Augusztus 11-én, szombaton egyszerre két új különleges kiadvány – egy maxi-CD és egy különleges újrakiadás dupla bakeliten – is megjelenik a hazai rockélet egyik legnépszerűbb és legintenzívebb zenekarától, amely természetesen a jövőre esedékes ötvenedik születésnapjára sem hagyja hallgatnivaló nélkül a rajongókat. A P. Mobil  ma este 8 órakor lépnek színpadra a fonyódi RockBalaton fesztiválon, Schuster Lórántot ennek apropóján is kérdeztük az együttes és a személye körüli aktualitásokról.

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

A Láng Művelődési Házban adott 1978-as koncertfelvétel anyagát az 1981-es első nagylemez felvétele előtti felállás dalaival dupla vinylen adjátok ki. A zenekar múltjából kiindulva sejthető ugyan, de elárulnád, pontosan miért is Az első nagylemez lett a címe a koncertfelvételnek?
Erdős Péterék a Gesarol-időszakot is beleértve 1969-től több mint tíz éven keresztül megakadályozták, hogy lemezünk legyen. Ma is azon a néven játszanánk, ha nem kényszerítenek rá, hogy megváltoztassuk a nevünket (1973-ban az Országos Rendezvényszervező Iroda igazgatója, Keszler Pál határozott kérésére együttesnek nevet kellett változtatnia. A korábban az ÁVH zenekarában játszó ex-ávós Keszlernek nem tetszett, hogy Schusterék egy rovarirtószerről nevezték el az együttest – a szerk.). Ha nem gyűlölték volna olyan megveszekedetten a P. Mobilt, akkor az első lemezünk ez a koncertfelvétel lett volna.

Tekintve hogy roppant repertoárból, ötven év terméséből kell összerakni a műsort, Fonyódon is játszotok azért néhány finomságot a ’78-as koncert anyagából?
Ahogy minden koncertünkön, most is ugyanúgy játszunk régieket, mint az újakat. A műsor összetétele persze mindig változik, de természetesen sok olyan szerzemény akad, amit lehetetlen kihagyni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Így lesz az Ismerős Arcok Nélküled című, szintén augusztus 11-én megjelenő számának feldolgozásával, a Veletek című dal esetében is?
Igen. Az az érdekes, hogy mielőtt nekiálltunk volna a szám feldolgozásának, átböngésztem a netet és rengeteg Nélküled-feldolgozásba botlottam, de egyik rosszabb, mint a másik. A miénk szerintem igen jól sikerült, a közönség nagyon szereti, az pedig különösen biztató, hogy eddig több mint egymillió kétszázezren hallgatták meg a netes felületeinken. Külföldről is jönnek visszajelzések, egy ürge például Finnországból írta, hogy sokat ugyan nem tud az országunkról, de ez a dal nagyon elkapta őt.

Eddig nem sok feldolgozás került ki a kezeid közül. Miért pont erre a számra esett a választás?
Egyszerűen csak tetszett. A mondanivalója és a zenéje. És úgy gondoltuk, hogy meg tudjuk csinálni. Nem arról volt szó, hogy jobbat akartunk az eredetinél, egyszerűen csak azt szerettük volna, hogy úgy (is) szóljon, mint egy P. Mobil-szám. Egyébként valóban nem foglalkozunk mások szerzeményeinek megbabrálásával, viszont nem először fordult elő, hiszen a P. Mobil története is három feldolgozással indult. Annak idején az Illés Kégli-dalát írtuk át Prézli-dalra, aztán az Omega Ha én szél lehetnék című számát Ha én ló lehetnék címmel, az LGT Ezüst nyár című szerzeményéből pedig Hol van az ezüst tál lett. A különbség az, hogy míg ezeknek a daloknak átírtuk a szövegét, az Ismerős arcokét érintetlenül hagytuk. Hozzátenném, nem valami könnyű jó feldolgozást csinálni, kevés olyannal is találkozik az ember, mint például Joe Cocker The Beatles-átirata, a With A Little Help From My Friends.

Miért a manapság már kevésbé divatos maxi formátumban adjátok ki a számot?
Két folyamat indult be a zenei piacon, ami komoly változáson megy át mostanában. Most olvastam Ian Gillannal, a Deep Purple énekesével egy interjút, amiben elmondja, hogy a régi nagy zenekarok még mindig nagylemezekben gondolkodnak, de ez kezd megszűnni, új szelek fújnak. A maxi-CD azért érdekes, mert most egyre több produkció van, ami egyetlen felkapott szerzeményre, slágerekre épül, a maxin pedig hozzátesznek egy-két másik számot, de lényegében csak azt az egyet akarják eladni. Azért is érdekes ez, mert ma már az amerikai eladásokat nézve a digitális vásárlás megelőzte a lemezekét. Hogy pontosítsak: már nem is arról van szó, hogy megveszik és letöltik a felvételt valamilyen digitális formátumban, hanem online előfizetéssel bármikor előhívható tartalmakat vásárolsz.

Mottója szerint a RockBalaton „100% élő zene, 0% tátogás”. Szerinted egy hangsúlyosan magyar rockfesztiválon ma, 2018-ban van értelme ennek a „közleménynek”?
Nekem nagyon bejön ez a mottó, már csak azért is, mivel sajnos léteznek olyan hazai rockzenekarok, igen, rockzenekarok!, akik playback-műsorral lépnek fel. Közben nagyszerű kezdeményezésnek tartom, hogy egyre több budapesti és vidéki önkormányzat csakis élőzenét rendel, a playbackelőket nem engedik színpadra. Ha mégis előfordul ilyen, az eseményt nem harangozhatják be koncertként.

A Gesarol megalapításától számítva jövőre ötvenéves az együttes, az évforduló alkalmából pedig Aranylakodalom címmel adtok ki nagylemezt. Értelmezhetjük a tavaly megjelent Csoda történt-album folytatásaként vagy ikerlemezeként az új lemezt?
Vehetjük folytatásnak. És tervbe vettük azt is, hogy egyben, dupla lemezként is kiadjuk a két korongot. Majd meglátjuk. Jövőre egyébként a zenekar feltámadását jelző, 1994 nyarán adott Fradi pályás koncertünk teljes audiovizuális anyagát is kiadjuk CD-n, DVD-n, sok-sok extrával.

Egymást érik a P. Mobilhoz és a személyedhez köthető kiadványok, hiszen könyveid is sorra jelennek meg. A Rozsonits Tamás közreműködésével készült Kaptafa után októberben jön ki a kocsmabeszélgetés folytatása, a Csiriz, és jövőre beígértél egy harmadik kötetet is, ami Faszög címmel jelenik meg. Mi az, ami nem fért bele az első két kötetbe?
A Kaptafa jellemzően önéletrajzi olvasmány, a családomat és a zenekart érintő visszaemlékezésekkel, míg az ősszel megjelenő Csiriz már szakmaibb ízű, sok szó esik benne a könnyűzene technikai hátteréről. Egy zenekarvezető írta a Kaptafa elolvasása után, hogyha az abban leírtakat tudja, akkor soha nem alapít együttest. Ezért a Csirízben jórészt már olyan dolgokat írunk le, amiket szerintem egy jó zenekarvezetőnek mindenképpen tudnia kell a folyamatos és sikeres működés érdekében. A Faszög meg majd a rock and roll, a hatalom és a média viszonyáról szól.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A RockBalaton másnapján a Barba Negra Trackben is koncerteztek, éjfél körül a pusztavacsi motoros találkozón vagytok hivatalosak, másnap pedig már a Felvidéken tekeritek fel a potmétereket. Szokatlan aktivitás ez egy fél évszázada működő együttestől, és hát te sem vagy már harmincéves.
Van egy zenekari alapigazság, ami nagyjából úgy hangzik, hogy „a bulik mindig egy napra esnek, és mindig ugyanazon a napon nincsen semmi”. És valóban, már a hetvenedikben vagyok, és Sárvári Vili gitárosunk sem sokkal fiatalabb nálam, ennek ellenére elmondhatom, hogy olajozottan működünk. Persze hiába öreg zenekar a P. Mobil, az átlagéletkorunkat tekintve nem számít annak, a legfiatalabbak közülünk ugyanis harmincasok. A sűrű program és sok kiadvány egyébként annak köszönhető, hogy vannak kötelezettségeink. Gondozni kell, rendbe rakni a régi dolgainkat, a P. Mobil Vikidál Gyula, Tunyogi Péter, Rudán Joe és Baranyi László fémjelezte korszakainak zenei hagyatékát. Eközben előre is tekintünk, ami törvényszerűen azzal jár, hogy folyamatosan új szerzeményekkel rukkolunk elő. És ezek a számok semmivel sem rosszabbak, mint a harminc évvel ezelőttiek. Vannak persze zenekarok, akik hosszú évtizedek óta ugyanazokból a számokból, ugyanabból a műsorból élnek. De ezek nem mi vagyunk.  Amíg van mit igazítani, helyretenni és akad még megvalósítható ötletünk, addig ezen nem változtatunk.

(Schuster Lóránttal legutóbb márciusban beszélgetettünk, a nagyinterjút ITT olvashatják)

Vezető fotó: Horváth Péter Gyula