Legenda lett így is, de mennyivel több volt benne. Kocsis Lajost Puskás Öcsihez hasonló tehetségnek tartották, de hiába ért el mindent fiatalon, később gyengének bizonyult. Mértéktelenül ivott, de az a kilátástalan aranyélet, amelyet élhetett, maga volt a Kádár-diktatúra veleje. Látszólag mindent megkapott, de azt nem, amire szüksége lett volna: kemény edzőket, jó vezetőket, szabad életet. Állítólag a sörre is csak unalmából szokott rá. Így, félig unottan is olimpiai bajnok lett, átlagban minden harmadik meccsén gólt lőtt, összesen 112-t a bajnokságban, de már sohasem tudjuk meg, mire vihette volna, ha esetleg fiatalon Nyugatra mehet. Vagy megzabolázzák. A legenda szerint 144 kisfröccsöt tolt le egy válogatott társával egyetlen nap alatt. Ami tény„Csikó”, avagy „Döbrögi”, azaz Kocsis Lajos története (1. rész.).
„Amikor először hallottam róla, a következőket hallottam: >Gyere ki egy kétkapus edzésre, és nézd meg ezt a fiút. Mintha a fiatal Puskás Öcsit látnád a pályán. A neve se rossz: Kocsis. Igaz, hogy Lajos.<” (KOCSIS – hajtani akar, Labdarúgás, 1967).
„Marseille. Sajnos, Albert, Szűcs és Páncsics is sérült volt, ráadásul nekünk nem sikerült a felkészülésünk a csehszlovákok elleni sorsdöntő meccsre. Az utolsó negyedórára álltam be, akkor már nem sok esély maradt. Tudom, hogy rengeteg pénztől estünk el akkor.” (Kocsis Lajos a Nemzeti Sportnak, 1998.)
Nem számolta a gólokat, sem a poharakat
Mennyi bor van egy kisfröccsben? Ez az a kérdés, amire szilveszter éjjele után kevesen akarnának válaszolni. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor először megkérdeztem. Tatabányán történt, a nagyszüleimnél, ott olvastam el gyerekként Bocsák Miklós népszerű könyvét (A Császár és utána a sötétség), akkor ismertem meg Varga Zoltán, Törőcsik András és Kocsis Lajos történetét. [És a nyolcvanas évek végén mennyire világosságnak tűnt az az állítólagos sötétség].
Utóbbiról, a Csikó becenevű Kocsis Lajosról írta Bocsák, hogy egyszer egy társával 144 kisfröccsöt fogyasztott el egyetlen nap alatt. Mindenkit elképesztett ez a szám. Fejenként közel nyolc liter bort jelent.
„Emlékszem, akkoriban még vasárnap voltak a meccsek és hétfőn mentünk szaunába. Hát én a meccsek után, szauna után úgy kiszáradtam, hogy nyelni sem tudtam. Alig vártam, hogy mehessek valakivel a kocsmába, mégha másnap edzés is volt, és tudtam előre, hogy másnap megint egy félhalott leszek. Egy napon a szauna után megint nagyon száraz voltam.
Az egyik klub és válogatott társammal elmentünk a Déli Vasút vendéglőbe. A kisfröccsöt kívántuk, aztán arra lettünk kíváncsiak, hogy mennyit bírunk meginni. Egy idő után már nem tudtam számolni a poharakat, de a többiek később elmondták: mi ketten azon az estén összesen száznegyvennégy kisfröccsöt ittunk, úgy körülbelül fele-fele arányban.”
Állítólag maga az olimpiai bajnok, harmincháromszoros válogatott Kocsis Lajos maga mesélte el ezt Bocsák Miklósnak. Más források szerint a vendéglő pincére „pletykálhatta el”. Talán van benne túlzás is – Bocsákot már akkoriban sem tartották igazán megbízható szerzőnek, de annál népszerűbb volt. A mai tudásommal minimum „BM-közeli” szerző botránykönyveit hatalmas példányszámokban terjesztették, gyakorlatilag minden családba jutott belőlük. Így került a Kocsisékről szóló könyv Tatabányára is, s később az én kezembe. Nem tudom, hányszor olvastam el, de azt igen, hogy akkoriban faltam mindent, ami a futballról szólt. Sohasem fogom már úgy szeretni ezt a sportot.
A Császár és utána sötétség 1984-ben jelent meg, engedéllyel, célzottan. A benne szereplők – a két fradista: az elkényeztetett, úrhatnám futballistának feltüntetett Albert Flórián és a „disszidens” Varga Zoltán, illetve a pályafutása csúcsán már túljutott Törőcsik András és Kocsis Lajos – szabad prédák voltak. Persze nem mindenkinek, csak éppen az olyasféle belső szelepeknek, mint amilyen Bocsák volt. A sportújságírás Hofi Gézája.
Bocsák akkoriban a rezsim egyik futtatott újságírója volt, a fiatalságnak szánt propaganda-újság, a Magyar Ifjúság sportrovat-vezetője, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal szóvivője. Igazi nagykutya. Kocsis Lajos 1983-ban került igazán a célkeresztbe, miután ő lett a totóbotrány „arca”. A futballzsenit akkor már régen elküldték a Honvédtől, éppen Gyulán, a harmadosztályban futballozott.
Ha kacsintok, te bundázol
„Múlt az idő, egyszercsak, egy mérkőzés előtt megkeresett egy Molnár nevű ember – mondta 1984 elején a Képes Sportnak. – Pont engem keresett, ki mást kereshetett volna!… összesen hétszer keresett, vagy üzent, hogy pontos legyek: kétszer kérte azt, hogy feküdjünk le és lefeküdtünk, kétszer azt, nyerjünk és nyertünk, a másik három alkalommal nem sikerült teljesíteni a kérését… Az én helyemben mindenki elfogadta volna az ajánlatot. Odajön egy ember és azt mondja: tizenötezret ad nekem, ha ezt és azt az eredményt elintézem. Én döntöm el, hogy a tizenötezerből kinek adok, hogy osztom el, csak a kért eredmény jöjjön be. Egyszerűnek tűnt minden. Abban egyeztünk meg, ha egy úr kacsint akkor … No, hát csak erre kellett nekem figyelni. A kacsintásra.”
Ma már tudjuk, hogy akkoriban szinte mindenki bundázott. Kocsis Lajos végül felfüggesztetett kapott, de élete végéig eltiltották a futballtól. De ez már amúgy is pályafutása vége volt.
Az ő karrierjét – ahogyan mondjuk Törőcsikét és a többiekét – is saját gyengesége és a rezsim embertelensége határozta meg. Varga Zoltán Nyugatra menekült, Törőcsik és Kocsis nem (sem) mehetett fiatalon, így itthon elitta, eltékozolta a tehetségét. Mutogathatunk rájuk, de történetük a diktatúrát is minősíti. A mértéktelen piálás Európában, és főleg annak keleti felében évszázadok óta jelen van, de mégis a Kádár-rendszer alatt vált talán visszafordíthatatlan népszokássá.
Ivott a munkás, a mérnök, a sarokba szorított író és a futballista is. Amíg ez kontrollálható volt, addig senki sem szólt semmit, addig működött a hallgatás és az összekacsintás (vagy inkább összekoccintás), de akit alkoholistának bélyegeztek, annak már nem járt kegyelem. Legyen bármekkora zseni. Kocsis Lajos az volt. Ki tudja, mi lett volna vele, ha külföldre mehet.
Unalmában szokott rá a sörre?
Kocsis 1947-ben született Szegeden, ott is kezdett futballozni, onnan igazolta le a frissen feljutott Salgótarján 1964-ben, bár a Fradi is kereste. „Salgótarjánban hamar rájöttek, hogy milyen nagy fogást csináltak. Az SBTC a kiesés ellen harcolt, de Kocsissal sikerült megkapaszkodniuk a középmezőnyben. A városban ő volt a téma. Róla beszéltek a sarki zöldségesek, a kórházi ápolónők és a vezérigazgatók is. És jó magyar szokás szerint, el is kényeztették.[…] Salgótarjánban Kocsis Lajos egy kétszobás lakással és egy autóval rendelkezett” – írták már 1994-ben a Hétben, és utólag csak mosolyoghatunk ezen a szocialista „elkényeztetésen”. Nem lesz ettől valaki szükségszerűen sem motiválatlan, sem alkoholista. Inkább attól, ha nem követelnek tőle. És ha azt érzi, mindent megtehet. [Ebből olyan nehéz kigyógyítani a magyar futballt].
„Lehettek mindezek után Kocsisnak határozott céljai? – folytatta a szerző. – Neki már 18 éves korában sem céljai, sem elképzelései nem voltak, azért mert az első szóra megkapott mindent. Esténként ponyvaregényeket olvasott, vagy sörözött. A sörre is unalmában, lődörgés közben szokott rá”. [Ha a ponyvaregényeket videójátékra cseréljük, máris megkapjuk napjaink Kocsis Lajosát. Sajnos az ő tehetsége nélkül.]
Edzője szerint túlságosan elkényeztették
Bocsák Miklós későbbi könyve már 1983-ban megjelent cikksorozatban a Képes Sportban. Kocsis fiatalkoráról az edzőlegenda Mészáros József mesélt az újságírónak, az a szakember, aki a korszak talán három legnagyobb zsenijét is edzhette: Albert Flóriánt öt évig irányította, Varga Zoltánt egészen kis korától edzette, és Kocsis Lajost is fiatal tehetségként került hozzá. „Kocsist is nagyon szerettem, mindenekelőtt a tehetsége miatt, de ha már együtt emlegetjük Alberttel, Vargával, hát el kell mondanom neked: az a néhány esztendő is óriási különbséget jelentett, ami az ő feltűnésük közt eltelt – mondta. – Albert ugye 1958-ban futott be, Varga 1962-ben, 1963-ban, Kocsis pedig 1965-ben. Én most azt mondom: lehet, hogy Albertet ajnározták, lehet, hogy Vargát is kényeztették, de mindez semmi volt ahhoz képest, amit Kocsis már tizennyolc évesen kapott. Nem beszélve most arról, ahogyan később a Bp. Honvédnál ajnározták, mert edzői pályafutásom alatt olyat soha nem tapasztaltam!”
A következőkből elénk tárul a Kádár-kori futball kétségtelenül zseniális, ám egyre szürkülő, langymeleg világa: „Most gondold el: itt van egy ragyogó tehetségű, de nem különösebben éleseszű fiú, akit a világból egyelőre a focin kívül kevés dolog érdekel, kevés dolog köt le. Tizennyolc évesen pazar háromszobás lakást kapott, ragyogóan berendezve! Albertnek tíz évvel idősebb korában, aranylabdásként, sokszoros válogatottként, az ország első játékosaként nem volt ekkora lakása. Vargának egy egyszerű, Alberttól örökölt kis garzonja volt. És Kocsis ehhez a lakáshoz autót is kapott, akkoriban még nagyon nagy szó volt a kocsi és persze volt már pénze is, hát körülbelül olyan lehetőségekhez jutott egyik napról a másikra, mint amilyeneket kemény, sokéves munkával, gyűjtögetéssel is csak kevesen szerezhettek meg. Milyen célja is maradhat ezek után egy Kocsis Lajos kvalitású embernek?”
„Albertnek határozott céljai voltak, mégha akadt, aki meg is rótta őt ezekért a célokért, Vargának határozott elképzelései voltak, mégha ezekkel az elképzelésekkel sem sikerült megtalálnia a helyét a világban. Kocsisnak már sem céljai, sem elképzelései nem voltak és erről sem ő tehetett: a célok kitűzésének lehetőségét azonnal elvetették azzal, hogy első szóra megkapott mindent, amit megkívánt” – fogalmazott a cikk szerint Mészáros.
Ólommellény, majd tíz sör
Említettem, hogy az edző szerint a sörre is csak unalmából szokott rá Salgótarjánban (továbbra is Bocsák cikkéből): „Akkor történt, hogy amikor Kocsis ráállt a mérlegre, és az megint három és fél kiló felesleget mutatott, azt mondta neki Mészáros Lajos, ha egy hét alatt nem adod le ezt a túlsúlyt, háromezer forintra megbüntetlek. Nem tiltakozott, sőt, még egyet is értett. Elfogadta a jó szót, legfeljebb később eleresztette a füle mellett, ha már nem kontrollálták, de azt sem rosszaságból, egyszerűen nem volt már akarata, az, hogy ingyen kapott mindent, elfogyasztotta az akaratát. Most is odajött Mészároshoz: >Józsi bácsi – mindig így szólította –, mit kell tennem, hogy ezt a felesleget leadhassam, mondja meg, én megteszem!< Mire Mészáros: >délelőtt, délután felveszed az ólommellényt és azzal fogsz futni.< És Lajos délelőtt, délután zokszó nélkül felvette az ólommellényt, úgy futott. Mégsem fogyott! Néhány nap után már nem fért az edző fejébe a dolog.
Kíváncsi lett, napközben fogta magát és elment Kocsis lakására, hát ott találta az ágyán, megint egy piff-puff regényt olvasott és ott volt körülötte vagy tíz üres sörösüveg. Felment benne a pumpa. Még aznap megbüntette háromezer forintra.”
Pothornyik elvtárs zsebpénzzel büntette
Másnap Kocsis állítólag elment a szénbányászati tröszt titkárságára panaszkodni. Az anekdota szerint a teljhatalmú vezérigazgató aznap senkit sem fogadott, csak vele tett kivételt. Miután meghallgatta, ki is utalt neki 5000 forint „zsebpénzt”.
Ekkoriban a nógrádi kommunisták erős embere, a bányász Pothornyik József vezette a Nógrádi Szénbányászat Trösztöt, olyan nagy sikerrel, hogy a vállalat kis híján csődbe ment. Pothornyik a Központi Bizottságban is benne volt, ami nem meglepő, hiszen a moszkovita csoportba tartozott, és csak 1948-ban jött haza. A megye ura nyilván mindent megtett azért, hogy a futball egyik legnagyobb tehetsége a városban maradjon, kerüljön, amibe kerül.
De Pothornyik a sakkjátszmában legfeljebb futó volt, így amikor fentről szóltak, akkor Kocsis ment, és a hadsereg kirakatcsapatába, a Honvédba igazolt. 1967-ben szerződtette a klub, hatalmas kedvenc és válogatott lett, egy évvel később, 1968-ban megnyerte az olimpiát a válogatottal. Huszonegy évesen úgy tűnt, hogy övé a világ. Nagyon más lett a történet vége. De azt azért látjuk, hogy ez nem feltétlenül volt az ő egyedüli bűne.
Folytatom.
Vezető kép: Kocsis 1975-ben, MTI
Ergo
2023-11-09 at 19:44
2 megjegyzés. A 72 deciliter kerekítve nem 8 liter, hanem 7. A másik. Az nem a kommunista rendszer hibája volt, hogy néhány futballista elitta a tehetségét, hanem a saját hibájuk. A többség nem itta el, pedig ők is ugyanabban a rendszerben éltek.
Ló
2020-01-22 at 13:50
144-et nem sikerült ketté osztani
TS
2020-01-04 at 12:51
Nonvideor: más kor, más emberek. A 20-as, 30-as évek Magyarországa és főleg Budapestje ontotta magából a tehetségeket. Érdemes utánanézni nemcsak Kubala, hanem Nyers, Újlaki, Schubert pályafutásának. Vagy Kiss II, Zörgő, Marik stb. Ha nem Magyarországon, akkor külföldön lettek sztárok. Akkor is voltak olyanok, akik nem vették komolyan a tehetségüket (pl. Kő András remek Bozsik-könyvében említi Borost Kispestről), de azok nem is hiányoztak a sok klasszis mellett.
A Rákosi- és főleg Kádár-korban felnövekvők erre már alkalmatlanok voltak. Pl. Varga vagy Ladinszky. Valami kis hiba mindig volt. Ladinszky egy link volt, Vargának meg mindenhol volt valami gondja edzőkkel, bundával stb. Mert Varga itthon megszokta, hogy bele lehetett pofázni az edző dolgába. Mert kellett is! Hiába volt profi felkészültségű, nem volt profi lelkiségű. Peches is volt, ez igaz, de pályafutása inkább törvényszerű. De!!! azért majdnem alapembere lett a “nagy” Ajaxnak! Kű Lajos még BEK-döntőt játszott. Látható,még mindig klasszisokkal jobbak voltak, mint azok, akik utánuk jöttek.
Csikóék, Törőcsikék, Becseiék (és még tucatjával említhetnék focistákat, akik nem futották ki a pályájukat) már szinte akarat nélkül jöttek a pályára. Lehet bennük is keresni a hibákat, de inkább korfüggő a pályájuk. Détári után, 30 év alatt meg egyetlen egy futballistának minősíthető játékosunk volt, Gera Zoli. És remény sem nagyon van, hogy klasszis focisunk lesz valaki a közeljövőben.
Lukács
2020-01-08 at 16:57
Nem szeretem, amikor átesünk a ló túlsó oldalára! Ahogyan a PS cikkírója is. Sok jó képességű focistát ismertem csak a szűk környezetemben. Számtalan oka lehetett annak, hogy nem futották ki magukat. Volt aki nem tekintette életcélnak a focit, inkább továbbtanult, volt akit menedzselni kellett volna, vagy korai sérülés, stb. miatt abbahagyta. De mindenért a rendszert tenni felelőssé? Egyébként abban a rendszerben sem volt mindenki kommunista, Kádárista, stb. még a vezetők között sem. (A “rendszerváltás” után kiderült, hogy senki sem !!!) Attól, hogy abban a “diktatúrában”, nem végeztek ki, nem csuktak be egy sportolót sem magatartása miatt, sőt inkább túlságosan kesztyűs kézzel bántak velük, attól még lehettek volna becsületesen munkát végző sportemberek. Mindenki leginkább és elsősorban sajátmagában kell hogy a hibát keresse, minden rendszerben. Ezek a “nagytehetségek”, beleértve Puskáséktól Albertéken, Törőcsiken keresztül, akár Váczi Z.-ig, mind felelősséggel tartoznak a fiatalok elé állított negatív példakép miatt. Ami, egyebek közt, a mai magyar futbal jelenlegi helyzetének is okozója.
TS
2020-01-08 at 17:37
Márpedig nehéz megmagyarázni azt, hogy a “rendszerek változását” mindig követte a labdarúgás züllése. A magyar foci most is “kádárista”, még akkor is, ha a pénz sokkal több már benne. vagy tán épp azért.
pj
2020-01-02 at 11:05
Nyár a hetvenes évek közepén. Vizsgaidőszak, szombat délelőtt. Irány a Széchenyi fürdő, ropogós bölcsész és még ropogósabb gyógypedagógus csajokkal. Az idilli környezetet hirtelen egy cigányzenekar masírozása zavarja meg. Előttük egy apró (porbafingó…:-) termetű fiatalember vezényel, kezében egy hétdecis egri leánykával, vagy valami hasonlóval. A nem mindennapi látványra még a meleg vízben sakkozó hétpróbás nyuggerek is pislantottak egyet-kettőt.
Engem a foci akkor sem érdekelt (azóta meg pláne nem), de rögvest kimondtam a határozatot: a karmester nem más, mint Kocsis Lajos. Bravúros alakítás volt (megint mondom, mert fontos, hogy az esemény szombaton délelőtt, fényes nappal történt jó néhány százra rúgó közönség előtt). Jót röhögtünk, majd figyelmünket az imént említett művésznők bájaira fókuszáltuk. (Ki érti ezt, manapság már én sem…:-)
Mindez önmagában szót se érdemelne a mélykádárista időszak kultúrtörténetének szempontjából, ha hétfőn nem akadt volna meg a szemem a Népsport címlapján, ahol azt volt látható nyomdafesték szaggal vegyítve, hogy egy bizonyos Kocsis Lajos futballista előző nap, tehát vasárnap a Népstadionban három(!), de legkevesebb két gólt rúgott az osztrákoknak… Pedig se tetkó nem volt rajta, se zselézve volt a haja.
Lehet utána csinálni…:-)
MJF
2020-01-02 at 11:24
Kedves történet!!
TS
2020-01-04 at 12:39
És valószínűleg nem igaz, a városi folklór terméke. Mint ahogy Várady Béla és a Balatonban zenélő prímás esete sem (évtizedekkel később Nagy II a Vidiből beismerte, hogy ő volt a duhaj). De ha nem is igaz, találó. Volt stílus még!
pj
2020-01-05 at 07:43
De bizony igaz, baszki… Ez tehát egy olyan „szóbeszéd”, amit a saját szememmel láttam (még valahány száz fürdőző társaságában fényes nappal). Nem baj, ha inkább a szememnek hiszek és nem neked, aki negyvenvalahány év elmúltával megmondja a tuttit? Én ott voltam, te nem. Szóval jobb lesz, ha befogod…
TS
2020-01-05 at 10:36
Te tényleg ilyen baromi okos vagy? És tényleg olyan jól emlékszel a dolgokra? Akkor meséld már el, mikor rúgott Kocsis Lajos három vagy akár két gólt a válogatottban? Ha rövidre zárnánk a keresést, arra a zseniális szólógólra emlékezhetünk, amit 1972-ben rúgott az osztrákoknak, de az nem nyáron volt… Az a gól egy remekmű volt, afféle Maradona-Messi-termék. Vagy valami klubmeccs? Vizsgaidőszak? Júniusban mikor volt nemzetközi kupameccs? Vagy május? Döntőben? Akkor KK volt? (Közép-európai Kupa)? 1975., döntő, Wacker Innsbruck – Honvéd (két osztrák győzelemmel, 1-1 magyar góllal)? Az sem három talán.
Jó nyomozást kívánok!
Oké, elhiszem, hogy mólésan vezényelte a cigányokat, hiszen akkoriban ez megesett, de az egész sztorid a városi folklór része a három góllal másnap(osan). Szép történet, de azért lehetnél szerényebb az eszedre.
torrente
2020-01-02 at 07:13
Mekkora zseni volt arra 1 példa. Honvéd-É-ír csapat Szabadrúgás. Kocsis be. Biró fúj,újra. Kocsis ugyanoda. Mm pontosan!!!!
DVAC1964
2020-01-10 at 18:40
Nem teljesen igy volt. Eloszor Kocsis leguritotta Marosinak, aki bevagta. Lo Bello visszafujta es akkor mar Kocsis egybol rugta a kapuba.
(Honved-Aberdeen 3-1 1970.09.30.)
torrente
2020-01-01 at 19:43
Azért zongorázni lehet a különbséget. bajnokságot nyertünk. vacsora. 35 l bor ,20 láda szalon. most 1-2 sör fejenként s a fiúk haza mennek.
Poppy
2020-01-01 at 15:32
A kommunizmus áldozata volt ő is, mint sokan mások. Segíteni nem akartak igazából neki sem. Mindenki ivott mint a kefekötő, mert kínlódtak az emberek a különböző elnyomások, alatt. Ma is ezt teszik a ballibsik. Csodálkozva nézik, elemzik, hogy ma miért isznak ennyien. Hát azért, mert trendi, és így jól írányitható emberek lesznek. Ma más a cél, de az eszköz azonos. Tinik már úgy vedelnek, hogy rossz nézni. Jó kis antifák lesznek. Genetikailag kódolt a ballibsik alkoholizmusa.
MJF
2020-01-01 at 19:22
Sokan lettek volna ilyen áldozatok! Berendezett lakás, autó, pénzbüntetést kijátszó
5000 Ft a kommunista górétól. Én és rajtam kívül sokan nem ittak, mert az alkoholizálás jóra nem vezet! A ballibsik ellen úgy kell harcolni, hogy egészségesek és józanok maradunk!
István Kopasz
2020-01-01 at 14:53
Én 1962-ben az egyik azóta megszünt szegedi gyár üzemi bajnokságán a pályán találkoztam vele. Ő akkor 15 éves lehetett mint iparitanuló. Alacsony srác volt, nagyon jól bánt a labdával és nagyon gyors volt. Ezután gyorsan emelkedett a pályafutása a foci területén, hamarosan a szegedi NBII-es felnőtt csapatban találta magát…
Bánhidy Tamás.
2020-01-01 at 14:47
Kedves MJF!
Nem értek önnel egyet.Egy sportoló pályafutását,emberi tulajdonságait nem csak szakmai, de pedagógiai szempontból is, nagy mértékben befolyásolják az edzők. Természetesen a szülő segítségével.A nagy magyar edzőknek, mint Baróti Lajos, Verebes István, Ilovszki Rudolf olyan labdarúgói, tanítványai voltak, akik a magánéleti problémáikkal is megkereshették a Mestert.Ma is hálásak nekik.
A ma labdarúgó palántái miért tartanak itt? miért nincs igazi eredmény?
Látva a Bozsik program fiatal edzőit,pedagógiából sokat kell még tanulniuk.És akkor nálunk is lesznek Ibrahimovicsok.
Gijutsushi
2020-01-01 at 18:46
Remélem, hogy soha! Ibrahimovics egy végletekig öntelt, csak önmagáért élő anti-csapatember. Nem csoda, hogy kivágták a Barcelonából egy év után, mint macskát sz@rni. Legalább volt/van 50 Ibrahimovicsnál tehetségesebb játékos, akik ráadásul emberileg messze felette állnak. Nem ibrahimovicsok kellenek nekünk, hanem iniesták, xavi hernandezek, busquetsek, carvahalok,sergio ramosok,lewandowskik!
MJF
2020-01-01 at 19:13
Kedves Tamás!
Ha nem értesz velem egyet, akkor ajánlom, hogy olvasd el mégegyszer amit írtam, de érdemes elolvasni a cikket is ismételtem, mert abból (ha igaz) sok minden kiderül, többek között az is, hogy edző, tanár vagy pszichológus legyen a talpán, aki Kocsis Lajost, a tehetségének és zsenialitásának megfelelő szintre segítse!
Az edzők csak azokat a sportolókat tudják pozitívan befolyásolni, nevelni akik nyitottak, és felfogják, hogy amit az edző javasol azt az ő érdekében teszi, még ha büntet is. A két edzés közötti 10 üres sörösüveg meg a 77 kisfröccs, nem arról tanúskodik, hogy KL könnyen nevelhető volt. A mai fiatal edzők annyiból vannak hátrányos helyzetben, hogy a fociból kevesebbet tudnak átadni tanítványaiknak mert az általad felsorolt edzők a zöld gyepen is bizonyítottak! A hozott “anyag”, meg elég gyenge. Ha KL tehetségével közel azonos szinten lett volna a gondolkodása, akkor nem vész el, szinte nyomtalanul egy klasszis labdarúgó!
Nem tudom, hogy ma kik oktatják a magyar futball edzőket, de a Mezey féle akadémia, elég nagy űrt hagyott maga után!
túródóra
2020-01-03 at 16:02
Hagyjad már Verebes Józsefet,ne haragudj,de hol jön ő Barótihoz,meg Illovszkyhoz?Hol? Inkább nem kellett volna megszólalnod.
Garullus
2020-01-06 at 20:38
Szakmailag Verebes József ugyanazt a tradicionális magyar futballiskolát követte, mint Illovszky, Baróti. A kreatív, gólra törő, valódi játékszituációkban (értsd: zöld gyepben és labdában, nem elvont elméletekben) gondolkodó, a sajátosan magyar észjárásnak megfelelő játékban hiitek. Az, hogy kezdő, huszadrangú edzőként egy kiesőjelölt vidéki csapatot kétszer is bajnokká avatott az őt minősíti. Ő nem tanította, hanem játszatta a futballt. és erre voltak vevők az emberek. Mert miért is járunk, járnánk ki a meccsre, ha nem a szép cselekért, megmozdulásokért, meg öt-hat gólért/meccs.Nekem soha nem volt kedvenc edzőm Verebes. Még a Győr sem kedvenc csapatom. Ám az, hogy ő magyarul akarta játszatni a futballt a magyarokkal az még a régi iskolához sorolja. Egy brazil csak brazil stílusban, egy német németben, egy olasz olaszban, egy angol angolban lehet sikeres. A brazilok nem fognak angol focit játszani stb. Csak mi vagyunk ilyen birkák, hogy elhisszük, ma a német, holnap a holland, azután az olasz, majd talán a belga iskola vezet sikerre. Nem. Vissza kéne térni a gyökereinkhez. Átültetni a mai körülmények közé és magyarként magyarul focizni újra. Ahogyan Verebesék is mutatták.
Tények
2020-01-01 at 14:29
szerintem a Bocsák Miklós itta azt a 144 kisfröcssöt.
Kocsi jó focista volt, és egy újságirónak is tudni kéne, hogy halottról csak jót vagy semmit.
Mert igy meggyalázzuk az emlékét, annak aki az ú.n. “aranycssapatban” volt. Tudomásom szerint az FC Barcelonában focizott, és ott Barcelonában lett öngyilkos, kiugrott egy magas házból.
TS
2020-01-01 at 14:45
Jézusom, te tanulatlan! Nem Kocsis Sándorról volt szó!
Kocsis Lajos és Törő a látható és megérthető jelképe a Kádár-kornak: mire juthatsz a tehetségeddel. Általában semmire. Mi lett volna, ha “Kicsi” nem iszik? Pár évvel tovább focizik, és pár ezer forinttal többet keres. Szerintem a bundákkal többet húzott be. Semmi esetre sem esett volna el egy zsíros kis Real-szerződéstől, mert arról szó sem lehetett. Maradt a pia, főleg egy olyan buta embernek. Törő sokkal intelligensebb volt, de neki sem volt többe esélye. Sajnos!
Puskásék nem a Rákosi-korszak “termékei” voltak, ők még a törekvő Magyarországon születtek, a húszas években.
Gáborerdei
2020-05-08 at 21:19
Az egy másik Kocsis,te agyas!A cikk Kocsis Lajosról szól,nem az aranycsapat tagjáról!!!
túródóra
2020-01-01 at 13:39
Csodálatos tehetség volt.A világon párját ritkította.Mikor láttam a megoldásait a pályán,nem akartam elhinni.Zseniális futballista volt.Mindig nagyon sajnáltam,hogy nem lehetett a világ legjobbja.Szerintem mindenkinél jobb lehetett volna .Sajnálom.
TS
2020-01-01 at 14:48
Azzal a háttérrel, amivel rendelkezett: család, a maga szellemi horizontja, a Honvéd, az akkori Magyarország – semmi esélye sem volt a világ legjobbjai közé emelkedni. Hiába volt a tehetség.
Nonvideor
2020-01-02 at 09:07
Ez nem áll.
Erre Puskásék az ellenpélda.
Bánhidy Tamás.
2020-01-01 at 13:30
Koromnál fogva, én még láttam játszani.Úgy tudta megrúgni a labdát hogy az a védőket megkerülve,akkori csatártársa, Kozma Misi elé került, akinek már “csak” be kellett rúgni.
A szabadrúgásai 20-22 m ről életveszélyesek, és élményszámba menőek voltak.
A kor edzőinek a bűne, hogy nem lett belőle világhírű játékos.
Ugyan ez volt az életútja a másik zseninek,Törőcsik Andrásnak is.
MJF
2020-01-01 at 14:01
Az ilyen ritka tehetségek megzabolázásához, adott esetben kevés az edző, tehát nem lehet minden felelősséget az edzők nyakába varni!
Messi vagy CR és még lehetne sorolni, nem azért lettek sztárok, mert az edzőik szigorúan bántak velük, hanem azért, mert sztárok akartak lenni!! Szeretném látni azt az edzőt, aki befolyásolni tudná pl. Ibrahimovicot. 38 éves korában olyan gólokat lő, hogy az embernek a lélegzete is el áll! Élvezi a játékot és számára ez jeleneti az élet értelmét! C. Ronaldo eddig egy alkalommal ivott meg egy pohár pezsgőt egy banketten. Puskás Ferenc bebizonyította Spanyolországban, ha az embernek a belső tartása meg van, a célja határozott, lehet belőle a Világ legnépszerűbb Magyarja, és ez nem edzőkérdés!!!
TS
2020-01-01 at 14:46
Így van, ahol tudta, ő is leugatta az edzőit (még az apját is, még Guttmannt is), de ahol nem tehette, ott befogta a száját.
Aromo
2020-01-27 at 11:54
72 kifröccs. 7,2 folyadék, felé szóda, fele vizezett “bor”.
Benedek Károly
2020-01-01 at 13:11
Szerintem nem áll, hogy jó dolgában lett alkoholista.
Az volt, gyenge volt és kész.
Sok tehetségünk kapott maszek vállalkozásra engedélyt,
megéltek belőle, vagy továbbtanultak a Testnevelési Főiskolán, edzőin és/vagy tanárszakon. Volt, aki orvos lett (pl. a pólósok közül sokan végezték el az orvosi egyetemet, főleg süzlés-nőgyógyász, vagy fogorvos szakon), pszichológus lett, volt, aki éttermet nyitott Zuglóban, volt, aki butikot a Váci utcában, vagy a Haris közben, volt, aki stadion igazgató lett, más meg a saját egyesületének a karbantartó csoport vezetője, a jégpálya igazgatója…
Az ivászat általános volt a munkahelyeken is, de nem volt általános, hogy a tehetséges, sikeres sportolóknak ne lett volna perspektívája.
Persze voltak, akik politikai okokból erőst rásegítéssel eltűntek, akiket ellehetetlenítettek.
Bulldog Orange
2020-01-01 at 13:52
Komolyan ezzel kell foglalkozni 2020-ban? Nincs elég gond a jelenlegi fociban?
Nonvideor
2020-01-02 at 09:03
A történelemmel mindig foglalkozni kell.
Sőt!
Bulldog Orange
2020-01-02 at 09:23
Ez nem történelem, egy idióta alkoholista lett, pedig tehetséges volt! Mindent megkapott, a többség még semmit sem kapott, éhbérért dolgoztak!
Garullus
2020-01-06 at 20:15
Kedves Bulldog Orange!
Gond mindig lesz. Ez a cikk eleve nem arra vállalkozott, hogy feltárja és megoldja napjaink problémáit. Emlékezni meg van aki szeret, van aki nem. Mellesleg az élet a legnagyobb tanítómester. Emberi sorsok, emberi viselkedéstípusok ismétlik egymást. Az emberek végeznek dicsőséges és dicstelen tetteket is. Ez koroktól, foglalkozástól független. Ez a történet – még egyszer mondom, személyektől és koroktól függetlenül – egy nagyon is emberi viselkedésmintát fed fel. Ilyenek is vagyunk mi emberek. Tehetségesek, kényelemszeretők, dicsvágyók, a könnyű igát keresők, szertelenek, tékozlók. De az életnek vannak törvényei. Erről beszéltek régi mítoszaink, népmeséink is, melyeket megtanítottak minket nem komolyan venni. Kocsis Lajos, Törőcsik András, Albert Flórián, Puskás Ferenc története is éppen ilyen. Modern mítoszok, modern népmesék. Ezek ugyanazok, mint Ohm törvénye, Pithagorasz törvénye, a kovalens kötés, az 1×1, csak azokat nem olvasgatjuk nap mint nap okulásul. Viszont erre valók az ilyen emberi történetek. Tanulni kell belőlük. De nem csupán a focistáknak. Mindenkinek. Vajon hány Kocsis Lajos szaladgál ma közöttünk? Ezek a Kocsis Lajosok ugyanazok, akik a munkahelyeden feleannyi idősen többet elértek, mint te, akik látványosan élvezik az életet, mert valamiben sikeresek. De az életnek megvan a törvénye rájuk nézve is. Megvan, milyen veszélyekkel kell szembe nézniük. Aki nem tanul a példából, úgy jár, mint Kocsis Lajos. És valljuk be, nem ezt kívánjuk annak a tejfelesszájú gyereknek, aki magasabbra jutott a cégnél nálunk? Persze, ez már több ezer éves történet. Megírta János, Máté, Márk és Lukács a tékozló fiúban, csak mi mindig elkövetjük ugyanazon hibáinkat.
gabor36
2020-02-12 at 11:53
Azért kell ezzel az esettel foglalkozni, mert a magyar foci egyik nagy gondjáról szól, ami a jelenlegi helyzetet is magyarázza.
Gijutsushi
2020-01-13 at 23:42
Meddig kell még néznünk ezt a jelentéktelen alkeszt ezen az oldalon? Vegyék már le!