Matiné előadások nemcsak mozikban vannak, hanem bárhol, ahová meghívják a Matiné együttest. A gyerekek számára zenélő duó büszke arra, hogy a szülők is szeretik a dalaikat, de büszkék arra is, hogy sok szülő azt mondja: “végre egy gyerekzenekar, akik nem csinálnak bolondot magukból, és az anyukák is jobban élvezhetik a műsort”. Gömör Tamással, a zenekar vezetőjével beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Sokféle felfogásban lehet gyerekeknek zenét írni. Könnyen rátaláltatok a Matiné hangvételetekre?
Még mai napig nem tudnám megállapítani, hogy milyen kategóriába is lehetne sorolni a mi zenénket, kívülállóként nyilván egyszerűbb. Jómagam sohasem tudtam a „felnőtt” zenekarimban sem ragaszkodni egy-egy stílushoz, ezért is lettek azok a lemezek, dalok elég eklektikusak. A Matiné stílusa, mi magunk vagyunk, a zenei gyökereink nagyon mások, ami nagyon jót tesz a saját hangzásvilágunknak. Tehát, hiába írok meg én mondjuk egy folkos témát, Laci gitárjátéka olyan más elemekkel fűszerezi meg, amitől a végeredmény felismerhetően „Matinés” lesz.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A zenekar duó felállásának köszönhetően simán fel tud lépni óvodákban is, nem kell plusz áram, nagyobb cájg mozgatása. Ez szándékolt volt, pont a könnyű logisztika miatt?
Nem ez egyáltalán nem volt szempont, a kezdeti időkben volt egy ritmushangszeresünk is, hárman léptünk fel, de őt kiváltottuk a minimális alapokkal, amiket használunk. Nem törekszünk arra, hogy túlhangszereljük a dalokat, úgy tűnik, hogy a két gitár, ének-vokál felállásban jól tudunk működni. Egyébként sajnos, pont az óvodák nagyon ritkán hívnak meg minket, de más zenekarokkal is ez a helyzet, ugyanis nincs rá anyagi keretük.

Megszokott, hogy sokan zenésítenek meg ismert költők verseit. Nálatok főleg saját dalszövegek dominálnak. Nem lett volna hálásabb gyerekverseket elővenni?
Biztos hálásabb lett volna, de én szeretem a saját ötleteimet, gondolataimat megírni, ráadásul a zeneszerzésnél is sokkal könnyebben megy, ha egyszerre íródik meg a dallam a prozódiával. Eddig egyetlen esetben sem fordult elő, hogy megzenésítsünk ismert költők verseit, de ki tudja mit hoz a jövő…

Fotó: Horváth Péter Gyula

Nem jellemző, hogy  gyerekzenekarok verset mondjanak, hangszeres támogatás nélkül, ti viszont  egy videón előadjátok Lázár Ervin Kék meg a sárga című versét. Honnan jött az öltet? 
Lázár Ervin két meséjéhez is készítettünk zenei aláfestéssel, videót, egyszerűen annyira jók ezek a mesék, hogy kikerülhetetlenek. Ezekkel az animációs vizuális tartalmakkal csak a YouTube oldalunkra ellátogatóknak szerettünk volna kedveskedni, hiszen én is sokszor szeretek a kisfiammal megnézni hasonló mesékhez készült filmecskéket. A koncerteken nem adjuk elő.

Színes napszemüvegekben és fülbevalókban toljátok a műsort. Volt olyan szülő, aki megijedt az elején….?
A megjelenésünkből sosem volt probléma, sőt inkább egyhangúan pozitívan fogadtak minket, mondván: „Végre egy gyerekzenekar, akik nem csinálnak bolondot magukból, és az anyukák is jobban élvezhetik a műsort” (nevet)

Fotó: Horváth Péter Gyula

A szlogenetek szerint a Matinét felnőttek is szeretik. Volt, hogy elvetettetek dalötletet, mert az inkább felnőttes? Egyáltalán: hogyan „lesz meg” a gyerekeknek szánt téma?
Igen, vannak olyan dalok, amiket nem játszunk, de a lemezeinken mégis hallhatók, amelyek kicsit szomorkásabbak lettek, vagy a szövegviláguk a kicsiket nem annyira kötik le. Viszont többször kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy azok a felnőttek, akiknek még nincs gyerekük, szívesen hallgatják ezeket a dalokat. A gyerekek fantáziája végtelen, szinte bármivel el lehet játszani. A zene terén nincs recept, sokszor hallok olyan gyerekzenét, amit én biztos nem mutatnék meg a kisfiamnak, mert kifejezetten bugyuta, de mégis működik. Azt hiszem valójában a szülőkön múlik, hogy mit szeret majd a gyerek. Mondhatnám, hogy rossz zenei ízlésű szülők, nagy valószínűséggel rossz gyerekzenét raknak be a lemezjátszóba, vagy semmit. Nagy kedvencünk a Kaláka és Gryllus Vilmos, akik fantasztikus érzékkel tudják eltalálni hogy mi az, ami fülbemászó, de mégsem gagyi.

Előfordul, hogy egy-egy fellépésen a gyerekek beszállnak a ritmizálásba… Voltak olyan helyzetek, amelyekre nem lehetett felkészülni?
Voltak mókás helyzetek, amelyeken meglepődtünk, hiszen a gyerekek között is vannak kifejezetten nagy egyéniségek, akik nem ijednek meg a színpadi jelenléttől, sőt kifejezetten élvezik. Az egyik legnagyobb katarzis egy hiperaktív közösségben megrendezett fellépésünk során történt: A gyerekek annyira be voltak indulva, hogy tényleg bármit csináltunk, végig sikítoztak, énekeltek, táncoltak.

Milyennek találod 2020 körül a gyerekeknek készült produkció színvonalát? Vannak-e trendek?
Lehet, hogy ez baj, de nem foglalkozom a konkurenciával. Persze, nagyjából ismerem a zenekarokat, nem hiszem, hogy bármi is változott volna ebben a tekintetben… Ugyanúgy ahogy a felnőtteknek készült popzenében is vannak nagyon színvonalas produkciók, és van, ami nem igazán tetszik. Trendek vonatkozásában sem tudok beszélni, az biztos, hogy a népi hagyományokat ápoló gyerekzenék mindig is működni fognak, ami jó. Az igaz, hogy hallottam már olyan zenét, ami kifejezetten elektró alapokra készült, nem a szívem csücske, de azt hiszem a gyerekek is jobban élvezik, ha élő hangszereket hallhatnak, láthatnak.

Változtak-e a te gyerekkorod óta a gyerekek elvárásai egy-egy előadással kapcsolatban?
Lehet, hogy ezt nem kéne mondanom, de én gyerekkoromban talán összesen két gyerekzenei előadáson voltam. (Nevet) Az biztos, hogy mindenkinél forszírozni kéne az úgynevezett interaktív produkciókat. Mi is szeretjük, ha velünk együtt zenélnek a gyerekek, de nem kell mindenáron kierőltetni ezt. Hiszen, mindenki máshogy élvezi a zenét.

Mi lesz a zenekar következő dobása?
Nekiállunk a következő lemez megírásának, már vannak dalötletek, illetve jó lenne, ha idén megpróbálnánk saját szervezésű koncertet is létrehozni, esetleg egy kis színházi hangulattal fűszerezve.