A rendszerváltoztatás óta a magyar baloldal identitása három fogalom köré szerveződött: progresszió, szakértelem, elittudat. Az egykori „demokratikus ellenzék” és a reformkommunista pártvezetés stratégiai szövetségéből megszületett a posztkommunista elit, amely 1990 és 2010 között, szinte megszakítás nélkül dominálta a társadalom legtöbb alrendszerét és immár három évtizede meghatározza az általánosan vett baloldal politikáját. Az uralom gyakorlásának szerves része volt a liberális kulturális hegemónia fenntartása. Az elmúlt közel másfél évtizedben azonban a baloldali szakértelem megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia kisajátítási kísérlete is kudarcot vallott, és közben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. 2008 és 2010 között a korábban megismert progresszív politika elveszítette a társadalom többségének támogatását is. 2010-től kezdve lehetőség nyílt a posztkommunista rendszer lezárására és a progresszív korszak folytonosságának megszakítására. Ehhez az is kellett, hogy a haladás filozófiája, a szakértelem mítosza és az elit jelentősége egyaránt és egyszerre kérdőjeleződjön meg. Miután az ellenzék az elmúlt tíz évben továbbra is a megdőlt bálványokat akarja fenntartani, politikai eszmék híján a politikában is sikertelen. A XXI. Század Intézet elemzése a magyarországi baloldal szellemi válságára, a progresszív gondolkodás térvesztésére és a politikai innováció aktuális hiányára mutat rá.
A szakértelem mítosza
A szocializmus antropológiája és társadalomképe élesen különbözik a klasszikus liberalizmusétól. A szocialista nem hisz az egyén racionalitásában és felelősségében, a liberális pedig túlságosan is sokat remél tőle. A liberalizmus az egyén autonómiájának növelését és a korlátozás nélküli szabad versenyt pártolja, a baloldaliság pedig az erőteljes állami szerepvállalást és az egyenlőséget tartja szem előtt. Az 1990 utáni posztkommunista baloldaliak és a már ’89 előtt megszerveződő liberálisok politikai szövetsége nem ideológiai szükségszerűség, hanem sajátos magyarországi fejlemény volt. E stratégiai politikai és kulturális szövetség paradigmája a neoliberális gazdaságfilozófia és a haladásba vetett hit.
A „balliberális elit” kifejezés a progresszív politikusokat és a hozzájuk tartozó szellemi hátországot jelöli, amely az egykori liberális, „demokratikus ellenzék” és a kommunista diktatúra nómenklatúrájának összefogásából született, és immár három évtizede meghatározza a szélesen értelmezett baloldal politikáját. Három jellemzővel írható le e közeg.
- Önképe szerint kizárólagosan birtokolja az ország vezetéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat (szakértelem).
- Hite szerint vezetői kiemelkedő szellemi képességgel bírnak, a jobboldalnál nagyobb intellektuális tőke áll rendelkezésükre, amely egyben morális többletet is jelent (elittudat).
- Mindezekből adódóan a politikai innováció is kizárólag tőlük származhat (progresszió).
Jól jellemzi a balliberális elit nyelvi közegét egyik komponense, az SZDSZ identitása, amely az „ország szürkeállományáról” szólt, ill. másik komponense, az MSZP 1994-es kampányszlogenje: „Szavazzon a szocialistákra, hogy a szakértelem kerüljön kormányra”.
E meggyőződések ugyan sosem voltak reálisak, de teljesen alaptalanok sem, hiszen a Rákosi-rendszer hallgatásra kényszerítette, elüldözte, bebörtönözte, sőt, akár fizikailag is megsemmisítette a magyar jobboldal szellemi vezetőit. A Kádár-rendszerben pedig egy elenyésző kisebbségtől eltekintve jobboldali, konzervatív karakterű személyek nem juthattak meghatározó társadalmi pozícióhoz. Mindezekből adódóan a gyakorlati politikai tudás hiánya hamar megmutatkozott az 1990-ben megalakult jobboldali kormány tevékenységében, amelyet az összeszerveződni kezdő balliberális elit és a baloldali ellenzék tevékenysége sem segített (taxisblokád, Demokratikus Charta, médiaháború). A leginkább humánértelmiségiek alkotta kormányzati közeg elindította a rendszerváltoztatás közjogi és társadalmi folyamatát, de a külső kényszerek folytán mozgástere rendkívül szűk volt. Látványos eredményeket nem tudott (minden bizonnyal nem is lehetett) produkálni, ellenben a közvélemény a negyven éves kommunista uralom politikai következményeit az MDF–FKGP–KDNP-kormányon kérte számon. Az első szabad választást követő kormányzati ciklus így a rendszerváltó MDF drámai meggyengülésével és a jobboldal önbizalmának megingásával zárult.
Balliberális hegemónia
Az egykori nómenklatúra hatalomátmentési kísérletének sikerét valójában a liberális értelmiség biztosította: együtt tartották fenn a baloldali szakértelem mítoszát. Az 1989/90 előtti liberális ellenzék összefogott a nómenklatúra elitcsoportjával, mégpedig a többi rendszerváltoztató erő ellenében, akik a ’90-es években mind a keresztény, jobboldali, konzervatív, nemzeti, antikommunista jelzők egyikével-másikával határozták meg magukat (MDF, MDNP, MIÉP, KDNP, FKGP, Fidesz).
Az 1991-ben meghirdetett Demokratikus Charta, vagyis a liberális értelmiségi összefogás nem csupán időben előzte meg a politikai szövetséget, hanem annak oka is volt. Az 1994-es választások után a nemzetközi elvárásoknak megfelelve és a balliberális értelmiség nyomásának engedve közös, baloldali–liberális koalíciós kormány alakult.
1994 és 1998 között a posztkommunista politikai elit és a balliberális értelmiség által irányított kormányzat közpolitikájával, gazdasági reformjaival és kommunikációjával kiélezte a bal- és jobboldal szembenállását. A koalíció a gazdasági válsághelyzetet a társadalmi többség akaratával szemben kezelte (Bokros-csomag). Az államháztartási hiányt és az inflációt csak a növekvő munkanélküliség és a romló szociális helyzet árán volt képes kordában tartani. A gazdaság stabilizálása érdekében a nemzeti javak jelentős része külföldi kézbe került, az ország a nemzetközi pénzintézetektől függött. A balliberális politikai vezetés és a mögötte munkálkodó értelmiség viszont mindvégig megőrizte hegemóniáját: a rendszerváltoztatási folyamat kezdeti szakaszában sikerült olyan status quót kialakítaniuk, amely fenntartotta számukra a vezető pozíciót a gazdaságban, az államigazgatásban, a kultúra területén és a médiában. Az immár közös balliberális elit őrizte politikai, gazdasági és kulturális pozícióját, bizonyítva a „reformpárti ideológiai kontinuum” (Tőkés Rudolf, G. Fodor Gábor) létezését. Domináns pozíciójukat az 1998 és 2002 közötti polgári kormányzat sem volt képes érdemben megingatni, mert sem idő, sem kellő politikai felhatalmazás nem volt még ekkor a „rendszerváltás rendszerének” (Tellér Gyula) leváltására.
Értelmiségi arcképcsarnok
Az elmúlt évtizedek során számos baloldali gondolkodó bírt külföldön és belföldön egyaránt jelentős befolyással. Ilyen volt egykor Mannheim Károly, Lakatos Imre, Polányi Károly, majd Lukács György, akiknek munkássága vitathatatlan részét képezi a nyugati szociológia- és filozófiatörténetnek (is). Tőlük jelentőségben lemarad, de mindenképpen fontos – ezúttal már inkább „belső használatra” szánt – gondolkodónak nevezhető a Lukács-iskola megannyi tagja (Fehér Ferenc, Heller Ágnes, Márkus György, Vajda Mihály), a Lukács-óvoda pár prominense (Bence György, Kis János) és a disszidens írók némelyike (Eörsi István, Konrád György). Utóbbiaknak köszönhetően a magyar baloldal egy ideig nem kizárólag exportból élt, hanem maga is szállított gondolatokat külföldre. Nemzetközi tekintéllyel rendelkezett például Konrád György, a számos irodalmi díjjal kitüntetett író, szociológus. Neve a Vasfüggönytől nyugatra is ismert volt, 1990 után pedig a nemzetközi PEN Klub elnökévé választották. Heller Ágnes angol, német és olasz nyelven is írt, de életművének jelentős része olvasható franciául és spanyolul is. Munkásságával döntő szerepet játszott az olaszországi újbaloldal megszületésnél (Per una teoria marxista del valore. 1974, Sociologia della vita quotidiana. 1975), idegen nyelvű recepciója posztumusz is zajlik.
A balliberális értelmiség szellemi és politikai befolyását jól jellemzi, hogy a Horn-kormány bukása utáni évtizedben is képesek voltak meghatározni a baloldal politikáját, sőt azt igényelték is. Részt vettek az MSZP és az SZDSZ programjának megalkotásában, befolyást gyakoroltak a politikai vezetők személyének kiválasztásában (Bitó-szalon, szárszói találkozók), neves fórumok (2000, Élet és Irodalom, Holmi, Kritika, Mozgó Világ) sorát működtették, meghatározó hangjuk volt a művészeti alkotások hitelesítésében (filmipar, szépirodalom, színház), amelyet díjakkal, kölcsönös elismerésekkel, találkozókkal és ösztöndíjakkal bizonyítottak.
Az ezredfordulót követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyértelműen szellemi műhely alapítását tűzte ki célul a DEMOS Alapítvány létrehozásával. Progresszív politika címmel kiadványsorozatot közöltetett beszédes című kötetekkel (Haladó kormányzás, haladó politika. 2006, Az európai szociális modell. 2007). Lefordíttatta meghatározó nyugati értelmiségiek, politikai tanácsadók, közgazdászok és filozófusok írásait (Alberto Alesina, Manuel Castells, Patrick Diamond, Francesco Giavazzi, Mark Leonard). Megjelentette továbbá a legbefolyásosabb élő szociológus, Anthony Giddens Harmadik út című politikai főművét, amely a modern európai szociáldemokrácia programadó könyve. A kormányfő saját könyveket is írt, rendre a giddensi neoliberális szociáldemokráciát másoló tartalommal (Útközben. 2005, Giddens professzor úrnak pedig azt válaszolom… 2006, Megegyezés Magyarország megújításának lehetséges irányáról. 2008).
Az egykori „demokratikus ellenzék” szellemi forrásvidékéről érkezők által előállított és a 2004 és 2009 közötti progresszív kormányzás idején keletkezett szellemi teljesítmények között jól észrevehető a különbség. Míg a hazai liberális értelmiség Nagy Nemzedéke – nem minden filozófiai utánkövetés nélkül – állított elő számukra használható gondolatokat, addig az új évezredben a balliberális intellektus és a progresszív kormányzási potenciál egymással párhuzamosan ürült ki. A 2008-as gazdasági világváltás idején a odalett a haladás hite, a szakértelem mítosza.
A balliberális elit trónfosztása
A 2008-as gazdasági válság elindította a világrend átalakulását, amit a 2015-ös migrációs krízis, a 2016-os Brexit-népszavazás és amerikai elnökválasztás, majd a 2020-as koronavírus-járvány következményei elmélyítettek. Kialakult egy „világrend nélkülivé vált világ” (Schmidt Mária), amely végleg lezárta a XX. századot és útjára indította a XXI.-et.
A posztliberális világ új vezetési stílust, új politikai kommunikációt és rendhagyó gazdaságpolitikai megoldásokat igényelt. A politikai innováció immár a jobboldalon van, a balliberális oldalon felhalmozott elméleti és gyakorlati tudás (az ún. szakértelem), kapcsolatrendszer hirtelen elavult. Az értelmiség és a vele szimbiózisban működő korábbi politikai elit pedig nem volt képes adaptálódni az új körülményekhez, és elveszítette súlyát mind külföldön, mind pedig idehaza.
Alapvető változások álltak be a balliberális értelmiség összetételében is: Bence György, Göncz Árpád, Esterházy Péter, Heller Ágnes, Konrád György távoztak az élők sorából. Kis János az elmúlt években keveset publikált, Tamás Gáspár Miklós visszafordult a marxizmushoz, a Holmi folyóirat 2014-ben megszűnt. Ráadásul – és talán ez a fontosabb – a nyugati mintavétel központjai is kiürültek: a „harmadik út” járhatatlannak bizonyult, az angolszász országokban jobboldali/populista fordulat állt be, Németországból sem jön gondolati impulzus. A hazai holdudvar még élő tagjainak elittudata is anakronisztikussá vált, mert a nemzetközi trendeknek megfelelően a politikai döntéshozatal felgyorsult, egyszerűsödött, személyközpontúvá vált, vagyis professzionalizálódott, méghozzá a saját logikájának megfelelően. A politika értelmiségi befolyásolásának hosszú korszaka véget ért, a liberalizmus diszkreditálódott, a baloldal pedig eszmék nélkül maradt.
2010-es történelmi bukása óta, immár egy évtizede a baloldalon kontraszelekció figyelhető meg. Az ellenzéki pártok nem folytatnak professzionális politikát: eszmeileg kiüresedtek, nem tudnak a valós problémákra érthető válaszokat adni és nem képesek politikai alternatívát sem felmutatni a jobboldallal szemben.
Az elmúlt tíz évben a hagyományos magyarországi baloldal tovább töredezett, vezető pártja két részre esett (MSZP, DK), a szövetségben új elemként azonban megjelent három további alakulat: az LMP, a Momentum és a Jobbik. Emellett néhány balliberális törpepárt is gravitál az eszmeileg nem tisztázott alapon összeálló ellenzéki koalícióhoz (Liberálisok, Párbeszéd).
A Momentum ideológiailag kiforratlan protestpárt, amelynek nincsen önálló politikai arculata: politikusai nemzetközi trendeket másolnak, kimondottan és bevallottan nyugati üzeneteket importálnak. Szellemi holdudvar nem épül körülöttük, de lendületes stílusukkal – és a többi ellenzéki pártra való ráígéréssel – meg tudták szólítani a fiatal generációt, és felszívták az LMP, valamint a Jobbik szavazótáborának túlnyomó részét. Szellemi innovációt csak abban az esetben lehet a Momentumnak tulajdonítani, ha a neoliberalizmus és az LMBTQ-lobbi házasítása annak számít.
Az LMP előremutató kezdeményezés volt a magyar politikában: rendszerkritikus pártként egyszerre képviselte a hagyományos antikommunizmust és a nyugaton népszerű zöldpolitikát. Nyitott volt a határon túli magyarság problémáira is. Ökopolitikai szellemi műhely formálódott körülötte, ahol színvonalas publikációk jelentek meg politológusok, közgazdászok, filozófusok tollából. Az LMP azonban a médianyilvánosság előtt lejáratta korábbi vezetőségét: először távozott Schiffer András, majd a 2018-as választást követően a párt eltiltotta a vezetéstől saját társelnökeit. Az ökopolitikát képviselő szakértőik és politikai gondolkodóik ezt követően elhagyták a formációt, amely még a zöld pártok 2019-es általános európai előretöréséből sem tudott profitálni.
A Jobbik legkésőbb 2018–19-ben végleg megtagadta korábbi nemzeti radikális identitását, és ideológiamentes, centrista néppártként kísérli meg újramárkázni magát. Ennek következtében elveszítette beágyazottságát a radikális jobboldali szubkultúrában: nem működik már egykori műhelyük, az Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia, megszűnt a mozgalmi múltat idéző Barikád hetilap, kapcsolatuk megszakadt a Magyar Hüperión folyóirattal, valamint az emblematikus nemzeti rockegyüttesekkel (Kárpátia, Romantikus Erőszak) is.
Eszmék híján
A magyarországi ellenzék, annak minden (posztkommunista, baloldali, liberális, neoliberális, zöld, volt szélsőjobboldali) árnyalata ma nem rendelkezik koherens, társadalmi támogatottsággal bíró politikai programmal. A balliberális elit szakértelme megkérdőjeleződött, elittudata időszerűtlenné vált, az általuk képviselt progresszív politikát pedig a társadalom többsége elutasítja. A 2022-es választásokra készülő ellenzék egyetlen mondanivalója az összefogás hangsúlyozása, programjukat – ha van – pedig nem alátámasztott filozófiai elvekre, világos társadalomképre és vonzó, koherens jövőképre építik, hanem a fennálló kormányzat egyre radikálisabb elutasítására.
Pogrányi Lovas Miklós és Nagy Ervin elemzése
bl
2020-09-05 at 22:31
Objektíven csak a jobboldali politikáknak volt/van/lesz jövője.
bl
2020-09-05 at 22:29
A balosokat az osztogatás teszi tönkre, az azt kísérő fosztogatás. Értéket teremteni nehéz és még nehezebb megmondani, hogy kié legyen.
A liberálisokat a liberalizmus teszi tönkre, az azt kísérő szétesettség. A mindenki csináljon amit akar elv, csak akkor működik helyesen, ha an egy alap ait variálgatnak a résztvevők. Amennyiben valóban eleresztjük a szabadságot, akkor olyan szétesettség (sokféleség) fog belőle támadni, hogy senki se lesz kíváncsi senkire, de mégis mindenki a másik figyelmét akarja megkapni. És ez csak egy a sok-sok önelllentmondása, tehát a szétesettséget felgyorsító hatása közül.
hivő
2020-09-05 at 20:14
Nagyon érdekes, átfogo
analizis.
De talán már nincs szükség a
liberális szellemiségre.
Van helyette migrácio,
klima hisztéria,covid,
BLM ,meg sok 5 perc
hirnévre-re specializálodott
ötlet.
Nyugaton változást akarnak
a változásért magáért,itthon
meg a zsebüket megtölteni,párt-
fogoikat kiszolgálni
igy biztositva a jövőt.De végül
is ami a felszinen kavarog az
mindig is publikumnak szol csak
sanyi
2020-09-05 at 18:39
Nagyon jó cikk, csak egy dolog maradt ki belőle: a libsiket körüllengő penetráns korrupció és szervezett bűnözés.
rolandfelix
2020-09-05 at 16:09
nonvideor, tökéletes vélemény!
Poroszlai Róbert
2020-09-05 at 15:29
krűger kormánypártisággal nem vádolható barom!
aladin
2020-09-05 at 15:27
Milyen két hülye degenerált analfabéta ez a patkány földön fetrengös Bangó és a csukott ajtonak rohanó Kunhalmi. Mit akar ez a két szerencsétlen agybeteg, táncsak nem Magyarországot vezetni?
Joris
2020-09-05 at 13:28
A 24, 7. versben a “döghalálok” említése egyértelműen korunk járványaira utal (AIDS, ebola, Covid-19, stb.) Jézus.
Más: néhány vers említi itt a Máté 24 végén a részegeskedő, mihaszna gonosz, másokon uralkodni vágyó politikus őstípusát, előre megmondva annak sorsát:
“Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram (JÉZUS)– és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Nahátakkor
Joris
2020-09-05 at 13:11
T. Zé! Csak nem tartja nótórius hazudozónak a világmindenség Teremtőjét, Jézus Krisztust?
Javaslom tanulmányozza, de ha már jobboldalinak mondja magát, legalább egyszer olvassa el Jézus Nagy Apokaliptikus beszédét, a Máté evangéliuma 24. Fejezetêt, mely ezekről az évekről szól, amit most élünk meg!
SpaceBug
2020-09-05 at 12:56
Járványtagadóknak mielőbbi Covidot kívánok lélegeztetőgéppel együtt, mert itt is van egy-kettő.
Amúgy meg a qurva erős képek politikája már régen megbukott…
K
2020-09-05 at 12:48
Szupeeeer….:
Lenyomtam a “guide” gombot a tévém távirányitóján, és a 12-es csatornára az van kiírva hogy “PestiTV”.
Szupeeeer…
K
2020-09-05 at 12:31
A liberális baloldal azért is van válságban, mert Nyugat-Európában (és máshol is a világon) kiszaladt a talaj alóluk.
Ezt bizonyítja az hogy a lakosságot lecserélik olyan népekre akiket tetszés szerint irányítanak, mint egy beprogramozott robotot, minimum hogy őrájuk szavazzanak, de a multiknál is ezeket a bevándorlókat alkalmazzák inkább ,mint az őslakosokat.
Ezért is haragszanak a magyarokra, többek között a FIDESZ-re és Orbán Viktorra ,mert akadályozzák ezt a bevándorlásra épülő lakosságcserét.
Én még azt is látom ,hogy most is de a jövőben is “kihúzzák a gyufát” a bevándorlóknál a liberálisok, annak ellenére hogy mindent megtesznek a bevándorlók kedvére.
Ebből még nagyon sok baj és bevándorló-felkelés lesz Nyugat-Európában.
Itt Magyarországon nincs szükség a bevándorlók rombolására.
Ha valaki nem így látja, akkor nyissa már ki a TV-t, Nyugat-Európában alig tudják titkolni,letagadni a bevándorlókkal kapcsolatos mindennapos tragédiákat,botrányokat.
Gáspár Anette
2020-09-05 at 12:06
FredKrueger
2020-09-05 at 09:30
Jobbik/MiHaM terep-provokátorok, nyomjátok az ostoba
mantrát, ami a műveletlenségeteket húzza alá, vastagon.
A Fidesz ANTIKOMMUNISTA párt volt és maradt.
A globalista, nemzet/és keresztényellenes ügynököket, az SZDSZ ügynökeit eleve beépítették a Fidesz-be, még az egyetemen: Fodor, Hodosán, stb., stb…
A Fidesz magja, Orbánnal, Kövérrel az élen hamar megvilágosodott
az SZDSZ által, mit is jelent valójában a liberalizmus. Már a választás két
fordulója között is, amikor bőszen “büdöslábú parasztoztak”, fasisztáztak, a “Horthy-világ” visszahozatalával riogattak a kampánygyűléseiken.
Akkor fordult meg a szavazás eredménye: a második fordulón az MDF győzött.
Aztán elérkezett a taxis blokád, az SZDSZ kilépett az árnyékból (MDF-SZDSZ paktum), és kormányt akart puccsolni.
Majd ugyanúgy befúrta magát a 2/3-os Horn-kormányba, nyilván, ugyanannak a globalista háttérnek a segítségével.
A Fodorral szemben Orbán és köre nyert a Fidesz elnökválasztásán.
A szadesz-ügynökök Fodorral az élen mentek vissza oda, ahonnan küldték őket.
Orbánék közben építkeztek, nekiláttak kiépíteni a gazdasági hátterüket és
összefogni a nemzeti konzervatív érteliséget, polgárokat, pillanatok alatt felépítették a támogató szavazóbázisukat.
Megalakult a Fidesz-MPP.
Tehát ez egy folyamat volt.
És most is ez történik: az EU Néppárt nem az, aminek hirdette magát.
A Fidesz viszont az maradt ami volt: 21. századi, nemzeti-konzervatív, mely az európai kultúra alapjain áll, mely alap elválaszthatatlan a kereszténységtől.
Fogalmazzunk úgy, hogy: a természet törvényei, a normalitás talaján.
Foton
2020-09-05 at 12:00
Az a fotó, amivel az írás illusztrálva lett-megtévesztő.Azt a benyomást kelti, hogy az un. baloldal ezekből áll.Miközben most is a legerőteljesebb világtényező-mint ahogy a macska az egérrel, úgy játszanak a világgal-a valódi irányítói a csoportnak.Éppen elkezdték kiiktani a történelemből európát, és káoszt idéztek elő amerikában.Eközben a jobboldal Bangónéval, Kunhalmival illusztrálja őket.-A Wall Street a megfelelő háttérkép.
Foton
2020-09-05 at 11:50
Na detudatosan nyomnak előre idiótákat-mint pl. GYF.Mert az ilyenek okoznak válságokat.De ez is a cél.Az irányítok a háttérben vannak-és nem abból kell kiindulni, hogy a pártjaik kretének-romboltak?Igen.Eladósítotak? Igen. Na-de ez volt a cél-a színfalak előtt ezt mindig kretének végzik-de ez nem válságuk-ez a sikerük.
Joris
2020-09-05 at 11:42
“az általuk képviselt progresszív politikát”
Könyörgöm, milyen progresszív politika”, amit büszkeségtől fuldokolva gajdolnak?
Ezek az ellenségek, nők és férfiak, sajnos egyre inkább beigazolódik, hogy a magyarság sepredéke, üledéke. Sajnos nincs közöttük egy bátor, jövőképpel, magyarságtudattal rendelkező politikus, kitúrták őket maguk közül. (Kósa, Pozsgay, Szűrös). Maradtak a csökött szellemi kapacitású megélhetésiek)
Hogy ők lettek volna a szürkeállomány?
Foton
2020-09-05 at 11:42
Ezek –nem-kötődnek egy adott eszméhez-és mivel nem a nemzeti fejlődés a céljuk-nincsenek válságban
Foton
2020-09-05 at 11:41
Voltaképpen teljesen téves az, hogy szellemi válságban vannak-ez a probléma félreértése.-Azt kell felfogni, hogy mi a stratégiai cáljuk-mondjuk az 1500-as évektől kezdve? Mert sokminden akkor kezdődött.
Foton
2020-09-05 at 11:38
Csak a Jobboldal perspektívájából-értékrendjéből következik az a gondolat, hogy az un. baloldal válságban van.-Amennyiben azt vesszük, hogy ez az entitás mit akar-akkor nincsenek válságban.1. Átakarják formálni európát-és ebben sikeresek-irreverzibilis hatással.2. A pénzügyi központjuk bedönti az USA-t-ebben is sikeresek.3. Ez a pénzügyi hatalom átakar telepű
lni európába-ezt sikeresen előkészítik.4. Rombolni akarják a nemzeti identitásokat-ebben is sikeresek. 5. Fragmentálni akarják a társadalmakat-ebben is sikeresek.6. Álhíreket akarnak terjeszteni-terjesztenek is.7. Báb-politikusokat akarnak-ebben is sikeresek.———NEM A JOBBOLDAL PERSPEKTÍVÁJÁBÓL KELL EZEKET MEGÍTÉLNI, ÉS NEM AZ ÁLTALUK HASZNÁLT FOGALMAKAT KELL HASZNÁLNI.
Gáspár Anette
2020-09-05 at 11:06
https://888.hu/szaten/vidnyanszky-attila-minden-lenyegi-kerdesben-mast-gondolunk-4271171/
Ez pedig a liberálfasiszták kulturális gengszterizmusa.
hufi
2020-09-05 at 11:01
A hozzászólását érdeklődve olvastam, szinte mint egy újságíró okos, tényszerű, érdekes, csak – sajnos – a zárszó, a slusszpoén lenullázta a felívelő gondolatmenetét, mert valljuk be, vezetni tudni kell.
Gondolja, hogy Orbán Viktor, (így, teljes névvel) ne látná át a kultúra és a tudatipar hegemóniáját?
Anno Horthy Miklós kormányzónak sokkal nehezebb helyzetből sikerült a nemzetet okos politikával talpra állítania.
Kedves Naprózsa! További értelmes, hasznos hozzászólásait örömmel olvasom, és elnézést, ha valamit zokon vett.
Nonvideor
2020-09-05 at 10:31
FredKrueger
2020-09-05 at 09:30
És ezzel most mit mondtál?!
Aztán történt egy s más, s megvilágosodtak,
hogy mit jelent a nyugati “liberalizmus”,
a bőrükön érezték, az SZDSZ öl(el)ő karjaiban,
hogy a liberalizmus valójában = kommunista fasizmus.
Antall és Orbán a nemzetek Európájában és benne a nemzetek
a szuverenitásában mint szabadságban hitt és hisz.
Aztán megalakult a Fidesz MPP, a Fidesz Magyar Polgári Párt, majd a Fidesz Polgári Szövetség.
Beléptek az EU Néppártba, ami eközben szépen átcsúszott balra,
és lett belőle ultraliberálfasiszta fészek.
Remélem, sikerül szétrobbantaniuk azt az erősen liberálfasizálódó
fészket.
Deplorable
2020-09-05 at 10:26
Válasz FredKruegernek. Én például teljesen fogatlanul és kopaszon születtem! Azóta mindkét csoportot (fogatlanokat és kopaszokat) eláruktam, ás álnok módon fogat is, hajat is növesztettem! Ehhez mit szólsz?
Naprózsa
2020-09-05 at 10:21
Nagyon érthető, frappáns és rövid elemzés a cikk, de azért tán túlságosan emberileg megengedő, sőt a baloldalhoz mint benne lévő homo sapiensek iránt tiszteletteljes.
De!
Nekünk mint kizsigerelt dolgozó társadalmi csoportoknak ez másképp jött ez le:
Mi innen alulról azt láttuk, hogy ezek a nyugaton megbecsült filozófusok semmi egyebek mint léhűtő kiszolgálói a semmiféle erkölcsi tartással nem rendelkező kaparj kurta neked is jut szocialista-kommunista korábbi elitnek. Ezek az egykor bősz kommunisták pofátlan köpönyegforgatással egy pillanat alatt lettek gyárosok, kizsákmányolók, ami ugye alapjaiban ellentmond a Marx-i elveknek.
Amikor már nekünk is feltűnt, hogy a kézen közön eltűnik az állami vagyonunk, és százezreket tettek utcára a magyar és külföldi új tulajok, akkor Hornék elkezdték eljátszani az “Jaj, mi csak az adósságcsapda miatt csináljuk, hogy nyomorba döntünk polgárok titeket, 3% hiteleteket felemeljük 30%-ra, ráveszünk az ország lakosságát magánerős gáz és csatornázására, de véletlenül át is játsszuk azt (törvénytelenül) a külföldieknek garantált haszonnal, s egyéb bokros csomagos nadrágszíj fosztogatásokkal. De közben Hornék a szokásos szoci stílusban előadták, hogy nem tehetünk mást, mi sírunk értetek szegény kisemberek, de majd, majd, majd, majd jobb lesz.
Kicsit jobb is lett, de csak Orbán első kormányzása alatt, amikor viszont a volt kommunisták teljes médiával kialakították az Orbánfóbiát, s minden eredményt a sajátjuknak mondtak.
A fóbia működött és a legalább elegáns stílusú titkosügynök pár percig hitelessé tette az ígérgetést 2002-ben. De mikor ez a félkegyelmű imádkozósáska Gyurcsány elkezdte a totális kifosztást, mindent átjátszva a külföldnek, amihez nem ragadt a kezük és végtelenül aljas törvénytelen kamatokkal és devizahitelcsalással lenullázni a dolgozó tömegeket, már akkor mindenki láthatta, hogy a baloldalnak semmilyen képessége nincs a kormányzásra, és persze nem is baloldaliak a hagyományos értelemben, s csak egyszerűen a gátlástalan idióták kapkodása volt, jóval a válság beismerése előtt. A “Tudjuk, merjük, tesszük” pofátlan nagyzolásból az SZDSZ látva egy liberális megújulási piaci rést, elkezdett “zöldpárttá” alakulni. Pedig semmi nem volt ott zöld, csak a színük. Az LMP=SZDSZ.
Mikor már Gyurcsányról és a baloldalról feketén-fehéren kiderült, hogy nemcsak enyves a kezük, de idióták is, és a teljes kormányzásuk az “Igen, gazdám! Mit csináljak most, vegyek fel újabb hitelt?” – akkor már javában látszott évekkel 2008 előtt, hogy Amerikából jön a másodlagos ingatlanpiaci válság, csak őnekik nem tűnt föl.
S hogy a válság kellős közepén Orbánék be tudták indítani a magyar New Dealt, minden épeszűnek világos lett, hogy a baloldal semmihez sem ért, csak a fosztogatáshoz, de ahhoz nagyon, ezért már nincs más út számukra, mint O1G és egy rövid ideig tartó hatalomért képesek teljesen felszámolni Magyarországot, és tokkal-vonóval átadni akár a muzulmánoknak vagy az idemenekülni akaró nyugati zsidóknak, bárkinek, csak még kapjanak pár hónapi szabad rablást.
Orbánnak viszont nem csak az a komoly hibája, hogy hagyta a kultúrát ezeknek a kontraszelektált, már teljesen tehetségtelen új balos bandának, de pillanatnyilag úgy tűnik nem mer igazán tenni az ellen, hogy liberális felforgatók és muzulmán fészkelők is beszivárogjanak, akkor pedig könnyen úgy járhat mint Ukrajna, Macedonia, vagy most kétségbeesve védekező Lukasenko.
Nem elég jól manőverezve gyarapítani az országot, de érteni is kell az ellenfél meg a nép motivációit, és úgy is kell látszani mint egy erőskezű vezér, különben sokan el fogják hinni, hogy csak jó zsaru-rossz zsaru politikai bábszínházat látunk.
Gáspár Anette
2020-09-05 at 10:21
https://www.peticiok.com/tiltakozzunk_gyurcsany_ferenc_fenyegetese_ellen
KÖZELÍTÜNK A 40.000-HEZ!
ÍRD ALÁ!
MINDENKI HOZZON MAGÁVAL MÉG 100 EMBERT!
kbandi1
2020-09-05 at 10:04
A baloldali hölgyekbe nem sok helyesírás tudomány “fojt”, ezért ami beléjük “fojt”, attól pedig szómegvonási, fulladási tüneteik lettek.
Nem tehetnek róla, balosnak születtek, és lepottyantak a lenini útról. Még az arckifejezésük is deformálódott az eséstől. Ezt már nem tudják kiheverni, újra kellene születniük, akkor meg mennének a homokdünék mellé tevesimogatónak, vagy vaki maki banánvadásznak.
Foton
2020-09-05 at 09:51
Nem emlékszem arra, hogy az un. baloldal, mikor volt -szellemileg magasrendű, épeszű állapotban. Anno a marxizmussal apokalipszist generáltak-aztán jött a liberális-neoliberális ámokfutásuk-ami elvezetett ahhoz az eszelős gondolatig, hogy Európát át kell alakítani etnikailag-arabok, feketék.Ezek permanens válságban vannak.
FredKrueger
2020-09-05 at 09:30
1992. szeptember 5.
Orbán Viktort, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetőjét a Liberális Internacionálé egyik alelnökévé választották, a nemzetközi szervezet szombaton Mainzban véget ért 45. Kongresszusán.
Nonvideor
2020-09-05 at 09:07
A válság azt jelenti, hogy volt jobb állapotban is. Nem volt.
A b aloldal mindig is kontraszelektált, félanalalfabéta,
belpesti-külpesti prolik tömege volt.
.
Lehettek akár diplomások, MTA-tagok, bármilyen magasra is
vitte fel őket a pártjuk és vezéreik, prolik voltak és azok is
maradtak.
kbandi1
2020-09-05 at 08:25
Az eszme az eszmétlenség, hiszen 30 éve megbukott a világmegváltó “tudomány”. Most nemlétező liberális mázba akarják öltöztetni, kitalálták hozzá a szivárványt. Ezen kívül is van jónéhány találmány a normalitás leküzdésére hivatott a degenerált szereplők működtetésével. A disszonancia nem old meg semmit.