Orbán kokikat és sallerokat osztott Brüsszelben: alacsonyan szállnak a „holland fickók”
Magyarország győzött, a Magyarországon állomásozó ellenzék vesztett – ez a brüsszeli csúcs mérlege. Orbán Viktor előbb fölmosta a padlót a „holland fickóval”, majd visszaszerzett hazánknak cirka 4500 milliárd forintot. Gyurcsány apró Klárácskája a hír hallatán tombolni méltóztatott, ami ugyancsak jó hír. A kérdés ettől még kérdés: érdemes-e maradnunk a rohamosan hülyülő unióban. Vagy kilépés helyett fontoljuk meg Pokol Béla alkotmánybíró szavait: az uniót a nemzeti szuverenista erőknek vissza kell téríteniük gyökereihez, a közös piachoz...
Amíg még tagjai vagyunk az Európai Unió nevű demencia központnak (remélhetőleg, már nem sokáig), az egyik legfontosabb célunk, hogy minél több, általunk megtermelt pénzt megtartsunk, visszavegyünk abból, amit a nyugati multik kiszivattyúznak tőlünk. Innen nézve (is) emberfeletti siker, amit az óriási ellenszélben Orbán Viktor kiharcolt a brüsszeli csúcson: a plusz hárommilliárd eurós felzárkóztatási „támogatás”. Ami egyébként nem is három, hanem legalább tizenhárom: a Portfolio.hu számításai szerint a 2014-2020-as uniós ciklus 39 milliárdjához képest a 2021-2027-es időszakban akár 52,8 milliárd euróra ugorhat a Brüsszeltől (vissza)szerzett fejlesztési pénz! Reálértéken 35 százalékkal több uniós pénzre számíthatunk. Boldog karácsonyt, Magyarország!
Miniszterelnökünk a másik fronton is döntő győzelmet aratott: a jogállamisági bunkósbot kikerült a megállapodásból. A közép-európai államok zsarolására használt „jogállamisági” kitétel csupán utalás szintjén maradt az anyagban; töltelékszövegként, hogy azt egész Európa úgymond baromi fontosnak tartja. Bla-bla.
Hogy a szavakon túl mennyire fontos a jogállamiság, a joguralom, a törvényesség ebben az álszent kócerájban, gyönyörűen mutatja: Merkel mama megígérte, még idén lezárják a Magyarország elleni hetes cikkelyes eljárást. Ez valójában nem a Negyedik Német Birodalom által kézivezérelt unió nagyvonalúságát, jólelkűségét bizonyítja, hanem azt: ők is pontosan tudják, mennyire volt komoly az egész hacacáré. Ha ugyanis ténylegesen, rendszerszinten sérülnének Magyarországon az emberi jogok, a „fékek és ellensúlyok”, az „uniós alapértékek” meg a többi, ahogyan azt a kócos holland nő állította, akkor nem hagyhattak volna futni minket. Akkor fikarcnyit sem engedhettek volna Orbánnak.
- Akkor végre kellett volna hajtani a második Margaréta-tervet.
Ám Sargentini, Rutte, Merkel és haverjaik is pontosan tudják, miről szól a bohózat. A félperiférián lévő, egyre izmosodó, a Nyugatnál élhetőbbé és biztonságosabbá váló közép-európai államok terrorizálásáról, megrendszabályozásáról. Hogy az ostor-csattogtatás közben a pénzszivattyú zavartalanul működjön.
Orbán Viktor meglátogatta a brüsszeli viperatanyát, kiosztott pár kokit és sallert, és visszaszerzett Magyarországnak csaknem ötezer milliárd forintot.
Valahogy úgy képzelem a jelenetet, mint amikor meghülyül az italautomata, s rendszeresen elnyeli a pénzünket. Harmadjára aztán elfut minket a pulykaméreg, meglegyintjük párszor a tolvajt, hátha kiadja az üdítőnket, vagy legalább visszaköhögi a pénzünket. Most úgy tűnik, a legyintés jó helyre ment: az automata a korábbi években elnyelt pénzünk egy részét is visszadobta az összes üdítővel együtt. Van miből innunk a magunk – és a Visegrádi Négyek – egészségére.
2022-ben mindent elveszíthetünk
Amikor Brüsszel üzenőfüzete, a Politico azt írja, Magyarország mindent megkapott, amit akart; vagy amikor a pár napja még Magyarország elleni egységes uniós fellépést követelő német birodalmi közlöny, a Der Spiegel arról cikkezik, hogy hatalmas engedményeket tett az Európai Tanács hazánknak – nos, ilyenkor jót mosolyog az ember Gyurcsányné Klára keselyűszerű vijjogásán, aki szerint soha ennyire kevés uniós pénzt nem kaptunk még, és erről Orbán tehet. Ilyen, amikor a gyűlölet fölzabálja az elmét. Egyébként Dobrevet maga Fegyőr Andris is cáfolta, aki beismerte, több pénz jön majd az uniótól.
Persze, ne vigyük túlzásba a mosolygást, tartsuk szárazon a puskaport! Ha 2022-ben a magyarok kómába esnek, és hatalomba emelik a gyűlöletben ázó ellenzéket, azok tesznek majd róla, hogy kamatostul elveszítsük mindazt, amit most megszereztünk. Ők nem Magyarország erősödéséért, érdekeink képviseletéért harcolnának (eddig se tették), hisz' nem az a küldetésük. Hallották őket egyszer is, ahogy az uniót bírálják, Magyarországot méltatják? Ők Brüsszel kinyújtott csápjaiként helytartók lennének, alázatos szolgák. Miként 2010 előtt: teljesen megnyitnák a pénzszivattyúkat, a magyar helyett a külföldi cégeket hoznák nyerő helyzetbe, kiárusítanák a stratégiai állami vagyont (amit Orbánék az elmúlt tíz évben visszavásároltak), szerződésben garantálnák az újra külföldi kézbe adott közműcégek extraprofitját (Demszky-módszer) s újra felpörgetnék a PPP-s autópályaépítést, amellyel 2010 előtt 3000 (azaz háromezer!) milliárd forintos kárt okoztak hazánknak. Azt talán mondanom sem kell, hogy szolidaritásból migráns-hordákat is átvennénk, mivel Nyugat-Európa miattuk egyre élhetetlenebb – mi is váljunk azzá. Ha fonalféreg keménységű ellenzékünk hatalomra vergődik, Magyarország újra gyarmat, a Nyugat lábtörlőországa lesz.
Vissza a közös piachoz!
Figyelemreméltó bejegyzést írt a minap a Facebookon Pokol Béla alkotmánybíró. Szerinte az elmúlt években Nyugat-Európában megtapasztalt hanyatlás és a „halál jeleit mutató” társadalmi szétesettség arra kell intsenek bennünket Közép-Kelet-Európában, hogy „az eddigi, kritikátlan utolérési hitünket alapjaiban kell feladni”. Nyugat-Európa sorsát mi még – óvintézkedésekkel – elkerülhetjük. Pokol Béla kiemelte: el kell gondolkodnunk az unió további sorsáról.
Mivel Európa gazdasági integrációja a közös érdek, ezt meg kell tartani, de minden ezt meghaladó összevonást el kell vetni. Ám mivel az európai elit egy része az egyes országokban nem tántorítható el a nemzetállami szerveződés megszüntetésétől és az Európai Egyesült Államokba beleolvadásra törekvéstől, így legkézenfekvőbb a mai EU nyílt ketté osztása egy két lépcsős szerkezetre.
Ha nem a kilépés lenne az egyetlen alternatíva a mai állapotokkal való elégedetlenség kifejezésére, hanem egy alacsonyabb szintű, „Közös Piacra korlátozott bennmaradás” lehetősége, akkor feltehetően az unió lakosságának több, mint fele – némely országban óriási többsége – erre szavazna. Emlékeztetett: az európai integráció eredeti terve eleve ez volt, és csak az elit egy részének titkos machinációi révén ment az EU ezen túl egy szinte félföderációt jelentő államig, tényleges tömegakarat nélkül. A feladat most az lenne, hogy a nemzeti szuverenista erők minél több országban fölkarolják, népszerűsítsék ennek a közös piachoz visszatérő, két lépcsős szerkezetű uniónak a vízióját.
Elgondolkodtató.
Az biztos, magától az unió nem fog észhez térni. A tehetetlenségi, telhetetlenségi és tehetségtelenségi erő hajtja őket az önfelszámolásba – mint minden olyan képződményt, amelyet baloldali, liberális idióták vezetnek. Ezek csak az erő nyelvén értenek. Persze, Orbán évente egyszer kimehet, lerendezheti őket – de csak átmenetileg csillapodnak le, hamarosan folytatják tovább a tombolást. Unalmas. Lehet: az európaiak többségét megnyerve, erőt felmutatva kéne rákényszeríteni a bomlott elméjű Brüsszelt, hogy az unió visszatérjen a gyökerekhez, a közös piachoz. Ha erre nem hajlandó (gyanítom, nem lesz), akkor nincs értelme maradnunk.
