“Az írás – miként az asztalos vagy a kovács munkája – elsősorban mesterség. Egyfajta rabszolgaság, amelyet jó humorral könnyebb elviselni.” 100 éve, 1922. október 30-án hunyt el Gárdonyi Géza író, az Egri csillagok szerzője.

061.HU

Az “egri remete”, Gárdonyi Géza Agárdon született 1863. augusztus 3-án Ziegler Géza néven. Középiskoláit a sárospataki gimnáziumban, illetve Pesten végezte, majd az egri tanítóképzőben szerzett diplomát 1882-ben, ezt követően pedig Devecserben, Karádon, Sárváron, Sályban tanított. Gárdonyi nem szeretett tanulni, a főiskolán sikerült egyszer pont magyarból megbuknia. Tanára, Répássy János intette meg: “Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Bár elismert pedagógus nem lett Gárdonyiból, Répássí még megérte az Egri csillagok felemelő sikerét.

Már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt, az 1880-as években Győrött, illetve Szegeden újságíróskodott, nevét – mivel Gárdonyban anyakönyvezték – Zieglerről Gárdonyira magyarosítva. 1891-ben került Pestre, ahol Bródy Sándorral és Ambrus Zoltánnal együtt alapították és szerkesztették a Jövendő című lapot, amely a Nyugat megjelenéséig a kor leghaladóbb és legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóirata volt.

A rejtőzködést magánéleti dráma is indokolta: Molnár Máriával 1885-ben kötött házassága boldogtalan volt, felbomlott. Az irodalmi élettel azonban nem szakadtak meg kapcsolatai: publikált több folyóiratban, tagja volt a Petőfi és a Természettudományi Társaságnak, a Vörösmarty Akadémiának, 1920-ban elnökké választotta a Magyar Írók Szövetsége. Gárdonyi igazán népszerűvé Az én falum című novellafüzér (1898), majd az Egri csillagok (1901) megjelenésével vált. A magyar történelemnek ez a különösen hősi pillanata, a város szeretete és a vár képe – amelyre házából ráláthatott – adott ihletet a mű megírásához. Az Egri csillagok mindmáig az egyik legolvasottabb magyar regény, amelyből Várkonyi Zoltán készített filmet Szász Endre díszletterveivel.

Magát “kövek alatt nőtt fűnek” mondta, világnézetében keveredett a misztikus vallásosság az ateizmussal, a racionalizmus az irracionalizmussal. Élete tele volt irányváltásokkal, mégis gazdag líraisággal ábrázolt korokat, helyzeteket, embereket.

“Az egri remete” 1922. október 30-án halt meg, és kedves városában temették el. Egykori lakóháza ma emlékmúzeum, amelyet 1988-ban – az író születésének 125. évfordulójára – újítottak fel. Az egri vár délkeleti fülesbástyáján 1991-ben avatták fel Gárdonyi új síremlékét, amelynek felirata változatlan: “Csak a teste”. Nevét viseli az egri színház, számos iskola az országban. A Fejér megyei Agárdon található szülőházát felújítás után 2007-ben adták át.

Gárdonyi 1922. október 14-én nem kelt fel az ágyból, ekkor még senki nem tudta, hogy nagy a baj, mert néha csinált ilyet. Később, mikor már több napja az ágyat nyomta, orvos barátai sorra látogatták, vizsgálták, de a betegség nevét nem mondták ki, szanatóriumba akarták szállítani, de ez Gárdonyi ellenállása miatt meghiúsult.

Október 30-án panaszkodott, hogy nem látja a pipája füstjét, később már a felkapcsolt lámpák fényét sem érzékelte. Este elbúcsúzott családjától, éjjel pedig befejezte földi pályafutását. Gárdonyi Géza nem vágyott nagy temetési pompára kertjében virágai között kívánt pihenni, illetve végrendelete szerint íróasztala alatt jelölte meg nyughelyét. Eger város és barátja, Tordai Ányos rangon alulinak tartotta ezt az egyszerű temetést, így pompás temetést és díszsírhelyet kapott.

Az írót a Líceumban ravatalozták fel. Bronz koporsóját tízezrek kisérték végső nyughelyére a Bebek-bástyára, ahol testét az egri hősök vérével átitatott földbe temették el. „A sírhely, az egri várbástya, Gárdonyinak nem temetője lesz, hanem megdicsőülése.”