A reakciós konzervativizmus az egyetemi szférában megtűrt, az akadémia szférában tiltott, a popkultúrában pedig az ellenség szerepét tölti be, de ettől függetlenül – az áttörés leghalványabb esélye nélkül – az intellektuális munkát el kell végezni. (Még akkor is, ha a szerző lusta.) Megadja Gábor könyvbemutatóján jártunk az A38-on.
A szabadság reakciós harcosai – a haladó politika közép-európai bírálata címmel jelent meg Megadja Gábor második kötete, amelynek bemutatóján – az elkövetőt méltatva – Molnár Attila Károly és Fűrész Gábor egyaránt azt emelte ki felütésként, hogy noha nem így ismertük meg a szerzőt, néha azért képes eszmetörténészként és filozófusként is működni. Megadja könyvét a hiánypótlás szóval lehet legjobban körbeírni, hiszen olyan szerzőket és gondolatokat dolgoz fel kötetében, akiket és amelyeket az elmúlt 30 évben a tiltott kategóriából a nem ajánlottba helyezett a mainstream értelmiségi közvélemény. Annak ellenére, hogy a szerzők (Hannah Arendt, Voegelin, Hayek, Polányi, stb.) tulajdonképpen a sajátjainknak tekinthetőek, hiszen egytől egyig Közép-, illetve Kelet-Közép-Európából származnak/menekültek el. Közös bennük, hogy hiába költöztek a létező demokráciák legtökéletesebbjébe, az Egyesült Államokba, mégis a liberális demokrácia bírálóivá váltak, és írásaikat áthatta a térség még uralkodó dinasztiák által uralt arisztokrata világa iránt érzett nosztalgia.
Eszmetörténeti underground
Az eszmetörténeti underground megdicsőülése után Fűrész Gábor azt emelte ki, hogy a mindennapi politikában is hasznosul az elvégzett munka: a jelen problémái szempontjából bőven van relevanciája a feldolgozott szerzőknek. A XX. század olyan megdöbbentő politikai jelenségeinek, mint a nácizmus és a kommunizmus eredetét a feldolgozott gondolkodók egytől egyig a demokrácia rendszerhibáiból és a középkori messianisztikus, utópisztikus hitből vezették le, szemben a mainstream állásponttal, ami mindig az aktuális politikai ellenfél jellemhibáinak állítja be ezeket.
A laudációk után Megadja Gábor Lánczi Tamás kérdései és az elviselhetetlen hőség hatására azt fejtegette, hogy az általa feldolgozott szerzők életükben egyáltalán nem voltak ismertek és népszerűek, viszont mégiscsak furcsa, hogy a haladás ikonjaival ellentétben később sem fedezte fel őket a társadalomtudományos elit. Míg Marx vagy Foucault cipőméretéről is doktorik ezrei készülnek, addig például Erich von Kuehnelt-Leddihn neve csak kínos feszengést vált ki az egyetemeken. A baloldal hatalmas előnyben van, hittételeik rég leszivárogtak a hétköznapokba, újságcikkek és popdalok ismételgetik tévtanaikat, a reakció pedig ha már nem is tiltott, azért mégis inkább az. A konzervatív szerzők maximum kivételként és népművészeti különlegességként szerepelhetnek a tanulmányi étlapon. Lánczi kérdésére, hogy mi a haladás, úgy válaszolt, hogy egy emberkép, ami szerint az ember a folyamatos tökéletesedés állapotában van, a haladók pedig nem ettől felhatalmazva érzik magukat a tökéletesítésre is (aminek a végén pedig ott a meszesgödör – a szerk.).
A könyvbemutató után a PestiSrácok szegezte függetlenül és objektíven kemény és kíméletlen kérdéseit a szerzőhöz. Arra voltunk kíváncsiak, létezik-e vele szemben elvárás, hogy ismertségét és közkedveltségét használva a reakciós konzervativizmusból ő csináljon popkultúrát. A bő és kimerítő választ szó szerint kell idéznünk: „Van!” A szó szerint nem annyira idézhető, részletes, minden egyrésztre és másrésztre tekintettel lévő kifejtés során arról beszélt lapunknak, hogy noha nem kíván a konzervatív jobboldal sztárszerzőjévé, ideológus-rocksztárjává válni, viszont a liberálisok bosszantásának nemes tevékenységét mindig szívesen végzi, mert egyrészt szórakozás, másrészt maga a reakció.
A könyvet (Megadja Gábor: A szabadság reakciós harcosai – a haladó politika közép-európai bírálata; Századvég Kiadó, 2019) azoknak ajánljuk, akik nem félnek a tömény eszmetörténettől.
bl
2019-07-02 at 17:40
A “természettudományok” fejlődése legtöbb esetben egyenes ívű, azaz az új ismeretek magukban foglalják a régi ismereteket is. Nem törli el a múltat, csak pontosítja.
A “társadalomttudományok” fejlődése legtöbb esetben még mindig ciklikus, azaz az új teljes ellentétben van a régivel. Eltörli a régit, hogy helyett adjon az újnak. Olyan az egész, mint egy “önreflexió”. Amikor látszódik, hogy a régi nem teljes, akkor elindul az ellentétes irányba. Minden egyes dolog leng önmaga és ellentéte között. Nagyon ritkán kristályososdik ki valami abszolút. Ilyen a gondolkodása a skizofrénnek is, rendkívül veszélyes a felgyorsulása. A konzervatív szemlélet az egyetlen ami belátja ezt és a változás lassítását a hagyományhoz való ragaszkodással éri el. A többi mind BOLOND!!
zolatiguszti
2019-07-03 at 04:22
A társadalom tudományoknál szt se lehet tudni hogy igazából tudományok -e?
Magam részről úgy szoktam érvelni, hogy azoknál a tudományoknál amikről biztosan ki tudjuk jelenteni azt hogy azok valóban tudományok, pl Biológia, vagy Fizika, két alapvető jellemvonás figyelhető meg:
1 Összegyűlt tudásanyagot átlátható módon rendszerezik és mutatják be.
2 Rendszerezett tudásanyagból és a belőle levont következtetésekből logikai úton olyan jóslásokra képes amik közül sok később igazolhatóvá válik tudományosan is.Az van a kutatásnak iránya.
Ehhez képest a társadalom tudományok nagy része az ötletbörzék szintjén van.Elmélet hegyek nagyon kevés valós megfogható adattal.
Legtovább talán a tömeglélektan jutott a politika és reklám igények nyomása miatt.
Hesslerezredes
2019-07-03 at 09:17
Egészen pontosan: a társadalomtudományok NEM TUDOMÁNYOK! Elmélkedések, filozofálgatások, köldöknézések. Néha, amikor egzakt módszereket alkalmaznak – statisztika, de becsületesen! – akkor vannak/lehetnek érvényes megállapításaik (tömeglélektan stb.). De összességében komolytalanok. Ilyen a történetírás is és azon belül a magyar őstörténet (ha bármit ebben a témában meghallok, rosszul vagyok tőle – annyira nyilvánvaló, hogy a Szíriuszról gyüttünk :))))))))))).
bl
2019-07-03 at 12:11
Az emberi viselkedésnek léteznek törvényei, csak túl általánosak ahhoz, hogy konkrét cselekvést lehessen belőle származtatni. Ellentmondásos rendszer lévén nem lehet benne a matematikai logikát alkalmazni, minden konkrét elvekhez való ragaszkodás hamisságra van ítélve. Az ingalengés törvénye viszont teljesen általános érvényes. Elindul az inga az egyik irányba és a közben felhalmozódó társadalmi feszültségek megállítják és ellentétes irányú lengésbe hozzák. Ez abszolút módon igaz.
Ha a gender-migri-abortusz-drog-eutanázia kérdéseket nézzük az igazi progresszivitás a reakcióban, az inga túllendülésének fékezésében van.
A jobboldaliság elve is abszolút módon igaz: a “segíts magadon, egyedül vagy, nézz szembe vele” felette áll a szolidaritásnak és a szabadságnak is.
Namond
2019-07-02 at 17:11
A technika és technológia fejlődése nem nem kulturális, nem társadalmi haladás.
Az ember igényei, ezek eredményeitől nem lett, nem lesz civilizáltabb, azok változatlanok.
Hesslerezredes
2019-07-02 at 15:40
Haladás természetesen van: a technika, biotechnológia, orvostudomány, űrkutatás, summasummárum: a reáltudományok körében. Egy mai Ford Mustang sokkal fejlettebb, mint a 40 évvel ezelőtti, de egy becsületes konzervatív egy megkímélt állapotú 40 éves Ford Mustangot is boldogan elfogad. Ettől konzervatív. Továbbá ha lehet választani egy jó birkapörkölt és egy vegán menű között, akkor föltétlenül az előbbi mellett voksol. Valahogy az egész úgy, mint a ‘Csillagok háborúja’ utó-disztópiában: iszonyat fejlett technikai civilizáció miközben szerény hajlék a buckalakóktól nem messze a Tatuin bolygón.
Fehérlófia
2019-07-02 at 15:58
Kedves Ezredes!
A “haladás” erői éppen a tudás és a tudomány bűvöletében távolodnak el a magasabb megértéstől.
A “tudás” ígéretével csábítja el Lucifer Évát.
Madách Imre Falanszterét is Tudósok irányítják a “Tudomány” segítségével.
A valódi szellemi haladás az közeledés Istenhez. A hanyatlás pedig a távolodás Tőle. Egyéb hozzászólásaival általában egyetértek, nem mindig.
zolatiguszti
2019-07-03 at 04:14
Eszközeinkben fejlődünk, de azokat alkalmazó ember semmit.Nézzen meg bármilyen kultúrális terméket,a félelmeink vágyaink tárgyai ugyanazok mint 5000 éve.A megoldáskészletünk is kb.
Az ember nem tud embert fejleszteni, azt csak a természet tud.Ebből adódóan az ember fejlesztő ideológiák természet ellenesek.Nem véletlen végződnek az új embertípus gyártások hullahegyekkel.
Hesslerezredes
2019-07-03 at 09:12
Lehet, hogy nem voltam elég világos, de azt akartam kinyögdécselni, hogy a technikai haladás nem kell, hogy azt jelentse, hogy az emberségünket elveszítsük. Írhatnék józan észt is.
Fehérlófia
2019-07-02 at 15:36
Volt sumér, óegyiptomi, perzsa “haladás” is, ahogy mindig volt re-akció, azaz re-normalizáció. Az óra körbejár.