Az újságírásra a romániai rendszerváltás után adtam a fejem. Többnyire a tehetetlenségérzés, a kiszolgáltatottság által kiváltott indulatból. Hozzáállásom azóta is változatlan. Okot az indulatra bőven szolgáltat az élet, s a rommagyar valóság. Figyelem: a rommagyar kifejezés nem romániai magyart jelent, hanem a tartásában, erkölcsében romos magyart, ahogyan azt kitalálója, megalkotója eredetileg használta. Folyamatosan követem lakhelyem, Marosvásárhely, s a tágabb értelemben vett erdélyi, kárpát-medencei magyar glóbusz változásának jeleit. Bőven szolgáltat az élet késztetést dühre és írásra egyaránt. Ha befolyásolója nem is lehetek e változásoknak, hű krónikása, kéretlen, olykor pokolba kívánt magyarázója, értelmezője még igen. Ez sem semmi.
