A ringben Donald és Vlagyimir

 

Ma találkozik először személyesen Donald Trump és Vlagyimir Putyin. Elméletileg a világ szinte összes gondját-baját jó irányba terelhetnék. Ha akarnák, ha hagynák nekik, ha… kedves nagynénikéjük lenne a körúti 6-os villamos. Habár Trumpnál ki tudja…

 

Hello, Vlagyimir! – köszönt lelkes vigyorral Donald Trump. Amerikai volt és üzletember, szeretett színpadias gesztusokat tenni.
Hello, Donald! – válaszolt mosollyal a szája szélén Vlagymir Putyin. Orosz volt és hírszerző, kivárt, hogy kivel van dolga.

Ha e köszönés után a két államfő ma diszkréten félrevonulna egy hamburgi kiskocsma különtermébe, és elküldené várost nézni tanácsadóit – nos, akkor lehet, hogy holnap egy jobb világra ébrednénk.

Az első sörnél tisztázhatnák, hogy miért nem találkoztak az elmúlt hónapokban egyszer sem. Hiszen Trump már szinte a fél világgal kezet fogott, a legfontosabb partnerrel viszont csak négy telefonos beszélgetésig jutott. Miért?

Washington felől a válasz egyértelmű: a Russia-gate, az oroszok állítólagos beavatkozása Trump oldalán az amerikai elnökválasztásba. Ezt a tengerentúlon már vizsgálja az összes demokrata ügyész és politikus, nem találnak ugyan semmit, de a bizottságosdival el lehet játszadozni évekig. Addig pedig béna kacsát csinálnak Trumpból orosz viszonylatban.

Moszkvában sem mindenki szomorú persze, hogy csak most találkozik Trump és Putyin. Az új hidegháború sokaknak kényelmes: nem csak a közhelyes katonai lobbinak, hanem a szankcióháborún meggazdagodó üzletembereknek, struktúráknak.

Mondhatná ezek után Trump, hogy Vlagyimir, drága barátom, lépjünk ezeken a hülyeségeken túl? Mondhatná, ha nem szakítaná félbe közben negyvenhét tanácsadó, köztük az Obama által „barátilag” otthagyott huszonhét…

Aztán a második korsónál szóba hozhatnák a szíriai helyzetet. Hiszen elméletileg közös az érdek, az Iszlám Állam legyőzése. Ez az amerikai elnökválasztás idején is ilyen egyszerűnek tűnt Trump szemében. Csakhogy aztán elmagyarázták neki, hogy Washington számára a terroristáknál veszélyesebb az oroszok jelenléte az arab világban. No meg, amíg háború van, addig pörög az amerikai fegyveripar, vesznek a helyiek is, a Pentagon is.

A fegyver-üzlet persze az oroszoknál is szempont, hiszen szíriai sikereik tökéletes reklámot jelentenek a világban. Azonban más a lépték, kevesebb a lobbizó, hiszen az orosz hadsereg orosz állami fegyvercégtől vásárol. Jobb zsebből ki, bal zsebbe be.

Fel lehetne oldani ezt a konfliktust? Roppant egyszerűen: Amerika fogadja el, hogy Moszkvának is vannak érdekei az arab világban. Trump héjáinak azonban ez elviselhetetlen „arcvesztést” jelentene. Csakhogy most már eső után köpönyeg: az oroszok ott vannak, és nem akarnak elmenni. Tetszett volna korábban egyedül legyőzni az Iszlám Államot.

Megoldás? Trump felajánlhatná, hogy OK, Vlagyimir, maradjatok, hiszen pont annyi jogotok van katonai bázisra itt, mint nekünk. De ezt majd beszéljük meg azután, hogy legyőztük az Iszlám Államot. Ez Putyin javaslata is. Ketten erről megegyezhetnének, a racionális üzletember a pragmatikus hírszerzővel.

A harmadik sörhöz jöhetne Ukrajna. Kívülről nézve ez is pofonegyszerű. Trump odaszól Kijevnek, Putyin a szakadároknak, hogy mostantól vagy vége a harcoknak, vagy nincs pénz és paripa. S ha béke van, onnantól minden egyszerűbb.

De megint csak előjönnek a háttérből a „jóbarátok”. Trumpnak mondják, hogy Ukrajna már a miénk, ha feladjuk, az oroszok megszerzik az egészet, sőt a Baltikumot is viszik. Putyinnak is van, aki azt sulykolja, hogy ha enged, az amerikaiak holnap Moszkva alatt vannak.

S ott virítanak az üzleti érdekek is. Obama és Clinton demokrata üzletemberei – kiemelten Soros György, pont ő maradna ki? – bevásárolták magukat Kijevbe. Csurrant-cseppent Trump környezetének is. S igen, orosz „bizniszmenek” is gazdagodnak Donyeck megye nemzetközi törvényenkívüliségén.

Felül lehetne ezen emelkedni? Persze, a szíriaihoz hasonló módon. Legyen béke, aztán jöjjön a többi. Hogy ami ezután jönne – a politikai és gazdasági érdekszférák tisztázása – erősen emlékeztetne a Churchill-Sztálin alkura? Igen. De valljuk meg, nem sokkal másabb ez, mint ha évekig tárgyalgatnak, és addig is folyik a vér? Meg biztos sokban különbözik egy szalvéta szeglete a jól formázott szakértői dokumentumtól?

Cinikus ez? Nem demokratikus? Most komoly?

Mi lenne a Trump-Putyin alkunak a rövidtávú eredménye? Felszámolnák az Iszlám Államot, megállítanák a migrációt, béke lenne Szíriában és Ukrajnában.

Jó lenne ez a világnak? Igen. Meg fog történni? Aligha. Egy ilyen egyezséget ugyanis csak két erős elnök köthetne. Vlagyimir Putyin kétségkívül az, saját hátországát bármikor ráncba szedi.

Donald Trump azonban jelenleg még az obamai örökséggel, Hillary Clinton aknáival küszködik. Az amerikai elnököt sajátos jóakarói ma jó, ha egy órára engedik ki Putyinhoz a „ringbe”, s ennyi időre is csak segédek felügyelete alatt.

Igazából ez valószínűleg csak protokoll lesz: vigyor és mosoly, néhány bók és melegedő ásványvizes palackok.

Habár Trump éppen azért Trump, hogy meglepetést okozzon…

 

Ui: A késő délutáni találkozó végül majd két és fél órát tartott. A sleppet kihagyták, csak a tolmácsok és a két külügyminiszter volt ott. Szíria témájában úgy tűnik, előre is léptek. Hogy lesz-e ebből rövidesen „komoly sörözés”, kiderül. 

 

Fotó: gazeta.ru