Március 15. nem csak a forradalomról, az életüket a hazájukért feláldozó hősökről szól, hanem a nemzeti egységre is tanít. A magyar függetlenség hívei közt voltak köztársaságpártiak és királyságpártiak egyaránt, de mindkét csoport tagjai tisztában voltak azzal, hogy mi az elsődleges feladat. A royalista Széchenyi nem kezdett aláírásokat gyűjteni a republikánus Kossuth ellen, és a republikánus Szemere Bertalan sem ment ki szétfütyülni a royalista Görgey ünnepi beszédét. Mindannyian tudták, hogy van a belső ellentéteknél sürgősebb feladat is.
Március 15. soha nem volt problémamentes, mindig a aktuálpolitikai párhuzamokról szólt, és ezek a dolgok ma aktuálisabbak, mint valaha. 170 évvel Kossuth és Petőfi után ma ismét világbirodalmi törekvésekkel szemben próbáljuk megőrizni függetlenségünket, sőt, puszta létünket, és megfejteni a “magyar utat”, hogy elkerüljük a feloldódást.
A cél a napnál is világosabb: az egymás mellett élés, egymás erősítése, szemben a beolvadással, a szuverenitásunk megszűnésével.
Érdekes párhuzam, akkoriban a világ egy erős osztrák birodalomban volt érdekelt, aki szembe tud feszülni a balkáni hódítások gondolatát dédelgető Oroszországgal. Ezért egyeztek bele tulajdonképpen abba, hogy az osztrák császár a geopolitikai viszonyokban kevésbé járatos orosz cár segítségével őrizhesse meg azt a birodalmát, amely útját állhatja az orosz terjeszkedésnek. Hallgatólagosan beleegyeztek az intervencióba, amit az osztrákok azzal háláltak meg, hogy a krími háborúban cserben hagyták az oroszokat, a Duna-menti fejedelemségeket pedig meg is szállták.
Még ennyi év után sem pihenhetünk
Nem pihenhetünk, még 170 évvel a Nemzeti Dal első elszavalása után sem, hiszen a Nemzeti Múzeum lépcsőin, a Pilvax kávéházon, a budavári helytartótanácson és a 12 ponton kívül arra is emlékezünk, hogy össze kell fognunk és együtt kell dolgoznunk a pártpolitikán túlmutató nemzeti ügyek érdekében. Emellett tiszteletben kell tartanunk a közös európai és hazai értékeket, illetve azokat a közös eszmei alapokat, amelyek a kultúránkat összetartják. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1848-49-ben, 1956-ban, 1989-ben egészen napjainkig olyan eszmékért harcoltak a magyarok, amelyek amellett, hogy egyszer megteremtették a magyar nemzet mai, modern fogalmát másoknak is elhozhatják a szabadságot. Talán ezért is olyan fájó, amikor az Európai Unió olyan negatív jelzőkkel látja el erőfeszítéseinket, mint a “kirekesztés”, vagy a “diktatúra”.
A megoldás: nemzeti egység
De van megoldás, ami nem más, mint a nemzeti egység, amit kimondani egyszerű, megvalósítani viszont annál nehezebb, hiszen ez ma sajnos csupán a politikai propaganda eszköztárát gazdagító fogalom, és olyan megosztó kérdésekhez tapad, mint az olimpiai pályázat, vagy a menekültáradattól Európát megvédő határzár.
Pedig március 15. üzenete egyértelmű: a politikai nézet nem számít, ha az ország érdekeiről van szó, ennek pedig ékes bizonyítéka Kossuth, aki a sajtószabadságért, a magántulajdon sérthetetlenségéért és a szabadpiacért harcolt, tehát tulajdonképpen olyan liberális eszmékért, amelyeket a mai magyar baloldal is mélyen magáénak érez. A harc számára persze más volt: ő nem sípokkal, gyűlöletkeltéssel és uszítással képzelte el mindezt, mint azok, akik korunk rendszerváltó hőseiként akarnak tetszelegni, miközben azon munkálkodnak, hogy lerombolják mindazt, amit felépítettünk.
Summa summarum: március 15. még mindig aktuális, és mindaddig az is marad, amíg mások próbálják megmondani, hogy miként éljünk, és hogy miért jó nekünk, ha feladjuk azt a nemzeti szuverenitást, amiért oly sokan, oly sokáig harcoltunk.
Vezető kép: Netedukacio
szittyaetruszkszumir
2017-03-20 at 03:58
Kossuth bankó.
Ez az egyik legmeglepőbb dolog az egész forradalomban és szabadságharcban hogy a Kossuth bankók tulajdonlását rejtegetését a Bach korszakban halálbüntetéssel büntették!
Tessék? Igen! Szóval egy valuta kézbentartása akkora bűn mint az emberölés vagy a fegyveres felkelés!
Tehát nem csak a szabadság függetlenség szabadszólás volt büntetve hanem a független nemzeti pénz kibocsátása!!! És használata.
Ez már teljesen más perspektivába helyezi az egész ügyet.
Tehát az önnálló pénzgazdaság is tilos.
Kossuth pár évvel korábban a nemzeti termékek vásárlását pártfogolta.
szittyaetruszkszumir
2017-03-20 at 03:44
Elmebeteg kommunista hazaárulók és nemzetrontók és magyargyűlölők.
Az teljesen világos és érthető hogy egy NEMZETI ÜNNEP nemzeti ünnep nem pártgyűlés és az is teljesen világos hogy egy nemzeti ünnepen az akkor regnáló államfő és vezetőség fog grasszálni. És nem az ellenzék. Ez mindig igy volt és igy is lesz. Akármilyen kormány van hatalmon.
Az is magától értetődő hogy csak egy nemzeti ünnep van minden más egy gyalázatos párt piknik. Éppen azért mert a nemzeti ünnep nemzeti ünnep és lényege a nemzet egysége.
Hogy lehet ezt nem felfogni?
Ha ilyen olyan amolyan párt volna hatalmon akkor ők tarthatnák a nemzeti ünnepeket
amiből túl sok van március 15 augusztus 2O október 6 október 23. Nem tudom hogy van e még ország aminek négy nemzeti ünnepe volna. És az egyik méghozzá gyászünnep.
Aki megzavarja a hivatalos ünnepet az egy gazember hiába hazudja azt hogy ő csak a kormány vagy az államfő ellen tüntet valójában a nemzetet támadja és a nemzet ünnepét gyalázza.
Tehát nekik semmit nem jelent Petőfi Kossuth 1848 a 12 pont ők nem magyarok ők gyűlölik a magyarokat ők gyűlölik a történelmünket ők az ellenségeink. Ők ünneprontók.
Ennek semmi köze ahhoz hogy nem tetszik nekem a kormány vagy az államfő több döntése tévedése hibája bűne de itt nem egy személyről van szó hanem egy nemzet ünnepéről.
Más alkalmakkor meg van a lehetőség tiltakozni szavazni szónokolni agitálni szervezkedni a jelenlegi államhatalom ellen de itt és most a nemzeti ünnepen éppen most nincs itt ennek az alkalma ideje.
Ez emberség civilizáció méltányosság jól neveltség kérdése. Úgy látszik ezeknek nem volt sem ovodájuk sem gyerekszobájuk.
amadea
2017-03-16 at 10:06
Milyen elnyomást te szerencsétlen sípoló???
Illiberal
2017-03-16 at 03:02
Röhögnöm kell. Szembeköptük történelmünket és a hazáért vérüket áldozó hõseinket, amikor az elsõ muszlimot és négert beengedtük. Kissé késve ugyan, de Nyugat-Európához hasonlóan Magyarország is elindult az önfeladás és a pusztulás útján.