Újabb népszerűtlen ítéletet hozott a német alkotmánybíróság: állásfoglalásuk szerint egy gyilkosságért 1982-ben elítélt férfinak is joga lehet ahhoz, hogy a neve ne bukkanjon fel az internetes keresésekben – írja a BBC-re hivatkozva az Index.
A gyilkosság a nyolcvanas években komoly sajtóvisszhangot keltett: a szóban forgó férfit akkor életfogytiglanra ítélték, amiért az Apollonia nevű vitorláshajó fedélzetén megölt két embert és súlyosan megsebesített egy harmadikat. Húsz évvel később, 2002-ben kiszabadult a börtönből, és most azt mondja: szeretné, ha a családnevét nem kötnék össze többet az általa elkövetett bűnténnyel. A férfi 2009-ben szembesült az interneten a róla szóló cikkekkel, amelyekben az általa elkövetett gyilkosságról tudósítanak. Ez indította el a folyamatot, amelynek végén a német alkotmánybíróság mondta ki: a férfinak joga van ahhoz, hogy ne legyen közismert a múltja. A kérelmét akkor, harminc évvel a gyilkosság után a szövetségi legfelsőbb bíróság elutasította, arra hivatkozva, hogy az információszabadság előrébb való, mint a személyi jogok védelme. Két évvel később, 2014-ben viszont az Európai Bíróság egy hasonló ügyben arra szólította fel a spanyol Google-t, hogy ne dobja fel a keresőmotor azokat a találatokat, amikben szerepel a bírósághoz forduló spanyol elítélt neve. Erre alapozva a német alkotmánybíróság határozata szerint mindenkinek joga van az internetes lábnyomának az eltüntetésére és az újrakezdéshez, de azt is megállapították, hogy a médiának is joga van ahhoz, hogy ne töröljék ki utólag az archívumokban elérhető cikkeikből a neveket. Ez azt jelenti, hogy ha az elítélteket zavarja, hogy a nevükre keresve az általuk elkövetett bűncselekményről szóló cikkeket dobnak fel a netes keresők, akkor ezeket a keresőmotorokat szólíthatják majd fel arra, hogy ne listázzák a találatok között az archív cikkeket.
Forrás: Index; Fotó: 888
Kbandi1
2019-11-28 at 12:55
A liberálisok felfogása tükrözi az erkölcsi hiányosságaikat. Aki gyilkol, ritkán teszi saját elhatározásától függetlenül. Nem kell a stiglicet színezni, azt megtette a teremtő, aki gyilkoságra vetemedett, ő pedig azt tette meg. A büntetése az áldozat hozzátartozóinak védelme miatt szükséges, a büntetés letöltése nem negligálja a tettét, esetleg akámennyire is megbánta.
A történelemben a gyilkosságokat nagyon ritkán tagadhatja le bárki, és ez így van rendjén. A gyilkos hajlamúak pedig ne akarjanak predesztinációt, nem kell őket sajnálni, még a liberálisokat sem, mert ők meg azt tolerálnák saját maguknak, és máris álliberalizmus esetét valósítják meg.
egon samu
2019-11-28 at 10:41
Bünözök fednek bünözöket.
Ez a demokrácia és jogállamiság fellegvára: Merkelisztán…
Lecso
2019-11-28 at 10:04
Cseréljen nevet.
Neki úgy sincs már sok hátra.
A többszörös gyilkos pedig csak kussoljon.
Valaki
2019-11-28 at 09:33
Az a “Ha azóta” garancia arra, hogy ez követően sem?
Ha nem akkor mindenkinek joga van megismerni.
Egyébként a múltjához mindenkinek joga van. Még ha ez számára nem előnyös akkor is.
csakafidesz
2019-11-28 at 09:15
Ha Hitler is kérelmezné, hogy nevét ne írják le negatív jelzőkkel a történelem könyvekben, mert az rossz fényt vet rá, nos a német alkotmánybíróság helyt adna ennek a kérésnek.
olszal
2019-11-28 at 08:31
Ha azóta nem követett el bűncselekményt akkor jogos a f@szi kérése és a német AB ítélete.
Béla
2019-11-28 at 09:35
Már mért lenne jogos? Akkor elkövette, ez szimplán a múlt meghamisítására tett kísérlet, mint a komcsiknál.
Logikus
2019-11-28 at 13:20
olszal, látod, hogy milyen kétszínű vagy? Itthon meg azt mondjátok, hogy minden molesztálónak a nevét nyilvánosságra kell hozni…most akkor hogy is van ez? a gyilkosnak védeni kell a személyiség jogait de a molesztálónak nem?
Klára
2019-11-28 at 18:22
Az áldozatoknak milyen , újrakezdési” jogaik vannak? A bűnözőknek vannak csak…lásd az ellenzéket
khm
2019-11-28 at 17:30
Milyen jól jártunk volna,ha nem tudnák a rendőrök a bodzatermelő nevét,és a hátralévő büntetési tétel idejét.
És gyilkosságban részvételért igen keveset kapott,azt is a JÓ MAGAVISELETÉÉRT enyhítették.
És így sztojka szabadulva ismét belevetette magát az “életbe”. Az enyingiek,meg félelemben éltek egy ideig.
Az ítéletet hozó bíró pedig nem is oly sokára BÉREMELÉST KAP! És nem retteg.