Tudta? Lukács György nem is tömeggyilkos, és munkássága a „humanista örökség értéke”
„Nemzeti kultúránk rangja és nemzetközi tekintélye szempontjából botrányos lenne”, ha megváltoztatnák a Lukács György Alapítvány nevét – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak a kriptokommunista zárványként máig köztünk élő szervezet kuratóriumi elnöke. Agárdi Péter arról is fölvilágosította portálunkat: nem is igaz, hogy Lukács tömeggyilkos volt, az 1919-es poroszlói mészárlás nem is úgy történt, ahogy a fősodratú történetírás állítja. Eközben megtudtuk: a Fővárosi Törvényszék a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalását kérte arról, törvényes-e a Lukács alapítvány elnevezése.
E sorok írója még tavaly októberben fordult közérdekű bejelentéssel a Fővárosi Főügyészséghez a Lukács György Alapítvány törvénysértő elnevezése kapcsán. Ugyanis a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló, több mint négy éve hatályos törvény kimondja:
A szervezet elnevezésében nem szerepelhet olyan személy neve, aki a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be.
Márpedig Lukács György vezető szerepet játszott az 1919-es Tanácsköztársaságban, amelynek helyettes közoktatásügyi népbiztosa volt. Sőt, a Vörös Hadsereg politikai biztosaként Poroszlón nyolc embert agyonlövetett. A második világháború után a kommunista rezsim egyik politikai ideológusa volt, kulcsszerepe volt több filozófus és író– Hamvas Béla, Kerényi Károly, Prohászka Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor – elhallgattatásában, tönkretételében. E tetteit az sem menti, hogy később tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak, és a forradalom vérbe fojtása után rövid időre letartóztatták – hiszen hamar megbékélt Kádárékkal, és 1967-ben belépett az MSZMP-be.
Tehát úgy tűnik, mintha rászabták volna az „önkényuralmi politikai rendszer fenntartója” kitételt. De ha bárkinek kétsége támadna, hogy a nyolc halott és a helyettes népbiztosság elegendő-e a tiltólistához: az említett törvény azt is kimondja, hogy kétség esetén az MTA állásfoglalását kell kérni. Márpedig az akadémia tavaly már kiadott egy összefoglaló jelentést a témában. Abban az szerepelt:
Lukács György kétségtelenül részt vett a kommunista rendszer megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában.
Bár a jelentés a közterületi elnevezésekkel összefüggésben vizsgálta Lukács – és még több tucat másik személy vagy kifejezés – használhatóságát, és mondta ki, hogy nem nevezhető el róla közterület, a dokumentumban foglaltak érvényesek a civil szervezetek (alapítványok, egyesületek) elnevezéseire is. Mindez azt jelenti, hogy az MTA állásfoglalása alapján Lukács György nevét nem viselhetné sem alapítvány, sem közterület.
Mégis viseli. A civil szervezetek bírósági adatbázisa szerint a mai napig működik az 1989. június 30-án bejegyzett Lukács György Alapítvány. Amint azt a szervezet honlapján olvashatjuk:
A Lukács György Alapítványt a rendszerváltás időszakában az új szerepre készülő, hamarosan átalakuló Magyar Szocialista Munkáspárt hozta létre Központi Bizottságának 1989. július 29-ei döntésével. Az alapító jogutódja, a Magyar Szocialista Párt 1990-től megerősítette és folyamatosan korszerűsítette az Alapítvány feladatkörét.
Alapító okiratukban pedig az alábbi nagyívű terveket fogalmazták meg:
az Alapítvány célja, hogy hozzájáruljon a baloldali eszmeiségű tudományos kutatás, nevelés, oktatás, ismeretterjesztés feltételeinek javításához. Ezen belül elsődleges küldetése a társadalomtudományi kutatómunka és könyvkiadás, a baloldali tudományos és közéleti folyóiratok támogatása, a szociális jogállam kialakulásának fejlődését megalapozó kutatások elősegítése.
E sorok írójának közérdekű bejelentését a Fővárosi Főügyészség a Fővárosi Törvényszéknek továbbította, amely a napokban arról tájékoztatott: az MTA állásfoglalását kérték az ügyben. Vagyis úgy fest, hamarosan születik egy újabb MTA-dokumentum arról, jó vagy rossz elvtárs volt-e Lukács György.
Kíváncsiak voltunk az alapítvány kuratóriumi elnökének, Agárdi Péternek a véleményére is. Agárdi (aki korábban a közrádió MSZP-s delegálású elnökeként is tevékenykedett) ragaszkodott hozzá, hogy válaszlevelét csorbítatlanul tegyük közzé. Ezt mindjárt meg is tesszük, de előtte röviden összefoglaljuk levelének legütősebb gondolatait:
- „hiba lenne elfogadni bármiféle névváltoztatást, ez nemzeti kultúránk rangja és nemzetközi tekintélye szempontjából botrányos lenne a világhírű magyar tudóssal kapcsolatban”
- „a Lukács György egyik főbűneként említett 1919-es poroszlói kivégzés nem tömeggyilkosság volt s nem úgy történt, ahogy azt a rágalmak, a koholmányok leírják”
- „Lukács György egész élete és munkássága – a tévedésekkel és a morálisan akár bírálható hibákkal együtt is – az önkényuralmak, a nácizmus és a sztálinizmus ellen irányult, egyúttal a nemzeti és az egyetemes kultúra, az egyetemes humanista örökség maradandó érték”
Alább pedig a teljes levél:
Tekintettel arra, hogy a bírósági és az akadémiai ügymenet tart, nincs módom részletesen válaszolni kérdésére, s egyúttal reagálni 2016. október 21-i cikkére. Mindazonáltal jelzem: a Lukács György Alapítvány elnevezését az alapítónak van joga meghatározni s bejegyeztetni, nem pedig az általa kinevezett kuratóriumnak. A hivatkozott Cnytv. 36§-a egyébként a közterületekre és a közintézményekre, az MTA BTK által közreadott, sok sebből vérző korábbi állásfoglalás pedig eleve csak a közterületi elnevezésekre vonatkozik, de így is hiányosan idézi. A Lukács György Alapítvány nem közhasznú szervezet, nem közterület és nem közcélú, hanem magánalapítvány, ezért is kérhette ki a bíróság az MTA új állásfoglalását.
Személyes véleményem szerint hiba lenne elfogadni bármiféle névváltoztatást, ez nemzeti kultúránk rangja és nemzetközi tekintélye szempontjából botrányos lenne a világhírű magyar tudóssal kapcsolatban. Tudománytalan az a történelemfelfogás, amelyre az MTA közterület-névhasználati állásfoglalása épül s mely a „közérdekű bejelentés” érvrendszere. Részletes vitatása helyett csak arra utalok, hogy a Lukács György egyik főbűneként említett 1919-es poroszlói kivégzés nem tömeggyilkosság volt s nem úgy történt, ahogy azt a rágalmak, a koholmányok leírják. Az elmúlt egy-két évben egyébként erről több szaktanulmány is új adatokat és összefüggéseket tárt fel. Lukács György egész élete és munkássága – a tévedésekkel és a morálisan akár bírálható hibákkal együtt is – az önkényuralmak, a nácizmus és a sztálinizmus ellen irányult, egyúttal a nemzeti és az egyetemes kultúra, az egyetemes humanista örökség maradandó értéke.
Amennyiben Agárdinak igaza lenne abban, hogy magánalapítvány nevében bármi szerepelhet (például: Sztálin Dalárda, Hitler Hímzőegylet stb), akkor kérdés, hogy a Fejér Megyei Főügyészség tavaly miért kezdeményezte a Hóman Bálint Alapítvány nevének megváltoztatását. A főügyészség ugyanarra az MTA-állásfoglalásra hivatkozott, amelyre e sorok írója is. Tény: hogy az állásfoglalás nemcsak Lukácsot, hanem Hómant is nemkívánatosnak nevezte, mivel a volt kultuszminiszter szerepet vállalt diktatórikus rendszer működtetésében. Mindebből következik: ha Hóman alapítvány nem létezhet, akkor Lukács sem. Feltéve, hogy a jogszabályok mindenkire egyformán érvényesek.