Szexcsapda és Állambiztonság: diplomás örömlányokat keresünk!

Diplomás emberek százait használta az Állambiztonság szexuális célokra. A titkos megbízottaknak és munkatársaknak a csali szerepe jutott a szexcsapdákban - derül ki a Hamvas Intézet által felkutatott dokumentumokból. A rendszerváltás hajnalán még ágyba vitték a célpontot a „jó ügyért”, míg most jó néhányan – nagy valószínűséggel - az üzleti világban, a politikában és a médiában is dolgoznak. Kik ők? Valószínűleg sohasem tudjuk meg.

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

Három éve kisebb vihart kavart az az erotikus ügy, amelynek végén haza kellett rendelni egy magyar diplomatát Fehéroroszországból. A belorusz titkosszolgálat az internetre feltöltött videókkal „buktatta le” a helyi szeretőjével ejtőző magyar férfit. A szexcsapda természetesen nem új és nem fehérorosz találmány, már az ókorban felfedezték (elég a manipulációban, rafináltságban sem utolsó görög-római korra gondolni), aztán a kommunista rendszerekben igazán bevett módszerré vált. Nálunk is.

Tanultak a Stasitól, jól működött a szexcsapda

„A titkosszolgálatok operatív műveletei között mindig is előkelő helyen állt a „honey trap”, a szexcsapda bevetése olyan célszemélyekkel szemben, akiket ezen a módon kompromittálva vagy érzelmi függőségbe hajtva kívántak befolyásolni, felhasználni, beszervezni” - írja Hankiss Ágnes a Hamvas Intézet „Továbbélő hálózatok – a rendszerváltás tükrében” című publikációjában (itt olvasható). A kutató szerint azt eddig is tudtuk, hogy a kelet-német titkosszolgálat nagyon komolyan kihasználta a szexcsapdát, hiszen „a Stasi külön részlege foglalkozott csábításra alkalmas operatív tisztek, nők és férfiak kiképzésével”, de az is kiderült, hogy Állambiztonsági Szolgálat sem vetette el. Sőt!

A Rómeó-hadosztály: bevetésre kész!

Egy pillanatra még maradjunk az NDK-nál. Markus Wolf hírhedt mesterkéme volt a Stasinak, az ötvenes évek elején felfedezett egy tökéletes módszert arra, hogyan hálózzák be az ellenség, azaz NSZK legfelső köreit. Mivel a második világháborúban nagyon sok fiatal német férfi (is) elesett, ezért német nők százezrei, de inkább milliói maradtak egyedül. Pár és család híján karrierjükre koncentráltak, így aztán az ötvenes-hatvanas évekre „vénkisasszonyokként” megfelelő célpontokká váltak. Wolf kialakította az úgy nevezett Rómeó-hadosztályt, amely fiatal, jóképű beépített emberekből állt. Ennek a szerető-seregnek köszönhetően aztán a Stasi az NSZK kormányának és vezetésének legmagasabb szintjeire is eljutott.

Diploma után: Mértéktartóan igyon, bátran ismerkedjen

S most térjünk vissza Magyarországra: „Kérem Osztályvezető Elvtársnőt, operatív érdekből, a hálózatok speciális adattára alapján folytasson kutatást az alábbi tulajdonságokkal rendelkező, foglalkoztatott, vagy pihentetett hálózati személyek között” - írták egy titkos jelentésben 1985 januárjában dr. Bálint Ferencné rendőrezredes elvtársnak. A keresett személynek a következő feltételeknek kell megfelelnie: „A/ neme: férfi, állampolgársága: magyar, isk. végzettsége: egyetem, vagy főiskola, képzettsége: lehetőleg közgazdász, nyelvtudása: legalább egy nyugati nyelv jó szintű ismerete, családi állapota: nem házas, vagy elvált; B/ minősítése: tmt. vagy tmb. (titkos munkatárs, vagy titkos megbízott – a szerk.), beszervezés alapja: hazafias /eszmei, politikai/, beszerv. célja: titkos inf. szerzése, felderítése, operatív kombinációk végrehajtása, együttműködést: szívesen vállalta; C/ A jelenlegi foglalkoztatástól függetlenül alkalmas: - telepítésre /hosszabb távon/, tanulmányozási feladatokra. D/ kiutazhat Nyugatra; E/ Lehetősége van: - külföldieket fogadni, munkahelyéről kivonható hosszabb időre, családi körében kivonható hosszabb időre; F/ - büntetlen előéletű, szoc. rendszerhez hű, vagy lojális; G/ - ellenőrzött, megbízható, - hálózati munkát szívesen végez; H/ - temperamentuma: nyugodt, kiegyensúlyozott, - társaságban: barátkozó, leleményes, - emlékezőtehetsége: jó, megfigyelőképessége: jó, - udvarias, - mértéktartással szeret inni, - nemi kapcsolat kiépítésére vállalkozik, - egészséges; I/ Megjelenése: - jó megjelenésű, férfias alkat”.

Szőke nők mindig kellettek

A kérelmekre mindig megjöttek a válaszok, hosszabb-rövidebb felsorolással: kiket találtak alkalmas csalinak a szexcsapdához. Voltak persze az előbbinél jóval „egyszerűbb” feltételek is: „1/ - Nem: nő. 2/ - Életkor: 20-35. 3/ Nyelvtudás: angol, német, francia vagy olasz. 4/ Szexuális viszony kialakítására való hajlam. 5/ Ápolt külsejű, szolidnak látszó legyen. 6/ Szőke, lehetőleg kék szemű. 7/ Jó kapcsolatteremtő képessége legyen”.

Leszbikust csak nagyon nehezen találtak

Bár a legtöbbször számos jelöltet felkutattak és felajánlottak, voltak olyan esetek is, amikor kisebb volt a merítési lehetőség. Például akkor, amikor olyan magasan képzett, angolul beszélő, „humán érdeklődésű” csinos nőt kerestek, aki hajlandó homoszexuális kapcsolatra. Erre összesen egy jelentkezőt találtak, hasonlóan a nem meleg, de amúgy „bonyolult” kérésre: „Romániából áttelepült, orvosi végzettségű, komolyzenét kedvelő, római katolikus vallású” férfit kerestek. A homoszexuálisok esetében amúgy a férfiaknál nagyobb volt a merítési lehetőség, ott több jelentkezőt is összegyűjtöttek akkor, amikor olyan (gyakran magasan képzett) beépített emberre volt szükségük, aki a saját neméhez (is) vonzódik. Nem köntörfalaztak: „operatív érdekünk fűződik 25-35 év közötti értelmiségi homoszexuális férfi hálózati személy felkutatásához. Szükségünk lenne ezen ismertetőjegyekkel rendelkező személyek fedőneveinek és kapcsolattartóinak osztályunk részére történő megküldéséhez” – írták egy jelentésben.

Vitorlázós szépfiút állítottak a célpont gyerekére

Máskor a (leírás szerint biztosan jómódú) célpontot a gyerekén keresztül próbálták megkörnyékezni. „Operatív ügyben a célszemély leánya mellé történő bevezetés céljából keresünk olyan megbízható, ellenőrzött férfi hálózati személyeket, akik megfelelnek az alábbi követelményeknek. Jó megjelenésű, intelligens, nyelvet beszélő 30-35 év körüli, 170-185 cm magas, felsőfokú végzettséggel rendelkező, kezdeményező, nemi kapcsolat kiépítésére hajlandó, intellektuális sportokat (tenisz, vitorlázás) kedvelő”. Vajon kiről, kikről volt szó? Sohasem tudjuk meg.

Kitörölték a neveket, eltűntették a múltat

A történet akkor lenne teljes, ha fel lehetne tárni mi történt a későbbiekben, mire mentek az ügynökkel, mi lett a „kapcsolat” sorsa, de erre (is) hiába várunk. A kommunista állambiztonság szexcsapdás ténykedése még a szokásosnál – pedig azt sem könnyítik meg a Történeti Hivatalban – is nehezebben kutatható. A feltárást szinte lehetetlenné teszi, hogy a vonatkozó aktákban még a fedőnevek is anonimizáltak. „Nincs lehetősége a kutatónak arra, hogy az esetlegesen és töredékesen rendelkezésére bocsájtott mozaikokból egy-egy kiválasztott szálat nyomon követve, magáról a teljes történetről, a behálózás folyamatáról és kibontakozásáról képet alkothasson” - írja ezzel kapcsolatban Hankiss Ágnes.

Parlamentben (is) ülnek a könnyűvérű tmb-k?

Nagy kár, hiszen külön érdekessé teszi a történetet, hogy kifejezetten sokszor kerestek művelt, diplomás embereket, és a kérésekre írt válaszokat nézve (ahol tételesen felsorolják, hány alkalmas embert gyűjtöttek össze), jól látszik, hogy óriási „bevethető serege” volt az Állambiztonságnak. Talány, hogy mi lett ezeknek a mindenre kapható, a gyakran prostituálódott, személyeknek a sorsa a rendszerváltozás után. „Feltehető az is, hogy ezek a nők/férfiak a rendszerváltás után diplomájuknak (diplomáiknak) és képzettségüknek megfelelő területen keresték a boldogulást, akár egyetemi-akadémiai berkekben, akár a bankvilágban vagy az üzleti szférában, netán a médiában, politikában, civil szervezetekben, minisztériumokban, jogalkalmazásban, akárhol” - írja ezzel kapcsolatban a kutató. Így már érthetővé is válik az a sok kitörölt név...