A legnagyobb székelyként számon tartott Orbán Balázs regényes életéről csak regényesen lehet beszélni, írni, életútjából még részleteket is nehéz kiragadni. Alábbi videós beszámolónk a neves író, néprajzi gyűjtő, fotográfus, országgyűlési képviselő fiatalkorába enged betekintést, amikor az alig tizenkilenc éves Orbán Balázs nyakába veszi a Közel-Keletet, bejárja Egyiptomot, Szíriát és Görögországot, az ott gyűjtött tárgyakat pedig hazaküldi népe, nemzete okulására. Az ő és tárgyainak története bár csak egy rövid időre kapcsolódott össze, Kolozsvárott mostantól mi is megcsodálhatjuk első nagy barangolásának kézzelfogható eredményét.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – NULLAHATEGY.HU
A legnagyobb székelyként számon tartott Báró lengyelfalvi Orbán Balázst talán az 1868–1873 között hat kötetben megjelentetett fő műve, a „Székelyföld leírása” emelte e nemes rangra. A szabadságharcot követő abszolutista császári elnyomás éveiben, mintegy lázadásként, és a magyar nemzet kulturális erejének megtartása érdekében Orbán Balázs fotóapparátjával és jegyzetfüzetével felszerelkezve járja be gyalog a Székelyföld minden települését, ezzel adva hiteles képet a székelység jelen állapotáról, a falvak, városok történelmi emlékeiről, mondáiról, hagyományairól. A hihetetlen teljesítményből is könnyen lemérhető, Orbán Balázs a romantika egyik legnagyobb és tipikus alakja volt, akit a haza, a nemzet szeretete és a szabadság iránti vágya vezérelt ugyanakkor nemcsak ebben az időszakban, de egész élete során.
Itt érkezünk el ahhoz sajnálatos tényhez, hogy bár az Orbán Balázs alakját jól ismerők gyakran hasonlítják egy valóságos Jókai-regény főszereplőjéhez, a köztudatban ugyanakkor kevésbé ismert, valójában mennyire is volt regényes az az életút, amelynek indulása szintén egy nagy barangolással kezdődött, mégpedig a Közel-Keleten. Talán az sem véletlen, hogy szüleinek, sőt nagyszüleinek találkozása is olyan, mintha egy romantikus regény szereplői lettek volna, és ez kihatással volt Orbán Balázs fiatalkorára is. Orbán Balázs anyai nagyapja, a felvidéki Knechtel János Mohamed szultán meghívására, mint bányamérnök érkezik Konstantinápolyba, ahol beleszeret egy dúsgazdag görög család egyetlen leányába, Foresti Máriába, házasságukból születik meg Eugénia, Orbán Balázs édesanyja. Innentől idézzük Mikó Imre „A szülőföld szerelmese” című munkáját:
A munkaszerződés lejártával Knechtel János szeretett volna visszatérni szülőhazájába, de felesége hallani sem akart erről. Egy este az apa a tengerparton sétált kislányával, titokban hajóra szállt, és szerencsésen haza is érkezett. Kassán nevelőintézetbe adta gyermekét, ő maga visszaindult Konstantinápolyba, hogy feleségét is magával hozza. De a sors másképpen döntött. A hajó elsüllyedt, Knechtel János a tengerben lelte sírját.
Az asszony eközben az osztrák követség útján nyomoz férje után. Így telik el három év. Mivel pedig az apa három évre fizette ki lánya neveltetési költségeit, a gyermeknek távoznia kellett az intézetből. S ekkor jön a „védangyal” Orbán Pál őrnagy hitvese személyében, kinek három leánya ugyanabban az intézetben nevelkedik. Magával viszi Knechtel Eugéniát Lengyelfalvára, Székelyudvarhely mellé. Most Jókainak kellene átadni a tollat, hogy leírja, miként lesz a görög—magyar leánykából viruló hajadon székelyhonban, miként tér vissza a napóleoni háborúból sebesülten a nevelőszülők édesgyermeke, Orbán János délceg huszárkapitány. Szerelem, házasság, öt gyermek. A második, Balázs, 1829. február 3-án születik.
Következnék az epilógus. A Konstantinápolyban élő özvegy édesanya évtizedek múlva hírt hall leányáról, s viszontagságos körülmények között megérkezik Lengyelfalvára. Tökéletes a boldogság, amíg a görög asszonyban fel nem ébred a honvágy. Rábeszéli leányát, hogy családostól költözzék vissza Konstantinápolyba, ahol a Boszporusz ázsiai partján palotát építtetett számukra. Az anya előreutazik. A család 1846 tavaszán indul utána. A sors azonban másodszor is közbeszólt. Az Orbán család Galacon értesül róla, hogy Knechtel Jánosné hazatérése után nemsokára meghalt. Mire Konstantinápolyba érnek, a vagyonra rátette kezét a mohamedán egyház. A család pert indít, a per tizenhét évig tart. Ebből tizenkettőt hazájától távol tölt Orbán Balázs.
A pereskedés alatt az ifjú Orbán Balázs egyszercsak azzal az ötlettel áll a szülei elé, hogy addig ő tenne egy kis kiruccanást a környéken, pontosabban szólva Görögországban, Szíriában, Egyiptomban és a Szentföldön. Elengedik. Kalandos utazásán tárgyakat is gyűjt, vásárol – Egyiptomból többek között, múmia-tesrészeket, krokodilt, temetkezési szobrocskákat -, amelyeknek egy részét, a nemzeti hevülettől fűtve, népnevelői célzattal ajánl föl az akkor formálódó Erdélyi Múzeumnak. Ha Orbán Balázs életútját tovább követnénk, ennek a cikknek talán sosem lenne vége, állapodjunk meg tehát Kolozsvárott, ahol az Orbán Balázs által hazaküldött tárgyakat nemrégiben egy állandó, “Istenek és halandók az ókori Egyiptomban” elnevezésű kiállítás keretében állították ki az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum gondozásában. Videós beszámolónk arról szól, hogyan is találkozott a tárgyak és Orbán Balázs története, s aztán hogyan vált el, hogyan merült majdnem a feledés homályába a tárgyak eredete, mígnem közel százötven év után méltó helyet találtak a kiállításon. A tárgyak történetéről Mitu Melinda muzeológus, kurátor mesélt.