Közéleti vita robbant ki amiatt Franciaországban, hogy a kormány eddig semmilyen hivatalos megemlékezést nem tervezett Bonaparte Napóleon francia császár halálának közelgő kétszázadik évfordulójára.
Természetesen lesz megemlékezés (Emmanuel Macron) köztársasági elnök részvételével
– mondta a szerdai kormányülést követő sajtótájékoztatón egy újságírói kérdésre Gabriel Attal kormányszóvivő.
Annak mikéntjéről azonban majd később kíván tájékoztatást adni az elnöki hivatal
– tette hozzá.
A száműzetését követően Szent Ilona szigetén 1821. május 5-én meghalt Bonaparte Napóleon “történelmünk jelentős személyisége”, akire “tágra nyílt szemekkel kell tekinteni, beleértve azokat a pillanatait is, amelyek nehezek lehettek, és azokat a választásait, amelyek ma már vitathatónak tűnnek”
– fogalmazott a kormányszóvivő.
Emmanuel Macron, aki számos emlékezetpolitikai eseményen vesz részt és mond beszédet, illetve rendszeresen megemlékezik történelmi személyiségekről, egyelőre semmilyen jelét nem adta annak, milyen módon kíván részt venni a bicentenáriumi rendezvényeken. Napóleon halálának megünneplése az elmúlt hetekben heves közéleti vitát váltott ki, miután sokan a polgári Franciaország megteremtőjeként tekintenek rá, miközben az 1799 és 1815 közötti 15 éves hatalomgyakorlása miatt a francia történelem egyik legvitatottabb alakja. Elisabeth Moreno, a nők és férfiak közötti egyenjogúságért felelős kormánytag vasárnap egy interjúban az egyik legnagyobb nőgyűlölőnek nevezte Bonaparte Napóleont, aki szerinte “jóllehet a francia történelem egyik nagy alakja”, a nevéhez fűződik “a rabszolgaság helyreállítása” is.
A legtöbb megemlékezést a császár szülővárosában, a Korzika szigetén található Ajaccióban tervezik, amelyek között szerepel Napóleon holtteste 1840-es Párizsba szállításának kosztümös rekonstruálása is. A bicentenárium kiemelkedő eseményének ígérkezik a párizsi La Villette park kiállítócsarnokában április 14-én megnyíló nagyszabású Napóleon-kiállítás több intézmény (Hadtörténeti Múzeum, Louvre, Versailles, Malmaison, Fontainebleau és Bois-Préau kastélymúzeumai, valamint a Napóleon Alapítvány) együttműködésével.
A korzikai olasz családban született Bonaparte Napóleon a francia forradalom tisztjéből 1799-ben lett első konzul, majd 1804 és 1814 között, majd 1815-ben három hónapig Franciaország császára volt. Másfél évtized alatt teljesen átalakította Franciaországot: centralizált közigazgatást épített ki, a megyék élére prefektusokat állított, polgári törvénykönyve (Code civil) módosításokkal ma is hatályban van, és világszerte átvették, Európa nagyobb részébe Napóleon seregei vitték el. Intézkedett a központi bank felállításáról, szigorú adórendszert vezetett be, konkordátumban rendezte az állam és egyház kapcsolatait. A zseniális hadvezér sorra verte meg az ellene összekovácsolt újabb és újabb koalíciókat, győzelmet aratott Ulmnál és Austerlitznél (1805), Jénánál (1806), Friedlandnél (1807), Wagramnál (1809). 1807-ben Nagy-Britannia (amely ellen 1803-tól kontinentális zárlatot rendelt el) és Portugália kivételével minden európai ország szövetségese vagy vazallusa volt, egy-egy testvére ült a nápolyi és holland, a vesztfáliai, a spanyol és a nápolyi trónon. 1809-ben Ausztriába is bevonult, Győrnél “mellékesen” szétverte az utolsó magyar nemesi felkelést. Élete legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor korábbi szövetségesét, Oroszországot megtámadta, majd Spanyolországban is legyőzték. A trónra történt visszatérése után utolsó csatájában Waterloonál szenvedett vereséget, és négy nappal később, 1815. június 22-én másodszor is lemondott a trónról.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Schenkhyalfonz
2021-03-11 at 11:50
Azon időszakban a britek királya egy valódi zakkant volt, akihez képes Bonny akadémiai nagyágyú lehetett volna.
Mindazonáltal Korzikán nem feltétlenül kellene Napóleont vagy bármely helybélit korzikai olasznak nevezni, mert nem biztos, hogy csak verbálisan ellenkeznének a helyiek.
Egyes “proli” származású dinasztiák neki vagy a hadvezéreinek köszönhetik mai országlásukat.
ViAM
2021-03-11 at 09:10
Tágra nyílt szemekkel lehet tekinteni Napóleon sírjára, amennyiben valaki lehajtja a fejét, mielőtt jól beverné, mert úgy van kialakítva a sír. Egyfajta kötelező tiszteletadás.
moliere
2021-03-10 at 23:55
Talán ez lehet az oka, hogy Franciaországon kívül (leszámítva a briteket és a spanyolokat) szinte mindenhol van valamilyen szintű kultusza. A britek és a spanyolok ma már nem, de a világháborúkig közel Hitler kategóriában kezelték. Az oroszok ennyire nem. Nekik “megadta” a nemzet legnagyobb évét, egységét, dicsőségét, és az első orosz világhatalmi kort, akaratán kívül. A németek is vegyesen látják, mert elnyomta őket, de elhozta azt, hogy a középkori szétesett Németország elindult a lejtőn, hogy legyen egy új.
Az olaszoknál hasonló a helyzet. Összességében sokkal veszélyesebb alak volt, mint például Hitler, mert neki közel annyi pszichés baja nem volt, és mégsem vették eléggé komolyan, amiről a 100 nap mindent elmond. Persze nem is volt annyira életidegen és ellenszenves fanatikus barom, mint Hitler, és végül is nem tervezett kiirtani senkit.
A francia nemzeti elitet már elintézték a jakobinus gazemberek. Az igazi durva alak Franciaországban ebben a korban talán nem is Napóleon volt, hanem például Fouché. Na őt kellett volna megfojtani a köldökzsinórral.
moliere
2021-03-10 at 23:48
Annyira nem bonyolult. Az ancien régime eladósodott. Nagyjából a szokásos irányba. A nyolcvanas években gyakori volt, hogy aki meg merte sérteni a királyt azzal, hogy esetleg kamatot kért, az ment a luxusbörtönbe (Bastille). Érthető, hogy a hitelezők finanszírozta forradalomnak a hitelezőket kellett először kiszabadítani. ÉRthető, hogy így már egy luxusbörtön volt a szimbolikus ellenség.
Aztán nekiálltak kiszedetni a tartozást az országból. Volt benne némi bosszú és gyűlölet is, mert hát az első, amit felköhögtettek a franciákkal, az az egyházi vagyon volt. Aztán az adók, és a lefoglalt birtokok, a királyi tulajdon, és közben a Grande Armée-ről kiderült, hogy szinte bárkit lever, és Napóleonnal pláne. A forradalmat fűtő háttérhatalom vérszemet kapott: Franciaország ki tudja rabolni a kontinentális Európát technikailag, úgyhogy nosza! 15 év alatt a “francia” nagypolgárság egy projektet hajtott végre, három-négy fázissal. Hogy ebben hol volt Napóleon szerepe? Zseni volt, aki ha nincs, valószínűleg Rotschildék kevesebbet raboltak volna össze. Talán – mivel a franciák fanatizálható és nagyon népes időszakukat élték – ha nincs Napóleon, akkor is vannak ezek a háborúk, hisz sok jó tábornok volt, talán köztársasági formában ment volna a dolog úgy 1806-ig. Egy közel tíz év többletet és milliárdokat hozott Napóleon azzal, hogy a hazájától távol is mert tartósan háborúzni. Persze ez lett a veszte is.
moliere
2021-03-10 at 23:40
A szőröslábú nagyseggű tehenek a legnagyobb nőgyűlölők. Bonaparte dugta őket. Nem gyűlölte. Ismét egy ősi női tévedés, ami fennmaradt (hiszen relatíve jól működik): akit mi gyűlölünk, arra azt mondjuk, hogy gyűlöl minket. Észnél kell ám lenni! 🙂 (még szerencse, hogy annyira azért nem)
benzoli
2021-03-10 at 23:12
A Gijotint felulmulva, Napoleon volt Franciaorszag leghatekonyabb pusztitoja.
ERVIN
2021-03-10 at 22:11
Rövid leszek, ez amit irtál baromság.
bl
2021-03-10 at 21:17
Napóleon a francia forradalom zűrzavarának terméke. Az inga visszalendült, de a visszarendeződés a királyság irányában már lehetetlen volt, ezért lett császárság. Hehehe. Egy skizoid hadvezér, aki le akarta győzni a világot.
A hatalom szeretete a skizoidok tulajdonsága. Ma is a legtöbb nagy cég vezére finoman fogalmazva, nem 100-as.