Német közgazdászok a gazdaság fokozatos újraindítását részesítik előnyben a járványvédelmi korlátozások feloldásával. Emellett jelzik, hogy újra kell értékelni a globális beszállítói láncok szerepét, és a költséghatékonyság mellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni az ellátási biztonság garantálására is.
A kieli Institut für Weltwirtschaft gazdaságkutató intézet két szakértője, Holger Görg és Saskia Mösle nem tartja valószínűnek a globális hozzáadottérték-termelőláncok teljes leépülését a koronavírus-járvány negatív tanulságai miatt. Mindazonáltal a termelővállalatok valószínűleg újraértékelik majd a külföldi gyártás előnyeit és hátrányait a saját gyártással szemben, csakúgy, mint a just-in-time beszállítást a raktározással szemben, amely szakkifejezés azt takarja, hogy készletezés helyett az áruk a hajókról szinte egyenesen a vásárlókhoz kerültek, ami további jelentős költséghatékonyságot jelent a harmadik világ rizsszemekért dolgoztatott munkavállalói mellett.
Amennyiben azonban ennek következtében lerövidülnének és regionális keretek közé szorulnának a beszállítói láncok, az hátrányos hatással lenne a fejlődő országok gazdasági növekedésére
– jelzi az emberarcú kapitalista, hogy ők igazából csak jót tesznek azzal, ha kiszervezik a harmadik világba a termelést.
Thieß Petersen, a Bertelsmann Alapítvány szakértőjének meglátása szerint a vállalatoknak mindenképpen fel kell készülniük arra, hogy a jövőben már ne csak hatékonysági, hanem kockázatelemzési szempontok figyelembevételével tervezzék meg ellátásukat, ami alatt azt értik, hogy járvány idején is szükséges kereskedni. Az üzemgazdálkodás hatékonysága és külső sokkokkal szembeni ellenállóképessége közötti ellentétet a termelés relokációjával, digitalizálással és a termelés teljes automatizálásával és robotizálásával kívánják mérsékelni.
A német közgazdászok által elképzelt ideális európai birodalomban szorgos szlávok robotok fognak dolgozni, míg a németek az európai népek az élvezeteknek hódolnak teuton váraikban otthonaikban.
A Bayreuth-i Egyetemtől Hartmut Egger azon a véleményen van, hogy a globális beszállítói láncok leépítése, illetve a regionális vagy akár belföldi beszállítói láncok megerősítése nem jelentene lényeges előnyt Németországnak. Sokkal inkább a raktárkapacitás kiépítésére és a just-in-time termelés szerepének a csökkentésére kellene helyezni a hangsúlyt. A kockázatok csökkentése szempontjából mindez sokkal célravezetőbb megoldás lenne, mint radikálisan leépíteni a globális beszállítói láncokat, pusztán ideológiai hevületből.
Kemal Kilic, az LMU (Ludwig Maximilian Egyetem) és Dalia Marin, a TUM (Müncheni Műszaki Egyetem) kutatói szerint a koronavírus-járvány által keltett világgazdasági bizonytalanságok beszállítói láncaik újraértékelésére kényszerítették a termelővállalatokat. Ennek eredményeként felgyorsult a robottechnológia bevezetésének folyamata a gazdagabb országokban, ami az iparosodás reneszánszához vezet a fejlett régiókban.
A müncheni egyetem Ifo gazdaságkutató intézetének szakértői, Lisandra Flach, Rahel Aichele és Martin Braml kutatásai szerint a világgazdasági hozzáadottérték-termelésnek 12 százaléka, a németországinak pedig 17 százaléka támaszkodik globális beszállítói láncra. Németország esetében az európai termelési hálózat játszik kulcsfontosságú szerepet, ezért a gazdaság járványvédelmi korlátozások utáni újraindítása szempontjából elengedhetetlenül fontos az európai határok szabad átjárhatóságának a biztosítása.
Ralph Wiechers és Thomas Steinwachs, a német gépipari vállalatok szakmai képviseleti szervezete, a VDMA (Verband Deutscher Maschinen- und Anlagenbau) szakértői szerint a német gépipari vállalatok erősen függenek ugyan a nemzetközi beszállító láncoktól, de éppen a koronavírus-járvány során szerzett tapasztalatoknak köszönhetően tudják majd ellenállóképes struktúrák kiépítésével jobban kiaknázni a globalizáció előnyeit.
A Roland Berger GmbH tanácsadó vállalat szakértői, Morris Hosseini és Michael Baur a gyógyszeripari beszállítói láncokat tanulmányozva megállapították, hogy számos gyógyszer alapanyagát manapság már szinte kizárólag Kínában állítják elő. Ennek ellenére sem tartanák megoldásnak a protekcionista kereskedelmi gyakorlatra és az autark gazdaságpolitikára visszatérést. A nemzetközi munkamegosztás számos előnye mellett azonban nem lehet elsiklani a dilemma felett – hangsúlyozták –, hogy egyes alapanyagokat és eszközöket szükséges lehet egy bizonyos arányban belföldön előállítani.
A gyógyszeripari vállalatok németországi szakmai szervezete, a BPI (Bundesverband der Pharmazeutischen Industrie e.V.) részéről Kai Joachimsen viszont a beszállítói fennakadások tartós kiküszöbölésére az európai és németországi gyártókapacitás kiépítésében látja a megoldást.
Ronald Bogaschewsky, az Universität Würzburg szakértője pedig attól tartva, hogy a járványvédelmi korlátozások feloldásával a globális beszállítói láncok szép lassan mozgásba lendülnek és minden folytatódik tovább, felveti a kérdést: “Valóban úgy akarjuk folytatni ahogy eddig?”
(MTI nyomán; a nyitókép egy korábbi, szintén Európa fellendítésére készített terv, az Atlantropa-terv illusztrációja)
Reszelő Aladár
2020-06-12 at 10:20
@zolatiguszti
Nem is tudod mennyire igazad van!
A válság most a multicégeken belül a kockázatelemző részleget hozta helyzetbe. Az pedig nem politikai-ideológiai-filozófiai síkon működik, hanem elemzi a teljes értékláncot, feltárja a szűk keresztmetszeteket és rámutat azokra a veszélyekre, amelyek az egész folyamatot megakaszthatják, legyen az környezetvédelmi, piaci, alapanyagbeli, humánerőforrásbeli, de akár egyetlen jogi kiskapu is.
De ezekre egy versenyképes cég reagáni fog:
– a JIT-et felül kell vizsgálni, mert kiderült, hogy egy megkötött szerződés még kevés ahhoz, hogy az alapanyag valóban a gyártósorra kerüljön, ha egyéb külső körülmények ezt lehetetlenné teszik.
– a beszállítók számát növelni kell, mert kockázatot jelent, ha egyvalakinek teszi ki magát a cég
– a beszerzés irányát is diverzifikálni kell a fenti okok miatt
– el kell búcsúzni a kedvezmények egy részétől, mivel nem célszerű csak egy partner felé elköteleződni, ugyanakkor ez jót tesz a versenynek, ha több beszállító is szeletet kap a tortából. De végül az árak emeléséhez vezet majd.
– az emberi munkaerőt ki kell váltani az olyan helyeken, ahol megoldható a gépesítés => drága és csak a gond van vele, a biorobotnak nem kell gondolkodni, így az ilyen képességére szükség sincs, ezért fizetni sem kell érte.
Össszességében lesznek pozitív és negatív változások is.
Hesslerezredes
2020-05-18 at 16:44
Csöndesen mondom: a kádárvilág végén az egyik utolsóként átadott panel-lakótelepen lakva a 31 éve beköltözött nagycsaládok (minimum 2 gyerek, maximum 3) egytől egyig úgy alakultak, hogy egyik gyereknek sem lett mára gyereke. Ha megházasodtak is, gyerek nem született ezekből a házasságokból, pedig ugye az akkor öt-tíz éves gyerekek mára 35-40 éves emberek lettek, szóval bőven benne lennének a gyerek-alkotás korában.
A munkahelyemen van 4 fiatal nő is (már ha a 30-40 éves kor annak számít), párkapcsolatban ugyan élnek, de gyereke egyiknek sincs.
Ha a magyar ember nem akar szaporodni, akkor nincs mit csodálkozni, hogy szép csöndben kihalunk és megszűnik a magyarnak-levés (lét).
És a németek fényévekre előttünk járnak – mármint a kipusztulás felé.
bl
2020-05-15 at 02:08
Az emberi együttműködésben terjedő ragály alaposan odatesz az emberi együttműködésnek. Ez az alapprobléma, azaz az emberi együttműködésből kell kiirtani a potenciális ragályt. Ez a továbblépés kulcsa.
Miki
2020-05-15 at 09:34
Teljesen egyetértek!
100/100 Pont
Egyre jobban hiányzik a konzultáció kultúrája.
bl
2020-05-15 at 15:05
Nem pont erre gondoltam, de ettől függetlenül igazad van. Magyar vonás, hogy szkeptikusak vagyunk a konzultációk sikerében, mert nálunk mindig a leghülyébb veszi fel a fonalat és nem tudunk szabadulni tőle még hallgatással sem, egyet kell vele érteni. Ez a szabadulás ára. Hehehe.
Naprózsa
2020-05-15 at 00:33
A monopólium azt jelenti, hogy csak én gyártom, vagy gyárthatom. De akkor – lehet hogy idővel – én is fogom megmondani mi mennyi.
Asszem a most Kínából hozatott egészségügyi ezmegazok jóval többe kerültek mindenkinek a világon mint mondjuk tavaly a járvány előtt. De kellett, megvettük.
Miki
2020-05-14 at 23:30
Fel tette már valaki magának a kérdést, hogy mit kap kína cserébe azért, amiért hagyja hogy nála “rizsszemekért” gyárttasson mindenki mindent? Hát én attól félek, amit ök cserébe “kapnak”.
Chiovini György
2020-05-14 at 21:44
Ez is része a témának.
A német ipar kapacitása nem a hazai igényekre van tervezve, hanem exportra. De a vevő hogyan fizet? Most bedolgozással. Ha nem kell a bedolgozás, hogyan adom el neki az általam gyártott terméket?
Vesszük a német autókat. Mivel fizetünk? Bedolgozással.
Ki van ez találva.
De nem fog ez örökké tartani. Előbb-utóbb Kína átveszi Európa és az USA szerepét.
Mi ne panaszkodjunk. Gondoljunk arra a rengeteg emberre, aki végtelen nyomorban tengeti az életét. Végső soron a világ szerencsésebb része az ő nyomorukon is éli az életét.
Meddig?
anonymus
2020-05-14 at 21:10
…mert a munkaalapú, német preferenciájú gazdasági felépítéssel valami osztrák piktor már csinált egy gazdasági csodát, de be is verték érte az arcát…
Nahát
2020-05-14 at 18:06
Valahogy nem akaródzik a németeknek lemondani a globalizációról, és a kiindulópont mindig az, hogy ők ne dolgozzanak. Ha nem lehet Ázsiában legyártatni mindent, akkor jöjjenek a robotok, a gépesítés. Ezzel a saját társadalmuknak ártanak leginkább. Munka nélkül az ember elveszti önbecsülését és élete értelmét. Kialakul egy élvezethajhász, léhűtő, dekadens, másokat iparszerűen kizsákmányoló társadalom.
zolatiguszti
2020-05-15 at 01:39
Nem is tudnának. Úgy kell lopkodni a román vendégmunkást spárgát szedni meg a hentes üzemekbe.
Ki dolgozna az új iparban? A németek nem szülték meg az ehhez szükséges munkaerőt.Ha csapást akarna a V4 a IV.ik birodalomra mérni elég lenne egy évre hazahívni az összes állampolgárát tőlük.
sanyi
2020-05-14 at 16:46
Sosem volt igazán olcsó csak kockázatos. Rengeteg nyugati cég pofára esett Kínában, mikor saját technológiáját látta viszont az államilag támogatott kínai versenytársaknál.
A másik kínai trükk a monopóliumok kiépítése. Pl. megfigyeltétek, hogy a számítógépes perifériák ára a 20-szorosára nőtt az elmúlt években. Ugyanaz a webkamera, billentyűzet vagy egérpad most sokkal többe kerül, miközben sem a teljesítmény sem a minőség nem lett jobb? De a büdös műanyag papucsok ára is sokszorosára nőtt, mióta Kína átvette a gyártást (pedig azt már ők is kiszervezték Vietnamba meg Bangladesbe).
A minőség meg ezért nem javul, mert a kommunista/budhista vallásokban nincs eredendő bűn. A minőség egy rekurzív tanulási folyamat eredménye, ma elcseszem, de tanulok belőle és holnap megpróbálom jobban csinálni, mert csak egy esendő ember vagyok. A kereszténység erre jó alapot ad, a budhizmus/kommunizmus nem.
Nagy Ivó
2020-05-14 at 17:08
a kínaiak véleménye erről ez:
tudunk mi osztályon felüli minőséget is előállítani (lásd űrkutatás v. fegyverkezés), ám amíg a világ többi része boldogan megvásárolja a sz@rt is, miért gyártanánk mást???