Az I. világháború már egy elfelejtett háború. Elfelejtettük a hőseit, a halottait, minden szörnyűségét, az összes fájdalmat, amit okozott. Pedig ez a háború volt a modernitás igazi kezdete Európában. Amikor a technológia igazán, végérvényesen és diadalmasan legyőzte az embert. És ebben a háborúban vált először értelmetlenné a győzelem.
Hiába emlegetjük olyan sokszor a történelmet, lehet, hogy a tényeket nem felejtjük el, de a tragédiákat igen. Trianon tragédiáját is elfelejtettük, ami ráadásul a magyar nemzet lelkében még el is homályosítja az azt megelőző nagy háború szörnyűségeit. Pedig a rémálom nem az országvesztéssel, hanem a Nagy Háború halottainak végtelen hosszú sorával kezdődött. Ha magyar falvakban járok, mindig elolvasom a falu hősi halottainak emléktábláin a neveket, a főtéren vagy a templomkertben. Hiába kicsi a falu, a lista mindig hosszú.
Nagyapám két nagybátyja is a fronton esett el a háború első évében, egységparancsnokként, rohamot vezényelve. A nagybetűs Család ezt a tragédiát sosem heverte ki, anyák, feleségek, nővérek és húgok, nagynénik és nagymamák szíve tört össze örökre. Jóval több, mint ötszázezer magyar férfi nem tért vissza soha többé. Egy olyan háborúból, amelynek semmi értelme sem volt. És nemcsak a háború „szokásos” értelmetlensége miatt, hanem mert ez a háború átírta a háború szabályait, a győzelem, a vereség, a csata, a katona, a hadászat, „hadművészet”, a stratégia, a taktika fogalmait. Nemcsak átírta, hanem mindegyikből kitörölt minden rövid távú és hosszú távú racionalitást. Nemcsak embertelenné tette a háborút, a szó szoros értelemben ember nélkülivé, a gépek háborújává, hanem világosan megmutatta, hogy embervoltunk legfontosabb attribútuma, az emberi értelem nem is létezik. Nem vagyunk értelmes lények, és a társadalmaink, a közösségeink, a vezetőink sem viselkednek értelmesen. A helyzet primitív, ösztönös logikája legyőzte az embert; minden minőségében, minden érzésében, minden cselekedetében az önpusztítás eszközévé tette magát az embert.
A kölcsönösen egymás géppuskáinak hajtott több millió ember halála nem egyszerűen értelmetlen, embertelen, felesleges, hanem az értelem és az emberi érzések szempontjából egyenesen lehetetlen. Nem történhetett meg. Megtörténte embervoltunk legnyilvánvalóbb tagadása, annak az elismerése, hogy nem vagyunk azok, aminek és akinek gondoljuk magunkat.
A Nagy Háború a nagybetűs Ember kudarca, aki már-már azt merte hinni, hogy legyőzte a természetet, a vak véletlenek, az evolúció céltalanságát vagy a világban munkáló gonosz erejét. Minden ebből a háborúból következik, legfőképpen az európai civilizáció egyre növekvő érzéketlensége az abszurditások, a szélsőségek, a logikai önellentmondások iránt.
1914 után egy öröknek hitt rend bomlott fel. A tömegtársadalmak olyan háborúhoz tudtak „emberanyagot” és fegyvereket biztosítani szinte korlátlanul, amelyet nem is lehetett volna háborúnak nevezni, mert nem volt az. A Nagy Háború nem volt más, mint önpusztítás.
A háború, ha meg kell védenünk magunkat, akkor az élet része. Európa népei azonban – részben teljesen jogosan – azt a következtetést vonták le az önpusztítás tobzódásából, hogy a háború rossz és örökre kizárandó a nemzetek közötti viszonyokból.
De attól, hogy mi már nem akarunk háborúzni, a háborúzás lehetősége nem szűnik meg. A háború nem valami önálló dolog, hanem szükségszerű következménye az embercsoportok létezésének. A háború lehetősége akkor is létezik, ha nem akarunk tudomást venni róla. A háborúnak nem ellentéte a béke. A béke nem alapállapota a világnak, hanem pusztán a körülmények szerencsés összejátszásának következménye. Értelmes lények akkor vagyunk, ha ezeket a „szerencsés” körülményeket képesek vagyunk felismerni és fenntartani.
Jól tesszük, hogy rettegünk a háborútól és mindent megteszünk azért, hogy ne legyen többé, de ezt az arctalan félelmet, amely a történelmi tapasztalataink szerint sokkal mélyebb és hatalmasabb is lehetne, hiszen iszonyatos emberi veszteségek fájdalmában gyökeredzik, teljesen másképp kellene „használnunk”. Ma a jólétünk, a kényelmünk és a biztonságunk elvesztésétől rettegünk igazából, és nem a háborútól, mert már rég elfelejtettük, hogy milyen.
Ha emlékeznénk, igazán átélve emlékeznénk a Nagy Háború borzalmaira, akkor sokkal, de sokkal többet is hajlandóak lennénk tenni azért, hogy ne legyen háború.
márko
2018-11-12 at 23:03
Német dominancia Európában itt is újra jelentkezett
csak fegyverrel nem lehetett eldönteni.
Katonák milliói semmit sem jelentettek,
árva maradt gyerekek, letört édesanyák és feleségek,
millióknak tönkretett életeik,szétszakitott országok
MILITARISTA klikknek semmit sem jelentettek.
/
Németország DOMINANCIÁJA (gazdasági vagy területi vagy piac )
most is jelen van és ő az Eu
egyetlen és fő DESTABILIZÁTORA.
/
merkelke egy új tragédia okozója
MELY
ugyan olyan dölyfös, realitástol eltávolodott NULLA,
ugyan olyan mint az előbbiek ( királyok, grófok,militaristák).
/
ILYEN romlott,erkölcstelen,kapzsi,
magyarokat és lengyeleket gyülölő EU nem kell.
/
EU csak akkor tud előrelépni
HA önzetlen vezetők megjelennek.
Ilyenek a történelemben kevesen vannak.
csakafidesz
2018-11-13 at 00:20
Az EU nem tud lépni, mert tökéletesen más, mint aminek látszik.
csakafidesz
2018-11-12 at 19:52
A nagy háború valójában 1914-től 1945-ig tartott. Az 1918-1939 közötti húsz év az erőgyűjtés kora volt. A fehér ember ostoba módon gyilkoltatta önmagát.
Na ez
2018-11-12 at 17:46
Megkell semmisíteni a trianoni diktátumukat mert a gyarmataikon hasznot és kizsákmányolást végző hatalmak ítéletüket rótták ki ránk.
csakafidesz
2018-11-12 at 19:54
Ez kevés! Lécci állj fel egy üres hordóra és mondd el ismét. Ne zavarjon, hogy az utódállamok minden eszközzel 15%-ra csökkentették a magyarság létszámát az elvett területeken!
sanyi
2018-11-13 at 05:41
“az utódállamok minden eszközzel 15%-ra csökkentették a magyarság létszámát”
Az azt megelőző 1200 éves magyar uralom alatt pedig gyarapodtak és virágoztak a kisebbségek.
De az utóbbi százév megmutatta – precedenst teremtett – hogy lehet másképpen is. Amikor fordul a kocka – mert fog – akkor lesz hivatkozási alap a betolakodók kiűzésére.
hungaricus viator
2018-11-12 at 13:37
Elfelejtett háborúról nem lehet szó. Számunkra legfőképpen azért nem, mert az Antant győzelmének hiénái – Románia, vagy a már kétszeresen utódállam Szlovákia és Szerbia, a puszta létükkel emlékeztetnek rá.
Miattuk és általuk nem csak a világháborús magyar áldozatok, hanem ezer éves történelmünk áldozatai váltak hiábavalóvá.
D. László
2018-11-12 at 16:03
Nagyon érdekes felvetés – egyáltalán nem történelmietlen – és realisztikus is. A II. vh. az elnyomott nemzetiségek tömeges felkeléseiről szólt volna, a Német Birodalom szétesett volna és kb. a mai határok alakultak volna ki. Mi magyarok ott lettünk volna, mint ma, sajnos.
sanyi
2018-11-13 at 05:37
“Ma egész Európa német lenne.”
Ezzel szemben ma van egy EU teljes egészében német befolyás alatt.
Az egyik első világháborús német cél az európai valuta és vámunió volt német vezetéssel.
A britt történész – Nial Fergusson – szerint ma pont ez az EU.
Ki veszített és ki nyert végül?
idirablo
2018-11-12 at 11:23
Mindkét vh. a gyarmatosítók háborúja volt a fenyegető konkurrenciájuk ellen, a saját népük jólétéért.
Vajda MIklós
2018-11-12 at 10:49
Hesslerezrede-nek.
A válaszért forduljon Benjamin Freedman A tanú című írásához.
Egyébként pedig végigolvastam az összes hozzáférhető megemlékezést a tűzszünet századik évfordulója alkalmából. Nem csak a Pesti Srácok oldalain.
Egyetlen egyet sem találtam, amelyik a háború megszervezésének, kitörésének, és a háborút követő békének a felelőseit megemlítette volna. Önmagukat komoly történésznek tartó hazudozók, a lényeget elfedők nyilatkoznak, beszélnek mindenről, csak arról nem, hogy a mai megemlékezők (Macron, Merkel,Theresa May, Trump, stb.) ugyanannak a bankárkasztnak a zsoldjában állnak, akiknek az elődei tervezték el a háborút. Már akkor sem számított embermilliók élete és a sorsa, csak a határtalan önzés és a profit.
Ma ugyanezek szervezik Európa elárasztását a barbár hordákka, ez korunk háborúja.
Hangonyi Sándor
2018-11-12 at 10:43
“Hesslerezredes 2018-11-12 at 10:01
Tisztelet a hősöknek és minden elesettnek! De ez a háború az akkori szabadkőműves-illuminátus háttérhatalom műve volt…”
…Bizony, a cikkben csak pont arról nem esett szó, (ami fent idézve – íródott egy kommentben) hogy létezik az “ok-okozat” Nos, mi is volt az ok? Na erről kell értekezni minden egyes – akár most zajló – háború, háborúk esetén! A többit értjük, vannak még akik át is élték, ők tudják is! Tehát, mégegyszer: AZ OKOT! Ez a megválaszolni való, minden egyes emlékezetben!…Mellesleg “mindennek” van értelme, csak kérdés, hogy az mit, és főleg kit szolgál? Kiknek megfelelő és kiknek nem! Kik az áldozatok, és kik akik profitálnak az áldozatok tömegeiből, és mire használják az un. “profitjukat” netán egy újabb “áldozatgyártásra”?…Volt az első VH, aztán jött, egyszercsak a második…és most a harmadik? És miért is? Kikért is? Ezért jó lenne, ha minden egyes “megemlékezésnél” mindig írodjon az OK! (lehet röviden is!) Hiszen az áldozatok emlékét őrizve szükséges tudni, hogy miért volt értelmetlen az, amit sokan elszenvednek. Hiszen oka kell legyen a jónak, és a rossznak egyaránt! Igaz vigyázni kell az indoklással, ugyanis mint tudni való, az igazság létezik! Amúgy magától! És csak a hazugságot kell kitalálni.
a Tenkes kapitánya
2018-11-12 at 10:33
A puccsista Ferenc pápa pacifista farizeizmusa elviselhetetlen.
Pista
2018-11-12 at 10:03
Nem felejtettük el Trianont.Soha nem is fogjuk elfelejteni.
Hesslerezredes
2018-11-12 at 10:01
Tisztelet a hősöknek és minden elesettnek! De ez a háború az akkori szabadkőműves-illuminátus háttérhatalom műve volt. Oroszország a bolsevik forradalom miatt kiesett a háborúból, különbékét kötött a központi hatalmakkal, a kétfrontos háború megszűnt. A központi hatalmak mindenütt az antant területein álltak. Erre a központi hatalmak mégis kapituláltak. Meg tudja mondani valaki, hogy miért?
Donnie Darko
2018-11-12 at 11:26
1 millió kibadyzott, kipihent katonát vetett be sokszor 50 kg-os legyengült, kifáradt katonák ellen, hogy eldöntse a háború kimenetelét (ha veszít Anglia és Franciaország hogy fizette volna ki a rengeteg hitelt az USA-nak?). 4 birodalom bomlott fel…
sanyi
2018-11-13 at 05:32
Ludendorff a teljes maradék német haderőt felőrölte egy nyugati áttörés reményében, mielőtt az amerikai/kanadai erők kibontakoznak Franciaországban. Nem maradt tartaléka, az áttörés meg csak “majdnem” sikerült.
Tény, hogy a tengely hatalmak erői területi nyereségben voltak, amikor a Ludendorff látszólag érthetelenül fegyverszünetet kért.
Mindkét világháború esetén az igazán érdekes, ami a fegyverszünet/béke után történt. Elhallgatott népirtások, etnikai tisztogatások, külföldről támogatott puccsok, stb.