Ma ünnepli 90. születésnapját Novák Ferenc, vagy ahogy mindenki ismeri, Tata. A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas koreográfus, okleveles etnográfus nevéhez számos nagyszabású folklór, tánc- és színházi esemény kötődik, egyike azoknak, akik megteremtették a magyar néptánciskolát, valamint a folklór sajátos színházi megjelenítését. Vele készült korábbi interjúnkból idézünk most:
061.hu
“Azt szoktam mondani, hogy egy néprajzosnak legyen vadászszerencséje, anélkül nem megy a dolog.
Nekem az volt a vadászszerencsém, hogy eljutottam Székre már 1958-ban. Akkor kellett eldöntenem az egyetemen, hogy miről írom a szakdolgozatom. Az első öt-hat Széken töltött nap után jöttem rá, hogy egy egészen csodálatos világot találtam.
Szék elzárt falu volt, a 18-19. század fordulóján, a sóbányászat megszűnésével veszített a jelentőségéből. Még egy autóbusz se járt arra, villany se volt itt. Lehet is látni Korniss Péter fotóin, hogy még a hatvanas évek végén is petróleum lámpa égett a széki házakban” – mondta a 061.hu-nak adott interjúban Tata, amikor a Szék táncos hagyományáról szóló előadásáról kérdeztük. Úgy fogalmazott: “életem szerencséje, hogy egy ilyen falut találtam.”
A fáradhatatlan művészt arról is kérdeztük, mitől volt a széki táncélet fejlett és különleges. Novák Ferenc szerint az egész magyar nyelvterületen, az egész Kárpát-medencében talán az egyetlen teljes táncrend volt, amit be is tartottak. “Nem véletlen, hogy amikor a tanítványaim – Foltin Jolán, Stoller Antal, Lelkes Lajos – kitalálták a táncházat 1971-ben, akkor Martin Györggyel konzultáltak. Ők is a Széken látottak hatására találták ki, hogy a széki táncrend legyen az első, mert ez egy tökéletes, ki nem mozdítható táncrend.”
Tatával a tánc társadalmi funkciójának változásáról is beszélgettünk, mint mondta:
“A táncot lehet visszatanítani, a régi szokásrendet és életet nem, Isten őrizz, hogy így legyen, az egy nagyon retrográd világ lenne… Nem lehet rávenni a lányokat, hogy többrétegű szoknyában kapáljanak, amikor farmerban is lehet. A táncot viszont meg lehet tanítani.”
A táncgyűjtés filmen már a húszas évek végén megkezdődött Magyarországon. Ez egyedülálló egész Európában… a hetvenes évek elején egyszerű volt, mert akkor még székieket tudtunk idehívni a táncházba, ahol bemutatták a táncokat. Ma már ez nem lehetséges, de minden táncrend megtanítható a filmek alapján is. Megvan a kultúrája és a módszertana, benne van az oktatási rendszerben. Egy valamirevaló tánckar vezető tökéletesen tudja, hogy kell megtanulni filmről, leírásból, sőt, tulajdonképpen aki egyetemi diplomával rendelkező táncpedagógus, annak tudnia kellene „táncírni” is.”
Arról, mi a véleménye a mai koreográfiákról, Novák Ferenc azt mondta, nagyon sok a tehetséges koreográfus az országban, és az oktatási rendszerünk már a hatvanas évektől hallatlanul erős. De hozzátette, bizonyos általános műveltségbeli hiányok azért vannak. “Egy táncos asszisztensképzőben nagyon erős volt az irodalomtörténet tanítás, a művészettörténet, a zenetörténet, ez ma valahogy nincs meg. Nagyon jóban vagyok a fiatal koreográfusokkal, sőt, sokszor jönnek hozzám tanácsokért. Viszont az általános műveltség elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki táncszínházat csináljon.”
A teljes interjú itt olvasható!
Novák Ferenc Nagyenyeden született 1931. március 27-én. A Bihari János Táncegyüttes alapítója, a Honvéd Együttes tánckarvezetője, majd művészeti igazgatója. A Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál művészeti vezetője, az amszterdami Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője, 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2012 decemberében kilépett a testületből. Legfontosabb kitüntetései: Erkel Ferenc-díj (1975); Munka Érdemrend Arany fokozata (1980); Érdemes művész (1985); Ifjúsági Díj (1987); Magyar Művészetért Díj (1988); Juhász Gyula-díj (1988); Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1991); Kossuth-díj (1993); Magyar Örökség díj (1999); Kölcsey Ferenc Millenniumi-díj (2001); Hazám-díj (2003); Prima-díj (2003); Hevesi Sándor-díj (2003); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005); Jubileum Prima Primissima-díj (2007); A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja (2010); A Nemzet Művésze (2014).
Fotók: Horváth Péter Gyula