Pesti Srácok

Nagy és vidám elmegyógyintézet a város közepén

Különös, mondhatni szürreális élményben részesül, akit a délutáni séta a ligetvédők fészkébe sodor. A régi Kertem egykori bútorait és épületeit újrahasznosító „favédők” egyszerre próbálnak a koppenhágai Christiania mintájára egyfajta ökokommunista társadalmi kísérletet megvalósítani, és megakadályozni a volt Hungexpo területén kialakult szeméttelep és elvadult susnyás felszámolását.

Woodstocki hangulatba csöppent forgatócsoportunk: egy lépésről-lépésre feltáruló, misztikus, lelassult világ a főváros belsejében, ahol merő véletlenségből a díszletek is ugyanolyanok. Színes szőttesekkel bebugyolált fák fogadtak minket, az egyiket még bölcsésztarisznyával is felvértezték – neki valószínűleg legalább annyira fáj a Tűzraktér megszűnése, mint az, hogy őt magát is ki akarják vágni a Liget projekt kivitelezői és a Gólya presszót is csak azért nem látogatja, mert gyökerei a Városligetben tartják. Érkezésünkkor még csendes, felügyelet nélküli délutáni foglalkozást tartottak maguknak az ápoltak, és lassan gyülekezett a nép az esti famentő koncertre készülve.

Jól jön a gyújtós

PestiSracok facebook image

Volt, aki a „favágó gyilkosok” által kivágott rönköt darabolta tovább kézműves bútorkészítéshez, vagy az esti ördögbotozás hátterét adó máglyához. Más a Kertem régi árlistáját mosta le – egyelőre számára is ismeretlen okból –, megint más pedig a szikes, száraz talajt kapálta fel néhány centi mélységben, hogy oda magokat ültessen. A mindenre lelkesen, kerítésen kívülről rácsodálkozó japán turistákon kívül, ennek valószínűleg csak a madarak fognak örülni. Külön kedvencünk az egyik veteményes mellett, vesszőkosárból rögtönzött komposztálóedény. Több dolgot sem gondoltak át ebben rendesen a favédők, hiszen ha annyi ideig ott akarnak maradni, amíg a növényi hulladékból komposzt lesz, azt a vesszőkosarat biztosan széteszi a rothadás, ráadásul egyelőre a téli felkészülésük sem tűnik meggyőzőnek. A csendesfoglalkozást nyugtató tamtamdobolás kísérte egy másik, helyben lakó, szuperszabad örökifjú jóvoltából. A lomha tekintetű ápoltak összetétele egyébként rejtői színességet tükrözött, kinézetük alapján pedig leginkább olyannak tűntek, mint akik nem mentek haza az 1973-as Miskolci Rockfesztiválról, de át se öltöztek.

A Liget projekt kontra szerb kommandósok

Első barátunk, aki hajlandó volt szóba állni velünk – nem csak távolról óbégatni –, horvát háborús veteránként mutatkozott be, és miközben a táborban élelmet csipegető dolmányos varjakkal barátkozott, az egyik elkerített területen, egy félig összedőlt épület oldalában „fészkelő”, képzelt kacsákról mesélt. A közösség önjelölt élelmezési népbiztosaként, már-már a belőlük kinyerendő töpörtyűt és zsírt is a tábori asztalon látta. Ő azt kérte, ne is fényképezzük, mert a szerb kommandósok még mindig vadásznak rá, az országban is illegálisan tartózkodik. Ilyenkor azért örülünk, hogy a vietnami háború már egy emberöltővel korábban volt.

Megtudtuk, hogy a közösség saját, bázisdemokrácián alapuló köztársaságot működtet, és a fontos ügyeket a napi plenáris üléseiken vitatják meg, ami nyilván jelentősen leegyszerűsíti a döntéshozatalt. Például hogy melyik frissen felkapált barázdába ültessenek a kacsatöpörtyűhöz hagymát, és hol legyen a tervbe vett őstölgyes kiindulópontja. Az egyik polgár elmondása szerint, korábban reggeli megbeszéléseik is voltak, de azt nagyon utálta. Hiába, a demokrácia fárasztó dolog. A polgárok egy része állítólag innen jár dolgozni, illetve egyetemre – utóbbiak bizonyára egészen más okból látják alkalmas szakdolgozati témának mindezt, mint amiért valóban az lehetne.

Kezet nem mosunk !!!444!!

Nem csak a zenepalotát, a személyes higiéniát is élesen elutasítják. Rákérdeztünk a tisztálkodóhelyiség(ek) hollétére is, de szerteágazó válaszokat kaptunk. Volt, aki azt mondta, mindjárt megmutatja, később mástól szóbeli tájékoztatást kaptunk a tartályról, amely által majd valamikor működő zuhanyzójuk lesz. (A komposztáló edényből és a zuhanyzóépítési tervből ítélve, hosszú távra terveznek.) Végül abban maradtak, hogy mindenki úgy oldja meg a mosdást, ahogy tudja, illetve a hippikommunából kimozdulva, a Városliget egy közeli pontján levő EU-konform vécé és zuhanyzó is lehetőséget kínál potom 300 forintért. Mindezzel összefüggésben fontos észrevételünk, hogy aki ebbe a remek közösségbe szeretne tartozni, vagy esetleg a jelenlétével tettleg obstruálni az évtized kulturális beruházását, az három dolgot feltétlenül vigyen magával. Elsőként fertőtlenítőt, aztán fertőtlenítőt, végül fertőtlenítőt, mert kezet fogni szeretnek, de mosni nem. Egészen érdekes epizódként, a Kertem árlistája mellett egy vádló tabló található a tervezett épületekről és beruházásokról, cetlivel rajta, hogy hány fát fognak kivágni a kedvükért. A zenepavilon mellett felbukkant a Regnum Marianum keresztje is, mint az Orbán-kormány bűnös beruházása, amely az időgépre vagy a teljes elmebajra utal.

Mérgeznek a fák

Végül találkoztunk az előzőeknél közlékenyebb helyben lakó nyilatkozóval is. Tőle megtudtuk, hogy ők is a Városliget rendbetételét szeretnék, de a százévesnek mondott – nagy többségében legfeljebb néhány évtizedes – fák és a romok tövében növő ecetfák megkímélésével. Ezekre egyedülálló értékként tekintenek, amelyeknek a pusztulását egy erdőnyi tiszafa kiültetése sem teheti jóvá. A tiszafa termése mindemellett mérgező, ami annak ellenére is rendszeres érvként merül fel részükről, hogy más köztéri növények termése is mérgező, viszont a tiszafáéhoz hasonlóan azok megevését sem teszi kötelezővé semmilyen kormányrendelet. A zöldterület méretének állítólagos csökkenése a másik fő aggodalmuk, hiszen meggyőződésük szerint az 1 km2 kiterjedésű Városliget az 525 km2 területű Budapest tüdeje.

A Liget szerepéről már a tiltakozók köreiben is megoszlanak a sokszor homályos vélemények. Az nem kérdés, hogy a használhatatlan, lepukkant épületeket el kell tüntetni, de az, hogy mi legyen helyettük, nem egyértelmű a tiltakozók többsége számára sem. Csak a fák, csak azokat ki ne vágják, mert azok pótolhatatlanok! Van viszont, aki olyannak szeretné látni a Ligetet, amilyen „eredetileg” volt: épületek nélküli közparknak. A Pannon-őstenger szerencsére nem került szóba, pedig az még ennél is eredetibb állapot.

Egységnyi lélegeztetőgép

A Ligetre lassan kétszáz éve nemcsak közparkként, hanem szórakozó- és rekreációs helyként is tekintenek a budapestiek, ezért különös, hogy éppen azok vennének el az emberektől egy kétszáz éve működő közösségi találkozóhelyet, akik a százéves fákra hivatkozva akár a munkagépek előtt is keresztbefekszenek. Még akkor is, ha az egész emberi civilizáció kivágott fák helyén létesült, ráadásul itt a zöldövezet megtartása mellett tervezik az építkezéseket.

A vitában két teljesen különböző szemlélet feszül egymásnak – valószínűleg kibékíthetetlenül –, és a kormány, illetve a vesszőből font komposztálóedény harcában valószínűleg a kormány lesz az erősebb. A megoldásban nem segíthetünk, de néhány kínzó kérdés mégiscsak felmerült bennünk, amelyekre nem kaptunk megnyugtató választ.

Mi ez a szag?

Mi lesz, ha kezdődik az Ozora?

Kezdőkép: PS-videó

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.