1992. február 12-án fogadta el a román parlament az úgynevezett Hargita-Kovászna jelentést, amely megbélyegzi a magyarokat és kimondja kollektív bűnösségüket. A jelentés – amelynek fölolvasását a rádió és a televízió élőben közvetítette, hogy minden román értesüljön róla – arról tudósít, hogy az 1989. decemberi forradalom során székelyek és magyarok románok tömegeit űzték el Hargita és Kovászna megyékből, és ezzel tulajdonképpen etnikai tisztogatást hajtottak végre Románia közepén.
Közismert, hogy a Ceausescu-diktatúra alatt az erdélyi magyarságnak és azon belül a székelyeknek Trianon óta soha nem tapasztalt elnyomással kellett együtt élniük. A magyar kisebbség jogainak lábbal tiprása, a kisebbség tagjainak megfélemlítése és napi szintű megalázása a ’80-as években érte el a csúcspontját. Ekkor ugyanis a Ceausescu-rezsim már türelmetlenül és végérvényesen be akarta fejezni a nemzetépítést, amely egy homogén, színromán nemzetállam létrehozását tűzte ki célul.
A „végső megoldás” eszközei közé tartozott a falurombolás, amely kifejezetten a székelység életterének felszámolását jelentette, a román és magyar iskolák összevonása, és a rendszer kisebbségi ellenállóival való leszámolás, a gyilkosságok balesetként vagy betegségként való beállítása.
Ez történt például 1984-ben Pálfi Géza marosvásárhelyi római katolikus plébánossal, aki a Szekuritátén történt kihallgatása után rejtélyes körülmények között elhalálozott. A székely pap halálát a hivatalos verzió szerint májrák okozta. A hivatalos verzió szerint véletlen baleset okozta Tőkés László harcostársának és barátjának, Újvárossy Ernőnek a halálát is egy Temesvár közeli erdőben.
A sztálini típusú diktatúrától ugyanakkor egyként szenvedett román és magyar, ezért következett be, hogy a ’80-as évek végére az egész társadalom eljutott lelki és idegi erőtartalékai végére. Tőkés László hőstette egy szikra volt az olajoshordóba, ami az összes romániai városban tüzet gyújtott. Az eufória – a diktatúra felett aratott győzelem – azokban a decemberi napokban egyébként összehozta a románokat és magyarokat nemcsak Temesváron, hanem Bukarestben is.
Az etnikai tisztogatás vádja a magyarok ellen
A forradalmaknak megvan az a sajátossága – így volt ez Magyarországon 1956-ban is –, hogy a nép haragja elsöpri a gyűlölt népnyúzókat, az évtizedes elnyomatás miatti indulatok elemi erővel törnek a felszínre és brutális leszámolások történnek. Így történt ez 1989 decemberének második felében a romániai városokban is, legyen szó a Regáton túli színromán területekről, Erdélyről vagy a Székelyföldről.
A Securitate és a Milícia hírhedt vezetőit a legtöbb helyen meglincselték. Hasonló jelenetek játszódtak le, mint 1956-ban a Köztársaság téri pártszékház ostromakor. A magyar forradalmat azóta is azzal próbálják baloldalról hitelteleníteni, hogy a pesti srácok zsidó származású ÁVH-sokat gyilkoltak meg bestiálisan. Ahogyan ’56-ban Budapesten, úgy 1989-ben a székely megyékben sem volt etnikai színezete a forradalomnak. A népharag ugyanúgy lesújtott a diktatúra magyar kiszolgálóira, mint a románokra.
Ennek ellenére több, mint két évvel a forradalom után megszületett egy olyan jelentés, amely arról szól, hogy Hargita és Kovászna megyékben az 1989. december 22-e utáni napokban azért öltek meg bestiálisan négy elöljárót, mert románok voltak. A hírt a román állami média felkapta, és megkezdődött az azóta is tartó boszorkányüldözés.
Megszületett a mindenkori hivatkozási alap, hogy azért nem lehet a székelyeknek autonómiát adni, mert ki akarják irtani a románokat – nemcsak a Székelyföldről, de egész Erdélyből –, és végső soron vissza akarják állítani Erdély második bécsi döntés szerinti státuszát. A fantaszta kijelentésekkel tarkított Hargita-Kovászna jelentésben (Har-Kov jelentés) az is benne foglaltatott, hogy több ezer románt űztek el a magyarok Székelyföldről a forradalom napjaiban.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a ’70-es, ’80-as években a diktatúra által erőltetett homogenizáció miatt a színromán területekről Székelyföldre betelepített románok – gyökértelenek lévén – a forradalom után elkezdtek hazaszivárogni a szülőföldjükre. Ezek a személyek főként tanárok voltak, akik, miután ismét szétválasztották a román és magyar iskolákat – ez volt az egyik fő követelése az új rendszerben az RMDSZ-nek –, tanulók nélkül maradtak a döntően magyarok által lakott Hargita és Kovászna megyékben. Ottmaradásuk tehát okafogyottá vált. A tények ellenére – amelyeket egyébként „elűzött” románok is megerősítettek az RMDSZ által a jelentés elleni tiltakozásul beterjesztett dokumentumokban – a Har-Kov jelentés azzal a következtetéssel zárul, hogy a magyarok, kihasználva a forradalom alatti képlékeny helyzetet, visszaéltek a román nép jóindulatával és etnikai tisztogatást hajtottak végre az említett megyékben.
Mi szükség volt a Har-Kov jelentésre?
A román társadalom nagy reményekkel tekintett az 1990-es esztendő elé. A várakozások hasonlóak voltak, mint ugyanekkor Magyarországon, vagyis a demokrácia egyet jelent azzal, hogy legalább megközelítőleg nyugati életszínvonal köszönt be. A ’sokkal jobb lesz, mint eddig’ illúziója igen erősen hatott Romániában, miközben hamar kiderült, hogy a Ion Iliescu-Petre Roman vezette kormányzat – amint az a szocialista kormányokra napjainkban is annyira jellemző – semmilyen lépést sem tett a kapitalista ipar és a piacgazdaság megteremtése felé.
Nemcsak az akarattal volt probléma, hanem a képességekkel is. Vajon mit tudhattak a Román Kommunista Párt korábbi anticsausiszta funkcionárusai arról, hogy hogyan kell demokráciát építeni az élet minden területén? A jóképű Petre Roman miniszterelnöknek nagyjából annyira tellett, hogy újabb és újabb női skalpokat gyűjtsön és méregdrága párizsi divatházakban vásároljon öltönyöket.
A vezetőknek csak az ízlése volt nyugati, a módszerek maradtak a régiek. Ha a román nép nem is, Iliescuék politikai ellenfelei hamar rájöttek, hogy ez a régi nóta új csomagolásban.
1990 telén már egymást érték Románia-szerte a kormányellenes tüntetések, egyetemisták és értelmiségiek ezrei követelték Iliescuék lemondását. A hatalom helyzete kezdett tarthatatlanná válni, valamit tenni kellett. Iliescuék először 1990 februárjában hívták be Bukarestbe a zsil-völgyi bányászokat és verették szét velük az ellenük tüntetőket. Abban az évben ezt még további öt alkalommal ismételték meg.
Ez valódi román-román konfliktus volt, ami a ’90-es évek elején polgárháborúval fenyegetett az országban. Eközben a politikai életben – azon kívül, hogy formálisan többpártrendszer volt – az iparban, mezőgazdaságban semmi olyan nem történt, ami a demokratikus átalakulás irányába lökte volna az országot.
Ebben az ingatag belpolitikai helyzetben húzta elő a hatalom a Har-Kov jelentést, amelynek az alapja tulajdonképpen egy 1990 januárjában távirati stílusban megjelent rövidhír volt, amely a diktatúra kiszolgálóinak haláláról és románok elvándorlásáról számolt be.
Ilyen hírek akkoriban százával születtek meg, a tudósítások tele voltak ezekkel. Ez volt az alapja a koncepciónak, amely végül a magyarság elleni vádirat lett, szépen kiszínezve. Ez volt az a dokumentum, amely a székelyekről és a magyarokról vajmi kevés információval rendelkező – Erdélytől távol élő – románokban is azt az érzetet alakította ki, hogy a magyarok – éljenek a Székelyföldön vagy Budapesten – összeesküdtek és le akarnak számolni a románsággal.
lacika
2019-12-16 at 09:10
Gilyén Péter (fb) és még sokan mások!
Kérném Önöket, akik fb-n keresztül kommentelnek, ha lehet vegyék a fáradságot és regisztráljanak a Disqus-szal. Majd ott tegyék közzé a hivatkozásokat, már ha lehetséges egyáltalán. Én (és gondolom most még sokan mások is) nem vagyok hajlandó belépni arra az izére. De ha rákattintok akármi linkre amit onnan tettek be, csak az fb-n keresztül tudnám megnézni.
(Egyébként, talán a PS-nek is el kellene gondolkodni azon, érdemes-e preferálni ezt a platformot.)
Köszönöm
sorry
2019-12-15 at 22:43
Segítsetek! Szíveskedjetek a nemzeti régiókat aláírással támogatni. Május 7-ig 1 millió aláírást kell benyújtani, a határon túliak gazdasági, kulturális felzárkóztatásáért az EU-hoz. Jelenleg 37000 -nél tartunk. Támogató aláírásotokat a nemzetiregiok.eu oldalon várják az országhatáron kívül rekedtek.
Ecsedi Imre
2019-12-15 at 18:02
Régi mániám…
KK Bandi
2019-12-15 at 17:36
Jó a fotó. Rajta van minden rendszerváltó típus: a szakállas, naiv értelmiségi, a Király Béla-típusú örök nyertes főtiszt, és a hatalmát átmentett kommunista.
Mintha csak az egykori MDF-et látnám.
Poppy
2019-12-15 at 17:24
Múlttalanok! Gyött-mentek!
zolatiguszti
2019-12-15 at 15:24
Megpróbáltuk mindenhonnan de végül a románok döntöttek.Nem lehet béke a két nép között a románok rühellni akarnak bennünket és ha lehet még lopni is.
Ebből mi csak egyet választhatunk,minden erővel segítenünk kell románia összomlását főleg demográfiai téren. Itt előnyben vagyunk. Nekik nagyobb számú lakosságot kell támogatni a trend megfordításához.A gazdaságuk pedig nem erősebb.
itt el lehet érni egy hidegháborús gazdasági kifárasztást a mi javunkra végződő eredménnyel.Erdély nem azért az övék mert bevonultak henem mert teleszülték. Ha kihalnak belőle Erdély se lesz többet az övék.
Tehetős Totó
2019-12-15 at 14:59
Az oroszhegyi őrsparancsnok Cheuchisan (a név azt jelenti, hogy Kökösi, azaz valaha onnan elszármazott família) Liviu azzal dicsekedett, hogy egy bőrönddel érkezett a községbe, de utánfutós kocsi sem lesz elég, ha visszaköltözik a Szamos parti Betlenbe.
Koporsóban vitték.
Neve első helyen szerepel a ” Román Rendőrség (Politia) Mártírjai” márványtáblán a bukaresti főkapitányságon (IGPR), ami annál is különösebb a “post mortem” alhadnaggyá avanzsáltnak, mert milícista volt… A kommunista román rendőrök u.i. milícisták voltak akárcsak a nagy Szovjetunióban.
Hihetetlen korruptságát csak brutalitása múlta felül, agyba-főbe verte például a határtól visszahurcolt szökevényeket. Valamennyit visszakapott, s nem bírta.
Nála némileg jobban járt egy Nodis nevű udvarhelyi “szektorista” aki orális szexre kényszerítette a szerncsétlen pld. pipere cikkek árusításán rajtakapott nőket.Halottnak tettete magát, s átdobták a kórház vaskerítésén…igaz pár évre rá csak elvitte az ördög.Előtte még a csíki rendőrség kapusszobáján húzta meg magát.
Egy Szőkely nevezető exmilicístának, de aktív verőlegénynek meg az a rossz ötlete támadt, hogy megvédi egyik “kollégája” felgyújtásra váró kocsiját a feldühödött fiataloktól, oszt kezébe adták a belét…
Coman szekus parancsnok, aki szintén megerőszakolta az ankétba bevont emberek asszonyait, állítólag még a lincselés előtt infarktust kapott…
AZ ILYEN EMBEREK LETTEK AZ “ÚJ” ILIESCU RENDSZER HŐSEI!
kamcsatka
2019-12-15 at 11:09
mocskos roman fergek…ezeket letaposni kell nem udvariaskodni veluk mint tegnap orban…
Királytigris
2019-12-15 at 11:08
Primitív, soviniszta csürhe. Ezekkel semmire nem lehet jutni.
A román nem nemzet, hanem egy foglalkozás. (Sztálin)