Rendőri vezetők pere: Mindent megtettek, hisz nem halt meg senki

Tanúmeghallgatásokkal folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. A ma meghallgatott egykori közrendvédelmi főosztályvezető szerint volt állománya lelkületénél fogva alkalmatlan a csapatszolgálatra, a politika pedig nem fordított kellő figyelmet rá, hogy az állományt megfelelően felszereljék. A tárgyaláson az is elhangzott, a volt főosztályvezető élőben nézte végig a székházat védő rendőrök szenvedését, mégsem kezdeményezett a hiányos felszerelések miatt eljárást. Egy ma meghallgatott másik tanú szerint pedig Mittó Gábor mindent megtett, amit lehetett, „hiszen nem halt meg senki”...

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Komáromi Endrét az Országos Rendőr-főkapitányság volt Közrendvédelmi Főosztály vezetőjét hallgatta meg elsőként a bíróság, aki a székházostrom napján az ORFK operatív törzsének a vezetője volt. A törzs feladatai közé tartozott a különböző információk összegyűjtése, azok értékelése, majd továbbküldése a megfelelő egységeknek, rendőri vezetőknek. A nyugalmazott rendőrezredes elmondta, az őszödi beszéd kiszivárgása után számítva az esetleges zavargásokra, több megyéből csapaterőt rendeltek fel a fővárosba, hivatalosan képzési és oktatási célból. A tanú állítása szerint azonban informálisan értesítették a megyei vezetőket, hogy az előre nem látott események miatt, lehetséges, hogy a BRFK létszámát meg kell erősíteniük. Komáromi szerint ezt az információt mindenképpen tovább kellett volna adnia az egységeket útjára bocsájtó vezetőknek. A volt rendőr is elismerte, mind a megyei állománynál, mind a Rebisz laktanyában hiányos és rossz minőségű felszerelések voltak. A probléma 2002-ig nyúlik vissza, ugyanis a Budaházy-féle hídfoglalás után készült egy vizsgálat, ami megállapította a hiányosságokat, azonban a jelentés elkészülte után nem történt semmilyen intézkedés. A tanú szerint a politika nem fordított kellő figyelmet a gondokra, s ennek oka a pénzhiány volt.

A rendkívüli történésekre való felkészülés kimerült a labdarúgó mérkőzések biztosításában

A tanú azt is elmondta, az ostromot a televízióban nézték a Teve utcában, tudtak az ott történtekről. Komáromi Endre nyugállományú rendőr ezredes csak Szabadfi tábornokkal tartotta mobilon a kapcsolatot. A tábornok a Kossuth téren tartózkodott akkor este, de neki a székháznál történtekről nem adtak pontos tájékoztatást. A tárgyaláson az is elhangzott, hogy az operatív törzshöz nem érkezett segítségkérés a székházat védő társaik részéről. A tanú a látottak alapján úgy vélekedett, a Magyar Televízió székházának védelme „ad hoc jelleggel történt”, erre az eseményre nem lehetett felkészülni, „ezért nem folyhatott tervszerűen a védekezés” - fejtette ki véleményét a nyugalmazott ezredes. Arra a bírói kérdésre, hogy „a rendkívüli eseményekre nem kell-e felkészülni”, a tanú úgy válaszolt, hogy a rendkívüli történésekre való felkészülés „kimerült a labdarúgó mérkőzések biztosításában”. A tanácsvezető erre reagálva felemlegette, hogy „léteznek történelmi példák, s ezeket a tapasztalatokat fel szokták dolgozni”. „Gondolok itt 1956-ra” - mondta el dr. Kiss Károly. A hadbíró az 1990-es taxisblokádot is felhozta példaként, „ahol szépen kezelték a helyzetet és ott mindenkiben felmerült a párhuzam 56-al kapcsolatban”. A tanú szerint a „közrendvédelem és a csapatszolgálat két különböző szakma”. A közrendvédelmis rendőrök „a lelkületük miatt alkalmatlanok a csapategységes feladatokra” - állította Komáromi. Sőt, szerinte több akkori rendőri vezető is ezen a véleményen volt. Az ügyész erre reagálva megkérdezte, ha valóban így gondolták, „akkor miért nem rendeltek el inkább riadót a Rebisznél?” „Erre nem kaptunk parancsot, ez nem merült fel” - válaszolta az ezredes.

Élőben nézte végig társai szenvedését, mégsem kezdeményezett eljárást

A bíró többször is arról kérdezte a tárgyalás folyamán a tanút, hogy ki adhatott arra informális utasítást a megyei vezetőknek, hogy a felszerelés egy részét tartsák vissza. Ugyanis Komáromi ezt megemlítette a vallomásában. A felszerelés visszatartásának oka a tanú szerint az volt, hogy az ország több pontján számítani lehetett hasonló cselekményekre, mint ami Budapesten történt. A tanútól azért is kérdezték meg többször ismétlődően, hogy ki adta ki ezt az informális parancsot, mert ismert volt a Szabadfi Árpád akkori Országos főkapitány-helyettes által kiadott utasítás, melyben az állt, hogy minden rendőrnek, akik bevetésen vannak, rendelkezniük kell sisakkal, pajzzsal, gumibottal, gázálarccal, tehát megfelelő felszereléssel. A korábbi és a mai meghallgatásokból, illetve különböző jelentésekből azonban egyértelműen kiderült, hogy a székházat védők a teljes felszerelés töredékével sem rendelkeztek. A bíró a tanú szemére vetette, hogy noha szakma előjáró volt, mégsem írt jelentést például a hiányzó gázálarcokról, és megfeledkezett a büntetőjogi felelősségre vonás kezdeményezéséről is. „Élőben nyomon követhette, hogy szerencsétlen kollégái mit kapnak, ott fulladoztak szerencsétlenek”. „Ön ezt látta, miért nem kezdeményezett eljárást?” - kérte számon Komáromit a tanácsvezető. Az ezredes azzal védekezett, hogy kivizsgálást azért nem indított, mert felállt egy tényfeltáró bizottság az eset után. „De ez az ön kötelmeit nem szüntette meg” - reagált dr. Kiss Károly.

Nem vette át az intézkedést, mert civilben volt

A BRFK Ellenőrzési Főosztályának korábbi vezetője, Tóth László ezredes a törvényszék előtt elmondta, a TV székház ostromának időpontjában a Kossuth téren tartózkodott. A volt főosztályvezető szakmai feladatokat nem látott el, a kordonnál a rendbontók előállításában segédkezett. Tóth kihallgatására azért is került sor, mert többször járt az ott felállított vezetői ponton, és mivel a mikrobusz ajtaja nyitva volt, hallott bizonyos részleteket a rádióbeszélgetésekből. Az adás azonban nagyon szaggatott volt, így nem tudta megállapítani, hogy pontosan milyen intézkedések zajlottak. „Kiabálásokat, zörejt, durranásokat lehetett főleg hallani, teljes volt a zűrzavar és a káosz” - mondta el a tanú. Azt ki tudta venni a hírforgalmazásból, hogy a rendőrök segítséget kérnek, „mert beszorultak a székházba”. Azt viszont nem hallotta, hogy nagyobb egységet vezényeltek volna a TV székházhoz. Szerinte, ha előbb rendelik el a riadót, az annyiban lett volna segítség a bajba jutott társainak, hogy több rendőrt tudtak volna kivezényelni, akiknek ugyancsak nem lett volna teljes felszerelésük, „de erődemonstrációs jellege mindenféleképpen lett volna”. Az ezredes beszámolt arról is, tudomása szerint a vezetők közül egyedül Mittó Gábor negyedrendű vádlott ellen indult eljárás. Bírói kérdésre a tanú elmondta, az a véleménye, hogy Mittó „mindent megtett, amit abban a helyzetben lehetett, tudomása szerint nem vesztette senki az életét”. „Csak 219 rendőr megsérült” - válaszolt a bíró a tanúnak.

A tanácsvezető ezután Tóth Lászlót az egykori siklósi szakaszparancsnok, az ostrom során életveszélyesen megsérült Balogh százados vallomásának egy részletével szembesítette: „ott volt egy magas beosztású tiszt a helyszínen, de nem vette át az intézkedést, mert civilben volt.” A hadbíró ezután megkérdezte, hogy a tanúnak „mi a véleménye az ilyen rendőrtiszti magatartásról”. „Ha ez igaz, akkor ez a viselkedés erősen vitatható” - válaszolta a volt főosztályvezető. A tanú szerint arra „nehéz válaszolni”, hogy a felső vezetés szakmai tudása meg volt-e, de ő „úgy gondolja, hogy megfelelő felkészültséggel rendelkeztek.”

A per január 28-án több tanú, köztük Barna Tibor és Török István meghallgatásával folytatódik.

A fotó egy korábbi tárgyaláson készült