Ezt a meccset nem felejtjük el: hihetetlen hangulatban, két albán származású klasszisa góljával fordított Svájc Szerbia ellen. A svájci gólokat Shaqiriék albános, sasos ünnepléssel kísérték, ezzel is hergelve a szerb szurkolókat. Nem lenne csoda, ha lenne folytatása a világbajnokság eddigi egyik legjobb, legizgalmasabb mérkőzésének.
Parázs hangulatban kezdődött a Szerbia–Svájc csoportmeccs, hiszen a szerb mellett az orosz szurkolók is a balkáni csapatnak szurkoltak. Svájc albán kapcsolatát – az országba számtalan koszovói menekült érkezett a balkáni pokoljárás idején, és a játékosok jelentős része ilyen családokból származik – nem kell magyarázni, így az sem igazán volt meglepő, hogy a nacionalizmusból (és sokszor sovinizmusból) mindig jelesre vizsgázó szerbek kifütyülték ezeket a futballistákat a bemutatásnál.
A két válogatott mentalitását természetesen össze sem lehetett hasonlítani, amíg a szerbek átszellemülten énekelték himnuszukat, addig a svájci játékosok nagy része meg sem mukkant. A pályán viszont ők is odatették magukat.
A meccs pokoli jól kezdődött, a szerbek ezúttal is úgy indultak neki, mintha vért ittak volna, és ennek rögtön megvolt az eredménye. A center Mitrovics kétszer fejelhetett egymás után, s bár először Sommer védett, másodszor már nem volt esélye (1–0). Fel is robban a stadion, az orosz villanásoknál sem volt különb hangorkán.
A profi, masszív, de rémunalmas futballjáról ismert Svájc rögtön beleerősített, de aztán megint a szerbek pillanatai következtek: szép cselek, veszélyes lövés, jó beadások, látványos ollózás – élmény volt nézni ezt a csapatot.
Megint azt érezte az ember, amit mindig a szerbek meccsein (legyen szó bármilyen sportágról): nem kell szeretni ezt a csapatot, de tisztelni muszáj.
Svájc a félidő közepén átvette az irányítást, és eljutottak egy hatalmas helyzethez: Zuber finom passzt adott Dzemailinek, aki kihagyta a ziccert. A szünet előtt aztán megint a szerbek nyomták meg a meccset. Tadics szöglete előtt megcsókolta a labdát, és aztán remek helyre ívelte: Tosics éppen hogy mellé bólintott, ha beleér, valószínűleg gól. Ezután Milinkovics-Savics fejelt okosan Tadics elé, aki kapásból gyönyörűen lőtt, éppencsak fölé. A szünetre Szerbia vezetésével mentek a csapatok, a szerbeket legfeljebb az izgathatta, hogy három sárgát is összeszedtek.
Svájc egyet cserélt a szünetben, de az sokat elárul: Seferovic helyére Gavranovic érkezett.
És akkor megjöttek az albán-svájciak
A második félidő is ugyanolyan jó iramban kezdődött, mint az első. Svájc dominált, de mégis a szerbek szerezhettek volna gólt (Mitrovics fejelt), hogy aztán ezúttal beváljon az albán kapcsolat. Shaqiri lövését valahogy még blokkolták a szerbek, de „kár” volt, a kipattanót az Arsenal bombázója, Xhaka lőtte a kapuba. Kegyetlen nagy gól volt (1–1).
Finoman szólva is furcsa látvány volt a játékos sast imitáló ünneplése, hiszen az albán szimbólumra való utalással még külön is boszanthatta a szerbeket. Persze a kifütyülésre gondolva ennek is megvolt az előzménye.
A focira visszatérve: Svájc könnyen vezetést szerezhetett volna, hiszen Shaqiri a semmiből, fordulásból lőtt bődületes kapufát, a szerbeknek ideje volt felébredniük.
Nem sokkal később Szerbia tizenegyest lőhetett volna, ha a német bíró (svájci meccsen) is úgy látja: a már-már vízilabdás testalkatú Mitrovicsot ketten húzták, rángatták, de a játékvezető kifelé ítélt. Láttunk már kevesebbért is büntetőt. Érthetetlen, hogy miért nem nézték vissza a videóbíróval. Mindenképpen be kéne vezetni, hogy egy meccsen az edzők is kikérhessék egyszer-kétszer ezt a lehetőséget.
A 68. percben éppen Mitrovics büntethetett volna, de valahogy lemaradt Kolarov szépen becsavart labdájáról…
Ezután sorjáztak a helyzetek, Svájc könnyen megszerezhette volna a vezetést, de sokáig minden kimaradt. A hajrában aztán Szerbia megpróbálta megnyerni a meccset, de kiderült, hogy nagy hiba volt. Egy remek labdával Shaqiri lépett ki a felezővonal mögül, és hiába loholt utána a szerb védő, nem érte utol: a svájciak legjobbja bepöckölte a gólt a kapuba. Szerbia az utolsó pillanatban bukta el a meccset.
Ekkor láttuk, hogy Xhaka ünneplése ragályos volt: Shaqiri is a „sassal” ünnepelt, mezét levéve feszített a szerb szurkolóknak. Sárgát kapott – akkora provokáció volt ez, hogy akár ki is állíthatták volna.
Svájc győzött, de furcsa siker volt ez. Néma, de gólerős albánokkal, és egy meg nem adott szerb tizenegyessel.
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatta.
Fotók: MTI
Halo Ilah
2018-06-23 at 11:56
Belzebubu: Ez egy piszok szemét megjegyzés – a világbajnokságot nyert csodálatos tehetségű korizó fiatalember (és a szintén koris testvére is Magyarországon született, magyar fiatalember, aki tökéletes magyar nyelven beszél! Liu Sauli Sándor a becsületes neve!!! A szülei is magyar állampolgárok, tehát nem “honosított” sportolóról beszélünk – mint sok európai ország sportolóról lehetne… Ott miért nem firtatgatják ezt – érdekes, ugye? Gondolkodni nem tilos…
Kétes
2018-06-23 at 06:46
1. Az azért sok mindent elárul a “svájciak” védekezéséről, hogy meg sem próbáltak rejtetten szabálytalankodni Mitrovics ellen, hanem ketten is fogták, húzták és végül lerántották. Valamit ennek a sz@r (most éppen német) bírónak azért ítélnie kellett volna. Akár kifelé szabadot, de hogy semmit az nonszensz. A videó bírók pedig kussoltak.
2. A svájci albán folcusták ha már annyira bátrak sast mutogatni a focipályán, akkor menjenek autóval végig Szerbián és ott mutogassanak sast büszke albánként.
3. Az csak a történeti diszkusszió része, hogy a szerbek és az albánok, mintegy deákné zsákvászna és annak foltjaként megérdemlik egymást. De ez egy másik történet.
Karacsony.sk
2018-06-23 at 06:35
Felkernem azt a szarhazit, aki marxista balliberalis Aljas hatso szandekkal elbujik a nevem mogé, megtevesztve az internetes vitakban reszrvevoket, hogy fedje fol a mivoltjat. Eddig csak annyit tudunk rola, hogy kemenymagos marxista balliberalis hazaarulo. Amugy a fenti internetes felszolalas a nevembe egy marxista mutans mutacioja!
Szlovakiabol……
grummanavenger
2018-06-23 at 01:02
A meccsről: néha a szerbekre is ráfér egy kis náspáng, de azért ácsi! Ez a meccs megint arról szólt, hogy ezt a sportágat gazemberek csinálják az ostoba tömegnek, akiknek a szemébe lehet vizelni. Mi volt az ott már a tizenhatoson belül?!!!! Az a Laokoón-csoport, ahol két svájcivegyes focista alkalmazott mongol birkózásban sem szabályos fogást a szerben!
Ez a vébé a videobíróval… a FIFA most demonstrálja a világfutball urainak, hogy semmi ok a pánikra, az történik, ami eddig is, amit önök akarnak. (Pl. itt a videobíró, és továbbra is ugyanaz a régi nóta megy: ebben a sportágban SENKI sem tudja egyértelműen megmondani, hogy mi számít tizenegyest érő kezezésnek. Mi számít sárga, mi számít piros lapos belépőnek, teljesen összevissza van. De már olyat is láttunk, hogy a videózással együtt köptek az arcunkba. Griezmannt pl. szerelte az ausztrál. Szuperlassan láthattuk. Ésatöbbi ésatöbbi…)
grummanavenger
2018-06-23 at 00:54
Mekkora szívás! A haladó világ szimbóluma, a bezzeg Svájc, a benetton nation lenyomta a keleti bugris archetípusát, a habzó szájú nacionalista, orosznyaló Szerbiát… És akkor a teismásvagy-tesemvagymás sokszínű svájciak, akik már régesrégen sviccertüccsül beszélgetnek már egymással is, és fondüvel ünneplik a karácsonyt, naná, majd a ramadánt törik meg kecskefejjel, hogyisne, hiszen ők ejropéer multikulti példaképek.
ERRE MIT CSINÁLNAK, NACIONALISTA HECCKAMPÁNYT NYOMNAK SVÁJCI MECCSBEN. ALBÁNKODNAK!
Én erre csak azt mondom, igazuk van! A svájciakat tartom szánalmas gilisztáknak, akikkel ezt is meg lehet csinálni, a fingnak nagyobb a tartása, mint a svájcinak, aki bűnözők, diktátorok, céges pszichopaták pénzét mosva gazdagszik, és vesz magának egy hörgő balkáni hordát. Hogy a putri viselkedésükkel mindent összekenjenek, még a “svájci” futball nagy sikerét is. Hát, valaha mérce volt az, hogy svájci. Valaha.
Blase
2018-06-22 at 22:34
Van egyaltalan fehér ember a svajci csapatban?