetes vagy választott utódaiban igazolást találjon hanyatló életére”, megöregszik, s „ott áll védtelenül a jövő sivatagja előtt, szabad prédájaként a magánynak, a bánatnak, az unalomnak.” „Siralmas tragédiája: haszontalannak érzi magát.”
A LÁZADÓ KURTIZÁN
A szerzőről Mauriac: „mindent megtudtam… a vaginájáról”.
„A nő szexuális kapacitása jóformán korlátlan… A házasság nem keretet teremt a női szexualitás kibontakoztatásához, hanem kiöli a nőkből a nemiséget.” (Máshol – ismétlés a tudás atyja -: „A hagyományos házasság nem teremt kedvező lehetőséget a női szexualitás kibontakoztatásához.”)
Lakodalom, nászéjszaka: „tűrhetetlen és valahogy obszcén ellentmondás egy vaskosan reális eseményt, egy állati funkció gyakorlását ünnepi szertartással egybekötni”.
A férfi: „közönséges hím, a nő cinkosa egy sokszor gyűlöletes, furcsa, szégyenletes, olykor megrendítő, de mindenképpen esetleges kalandban, arra kényszeríti, hogy vele fetrengjen a bestialitásban”.
Ne feledjük: Beauvoir nem egyszerűen a feminizmus világrangelsője, hanem utánzást parancsoló minta, a felszabadult, az emancipált, a modern nő prototípusa tízmilliók szemében. (Legalábbis egy időben az volt: minta a szerelmi – ? – életben is.)
„Amilyen félelmetes tabukkal veszi körül a polgárság a szexuális aktust – és főként a szüzességet -, olyan közönnyel kezelik ezt a kérdést a munkások és a parasztok közül igen sokan. Számos kutatás egybehangzóan megállapítja: temérdek fiatal lány engedi, hogy az útjába kerülő első férfi defloreálja, és utána egészen természetesnek érzi, hogy az útjába kerülő következő férfinak is odaadja magát.” (Vajon nem az „egy jó házból való úrilány” sajátos minősítése ez – életfelfogásával „egybe-hangzóan” – a francia munkáslányokról, parasztlányokról?)
A hangsúly a nőmozgalom vezérideológusáé: „a testi szerelemnek önálló, de epizodikus szerepet kell betöltenie minden ember életében, s ehhez mindenekelőtt szabaddá kell válnia”
Artur
2017-10-28 at 20:55
„A Természet viszont teljességgel közömbös az akár ilyen, akár olyan minősítések iránt, és teszi a dolgát. Ám aki szembefordul vele – egyén vagy közösség -, elpusztul.
A feminizmus több más prófétájánál ez nyilvánvalóbb, Beauvoir írásaiban nagyobb áttételekkel, rejtettebben kap hangot: igazában nem a folyton változó és változtatható „társadalmi összefüggésekkel” állnak perben a feministák, sokkal inkább a változtathatatlan természetiekkel. Ebből a szempontból nézvést nőnek születni – feloldhatatlan sorstragédia!
„A testi birtokbavétel legközvetlenebb és leggyűlöletesebb jelképe a női testbe behatoló hímvessző. A süldő lány irtózik a gondolatától is, hogy testét, melyet azonosnak tekint önmagával, úgy lyukasszák ki, mint suszter a bőrt, úgy tépjék szét, ahogy egy rongyot szokás eltépni.”
A nemi aktus „a férfi és a faj alá helyezi a nőt”. Bujkál bennem a kaján gyanakvás: elég sok nőnek talán nem ennyire elviselhetetlen ez az aktus, s éppenséggel nem talál benne gyűlöletest, megalázót. Szerencsénkre.
S elég sok nő a nemek közötti szerepmegosztás, munkamegosztás van korszerűsítését képzeli el magának, olyan emancipációt, amely nem fogja őt a nemi aktustól is „fölszabadítani”.
HÁZASSÁG, CSALÁD
Családok, gyűlöllek benneteket!” – erre a Gide-től származó jelszóra esküszik a huszonhat éves fiatal tanárnő, Beauvoir.
A házasság „visszataszító konvenció”… „A házasság megkétszerezi a családi kötelezettségeket s minden egyéb társadalmi gyötrelmet is.” „Húszéves korában ott áll végre saját otthonában, élethossziglan egy férfihoz kötve, a karján egy gyerekkel – s élete örökre lezárult. Igazi cselekvés, igazi munka a férfi kiváltsága, neki csak a házimunka jut, amely sokszor kimeríti, de sohasem elégíti ki.”
„EL KELLENE TILTANI, HOGY A NŐNEK EGYEDÜLI HIVATÁSA, SZAKMÁJA LEHESSEN A HÁZASSÁG.”
Az új asszony az esküvő után „megkapta a világ egy csücskét s mellé a csüggesztő tudatot: ennyi a tiéd, csak ennyi, most és mindörökké. Ez a férj, ez a lakás, többet nem remélhet”… „Céltalanul és árván lézeng a világban, magára hagyottan didereg jeges jelenében, és felfedezi a rá leselkedő unalmat.”
„Számos jó házasság létezik” – véli ironikusan -, ahol a feleknek „sikerül egymással és a sorsukkal megalkudniuk”, „nem is kell túlságosan sokat hazudniuk”, de így is „egy idő múltán sem szexuális, sem szellemi téren nem adhatnak és nem kaphatnak egymástól semmit.”
A testi vonzalom szinte elkerülhetetlenül megszűnik a házasságban – véli Beauvoir, „óhatatlanul megszűnik előbb-utóbb akkor is, ha a feleket kölcsönös megbecsülés és barátság fűzi egymáshoz, mert ha két emberi lény transzcendenciájának mozgásiránya összeesik a világban és közös vállalkozásaikban, nincs többé szükségük testi összeolvadásra, sőt egyenesen viszolyognak tőle, mivel a testi egyesülés elvesztette korábbi jelentését”.
Ahogyan a sikeres házasság, ugyanúgy a házastársi szerelem is elképzelhetetlen a kurtizánfeminizmus szóvivőjének: „sok asszony mindvégig kitart az önáltatás mellett, kötelességtudásból, álszentségből, büszkeségből vagy gyámoltalanságból”.
„A házasság… megcsonkítja, örökös ismétlésre, rutinra ítéli az asszonyt.”
Ámbár férjnek lenni sem valami eget verő gyönyörűség. Munka után a férj „hazafelé tart, otthonába, ahol a felesége raboskodik… a feleség unalomig ismert arca nem villanyozza fel… terhére van az asszony…” „Csendes rosszkedv üli meg a családot a vacsora alatt… ki-ki magányosnak érzi magát…”
A raboskodó feleség társaságában a leggyakoribb jelzők, szókapcsolatok: „iga”, „rabiga”, „zsarnoki”, „rabszolga” stb.
„Önálló gazdasszony csak azon az áron lehet a parasztlányból, ha nyakába veszi a házasság igáját.”
„Az a tény, hogy a munka révén igenis lerázhatja a házasság igáját, öntudatra ébresztette a mai nőt.”
A nőket „a munka sem szabadítja fel… a házasság rabigája alól”.
A nők sorsa „ma még az, hogy férjhez menjenek, alávessék magukat a férfi fennhatóságának”.
A nő a férjét „azzal, hogy hozzáment, urává és parancsolójává tette”.
„A házasság zsarnoki önkényre és imperializmusra bátorítja a férfit.”
„A nőt elnyomja egy kisebb csoport, a család, amelynek keretein belül él, apja vagy fivérei rabszolgájaként, illetve vazallusaként.”
KOMINTERN-NYILATKOZATBÓL IDÉZI, NYILVÁNVALÓ EGYETÉRTÉSSEL: „A FORRADALOM TEHETETLEN, MÍG A CSALÁD S A CSALÁDI KÖTELÉKEK FOGALMA FENNMARAD.” (EGY VITÁBAN Ő MAGA ÍGY FOGALMAZ: „MÍG LE NEM ROMBOLJUK A CSALÁDOT A CSALÁD MÍTOSZÁVAL EGYÜTT, A NŐK ELNYOMATÁSA FENNMARAD.”)
„A férj, a gyerekek, az otthon rabszolgája megmámorosodva áll meg egy-egy domboldalban, magányos és szuverén most, nem feleség, nem anya, nem háziasszony, hanem – ember.”
Azok számára is készen a recept, akik a fejüket meggondolatlanul a házasság rabigájába hajtották: „Mivel a testi szerelem általában nem velejárója a házasságnak, ésszerűnek látszik nyíltan különválasztani a kettőt.” „Egy olyan megegyezés, melynek alapján megkezdődne a szabadság és őszinteség uralma, megszüntethetné a házasság egyik fogyatékosságát.” „Egyébként a házasságtörés… mindössze kikapcsolódást jelent a házaséletben, segít hordozni bilincseit, de össze nem zúzza őket.” A sokat csepült feleséget jó hangulatában Beauvoir – mintegy engesztelésül? – a prostituált (általa hangsúlyozottan becsült) rangjára emeli: „A szexuális aktus mindkét nőnél szolgálat, az előbbit egész életére alkalmazza egy férfi, az utóbbinak több ügyfele van, akik esetenként fizetnek.”
HÁZIMUNKA, HÁZIASSZONY
Beauvoir hatása a közgondolkozásra, a modernnek vélt női szemléletre e témakörben is meghatározó.
„Kevés munka hasonlít olyan megtévesztőén Sziszüphosz bűnhődéséhez, mint a háziasszonyé. Nap mint nap elmosogatja a piszkos edényt, letörli a bútorokról a port, megfoltozza a rongyos ruhát, s másnap újra piszkos az edény, poros a bútor, és rongyos a ruha.”
„Munkája örökös egy helyben topogás, nem alkot soha újat. Csak a meglévőt tartósítja, nem éli át a hódítás örömét.” (…) „A nőnek nem adatott meg, hogy egy jobb világot építsen, a ház, a szoba, a piszkos ruha, a parketta csupa holt tárgy, s ő nem tehet egyebet, mint hogy újra meg újra kiűzi a tárgyakból a beléjük férkőzött gonosz princípiumokat, hadakozik a por, a szenny, a sár, a piszok ellen, mert noha gyűlöli, tüntetően vállalja végzetét: a nemlegességet, a piszkot, a rosszat.”
„A háziasszony sorsa azért olyan keserves, mert őt a jelenlegi munkamegosztás örökösen lényegtelen tevékenységre kárhoztatja… céljai valójában eszköz, nem pedig cél jellegűek.” (Mint majd minden egyéb munka – nem állom meg, hogy ne tegyem hozzá.)
„A legcsüggesztőbb vonása a házimunkának mégis az, hogy soha nem hoz létre maradandó értéket.” (Igaz, a család létezése-fennmaradása szempontjából pótolhatatlan a szerepe, csakhogy a családot a kurtizánfeminizmus értékítélete lenullázta)
A háztartási munka olyan kérdés, melyet „a feministák számára nagyon fontosnak tartok. Igen sok időt vesz igénybe, nem jár érte fizetség, és voltaképpen a nőnek a férfi általi kizsákmányolása”. Sajnos – teszi hozzá – „a munkások otthon maradó feleségei részéről nem számíthatunk támogatásra, nekik a háztartási munka a lételemük”.
„A házimunka nem szolgálja közvetlenül a közösség érdekeit, nem irányul a jövőbe, nem termelőmunka, nem teszi, nem is teheti függetlenné azt, aki végzi… Nem felszabadítja a gazdasszonyt, hanem ellenkezőleg, férje és gyerekei függvényévé teszi, léte mindenképpen alárendelt, másodlagos élősdi lét…” Mit lehet ezek után tenni?
1. Ha egyszer ennyire emberhez méltatlan, ki kell tagadni az életünkből ezt a lealacsonyító, megalázó, értelmetlen munkanemet. Így nem csorbul emberi méltóságunk; az otthont, a családot elöntő por, kosz, rendetlenség közepéből is kiragyog… Modern korunk nem tagadható szapora gyakorlatává érik ez a változat.
2. Elvégeztetni mással.
galagonya
2017-10-28 at 20:51
Az mocskolódás,amikor pofán vágnak egy “művészeti darabbal” ahol a “művésznő” meztelenül handjob-ból két férfit ? Ez pedig kiüti néhány tanult jó érzékű ember etikai normáit ? Mond már el, itt mi a művészet ? Vagy mi benne a színházi teljeítmény. Ezeknek a “művészeti alkotásoknak a Pornhub-on a helyük. Úgy nevezik, hogy pornó. Ezt bevinni a színházba, pedig szexuális aberáció és nem színészet.
Artur
2017-10-28 at 20:51
„A nő „ha gyereket szül, fölöslegesen növeli a földön igazolatlanul, indokolatlanul élő emberek számát”.
„Gyerekeket szülni, akik majd a maguk idején szintén gyerekeket szülnek, annyit jelent, mint a végtelenségig ismételni ugyanazt az unalmas refrént.”
A nő „balsorsa az, hogy biológiailag az élet reprodukciójára rendeltetett”.
Ha jól értem, Beauvoir fogalomtárában az élet reprodukciója meglehetősen alantas, voltaképp állati funkció, emberinek szerinte nem is nevezhető. „… Szülni, szoptatni nem tevékenység, s mert nem emberi tervet teljesít be, a nő nem lelheti fel benne léte igazolását, nem meríthet belőle felemelő öntudatot, biológiai végzete ez, s ő tűri…”
A terhességnek a nő „nem látja hasznát”, „a szervezet lázong az őt leigázó faj ellen”, az anyaság „a fajta rabszolgájává” – ez különösen gyakori jelző – tesz.
A klimax „felszabadulás” „a faj zsarnoksága alól” – ez a „zsarnokság” ugyancsak ismétlődő minősítés.
Kislánykorában meglátott egy ismerősét, amint gyerekkocsit tol. „Hevesen kívántam, hogy ilyesmi ne forduljon elő az én jövőmben.” Kívánsága, mint tudjuk, teljesült.
„Az anyaság gondolata idegen maradt tőlem, furcsállottam, hogy hogyan lelkendezik Zaza a ráncos újszülöttek láttán…”
Nem mehet feleségül szerelméhez – írja -, mert „egy babaotthon fenntartását” kellene vállalnia. „A nő teste lázong a faj által rárótt szolgálat ellen”, „egy húsából lett s attól idegen polip nő és hízik ezentúl napról napra bensejében” … Az újszülött „vadidegen, s ő döbbenten állapítja meg, hogy nem érez iránta semmit” … „úgy érzi, a gyerek elszívja erejét, életét, boldogságát. Kegyetlen szolgálatra ítéli őt ez a kis kívülálló, valóságos zsarnok, és a fiatal anya már-már gyűlölettel figyeli a kis idegent, aki testét, szabadságát, egész énjét veszélyezteti…”
„Vannak kimondottan szadista anyák is, de a többség inkább csak szeszélyes és hatalomvágyó.” A gyereküktől „elvárnák, hogy kis rabszolgájuk legyen, vakon engedelmeskedjék, ha hiúk, úgy mutogatják, mint egy tudós majmot, ha féltékenyek és irigyek, el akarják zárni a világtól”.
Beauvoir, a feminizmus szóvivője, hangadója, a feminista „új hullám” „vezéralakja” kategorikusan ellenzi, hogy anyának neveljék a lányokat. – „A kislányba születésétől kezdve azért táplálják bele az anyai hivatást, mert a társadalom valójában azt várja tőle, hogy tányérokat mosogasson, ami voltaképpen nem hivatás. Hogy rávegyék a mosogatásra, az anyai hivatást táplálják bele… Amíg ezt le nem romboljuk, a nő helyzete nem javulhat.”
Fel kell inkább világosítani a nevelkedő lányokat arról, hogy a terhes nő „egy ellenséges princípium hordozója” … „az úgynevezett ,anyai ösztön’ nem létezik, legalábbis ami az emberi fajt illeti…”
Nem képes megérteni Beauvoir, miért vállalják mégis oly sokan az anyaságot, s odáig megy, hogy feltételezi: bizonyára nem akadt női partnerük, leszbikus szerelemre – homoszexuális kapcsolatra – alkalmas, s emiatt fanyalodtak az anyaságra… „Joggal mondhatnók azt is, hogy ez vagy az a nő azért akar gyereket, mert nincs része szerelemben, nincs értelmes munkája, nem elégítheti ki homoszexuális hajlamait…”
EMANCIPÁCIÓ
Természetesen Beauvoir a női emancipációs mozgalmak élharcosa is. Nem hihetem, hogy került olyan ellenfele a női emancipáció megátalkodott ellenzői közt, aki árthatott volna annyit az ügynek, mint ő, az élharcos. Beauvoir ugyanis legnagyobb hévvel nem a társadalom ilyen-olyan előítéletei, korlátai, kötöttségei ellen, hanem voltaképp a természet rendje ellen lázad, sajnálom, hogy azt kell mondjam: teljességgel értelmetlenül, esztelenül.
„A nő sorsa az, hogy leigázzák, birtokba vegyék, kizsákmányolják.” „A nő sorsa az engedelmesség és a tisztelet. Semmi módon, még gondolatban sem tud hatni a valóságra, amely körülveszi.”
Sokkal több lány hal meg 22 éves koráig, mint fiú – állítja a női elnyomatás igazolására Beauvoir. (Íme a példa, miért ajánlatos kétkedéssel fogadnunk megszállott „pártos” élharcosok hivatkozásátst a statisztikákra, „fölmérésekre”, „szociológiai vizsgálatokra”. A valóság itt is épp az ellenkezője a civilizált országokban: sokkal több fiú hal meg csecsemőkorban, gyerekkorban, fiatalon; a 15-19 éves korcsoportban például nálunk a fiúk halálozása három és félszerese a lányokénak.)
„Akár a pénzszerzés eszköze, akár a költekezés ürügye, a nő egyformán rabszolga. Az ajándékok, amelyekkel elhalmozzák, megannyi lánc.”
Jóval nagyobbak eszerint az igazságtalan különbségek a rabszolgák anyagi ellátottságában, mint a rabszolgatartókéban. Vigasztaló viszont, hogy nem teljességgel tisztességtelen az intézményes kapcsolat a két nem között, van tisztességes formája is: a prostitúció: a nőnek „a parazita szerep jut, s minden parazita szükségképpen kizsákmányoló…” (sajátos rabszolgák tehát: kizsákmányolók). „… Szüksége van tehát a férfira… jótéteményeit szexuális szolgáltatásaival érdemli ki, és mivel bezárják ebbe a feladatkörbe, csontja velejéig a kizsákmányolás eszközévé válik. Ami mármost a hazugságokat illeti, a légkör, amely létrejön közte és pártfogója közt – kivéve a prostitúciót -, sohasem becsületes.”
Nehézségekbe ütközik a rabszolga-felszabadítás, mert a nemi osztályharc női frontvonalát minduntalan áttöri az ellenség: a férfi. A polgárnő „nem érez szolidaritást a munkásosztály nőtagjaival, férje összehasonlíthatatlanul közelebb áll hozzá, mint, teszem azt, a szövőnők”. (Sőt ami ennél is nagyobb gondja a feminizmusnak: megeshet, hogy a szövőnőhöz is összehasonlíthatatlanul közelebb áll a férje, mint az ő felszabadítására is szervezkedő feminista úriasszonyok.)
Mindezeket bízvást könyvelhetné az emancipációs hadviselés a patriarchátusban leledző társadalom terhére, akár az efféle tételeket is: a férfi „sokszor saját rovására kárpótolja feleségét a tétlen, terméketlen életért, amelyre a női sors kárhoztatja”. Holott a Beauvoir írásaiban feltálalt „női sors” gyökérzete messze túlvezet a társadalmakon, a feminizmus új hulláma élén ő a természet rendjét veszi ostrom alá, a természeti törvények ellen háborog. Egész beállítódása, gyerekkorától fogva, az élő természet legfőbb törvényének a megvetésére, gyűlöletére hangolta.
A nőstény „a faj áldozata, melynek érdekei nem esnek egybe egyedi céljaival; ez az alapvető ellentmondás a nőnél a legélesebb”.
Lássuk közelebbről, miben áll a „női sors” tragédiája.
A fiúk „buzgón méregetik össze hímvesszőjüket, buzgóbban és büszkébben, mint valaha”. „A fiú gyönyörködve nézegeti szőrzetét, a határtalan, tág jövő ígéretét, a lány döbbenten áll a végzetét megpecsételő, jóvátehetetlen, kegyetlen sorsfordulat előtt. Meghatározott társadalmi összefüggések teszik a penist privilégiummá, s ugyanezek a társadalmi összefüggések a menstruációt – istencsapássá.”
„A kamasz lány azért iszonyodik a havivérzéstől, mert jóvátehetetlenül besorolja az alacsonyabb rendű, csonka emberi lények kategóriájába.”
Ha a fentebb említett „társadalmi összefüggések” tartalmaznák az „alapvető ellentmondást”, „a női sors tragédiáját”, azokon a rosszfajta összefüggéseken persze lehetne változtatni. Ám a természeti összefüggéseken aligha lehet. A természet rendjén, törvényein.
Felfoghatjuk úgy is: a nőstény a faj kivételezettje, a reprodukció főszereplője, főhőse, számos jel szerint: a fontosabb nem. S felfoghatjuk á la Beauvoir: a nőstény „a faj áldozata”, balsorsában a szülés „rabigájával” megvert „második nem”, aki – penise nem lévén – „csonka emberi lény”.
Be kell látnom – jóvátehetetlenül.
Artur
2017-10-28 at 20:36
Nézem, s érteni kezdem, Marton, ez a hitvány gazember, hogyan fog kimászni a szutyokból. Ez volt a búcsúrendezése, s közösen tervezték el, hogy az emberek fogják végre fel, amikor egy nő, egy nőőőőőő…!!! nemet mond, s mégis, tovább borzonganak, akkor mit él át a nő, a nő….!
Csak felakarták hívni a figyelmet, a nők kiszolgáltatott helyzetére, erre a szörnyű, nemzeti, machocentrikus Magyarországra, ahol az emberek zömének nem tetszik, a multikulti,gyülölik az idegent, nincsen bennük tolerancia s humanizmus. S esetleg a feleségüket, meg a gyermekeiket merészelik szeretni, az Emberiség helyett. De a világ haladó erői már összefogtak, s Soros elvtárs külön pénzt adott a Vignek és A félfityisznek, erre a külön jutalomjátékra. Csak azért, s csak azért, hogy végre leleplezzék, ezt az iszonyatot, ami a magyar, a családot, aminél nincsen borzalmasabb, csak egy. A csecsemő, ahogy már Freud pontosan megfogalmazta. Ez a polimorf, amorf szörnyeteg.. A gyermek.
„Az első 18 hónapban a csecsemő első „örömforrása” a száj. Egyrészt a gyermek a szájával táplálkozik – és szopás közben érzi az anyamell melegét -, másrészt a ritmikusan szopó mozgás örömérzést kelt benne. Tehát a szexuális ösztöntörekvés, mint pótélvezet, az éhség kielégítésén túl a szopás élvezetében fedezhető fel. Ezt a szakaszt orális fázisnak nevezi Freud, ahol a száj az a szerv, amivel a gyermek benyomásokat akar szerezni és ezért mindent a szájába vesz, hogy megnyalja, szopogassa, mintegy „bekebelezze, felfalja” a világot. Ebben az „orális-bekebelezés fázisában” több személyiségvonás is kialakulhat fixáció (rögzülés) révén: pesszimizmus/optimizmus, bizalom/bizalmatlanság, függőség, hiszékenység. Az első fogak megjelenésével agresszív (szadista) impulzusok keletkeznek, melyek az „orális-szadisztikus fázisban” teljesednek ki. Itt a szexuális pótélvezet a harapásból és a rágásból származik, ebben a szakaszban alapozódik meg a verbális agresszió személyiségvonása. Az orális fázis legnagyobb konfliktusa az elválasztás, amikor az anya nem szoptatja tovább gyermekét.”
„A folyamat elnevezését Freud szintén a görög mitológiából vette, és Elektra komplexusnak nevezte el. A lányok az anyjukkal szemben erős rivalizálást élnek át, ami kiváltja az ún. pénisz irigységet, vagy péniszféltést. Az anya iránti szeretet átalakul az apa iránti szerelemmé, ami akkor történik, mikor felfedezik, hogy nincs péniszük és az anyát vádolják a kasztrált állapotért. Ekkor az apa – a pénisz birtokosa – felé fordulnak azt kívánva, hogy apjuk szexuális együttlét során ossza meg velük péniszét, vagy ajándékozza meg annak szimbolikus megfelelőjével – egy csecsemővel. A péniszirigység megfelel a fiúknál fellépő kasztrációs szorongásnak.
Ez a folyamat is identifikációval – az anyával való azonosulással – oldódik meg, a lányok így jutnak az apához. Normális esetben az azonosulás következménye a felettes én kialakulása, impulzuskontroll, és a nemi identitás alapjainak megerősödése. Patológiás – azaz a normálistól eltérő – esetben neurotikus személyiségfejlődés, hiszteroid karakter alakulhat ki. Férfiak esetében macho viselkedés, agresszív szexualitás, túlzott karriertörekvés vagy szexuális és szakmai impotencia fordulhat elő, nők esetében a szexuális tartalmat tagadó, de mégis félreérthető, túlzottan kacér, kihívó viselkedés lehet a jele a szakaszban kialakult fixációnak.” A marxista színházban, ahogy láthattunk a szexuális és szakmai impotencia vetekedett egymással. „És egyébként, adj egy ödipuszit!”
Fekete Gyula:
Simone Bevoir:
„Évtizedeken át visszhangozta a nevét az ország, nőmozgalmi körök háziszentjükké avatták. Nemzedékeket nevelt, nőtársadalmunkra a hatása szinte meghatározó, senki más meg sem közelítheti. Újságírónők, riporternők, nőmozgalmárok írásaiban, nyilatkozataiban, interjúiban megsokszorozva milliószoros hangerővel mindmáig harsognak az igéi a médiák szócsövein át.
Nem mindennapi tehetség. Kitűnő írónő, elbűvölő stiliszta, vonzó intellektus. Indulatait, gyűlölködéseit olykor megejtő áttételekkel, a literátori távolságtartást rutinosan mímelve leplezi, bár annyira átsüt néha írásán az undor, a gyűlölet, hogy már nem leplezhető. Ez a szenvedélyes elfogultság azonban csak még inkább szervezi körülötte a hasonlóan elfogult rajongók táborát.
Pontosabban így: szervezte. Az általa képviselt feminista emancipáció csődje napjainkban egyre élesebb vonásokkal rajzolódik föl; elmorzsolódóban a hajdani tábor.
Kétségkívül ő volt nálunk a feminizmus pápája. Az emancipált nő prototípusa, eszménye, ideálképe. Sok ezren vették róla a mintát, nevelkedő lányok, fiatalasszonyok.
Írásaiból az alábbi hevenyészett szemelvényezés megbízhatóan jellemzi emancipációs nőnevelésünk legerősebb – talán így pontosabb: leginkább erőszakolt-hatásait, vezérelveit, legfontosabb motívumait.
ANYASÁG
Doromboló
2017-10-28 at 18:20
Csak egyetlen kérdés, ha a mocskolódók is figyelnének..Csupán a tárgynál maradva : A Martonnak ki lesz az utódja?!.. 🙂 Mert makulátlan egyetlen egy sincs e műfajban! Nem itt! A világon sehol!.. 🙂
Jobber
2017-10-28 at 14:46
Ez nem művészet és nem színészet. Ez egy beteges perverzió, amit láthatunk a videón. Ha ez a liberalizmus, akkor itt kell megállítani és ezt a színháznak mondott mocskot bezáratni. A művészeknek kikiáltott beteges hajlamú embereket megfosztani a nyilvánosságtól. Erre tanítsuk 16 éves lányainkat ? Döbbenet. Schilling Te normális vagy ?
Gáspár Anett
2017-10-28 at 08:55
Sárosdi “megbocsátott”, de Schilling nem ereszt.
Pert akarnak. És tüntetést. És összefogni a feministákkal, és követelőzni , óbégatni.
Már-már azt hinné az ember, “vérszgra gyűl”.
Nem mosdatom Martont, mert megérdemelte volna az “orrbagyűrést” akkor, amikor nyomult, támadott.
De az, ami ebből kikerekedni látszik, legalább olyan undorító, mint Marton cselekedete.
Vélhetően nem Sárosdi fog perelni, éppen most dolgozzzák meg a sértett hölgyeket.
Addig is nem a M4-es metró projekt kifosztóiról, a diákok kifosztóiról, a szegedi polgármester büncselekménygyanús ügyeiről, az egész rothadt balliberális csürhe ügyeiről, a migráns veszély fenyegető következményeiről tájékozódik a nagyérdemű.
olszal
2017-10-28 at 08:05
Folytassa Artur!De kérem,ne sajnálja Lillácskát, ő megérdemli sorsát, ne akarjon kitolni a bányásszal, kohásszal és még ki tudja milyen foglalkozású, tisztességes foglalkozású embert említ dolgozatában,mert ez az asszonyállat csak ilyen közegben érzi jól magát, ahol nyilvánosan maszturbálhat egy mikrofonnal a kezébe, és tulajdonképpen alig várja, hogy a Nagy Rendező,aki félmillió forint feletti nyugdíjával luxusautójában ülve ismét megkérje, puszilgassa már és vegye a szájába is a lottyadt pisilőjét…
És közben a másik nagy, de meg nem értett rendező elindítja a felvevőgépét…
Folytassa Artur, amit ír és ahogyan, az mindenképpen tanulságos, minden bizonnyal sokan okulnak is belőle, nem csak én.
Gratula Artur, csak így tovább! 🙂
Levente
2017-10-28 at 06:59
Nem tudok mások nevében nyilatkozni. Én voltam áldozat. Eszembe sem jutna olyan helyzetbe kerülni megint. Se igaziból, se színészi alakításból. Azóta is kerülöm a helyzeteket, amik csak hasonlóan alakulhatnak, vagy testi érintkezéssel járnának. Sokan írják, hogy a színészek és a rendezők, és a züllött erkölcs ami a színfalak mögött folyik. És mindenki tud róla. És évek óta mindenki tud róla. Nyílt titok. Nem értem az embereket, hogy miért kell ezen meglepődni. Mint ahogy a bemondók, focisták, zenészek, politikusok, bírók, ügyvédek, rendőrök, adóellenőrök és minden egyéb jogi, munkaügyi, média és bármilyen hatalmat birtokló személy visszaélhet a hatalmával és nagyon sokan ezért akarják azt a hatalmat, hogy visszaéljenek.
A másik oldalon viszont ne feledkezzünk el azokról, akik előnyökért cserébe a hatalmasoknak “szívességeket” tesznek. Nem csak a szexuális szolgáltatások, hanem minden egyéb a pozíciót és hatalmat ok nélkül, vagy haszonlesésből történő megalázkodás vagy korrupciós momentum ezeknek az embereknek a valóság érzetét tompítja. És egy idő után már nem tudják, hogy amit csinálnak az erőszak. A színházigazgató akinek a kanapéjánál sorban állnak a szerepekért színészek és színésznők, az orvos aki ha behívja a beteget már borítékot kap, a rendőr, akinek nem kell a büfében sosem fizetni, a politikus akinek a valóságot nem is engedik látni. Ezek az emberek valójában sokszor tudatában sincsenek azzal, hogy amit csinálnak az nem jó. Mikor 10ezer esetből 10 elutasítást kapnak, vagy nem kapnak semmit, akkor nekik az a furcsa, megsértődnek, és becsapva érzik magukat. Aztán sértődöttségükben visszaélnek a hatalmukkal és ezt vagy megússzák vagy nem. De a kisemberek, hatalom nélküliek azok, akik a hálapénzt, a korrupciót, a szereposztó kanapét lehetővé teszik, mert a hatalmat maguk felett állónak tekintik. A hatalomnak nem elnyomni, szolgálni kellene. Nekünk pedig minden esetben ki kellene kérnünk magunknak, amikor ez nem így van.
Artur
2017-10-28 at 06:44
Most már egészen bizonyos, hogy átverés só ez az egész! Marton tényleg jó, ezek szerint. Ez a kis nő, egy valódi porno színész! Itt van a kisfilm, régi motoros. Marton mosolyogva kézen fogva meg fog jelenni a hír tévében, most az a legvonalasabb balos, s karon fogva egymást, átvertünk titeket, hihi. De nemes célból. Ez lesz a szöveg. Még a vécécsésze kalandor alföldi roberta is tapsolni fog, hiszen a bzi Lucifer, a bandzsa Ádámot, a cigány Évát, s a beszédhibás előadást, minden idők legrosszabb Ember tragédiáját, mégiscsak ő csinálta. Kovi, a kövér bajszos adja át a Vigben az oszkárt Martonnak és sármalac lillának, a háttérben pedig a profik igazi élő aktusokat produkálnak majd, Benedek Istvánnak van egy regénye, ott a férj, saját feleségét találja egy tiltott kisszínpadon a porondon. Éppen két férfival csinálja. A nő összes varázsa csak annyi, mindenkit szeret, csak a férjét nem.
Sajnálom ezt a Lillát. Kár, hogy valamiért élete ebbe a látszat világba vezette, ő csak őszínte, volt. Igen, egyetlen igaz mondatuk, ez a színészet.. Most Töröcsik Mariért imádkoznak és aggódnak oly nagyon, mindig ugyanazok az álszentek. Ez a silingmárkuslászlóárpád gyülöli a nőket, kár ezért a buja testű, szép bihal nagydarab, anyának való, széles csipőjű asszonyállatért..
Ha van esze, otthagyja ezeket, a kókadtkukit, a fáradtmartont, s keressen magának egy igazit, s szüljön neki gyermekeket, s fordítson hátat, ennek az egész hidegiszony borzalomnak, amit magyar közéletnek neveznek. Talán egy ács, aki a magasban dolgozik, vagy egy munkás, kohász, kútásó, bárki, aki még ember, s bírni fogja Lillácska tempóját, mely ma kielégíthetetlennek látszik, kókadtak között.
Már tényleg nehéz eldönteni, most martonék kómlósjános mikroszkópjához hasonló élet-játékát, valóság és átverősóját láttuk, vagy a Sors furcsán megtréfálta csupán, a kenetteljes álszenteket, akik nagyon nagy művészek voltak jeligére rebegnek, s elhiszik, mindent meg lehet bocsátani az odaállóknak, ha azok pénzt és kitüntetést, s kiemelt jólétet kaptak árulásuk ellenértékeként. Nyugodtan képzelje mindenki Lillácska helyére, a 251 aláíró „írót”, balkezükkel kádárnak, jobbkezükkel aczélnek verték. S mindenki képzeletére bízom, nem álltak meg itt, további orgiáik voltak, vannak és lesznek. S az összes odaállót, színészeket, muzsikusokat, pont, ahogy Hamvas leírta..
Már látjuk semmi különbség közöttük, semmi, de semmi. Ezek ugyanazok.
Artur
2017-10-28 at 05:26
Most fog jönni az a rész, hogy martonlászló összeborul ezekkel a kicsi malackodókkal, s elmondják közösen, blödli volt, hernádigyulára és jancsómiklósra akartak emlékezni, s lesz majd egy emlékműsoruk, ahol fekete klottgatyában fognak szaladgálni,pucérkodás elött s után. VALAMINT AZ EGÉSZ ELŐRE MEGRENDEZETT ELŐADÁS VOLT, MERT FELAKARTÁK HÍVNI A FIGYELMET A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK FONTOSSÁGÁRA, A NŐTANÁCS, A VILÁG HALADÓ ERŐI PEDIG A NŐK KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁRA, s ezen nemzetközileg is tenni akarnak.. Azaz a nők ne szüljenek többé, igaza van simonebevoirnak, gyalázat s dühödt támadás az a hetero férfiak részéről, amikor direkt teherbe ejtik a nőket. S az a furcsa, utálni való valami, külön életet kezd élni bennük, mintha rák lenne, ez a teher. Csak az abortusz a gyógyszer, vagy a tabletta, és persze a kézi, illetve szájmunka. Lehetőleg többeknek..A Vigszínházban lehet a gálaműsor, ahol nyilvános adásban, mint egyébként teljesen ártatlan szereplő martonlászlót fogják az előadás elején megtapsolni. A „művészek” összeborulnak, elmondják, csak a magyar prűd, de valójában reakciós, a másokat, az idegeneket elutasító, homofób lelkiségét akarták leleplezni. S Brülladél, vagy milyen Lilla? Ja Sárosdi Lilla, örömmel fogja marton lászlóét akár kiverni, akár egész közelről szemébe nézni, s az orális örömöket ezen a díszelőadáson mindenkivel meg is fogja osztani. Ne álljanak meg félúton, a darab összes szereplőjét le fogja cuppantani, s hogy tovább menjenek a valóság és szerep, modern összemosásában, csak azért, hogy kifejezzék a mai kormány és állam elleni megvetésüket, az összes összegyűjtött ondót el fogják küldeni, hivatalosan megfogalmazott levél kíséretében, a lombik-bébi program intézményéhez. Másolatot kapnak a parlamentben, a világ haladó erői, az EU brüsszeli vezetése, valamint a pápa is. Milyen elnyomás és terror alatt kellett eddig élnie Lillának, martonlacinak, s a malacka kövérségű, új Márkus Lászlónak. Hogy őrült volna, ha ő is együtt szerepelne ezekkel ma. A Vígszínház, a Színművészeti Főiskola pedig rövid, hogy volt műsorban felidézi a régieket. Akiknek köszönheti, ez a mai színvonal, ez a szép eredmény. Élőképben eljátsszák, milyen lehetett, amikor Babits, Török szopi és Szabó Lőrinc együtt meztelenkedtek, s még két három ifjonc is várt a sorára. (Ha perelni akarnak, elébb olvassanak. Töröl sophie maga dicsekszik vele, írásban , könyvben.) Tersánszky is kissé szabadon értelmezi a házaséletet, modernek voltak na, A klasszikust, még megsértődnének! Brüll Adél, Ady Endre a Diossy Jenő? a melegecske bio, a bisex. S még sokan mások, a háttérben a halál is a színpadon lesz, a szifilisz rothadó orrai, nemi szerveit, a debillé vált Nicsékkel már el ne feledjük, vagy ki ne hagyjuk… Lenin. Hát igen, ő is, s nem csak akkor amikor Lengyelországba utazott, krupszkaszkaja asszony mellett hol fiúkkal, hol leányokkal.
S vendégművésznek a Jago előadás művészeit is idézzék meg, ezt az aranycsapatot! Ahol az egyetlen, kinek akkor nem szóltak, milyen kis összeesküvést csináltak, Shakespeare, Isten és a természet ellen, Bessenyei,a normális. Legyen róla ott egy nagy olajfestmény, s ezt a festményt, a világ haladó erői, a feminin férfiak, az oly toleráns liberális marxisták nevében dobálják meg! Mi nem felejtünk! Láttuk, Bessenyei milyen aljas módon tette népszerűvé, a régi Magyarországot, a bűnös és aljas nemességet, a Fekete Városban, Görgey alispánként, milyen volt, amikor Alapi Gáspárként,a béke szigetében, az igazi magyart mutatta be. A nemest, a jót. Hogyan merészelte ezt? Legjobb, ha a képen, melyet összemocskolnak, Görgey alispán a vizslájával szomorkodik lesz a téma. A világ haladó erőinek nevében, amikor ha nem is lesz nemzetközivé a világ, de legalább multikultivá és muszlimok s -mindenki más, aki nem muszlim- együttélése lesz a megvalósult paradicsom, újra kell venni Tamási levelét, a reakciós, a sötétben bujkáló Márai ellen, nincsen itt Halotti beszéd. Le kell szögezni újra, nem Kosztolányi és Márai, hanem csakcsupán a blödli királyai mondják el az igazat a régi magyarokról, s egyáltalán az igazságról. S amikor átadják a pornooskárt martonlászlónak, idézzék fel az elődök munkáját, nélkülük nem jöhetett volna ez a mai emelkedettség és színvonal. Köszönjük meg nekik, bódygábornak, hogy Wesselényi Miklósból próbált valami egészen más furát csinálni és hazudni, Jancsó elvtársnak, aki eddig legtovább ment a magyar történet nagyjainak kifigurázásában és megalázásában. Legyen olyan előadás ennek emlékére, hogy a ma már szintén öregecske színészeket is meghívják, különös tekintettel arra a nagyon nagy jancsó orgazmusra, ahol csirkéket, és tyúkokat húznak rá a nemiszervre. S azt élvezik, ha közben a tyúk nyakát kicsavarják, nagy és ismételhetetlen élmény, ez a fajta sex.. Lillácska nem próbálja ki? Csokoládé szobor Szamuelly Tiborról, s münnich ferenc elvtárs korai, váratlan halála, egy jancsós fiú orgián, ahol túleröltette magát. De ő nem Rubens! Nem a szép feleségén hal hősi halált, csak a fekete klottgatyát lehúzó kiskatonán.
Marton lászló visszakapja eddigi állásait, havi 560 ezres nyugdíja eddig sem volt veszélyben, a felszabadult közönség örömmel gratulál a csipás mesternek, elmondják még életükben ennyire nem verték át őket, s micsoda öröm, hogy újra ebbe a nívós, magas színvonalú színházi életbe írathatják gyermekeiket a jövőben is. Balettozni, de ha ez nem megy, akkor legalább Marton László osztályába, annyira, de annyira szeretnék. S ekkor jöhet a fénypont, amikor már összeborult a néző a szereplőkkel, mindenki vissza a helyére.. A színpad elsötétül. Marton fölmegy a közepére, egy autót tolnak be, hátul a Gellérthegyi parkoló díszletét hozzák be félhomályban, a fény az autó közepére, oldalra fordulnak, Csillácska pihegve ott ül, s kérdezi Martontól, jól gondoltam, most azt akarja? Igen, jól gondoltad,mondja Marton. A háttérzaj a pesti forgalom, Buda, alant békésen a folyó megy a szokott útján. Nagy néma csönd. Valaki bekiabál, már megint itt vagy, menj innen, takarodj! S ettől lesz fickós marton, a nézők is átélik a lebukás veszélyét s örömeit. Lillácska pedig, kedv, remények, lebukik.
Önök nem a valóságot látták. Csak bizonyítani akartuk, semmi sem az, aminek látszik. Nincsenek abszolút értékek, csak a semmi, a biztos. Nincsen Isten, sem lélek, a test pedig gyarló. Vége. A népszava, a balsajtó pedig örömtáncba kezd, mennyire megint kétfarkú kutyák voltak, s hogyan csináltak hülyét az álszent magyarokból, akik nem képesek szembenézni a múltjukkal, s nem eléggé utálják még önmagukat s történetüket. Amit sorosék mondanak el nekik.
Ymel
2017-10-28 at 04:32
ez is problemas: hogyan tudod megkulonboztetni a szekta-tag ‘onkent vallalt’ lelki kitarulkozasat es onmegalazasat pl a Kretakor ‘hazi-szeansz’ (probak) -esemenyeitol? Mindkettoben tulkepp modosult tudattal vesznek reszt es kovetnek el dolgokat az arcok.
Ymel
2017-10-28 at 04:17
Irtam Schilling lapjara a fecesbukkaken az eset utan: nem vontam ketsegbe az aldozatok eseteinek es megrazkodtatasainak tenyet, ez alap.
Viszont epp Schilling frocsog Martonra? Bagoly mondja verebre.
Schilling durva terrorista szinjatszast valositott meg a Kretakorrel, amelyben a szineszek eleg durva, de mar elozetesen ‘elfogadott’ (szinhaz-)elmeletekkel ‘finoman’ legalizalt abuzust szenvednek el. De mivel az egesz kb szekta szeruen mukodott, a tagok nem eltek meg eroszakkent pl azt, hogy esetenkent tokmeztelenul flangaltak a kozonseg elott. Itt jon a masik problemas helyzet: a felkeszuletlen nezon megvalosult az eroszakteves tenye (szo szerint terrorcselekmeny).
Tovabb bonyolitja a helyzetet a Diderot ota un. “szinesz-paradoxonnak” nevezett helyzet: akkor jo -e a szines, ha beleeli magat a szerepbe vagy ha nem.
Jelesul: jobb szinesz lett-e Sarosdi pl a Marton-elmeny , es a ferje altal elkovetett legalizalt abuzusok altal vagy rosszabb? Stb. Ezekre a kerdeseimre Schilling csak siman leganajozott. Tehetseges rendezo az orult-onjelolt fajtabol, kivaloan ervenyesult volna Hitler mellett is, ha nem zsido, nem viccelek.
Gáspár Anett
2017-10-28 at 02:56
Csak egy kis adalék Schilling arcképéhez. Október 23. fb.
Schilling:
“Politico-cikk a Közös Ország Mozgalomról. Engem is megszólítanak benne. ”Szükség van a társadalmi edukációra. És ebben minden egyes mozgalom, minden egyes civil vagy személyes kezdeményezés segít”
A fényképen transzparensek:
1. Orbán és Putyin profilból (unalmas és lényegtelen)
2. fölötte egy 3D-s vöröscsillag (műanyagból?)
3. mögötte egy transzparens, felirat: “Le az oktatásal”.
Analfabétákkal tüntet. Ez is egy fajta politikai perverzió.
😀
meghát
2017-10-28 at 00:39
Mekkora álszent köcsögök vagytok?:))) A megoldás eccerű, ha délelőtt nem akarom, attól még délután jólesik! A lényeg a -nem- ti büdös bunkók!
lajoslaszlo7vfreemail.hu
2017-10-27 at 22:59
oh ohj.neha jo…neha fuj a lukkk…
lajoslaszlo7vfreemail.hu
2017-10-27 at 22:58
ohohoh..néha fáááááájjjj…..néha elvezemmmmm oh..
Borci
2017-10-27 at 22:15
Amit ezek előadnak, az nem színészet. Ezek egyike sem nevezhető színésznek. Ehhez nem kell tudás és színi tapasztalat. Ezt bármelyik fészbúklakó elő tudja adni (kb. ilyen mineőségben is). Egy valódi színésznő ilyen darabra egyből nemet mondott volna. Ha belement, azért tette, merr ez nagyon is közel áll hozzá, rz a lelkét tükrözi.
Aiszkhülosz
2017-10-28 at 00:37
“Ha belement, azért tette, merr ez nagyon is közel áll hozzá, rz a lelkét tükrözi.”
Tehát az a színész, aki eljátssza harmadik Richárdot vagy Jágót, az maga is egy alávaló lenne?
Artur
2017-10-28 at 06:19
Akkor igen, ha a tapsot és a pénzt, Goebbelstől, rákositól, vagy kádártól kapja,miközben nemzete haldoklik, vérzik, s élethalál harcát vívja..
Névtelen
2017-10-27 at 20:41
Ez a néző zaklatása!
Mandownton
2017-10-27 at 18:49
Engem ez Nemetorszag Hitler felemelkedese elotti korszakara emlekeztet. A 20-as évek vége 30-as evek eleje Netorszagaban voltak divatosak a hasonlo “magas muveszi szinvonalat” kepviselo eloadasok. Felek, a tortenelem megismetli onmagat.
Ilyen aljadek eloadasok megtartasat tenyleg nem kellene megengedni. Sajnos az EU-nak nevezett katyvasz liberal-bolsevista vezetoi ezt tamogatjak.
pampafu
2017-10-27 at 18:45
Remélem az állami támogatást nem fizették ki.
Kupit nem támogathatnak.
olszal
2017-10-27 at 18:35
Mint TE,Viktor…
Névtelen
2017-10-27 at 18:35
Süket duma. Ahhoz el kellene fogadni, hogy az öncélú aberráció a művészi kifejezés eszköze
Vízöntő
2017-10-27 at 17:21
Ezek mutogatnak Martonra és nem bocsátanak meg neki? Igaz is, egyáltalán tudja valaki hogy mit követett el a mai Schillingnével szemben Marton 20 évvel ezelőtt? Azt sehol nem olvastam, de ha ezek után a képek, ill. darabok után piszkoskodik vele valaki mert prostinak hiszi, ne reklamáljon! De Schilling se!!!
Névtelen
2017-10-27 at 17:03
Ki lesz a következő?Kiss Lászlót még értettem,de mit csinálhatott a Marton,ki tudja???
Galamb
2017-10-27 at 17:56
Rosszkor volt rossz helyen.
Háború ez, világ szinten. Marton egy porszem ehhez képest. Gondolkodás nélkül feláldozzák a cél érdekében.
Pálos Trend
2017-10-27 at 16:39
Miért van az, hogy minden aberrált agresszió és dúvad szexualitás csakis zsidókkal történik?! …valahogy az ő szokásos üzleti ajvékjukat mindig 6 milliószor erősebben harsogják a libsi-bibsi kanálisok.
…de csak Magyarországon!
Más szabad országokban már a fejüket és/vagy a nemi szervüket csomagolnák…
Nagyon jó lenne már újból “NEM LESZÜNK GYARMATNAK” lenni kedves OVi!!!…:O
Aiszkhülosz
2017-10-28 at 00:52
Pálos Trend, ha téged hazafelé menet jól megagyalnak és némi abberációnak tesznek ki, akkor onnantól már te is zsidó leszel a saját kijelentésed alapján.
Ha pedig a kedves OV-től várod a gyarmatlétből való megszabadulást, akkor mi a véleményed arról, hogy ő és a kormánya a Rotschild bank elnökével bizniszel? Képzeld egy zsidóval! Sőt ő hívta meg először hazánkba az izraeli kormányfőt, a Netanjahut. Kötöttek is több “sikeres” üzletet. Elolvashatod mindezt a kormány infóiból és nem a libsi-bolsiktól.
Kicsit eltévedtél a nagy zsidózásban, mert a kormányunk nagyon is élen jár a velük való üzletelésben. Majd még OV fog egy kicsit rád szólni. :)))
Pálos Trend
2017-10-28 at 16:50
Te szerencsétlen! Azon túl, hogy későn fekszel ideje újból iskolapadot koptatnod ha még ebben a korban is 2B kell neked az aberrációdhoz!…:O
Gáspár Anett
2017-10-27 at 16:20
Ennek az egész, végeláthatatlannak tűnő akció- és lincselés sorozatnak a végkicsengése az les, hogy mit erőlködnek az európai nemzetállamok, a magyarok, milyen alapon hivatkoznak, mutatnak rá az 1000 évvel ezelőtti civilizációs szinten maradt barbárok zaklatásaira, lányok, asszonyok ellen elkövetett szexuális támadásaira. Lám, minden szinten, szinte minden pályán előfordul.
Tény, hogy előfordul, de nem jellemző, de erkölcsileg, társadalmilag nem elfogadott.
Az sem elfogadott, hogy ne tegyünk különbséget szándék és szándék, stílusok, módszerek, fokozatok között.
Azok az ultraliberális szutyokfészek rakók, romkocsma talponfekvők és krétakörön belül pornózók óbégatnak botrányról, erőszakról, abúzusról, soha nem gyógyuló traumáról, akik aktív közreműködő szellemi-erkölcsi terroristaként támadják a társadalom alapvető normáit, lazítják fel erkölcsét, relativizálják a törvényeit, a magasabb rminőségű emberi, társadalmi együttélés normáit, szabályait.
Nos ezért meztelen a király és a királyné is!
tango47
2017-10-27 at 16:09
Ez az aberrált banda egy fillér állami támogatást sem érdemel.
Tartsa el őket az aberrált közönségük, a kis művésznő hálából majd kiveri nekik.
Anna
2017-10-27 at 16:02
és ezek tettek tönkre egy embert!
Anna
2017-10-27 at 16:13
Már megint és ismét elfelejtetted a neved elé kitenni a megkülönböztető jelzőt. Nem értesz a szóból?!
Mysticqueen
2017-10-27 at 18:22
Ez már azért aljasság! Hogy lehet egy napon említeni ezt a két dolgot?! Teljesen más egy erőszakos kényszerítés, mint egy önként vállalt jelenet, még ha nem is nevezhető magasztos színházi produkciónak! Mindenkinek azt kívánom, aki bagatellizálja ezt az ügyet, hogy éljen át egy ilyen megalázó helyzetet, legyen ő is áldozata egy ilyen szexuális kényszerítésnek! Nehogy már Marton legyen az áldozat ebben az ügyben! 🙁
Tóth István
2017-10-27 at 19:13
Hát pedig úgy néz ki, olvasva a hozzászólásokat és összevetve azzal is, hogy végül azt is nézzük mindig, hogy ki mondta. Itt igazából világnézetek csapnak össze húsz éves csúszással. Ha az összes olyan ügy megjelenne itt, amikor a jó állásokért, a jó szereposztásért stb. ellenszolgáltatást kértek, vagy kéretlenül kaptak nők és férfiak egyaránt, betelne a Facebook tárhelye!
SZÓLJON HOZZÁ!
2017-10-27 at 15:58
Ugyanebből a „színdarabból”, egy mikrofon segítségével maszturbál: https://sendvid.com/wroaweqk
hanesz
2017-10-27 at 15:42
A mi falunkban van egy mondás: ,,Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha meb@sszák!”
Névtelen
2017-10-30 at 17:55
Elég bunkó helyről jöttél
KARY
2017-10-27 at 15:39
Rengeteg buzi köcsögöd és leszbikusod ment el erre az előadásotokra.
KARY
2017-10-27 at 15:35
S. Árpád ,hogy te élősködjél a dolgozó és adózó embereken ,erre van csak eszed ,Te Gyurcsányi elvtelenséged és gazemberséged a bandáddal együtt az ország tönkretételéből és eladósításábol működtesd a hozzád hasonló MSZP-S SZDSZ-ES élősködésedet a bandáddal együtt.
Névtelen
2017-10-27 at 15:13
A te kurva anyád,te névtelen.És névtelenül kussolj innen!Ne nyilváníts véleményt.Gyáva szarházi!
gratulálok
2017-10-27 at 14:27
ti is nyilvánosan szopjátok orbán faszát, úgyhogy ezek szerint benneteket is meg lehet erőszakolni
Névtelen
2017-10-27 at 14:41
A kurva anyáda.Te libsi fasszopó.
Fenyő István
2017-10-27 at 15:33
Gratulálok szépirodalom
KARY
2017-10-27 at 15:51
gratuláloknak remélem az összes családtagja is úgy szopta ,mert S. Árpád női alkalmazottjainak egy részét is úgy szopta fel a ranglétrán mint az SZDSZ-es ivadék színházi rendező és tanár tette színésznőkkel.Ez ám a balosan liberális szabadság nálatok.
KARY
2017-10-27 at 15:53
…. gratulálok ,te is így szoptad fel a ranglétrán magadat.
Névtelen
2017-10-27 at 20:26
Hogy lehet ebből (is) politikát csinálni!.. Komolyan mondom útálok már itt élni!.. Csak sajnos túl öreg vagyok tovább lépni!.. 🙁 A világ mióta világ, a könnyűvérűségre (is) megtanított színészek egyszerűbben kezelik a nemiség kérdését!.. Olyan rendező nem létezik amelyik minden 3. főszereplőjével ne feküdv volna le..és színésznő sem nagyon akik a rendezőjüknek ne jelezték volna, hogy mehet.. Mi köze ennek a politikához??!!.. A balos színésznő ballról kapja le a főembert a jobbos meg jobbról??!!.. Borzalom!
Névtelen
2017-10-28 at 10:44
Maximálisan egyetértek.
Alexxx
2017-10-27 at 16:16
Takarodjál innen te rohadék!
Szűcs Ferencné
2017-10-27 at 16:50
A hozzászólása idiotizmusra enged következtetni.Jelentkezzen a színpadra!Kellemes együttműködést kívánok.
KARY
2017-10-27 at 17:01
….. szopni te gratulálok ,szopásaidhoz.
Névtelen
2017-10-27 at 18:04
jézusom,micsoda orbán fóbia,mindenért ő a hibás?na nehogy
Krisztina
2017-10-28 at 11:22
Ekkora hülyeséget, te mégis kinek képzeled magad, hogy tisztességes jobboldali emberekről ilyet mondasz. Egyébként pedig jó lenne, ha véleményed az igazat tükrözné, mert a zaklatáson kívül nem történt erőszak. És mint a fenti ábra is mutatja, olyan nagy törést talán mégsem okozott benne, mint ahogy azt állította.
muki
2017-10-27 at 14:17
Hát, ennél van még lejjebb? Két és fél perc után kaptam hányingert. Ez sok, vagy kevés?
Névtelen
2017-10-27 at 14:47
Micsoda testek. Nem csoda, hogy sokan az állatok felé fordulnak…
Névtelen
2017-10-27 at 14:58
Lehet, hogy Ő is?
http://pestisracok.hu/kasztralna-zaklato-ferfiakat-joban-rosszban-sztarja-aki-szerint-nok-szebbek-es-okosabbak/
Vidám Park
2017-10-29 at 12:50
Az azért érdekes, hogy az Orbán-rendszerben nem tilos az állatos pornó …
Alexxx
2017-10-27 at 16:14
Az egész tömény hányinger. De hát ma ez a “művészet”. A szerelem pornográfia nélküli ábrázolása sem létezik már; sem a mozikban, sem a színpadon.
Füssy Angéla
2017-10-27 at 17:46
Ne játszd az agyad.
Mikrobi
2017-11-07 at 19:36
Én 3:30-ig. Nem is rossz!
Klárika
2017-11-09 at 10:36
Ennél nem lejjebb van, hanem odébb. Az egész nem színházban folyt le, hanem a bordélyban.