Nem különösebben bölcs dolog rákényszeríteni valamit Közép-Európára címmel interjút közölt Trócsányi László igazságügyi miniszterrel a Die Welt című német konzervatív lap szerdán a hírportálján a kvótaperrel kapcsolatban.
A miniszter elmondta, hogy Magyarország tudomásul veszi az Európai Bíróság ítéletét, bár nem ért egyet az indoklással. A bírók azonban a 120 ezer menedékkérő áthelyezését célzó, kötelező jellegű mechanizmussal kapcsolatos ítéletükben aláhúzták, hogy az áthelyezésről az uniós belügyminiszterek tanácsában 2015-ben hozott döntés végrehajtására kijelölt kétéves időszak szeptember 26-án véget ér – mutatott rá Trócsányi László. Hozzátette, hogy szerinte az átmeneti intézkedésként elfogadott döntés szeptember 26-án érvényét veszti, így Magyarország akár teljes mértékben eltekinthetne a menekültek befogadásától, az Európai Bizottság értelmezése szerint viszont a döntés a határidő lejárta után is érvényes. A belügyminiszterek határozatában nincs ilyen előírás, amennyiben pedig Magyarország mégis elfogadná a brüsszeli bizottság álláspontját, egy határozott időre szóló döntés határozatlan idejűvé válna, ami jogbizonytalanságot okozna – mondta a miniszter. Kiemelte, hogy a legtöbb uniós tagállam nem hajtotta végre a döntést, csupán 27 ezer menedékkérőt fogadtak be, így “ez nem sikertörténet a bizottság számára”. Arra a felvetésre, hogy a bizottság éppen ezért kötelezettségszegési eljárásokat indított, rámutatott, hogy csak Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen. Megjegyezte:
kérdés, hogy miért csak e három ország ellen indult eljárás, és az is kérdés, vajon mi a különbség egy olyan ország, amely a kvótája 0,7 százalékát teljesíti, és egy olyan ország között, amely egy menedékkérőt sem fogad be. “
Rámutatott: nem ér “retorzió” egy tagállamot, ha befogad 15 menedékkérőt, és ezzel kvótája 0,7 százalékát teljesíti. Kérdés, vajon miért baj, ha egy tagország nem így jár el, hanem “politikailag és jogilag feltesz egy elvi kérdést”. Talán az gond, hogy ez “politikailag nem korrekt”?
Magyarország is befogadhatott volna 20-30 menedékkérőt, akik aztán néhány nap múlva továbbmentek volna Németországba, de a magyar kormány inkább “elvi szinten fogalmazta meg álláspontját, mert ezt tartotta őszintének”. Ezért viszont Magyarország “keményebb elbánásban részesül, mint a többiek”, ami “nyitva hagy kérdéseket a tagállamok egyenlőségét illetően”
– mondta Trócsányi László. Hozzátette: nem azt követeli, hogy a bizottság valamennyi tagország ellen indítson kötelezettségi eljárást, bár ebben az esetben Brüsszel lépése “legalább nem lenne politikai színezetű”. Inkább beszélni kellene arról, hogy a menekültkvótákról hozott döntés nem váltotta be a várakozásokat. A bizottság által hatástanulmányok nélkül előkészített és csupán 13 nap alatt elfogadott döntés “a gyakorlatban nem működőképes”. Mindebből az a “tanulság”, hogy nem szabad alábecsülni az uniós állam-, illetve kormányfőket összefogó Európai Tanács szerepét, “nem éri meg” fellépni kompromisszumaikkal szemben – mondta a miniszter, felidézve, hogy az Európai Tanácsban 2015 júniusában a menedékkérők önkéntes alapú elosztásában állapodtak meg. Mint mondta, “aggasztó”, hogy a belügyminiszterek 2015 szeptemberében mégis kötelező jellegű elosztásról döntöttek. Arra a felvetésre, hogy valahogyan mégiscsak kell dönteni, leszögezte, hogy ő a tárgyalásokban hisz, mert “ez az Európai Unió értelme és célja”. Tárgyalni kell és kompromisszumokat kell kötni, és ebben a folyamatban a tagállamoknak tisztelniük kell egymást, a bizottságnak pedig javaslatai összeállításában tekintetbe kell vennie a tagállamok történelmi és kulturális sajátosságait. Kiemelte, hogy a közép-európai gondolkodásmód és lelkület eltér a nyugat-európaitól,
nekünk nem voltak gyarmataink, nem vettünk részt háborúkban, katonáink csak a békefenntartásban tevékenykednek, és nem szeretnénk részt venni a realitás nélküli demokráciaexportban”.
Ráadásul a térség 40 évig megszenvedte a kommunista diktatúrát, Közép-Európa ezért is “nagyon érzékeny” az identitását érintő döntésekre. Természetesen “le lehet szavazni a közép-európaiakat és rájuk lehet kényszeríteni dolgokat”, de ez “nem különösebben bölcs, és az EU erősítése helyet elmélyíti a repedéseket Európában” – mondta Trócsányi László. Hangsúlyozta: jobb a tárgyalás és a konszenzus lehetőségét keresni, “mi mindig készen állunk erre”. Arról is beszélt, hogy a következő lépés remélhetőleg nem az állandó menekültkvóták bevezetése lesz. Kifejtette, hogy a menekültpolitika feletti kompetencia megoszlik az EU és a tagállamok között, és a kérdés az, vajon szabad-e ezt a megosztott kompetenciát kiüresíteni a tagállamok rovására. A bevándorláspolitika egyértelműen tagállami hatáskor, de most
“a migrációs politika és a menekültpolitika összekeveredik, és nehéz szétválasztani őket.
Arra a kérdésre, távozik-e Magyarország az EU-ból, ha bevezetik az állandó menekültkvótát, Trócsányi László kijelentette, hogy
Magyarország számára az uniós tagság és annak megtartása nem kérdés, az unió része vagyunk, az unióhoz tartozunk”, a vitákat pedig “családi vitáknak lehet tekinteni”.
Arra a felvetésre, hogy magyar és lengyel miniszterek politikailag motivált döntésnek nevezik az Európai Bíróság ítéletét, Trócsányi László azt mondta, hogy nem tartja megfelelőnek ezt a megfogalmazást. Az Európai Bíróság “független igazságszolgáltatási szerv”, egy intézmény, amelyet “komolyan kell venni”, ami azonban nem jelenti azt, hogy a bírók érvelésével mindig egyet kell érteni.
PS/MTI
Ferenc
2017-09-21 at 13:25
Odacsináltál?
Kéfa
2017-09-20 at 18:37
Szerintem is jobb, ha az EU is keresi a konszenzust Európa keleti felével. Juncker is azt közölte évértékelőjében: “Európának egyszerre kell lélegeznie a tüdeje keleti és nyugati felével, máskülönben a kontinens légszomjat kap.”
Az biztos, hogy fél tüdővel tényleg nehezebben lehet élni, a műtétről és utána az orvosi felügyeletről nem is beszélve.
olszal
2017-09-20 at 18:17
Mit akar Allah Európával? – Egy arab asszony kitálal
Egy érdekes riportot olvashattok most. Egy arab asszony szemszögéből, hogy miért jöttek Európába? Hogy mi az, amit itt szeretnének? Hogy miért is vannak itt és arra is kapunk választ, hogy mit akar Allah Európával….
Unrica Ventura riportját, amely a Libero Quotidiano olasz napilap 2016. 10. 16-án számában jelent meg, a Blogstar olaszországi tudósítója fordította le
Fatimával egy pizzeriában találkozom a Piazza Navona közelében, ott ebédelünk. Ő egy barátom nagynénje.
42 éves, férjezett, 4 gyermek anyja, és egy azon sok ezer bevándorló közül, akiket az elmúlt évben Németország befogadott. Ő már megkapta a menekült státuszt. Most elmeséli, hogyan érzi ott magát.
– Szíria melyik részéról menekültél?
-Nem vagyok szíriai menekült. Szíriai vagyok, de Irakban, Erbil városában éltem. A férjem iraki. A zónában, ahol a város van, nincs háború. Az ország többi részéhez képest nyugodt hely, mert Kurdisztánban található. A problémát inkább az jelenti, hogy kevés a munka, ezért döntöttünk úgy, hogy Európába jövünk.
– Többesszámban beszélsz. Kivel jöttél el Irakból?
– A férjemmel és a négy gyermekemmel. Körülbelül 3 hónapig Isztambulban laktunk, ahol egy lakást béreltünk. Összesen 10.000 dollárt költöttünk.
– Törökországból Görögországba mentél?
– Nem. A bolgár nagykövetségen adtam be a menedékkérelmemet. Elkérték az adataimat és ujjlenyomatot is vettek tőlem.
– Akkor miért nem ott kaptad meg a stástuszt?
– Mert amikor 2015 augusztusának végén Angela Merkel azt mondta, hogy Németországban minden szíriai menekültet befogadnak, azokat is, akik már egy másik európai uniós országban regisztráltak, úgy döntöttem, megyek.
– Hogyan utaztál?
– Szerencsés voltam. Bulgárián át jöttem, mert arra kevesebb menekült ment, mint Görögország felé. Így Románián, Magyarországon, Szlovákián és Ausztrián keresztül jutottam el Münchenbe. Magyarországon nagyon sokszor igazoltattak, de végül sikerült átjönnöm rajta.
– Sokba került?
– Eléggé. 200.000 euró volt.
– Ezt a sok pénzt hogyan szedted össze?
– Sok mindenünk van Erbilben. Mi nem vagyunk szegények, mint akik a török, libanoni, jordán menekülttáborokban vannak.
– A gyerekeid?
– Ők és a férjem újból Erbilben vannak, ahol beadták a családegyesítési kérelmet. Csak én jöttem, mert én szíriai vagyok. Amikor Németországba jutottam, én is azonnal elindítottam a családegyesítési eljárást, hogy ők is jöhessenek. Azért tettünk így, mert úgy gondoljuk, hogy az asszonyok kérelme elsőbbséget élvez.
– Németországba értél mi történt?
– 3 hónapot töltöttem egy befogadóközpontban, azután kaptam egy lakást Hamburgban, amit egy másik szíriai asszonnyal osztok meg. De amint megérkezik a férjem a gyerekekkel, kérek egy nagyobb házat kerttel és átköltözünk Berlinbe, mert a sógorom, aki az egész családjával jött, ott van.
Hogy tartod el magad?
– Kb. 500 euró segélyt kapok havonta. A lakásbérlet, a rezsi, az egészségügyi ellátás és a tömegközlekedés fizetve van, azaz nekem nem kerül semmibe. Így mindig tudok pénzt félretenni és küldeni Irakba.
– Nem drága az élet Németországban?
– Nem tudom. Nem járok német üzletekbe, inkább a törököket választom. Török a szupermarket, a halal (muzulmán vallás szerint vágó) hentes, az outlet, ahol a ruháimat veszem, sőt még a kozmetikusom is. Nekem nem hiányzik itt semmi.
– De ha csak törökökhöz jársz, akkor nem lett volna egyszerűbb, ha Isztambulban maradsz?
– Isztambul nekem nagyon tetszik, Németország nem annyira. Csakhogy a német állam jól fizet a menekülteknek, míg Törökország kevésbé.
– És a nyelv?
– Egy munkaügyi központ által szervezett iskolába járok, mert kötelező. Ha nem jelensz meg, nem kapsz segélyt. Így nem hiányozhatok, különben keresni kezdenek. Most is csak azért vagyok Rómában, mert Hamburgban szünet van.
– Elmagyaráznád, hogyan utazgathat Európában egy menekült?
– Minden papírom megvan. Azonnal megkaptam az állandó lakcímemet igazoló kártyát és a személyi igazolványomat. Nézd, pont olyan mint a tiétek. Rózsaszínű és le van fóliázva. Rajta vannak az adataim, és hogy menekült vagyok. Ezzel kaptam egy útlevelet.
– És ezzel utazol mindenhová?
– Persze. Ezzel egész Európában, az egész schengeni övezetben szabadon mozoghatok. Sehol sem ellenőriznek. Amióta van ez az útlevelem elmehetek Londonba, Párizsba, vagy ahová tetszik. Elég ha nem bukom le.
– Azaz?
– Nem hagyhatjuk el Németországot több, mint 21 napra. De én egy kicsit vissza akarok menni Erbilbe is. Ha észreveszik, hogy hosszabb időt voltam távol, abból probléma lehet.
– Mit szeretnél dolgozni Németországban?
– Semmit. Amint meglesz a családegyesítés, otthon maradok. Dolgozni a férjem fog, de csak feketén, mert ő is segélyt fog kapni, és én is tovább kapom.
– Nem félsz, hogy gyerekeidnek nem sikerül integrálódni?
– Mivel ingyenes, ezért iskolába járni fognak. Egyébként velünk lesznek, szíriaiak között. Ők nem fognak változni, Németország viszont annál inkább.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Hiszem, ha Allah ennyi hívét ide és Németországba küldi, az azért van, hogy muzulmánná tegyük ezeket az országokat. Inshallah!
olszal
2017-09-20 at 18:16
Jó a névválasztásod. Móricka. A viccek hülye gyereke…
Anna
2017-09-20 at 16:04
Sem az EU, sem az EB nem jogkövető. Sőt rosszul értelmeznek majdnem mindent, legalábbis ha Magyarországról van szó, elfelejtvén, hogy évszázadok óta a mi határaink védték őket is. Jobb lenne, ha végre valahára saját magukat védenék – saját maguktól.
Ferenc
2017-09-20 at 16:03
Nemcsak Közép-Európára: bárkire! Vagy ez lenne a “liberális demokrácia”? Sztálin efftárs is tanulhatna itt “demokratikus fogást”!
khm
2017-09-20 at 18:10
Érdekes,de ez a párhuzam,nagyon talál.
Az únió is diktálni akar,mint a sztálin.