A Szépművészeti Múzeumnak adományozta teljes életművét átfogó archívumát Korniss Péter fotográfus kedden a Szépművészeti Múzeumban; a mintegy 34 ezer felvételt tartalmazó anyag a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben (KEMKI), Korniss Péter Archívumként lesz kutatható. Az ajándékozás bejelentésére a művész munkásságát elismerő Kriterion Koszorú átadását követően került sor kedden a Szépművészeti Múzeumban.
MM – 061.hu
“Boldog szívvel tudok megválni attól, amit annyi éven át gyűjtögettem, az archívumomtól. Boldog szívvel, mert tudom, hogy jó helyre kerül”
– méltatta a Szépművészeti Múzeumot és az annak tagintézményeként működő KEMKI-t az ajándékozás bejelentésekor Korniss Péter. Mint elmondta, pályafutásának első évtizedeiben az eltűnőben lévő, tradicionális paraszti kultúra nyomait kereste, majd eljutott a “múlttól a jelenig”, a hagyományos paraszti kultúrától egy globalizált világig.
Korniss Péter felidézte, hogy a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria három éve kiállítást rendezett eddigi életművéből, ami “bátorítást adott” számára ahhoz, hogy megkeresse a felajánlással Baán Lászlót, az intézmény főigazgatóját. A fotográfus kiemelte, hogy archívuma a képeket feldolgozva, részletes adatbázissal kiegészítve tartalmazza, a 34 ezer felvételből 4 ezer fotó be is van szkennelve.
Baán László a három éve megrendezett Korniss Péter-kiállításra emlékezve kiemelte: a Folyamatos emlékezet című tárlat az utóbbi évek egyik legsikeresebbje volt a Magyar Nemzeti Galériában. Mint hozzátette, Korniss Péter most átadott archívumát az intézmény egyben kezeli majd; az így létrejövő a Korniss Péter Archívum “a KEMKI egyik ékköve lesz” – fogalmazott. Baán László bejelentette: terveik szerint rövidesen egy Korniss Péter műveihez kapcsolódó novellapályázatot is kiírnak, melynek zsűrijébe a fotográfust is meghívta.
“Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel az emberhez”
A 061.hu római kiállítása kapcsán készített interjút a Kossuth- és Prima Primissima-díjas fotográfussal, akkor többek között arról beszélgettünk vele, hogyan fordult a figyelme fokozatosan a hagyományos paraszti kultúrától elindulva a vendégmunkás lét és a globalizálódott világ felé, és arról is megkérdeztük, milyen felelőssége van egy fotósnak.
“Amikor először voltam Széken, tudtam, hogy ez a kultúra el fog tűnni, ezért nekem az a dolgom, hogy megörökítsem. És ezt elsősorban az emberen keresztül szerettem volna megragadni, nem a tárgyi világon, nem a tájon keresztül, hanem mindig az embert a középpontba helyezve.”
“Az a világ, ami akkor volt, eltűnt. Nemcsak Szék volt ilyen, Kalotaszegen is csodálatos élő kultúrával találkozhattunk, ugyanígy Gyimesben, és Moldvában is. De otthonosan jártam a román falvakban is, ugyanilyen eleven állapotában találtam a máramarosi falvakban a román paraszti kultúrát is. De mentem Szlovákiába, és Szerbiába is. Nagyon tudatosan, bartóki szellemben igyekeztem végezni a munkám. Hogy mi maradt meg? Volt egy fölcsuszamlásszerű változás ’89-ben, mikor ledőlt a Fal Kelet-Európában, s ennek volt politikai, társadalmi, gazdasági, és kulturális hozadéka is. Óriási változás indult el és ez a legjobban a falvakban volt látható, hiszen ők őrizték leginkább a régi világot. Az elszigetelt falvakban az élet egyszer csak friss szeleket hozott. A táncház helyén diszkó lett, az emberek elindultak dolgozni a városokba. Ez a fajta életmód korábban nem volt lehetséges a zárt határok miatt. A magyarajkúak természetesen ide jöttek Magyarországra, a románok elsősorban a latin országokba. Érdekes, ha megfigyeljük a Magyarországon vendégmunkásként dolgozó széki asszonyok viseletét. Ha csak az én képeimet nézi, akkor is láthatja, ezek a ruhák nem teljesen népviseletek, de azt a színvilágot, ami az eredeti viseletükre jellemző, tartják. Pulóver, vagy otthonka is van rajtuk, a piros színtől az összhatás mégis olyan, mintha népviseletben lennének. Belső igényük van rá. Ennek több jelét is tapasztaltam: a kilencvenes évek második felében, amikor Erdélybe jártam, szilveszterkor a legények már nem hordtak mellényt. Pulóverben jöttek, de azok nagyon egyforma pulóverek voltak. Valahogyan igényük volt arra, hogy ha nincsenek is népviseletben, összhangban legyenek. Nagyon érdekes volt ezt látni.”
A “meghitt kultúrán” túlmutatva
A Kriterion Koszorút átadó Barabási Albert-László matematikus, hálózatkutató, a díj korábbi kitüntetettje elmondta, hogy a Kriterion Alapítványt az erdélyi Kriterion Kiadó alapító igazgatója, Domokos Géza hozta létre, abból a célból, hogy az erdélyi multikulturalizmus nemes elvei alapján hozzájáruljon az erdélyi művészetek folyamatos fejlődéséhez, európai felzárkózásához és az ott létrehozott kulturális értékek nemzetközi megismertetéséhez. A díjazottat méltatva Barabási Albert-László hangsúlyozta:
Korniss Péter képei egyszerre hordoznak lokális üzenetet és mutatnak be valami univerzálisat, amely túlmutat ezen “a belterjes és meghitt kultúrán”.
Mint felidézte, Korniss Péter Kolozsvárott született 1937-ben, onnan 12 évesen költözött Budapestre. Először a jogi egyetemre jelentkezett, de 1956-os szerepvállalása miatt tanulmányait abba kellett hagynia. A Budapesti Fényképészeti Szövetkezet “mindeneseként” fokozatosan kitanulta a fényképezés szakmai fogásait. 1961-től harminc éven keresztül a Nők Lapja fotóriportereként bejárta Magyarország vidékeit, a korabeli társadalmi valóság történeteit örökítette meg.
Korniss Péternek 1974-től sorra nyíltak kiállításai, melyek emlékét katalógusok, albumok – Elindultam világ útján (1975), Múlt idő (1979), A vendégmunkás (1988), Leltár. Erdélyi képek (1998), Kötődés 1967-2008 (2008), Folyamatos emlékezet (2017) – őrzik. “Ezeken keresztül visszalopta Erdélyt és az erdélyi kultúrát Magyarországra, kiállításai és táncházas fotói szamizdat jelleggel inspiráltak több generációt” – emlékeztetett. Korniss Péter az 1980-as évek elejétől húsz éven át az amszterdami Internationaal Folkloristisch Danstheater társulatát fényképezte, neves folyóiratok (National Geographic, GEO Magazine, Fortune, Forbes, Time) fotóriportereként, nemzetközi szakmai szervezetek tanácsadójaként működött – idézte fel a díjazott munkásságát Barabási Albert-László.
A díjátadó alkalmából Fotográfiák 1959-2017 címmel Korniss Péter életművét áttekintő, háromnyelvű fotóalbum is megjelent a csíkszeredai Bookart Kiadó és a kolozsvári Iskola Alapítvány Kiadó közös kiadásában. Az életműkötet címlapján szereplő, korábban nem publikált, Lány görkorcsolyával színes otthonában című fotográfia nyomatát Korniss Péter az ajándékozás bejelentése után szintén a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.
Fotó: Horváth Péter Gyula