A diktatúra akkor is diktatúra, ha népi demokráciának vagy éppen liberális demokráciának nevezteti magát. Közös nevezőjük ugyanis nem a címkéjük, hanem hogy nem engednek másként gondolkodni a világról, mint ők. Ha mégis: pária leszel, űzött vad. Ha merészelsz ellenállni, eltérsz a „népi demokrácia” irányvonalától, másként képzeled az „európai értékeket”, „fékeket, egyensúlyokat”, mint ők, ha illiberális vagy, akkor jön ’56 és ’68, vagy kapod a nyakadba a kötelezettségszegési eljárásokat, Sargentini-dörgedelmeket, pénzmegvonásokat. Zsarolnak, fenyegetnek, tönkre akarnak tenni.
Nyolcvankét esztendeje ezen a napon írták alá a Molotov-Ribbentrop-paktumot. A német alkut kötött az orosszal Lengyelország együttes erővel történő szétzúzásáról, fölosztásáról. A lengyeleket eltüntették a térképről, ráadásul nem először. 2011 óta ez a nap, augusztus 23-a a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja.
E gyászos évforduló jelentősége, tanulsága egyfelől, hogy a nemzetiszocializmus és a nemzetietlen szocializmus egylényegű, alkatrészei és üzemeltetői tetszőlegesen fölcserélhetőek egymással. Természetes szövetségesek ők. Ellenségképük, kiirtandó célcsoportjaik ugyan részben eltértek, ám módszereik, észjárásuk, lelkiviláguk (már amennyiben esetükben lélekről beszélhetünk) azonos volt. Mindkettőt a haladó Nyugat-Európa termelte és szabadította a világra: a bolsevizmust Lenin-masnival fölpántlikázva, exportra az oroszoknak; a nácizmust pedig saját fogyasztásra. Bár elvileg mindkettő német földön sarjadt, utóbbi létrejöttében elvitathatatlan érdemei voltak az antant hatalmaknak is a versailles-i békerettenet révén.
Ám augusztus 23-ának és Lengyelország kiradírozásának vannak más, ugyancsak fontos tanulságai – túl azon, hogy a diktatúrák egypetéjű ikrek. Az egyik ilyen tanulság: a Nyugat, az antant hatalmak állítólagos morális felsőbbrendűségéről költött óda hamissága. Hogy úgymond ők voltak a Jók, akik legyőzték a Gonoszt. Amit mellesleg nem mulasztanak el máig napi két-három „ismeretterjesztő” és/vagy háborús filmdráma formájában az arcunkba tolni.
Aha, tényleg ők voltak a Jók…
Ők, akik ugyan Lengyelországnak segítséget ígértek, mégis: csak a németeknek üzentek hadat, a szovjeteknek, a másik agresszornak nem. Sőt, Sztálinnal baráti szövetségre léptek, küldtek neki pénzt, paripát, fegyvert. Annak az elmebeteg szörnyetegnek, aki békeidőben is milliószámra irtotta a sajátjait, és aki Lengyelország megtámadása előtt lerohanta a békés Finnországot, a kis balti államokat. A franciáknak, angoloknak, amerikaiaknak az belefért. Mi az hogy!
- Persze, tudjuk, hogy megy ez. Hiszen megmondták. Angliának nincsenek örök barátai és örök ellenségei, csupán érdekei. Az Egyesült Államoknak dettó. De akkor legalább ne zúdítanák ránk a mai napig a propagandamoslékukat arról, hogy ők micsoda erkölcsi piedesztálon álltak nyolcvan éve (és állnak azóta is), szemben a vesztesekkel, akik meg bűnösök és örökre szégyelljék magukat.
E sok évtizedes, hazug propaganda képes volt elhitetni sokakkal, hogy civilek millióinak terrorbombázása, Drezda, Hamburg, Hirosima, Nagaszaki szükségszerű, elkerülhetetlen, sőt végső soron etikus volt. A katyni erdőben tarkón lőtt lengyel tízezrek sem számítanak. Senki és semmi nem számít, csak az antant érdekei. Meg az, hogy az antant és a Szovjetunió nászából sarjadt új világrendet mindenki elfogadja, szeresse, ünnepelje (még a vesztesek is).
E logikába és erkölcsiségbe aztán simán belefért, hogy a győztes lengyelek ugyanazt kapták „jutalmul”, amit a vesztesek büntetésül: majd’ fél évszázados szovjet rabigát, gulágot, embertelen terrort.
Analógia
Ami változatlan a Molotov-Ribbentrop-paktum előtti és utáni világrendben: az Közép-Európa koncszerepe. Az itt élők föláldozhatók, összeugraszthatók, nem tételek. Földjeink szabad prédák, határaink szabadon tologathatók mindenféle nyugati és keleti bölcs vezérek által. Kapcarongynak tekintenek minket.
Lengyelország, Magyarország, Ukrajna, Fehéroroszország területe ma is hadszíntér, mégha a háborút nem is feltétlenül hadseregekkel vívják, mint 1939-ben, 1941-ben.
S ami még örök és állandó: a Nyugat gőgje, felsőbbrendűsége. Mindenkor ők a haladás csúcsai, nekünk, bugris közép-európaiaknak csupán annyi a dolgunk, hogy szolgamód kövessük, amit ők előírnak nekünk. Mikor mit.
- Amikor épp a német az „übermensch”, akkor a szolganépeknek kutyakötelességük törvényeket hozniuk a zsidók megrendszabályozására. Berlin ugyanis nyomatékosan kéri.
- Amikor a migráns az übermensch, akkor büntetendő cselekmény határt védeni, tranzitzónát építeni, határsértőket kitoloncolni. Különben Berlin, Brüsszel és Strasbourg odacsap.
- Amikor meg az LMBTQ az übermensch, akkor kötelességgé teszik, hogy már az óvodákban elkezdjék érzékenyíteni, átnevelni a gyerekeket erre a csodálatos, magasabb rendű létformára. Berlin, Brüsszel és Strasbourg ezt követeli. Aki nem engedelmeskedik, attól elveszik a neki járó pénzeket, kiéheztetik.
A diktatúra akkor is diktatúra, ha népi demokráciának vagy éppen liberális demokráciának nevezteti magát. Közös nevezőjük ugyanis nem a címkéjük, hanem hogy nem engednek másként gondolkodni a világról, mint ők. Ha mégis: pária leszel, űzött vad. Ha merészelsz ellenállni, eltérsz a „népi demokrácia” irányvonalától, másként képzeled az „európai értékeket”, „fékeket, egyensúlyokat”, mint ők, ha illiberális vagy, akkor jön ’56 és ’68, vagy kapod a nyakadba a kötelezettségszegési eljárásokat, Sargentini-dörgedelmeket, pénzmegvonásokat. Zsarolnak, fenyegetnek, tönkre akarnak tenni. A mai diktátorok már többnyire nem hadsereggel vonulnak be a szocializmus/liberalizmus vívmányainak megőrzésére – helyette pénzügyi terrorral, NGO-hálózatok összehangolt akcióival, „színes forradalmakkal”, CIA-s Majdan-akciókkal állítják félre az útból az ellenállókat.
A történelem ismétli önmagát. Nem előre megyünk, hanem körbe-körbe.
Drégely
2021-10-22 at 18:49
Vajon hány embernek jutott eszébe a Gyurcsány-Jakab paktumról a Molotov-Ribbentrop paktum, vagy fordítva? Erkölcsileg(???!) e kettő ugyanaz.
Q
2021-09-05 at 22:56
Hesslervezérezredes 2021-08-24 at 10:16
“a középiskolákban és legalább 1 évig minden környező nép nyelvét tanítani kéne minden diáknak…”
– a 7 környékbeli nyelvhez legalább 7 éves középiskola kellene…:-)
Q
2021-09-05 at 22:45
Hesslervezérezredes 2021-08-23 at 18:24
“A román példa követése lett volna az egyetlen helyes út”
De szép is az:
„A románok már 1941-ben megkezdték a szervezett zsidóirtást, sőt valójában már egy évvel korábban „békés körülmények” között lehetőségük nyílt csapatos gyakorlásra. A vad antiszemita Vasgárda – amelynek parancsnokai és az 1940-ben hatalomra került Antonescu-kormány vezető tisztségviselői között személyi átfedések voltak – rendszeresen terrorizálta a zsidókat, jellemzően a városi értelmiségieket: orvosokat, ügyvédeket, tanárokat. Mintegy 30 óromániai és dél-erdélyi településen, legalább 400 esetben került sor véres pogromokra.
A fegyveres csapatok felelősségre vonása szóba sem került, a zsidóságot kollektíven sújtó szigorú törvényekkel szemben jogorvoslat nem volt.
1941. június 20-án a katonaság, a csendőrség, a rendőrség és a Vasgárda hozzáfogott az ország zsidó lakosságának a módszeres megsemmisítéséhez.”
A Vasgárda kegyetlen módon járt el a zsidó lakosokkal szemben, hentesboltok húskampóira akasztották polgártársaikat, leszúrták, agyonverték, illetve halálra kínozták őket.
1942. június 29-én megtörtént az első pogrom, Iasiban (Jászvásár), ahol 8-12 000 zsidót öltek meg brutálisan.
A spontán pogromok és vérengzések következtében megközelítőleg 350-400 000 zsidó pusztult el a román fennhatóság alatt álló területeken 1941 és 1943 között. ”
https://barankovics.hu/cikk/kitekinto-a-bulgariai-es-a-romaniai-zsidosag-sorsa-a-ii-vilaghaboruban
Hesslervezérezredes
2021-08-25 at 19:50
Pontosítás:
az ad 1.-ben a mi nemzeti kormányzásunkra gondoltam, mint olyanra, amellyel szemben a jelenlegi USA-kormányzat kifejezetten ellenséges, valójában: az ellenségünk.
Hesslervezérezredes
2021-08-25 at 17:21
moliere 2021-08-25 at 00:06
Kedves Kommentárs!
A stílus – maga az ember. A szellemes stílus pedig – maga a szellemes ember! Nickname-je ki is fejezi nemcsak az eredetit, de mai hordozóját is! Gratula!
Családomban – a távolabbiban – volt a jelenlegi rendfokozatommal azonos rendfokozatú felmenőm, nem mondom meg, ki, itt most nem érdekes, habár nagyon is érdekes lenne másképpen, máskor…
A háborúról/hadseregről való gondolkodás először mindig filozófiai gondolkodás (kellene legyen), jelesül katona-filozófiai gondolkodás mindenek- előtt és fölött.
1. Elgondolni azt, hogy ez az ország kerülhet-e háborús helyzetbe és ha igen, milyenben?
2. Ha háborús helyzetbe keveredünk, abban nekünk mik a katona (geo-)politikai céljaink?
3. A katonapolitikai céljaink szempontjából melyek a lehetőségeink (természetesen a háborús lehetőségeink – annak minden aspektusából).
4. Mik az esélyeink a célok elérését illetően?
ad 1. Sajnos igen, keveredhetünk háborús helyzetbe, méghozzá úgy, hogy azt mi egyáltalán nem provokáltuk ki. Első helyen Ukrajna részéről és felől van legtöbb esély arra, hogy bennünket támadás érhet – és Ukrajna miatt. Ukrajna kiszámíthatatlan és kívülről mozgatható és mozgatott “”ország”” (természetesen az USA által) és a jelenlegi USA vezetés által és szempontjából valójában ellenséges jelenlegi -úgy-ahogy, nyögvenyelősen, de mégis – nemzeti kormányzás miatt.
ad 2. Egy ilyen háborús helyzetben aligha lehet más célunk, mint a védelem, illetve minden normális hadvezetés szempontjából az ellentámadásba átmenés és a harccselekmények mielőbbi áttétele a támadó területére (ami paradox módon most a ‘saját’ területet jelenti Kárpátalja vonatkozásában). Azonban ahogy átlépjük a ‘gúnyhatárt’, a környező máig Kis-Antant országok elkezdenek idegesek lenni: “Hú, a magyarok átlépték a trianoni/párizsi-béke határt – mi állítja meg őket, hogy a velünk való szintén ugyanezen svádájú határokat nem fogják ezek után átlépni???!!!”
ad 3. A lehetőségeink tehát attól fognak függeni, hogy lesz-e adott esetben egy jó konzulensünk (A Nyuszika és Medve viccben az előbbi az utóbbi, amikor a Nyuszika a Kerekerdőben mindenkit hülyére ver, de a vicc végén, azért kiderül, hogy ebben “””kissé””” a Medve is besegített, mint jó ‘konzulens’…:))))). És ebben az esetben a vicc valóság is lehet a Medve képében, tudniillik az Orosz Medve képében.
ad 4. Ha megvan, meg lenne a jó ‘konzulens’, akkor a stratégiai céljaink természetesen az etnikai határok megteremtése lenne, Erdély vonatkozásában rengeteg erdélyi román “átvételével”, hiszen olyan idétlen megosztásra, mint a II. Bécsi döntésé volt, nem kerülhet sor, kizárólag a védhetőség lehet a szempont, ahhoz pedig román többségű területeket is meg kell szereznünk Erdélyből, lényegében Erdély legalább 2/3-t vissza kell csatolni.
Amit a cigánykérdésről írt, sajnos maradéktalanul igaz.
Az oly sokszor legyalázott Kádár-rendszerben volt egy mélyen titkolt hallgatólagos egyezség a borsodi kórházak – és még jónéhány más részén is az országnak – nőgyógyászataival, hogy a cigány szülő nőknek a második, de a harmadik purdé után biztosan elkötötték a petevezetékét…
Félek, most sem lesz más megoldás, ha pedig a jogvédők pampognak, hát nagy az a Kis-Berek, ember nem találja meg a hullájukat 300 évig…
Zoltaiguszti
2021-08-25 at 17:15
Ezredes állandóan a leopard 2-es vásárlásokon kattog. Meg környező népekkel együtt,működéssel pótolná.
Bemutatná mondjuk Ukrajnában? Mert tét nélkül pofázni könnyű….
Mondja maga nem vette észre hogy a 7 utódállamból legalább 3 a nemzeti önazonosságát történelmi távlatokban is az őket elnyomó Magyarokra építette fel?
A románok annyira, hogy ha ezt kiveszi a román önképből nem is marad semmi az apafarkas faszán kívül…Mondja már meg miről szól a mai román történelem amúgy ha nincs benne Magyarellenesség?
A környező orszégokkal a kapcsolat olyan mint a szar házasság, hiába akarja az egyik fél ha a ,másik nem akarja.
És a másik fél akarata felett nincs hatalmunk….De még lehet…épp most vesszük sorozatban őket.
Para bellum si vic pacem!
Régi igazság.Aki nem eteti a saját hadát az a másét fogja.Nézzen már bele oláh meg hohol politikusok nyilatkozataiba!
Debreceniu, oléhia a Tiszáig meg társai.
Fel kellene már ébredni.
moliere
2021-08-25 at 00:06
Köszönöm, Hesslervezérezredes Úr!
Egy ötven szavas jól használható szókincsig nem lenne rossz… de angolul, németül meg tudni kéne, mert a délszlávok például mindkettőt elég jól törik (és szerintem oroszul sem adják el őket).
Egy-két nagymacska nem a világ, jobban lehet “együttműködni” a románokkal, ha van. De tényleg csak biztosítékként. Hogy ha valaki nálunk akarna egeret fogni, érezze, hogy a mi macskáink már körbehugyozták a kertet. 🙂
Viszont amiről még nem volt szó: a nagy önhülyítés közepette nem csak az a baj, hogy nem vagyunk középhatalom, hanem az is, hogy a saját területünkön, meg a saját kijelentéseinken sem tudunk garanciát érvényesíteni. Észre sem veszi a magyar kormány, hogy ma a legérzékenyebb migrációs vonal egyike az osztrák állampolgárságú török-kurd-albán-bosnyák vonal, akik épp most terjesztik ki Sopron vármegyére a bécsi agglomeráció külső határát. Ez több tucatnyi mohamedán gyereket jelent magyar falvakban. Az is érdekes, hogy a határon túli magyarokat akarjuk (akár saját maguktól is!) megvédeni, pedig sajnos az asszimiláció is csak két dolog kérdése: politikai főhatalom és idő. Mindeközben komplett járások magyartalanodnak el, már ha magyartalannak tekintjük azt, hogy a rendes cigányok kisebbségbe és szinte üldöztetésbe szorulnak a helyi többséggel szemben. Ami ugyebár nem fehér bőrű. Igaz, hogy magyarul beszélnek (valahogy), és nem mohamedánok, de kár a szórvány magyarsággal foglalkozni külföldön, amikor idehaza is van, például Abaúj-Torna vármegyékben, vagy éppenséggel Délnyugat-Baranyában, és egyre több egyéb helyen. Persze, a cigányok ellen, vagy a cigánylakta helyeken a magyarok érdekében nem lehet fellépni, mert az valamiféle rasszizmus lenne. Sajnos ezek elveszett helyek, de az is sajnos, hogy ezek a helyek a Fidesznek hozzák a cigány szavazatokat, a magyar idegesség megnyilvánulásaival (Jobbik, MiHaM) szemben. Van ez akkora gond, mint a katonatemető.
Legjobb kívánságaimat fogadja!
bl
2021-08-24 at 19:45
@hessl
A környező népek nyelvét és kultúráját valóban tanítani kellene. Ez elsőrendű kérdés kellene legyen.
Namond
2021-08-24 at 14:14
Gratulálok Pihál Tamás.
Szépen levezette a mainstream hatalmi törekvéseket a történelmi előzményekből.
Kár azonban, hogy az MS St. Louis (kapitány Gustav Schröder) által szállított 937 utasból 930 menekülő zsidó sorsát nem dörgölte a kétszínű State Department és a zsugori és kapzsi Jewish Joint Distribution Committee (JDC) zsidó segélyszervezet amerikai zsidó tárgyaló fél, Lawrence Berenson ügyvéd (nem fogadta el a kubai 650 $/fő-s tartózkodási vízum díj ajánlatot) orra alá.
Berensen nem fogadta el a segítőkész Dominika és Honduras 500 $-os tartózkodási engedély ajánlatát sem.)
(A sajtó a vízum, tartózkodási engedély díjat, a zsidó menekültek esetében máig fejpénznek nevezi. Más nemzetek tagjai esetében természetesen jogos eljárási díj.)
Katalin
2021-08-24 at 12:48
Minden előttem szólónak!
Én Magyar-Keresztyén konzervatív gondolkodású, nem gondolkodom nagy léptekben, hiszen nincs mire felépítenem e fene nagy léptéket, de:
Szeretek este úgy lefeküdni családommal együtt, hogy van munkám, abból tudom fizetni cidrizés nélkül a rezsit. Meg tudom fizetni a párizsit és a karajt illetve csirke mellett a zöldségekkel együtt hó végén is. El tudjak legalább két évente itthon nyaralni menni.
Ne kelljen attól rettegnem, hogyha konzervatív gondolkodók olvasása közben rám törik az ajtót (megéltem) éjjel.
Néha giccses, akár Államalapítónk ünnepe akár bármi más ünneplése közben ne azt kelljen figyelnem, hogy a hátam mögött lovasrendőrök kardlappal a kezükben csörtetnem utánam (megéltem nem is egyszer, háromszor)
Ne kelljen megélnem, hogy baráti országokba valakinek a seggnyalójaként lerohanjuk szomszédunkat (megéltem).
Ha giccsnek tűnik, vagy soknak tűnik e pici országban 3 repülő, egy tucat helikopter pár ezer hivatásos, akkor ott a fejekben baj van. Még az oly büszke független Svájcnak is van!
Szeretem a biztonságot, mely napjainkban meginogni látszik. No nem csak a határon, ha nem már belül is. Falun itt a szomszédban már vannak új telepesek. Hajnal háromkor nem szívderítő arra ébredni, hogy ordít az Allah dicsőítő imára hívás magnóról. Nemzet idegen. Mi itt a Kárpát-medencében ezer év alatt megvívtuk csatáinkat, kivívtuk függetlenségünket és kár lenne mind ezt feladni. Ezt csak erővel a hátunk mögött lehet, mert akkor tudunk jól aludni!