A Netflix streaming-szolgáltató műsorkínálatában szeptember közepén jelent meg egy sokak által várva várt dokumentumfilm, melynek címe egyszerűen: Schumacher. A legendás autóversenyző, Michael Schumacher életútját igyekszik felvázolni barátai, csapattársai és vezetői, valamint egykori ellenfelei visszaemlékezései által. A nagy előzetes várakozásnak eleget téve családtagjai is kamera elé álltak. Egységes, komplett alkotás született – természetesen bizonyos hiányérzetekkel kísérve.

UNGER ZSOLT GÉZA – 061.hu

Kezdjük azzal, hogy kiknek nem szól ez a film. Nem szól azoknak, akik a neves sportember jelenlegi állapotáról, gyógyulási esélyeiről és a jövő kimeneteléről kívánnak bővebbet megtudni. A 2013. decemberében síbalesetet szenvedő Schumacher, egyéb információk hiányában, úgy tudjuk, azóta is kómában van, állapota stabil, de a részleteket még az egykori barátok sem ismerik, nemhogy a széles nagyközönség. A filmben ugyan végig nyilatkozik felesége, Corinna, majd az utolsó negyedében fia és lánya is megszólalnak, viszont a múltat idézik fel, a nagyszerű sportembert, a figyelmes apát-férjet, a maximalista profit. A jelenről, pláne a jövőről tapintatosan hallgatnak. Corinna egyszer bizonyos kommunikációra utal egy megjegyzésében, amiből arra lehetne következtetni, hogy javult férje állapota, de a pontos kifejtés hiányában mindenféle következtetés csak nézői spekuláció maradna.    

Azoknak szól a film tehát, akik egy összefoglaló portrét szeretnének látni volt-mostani kedvencükről, a Forma 1 bálványáról, rekordok halmozójáról, a Ferrari-csapat újjáélesztőjéről, no meg Michaelről, a magánemberről, aki a sisakjával együtt mindig a merev profizmusát is levette a versenyek után: focizott a szerelőkkel, bulizott csapattárssal-ellenféllel, és nem utolsó sorban melegszívű férj és családapa volt szerettei körében. A film szinte az egész életutat képes magában foglalni, mindenki Schumijának kiskamasz éveivel kezd, melyet szerencsénkre már VHS-felvételek örökítettek meg. A gokartpályát üzemeltető szülők mellett a későbbi profi hamar megismerkedhetett a pályaversenyzés kezdő lépéseivel. Már akkor kitűnt a többiek közül szorgalmával, maximalizmusával és a felvállalt ügy iránti teljes odaadásával. A kezdeteket a gokartversenyzés jelentette, és mondanunk se kell, a befektetett munka és energia lassacskán meghozta gyümölcsét, Schumacher sorra nyerte meg a korosztályos viadalokat.

Nemsokára (sikerszéria és Formula 3-as diadal után) már a Benetton-istállóban találkozhatunk vele, mert az olasz csapat leigazolta az ismeretlen német ifjoncot. Flavio Briatore zsenijét és jó szemét igazolta nemsokára a hihetetlen tett: 1994-ben és 1995-ben világbajnok lett a már nem annyira ismeretlen titán. Több nagy csapat hívta ezután őt, ő pedig az egyik legnagyobbat, de az éppen gyengélkedő formában lévőt választotta, a nagynevű Ferrarit.

Sok idő, sok küzdelem és még több munka és alázat kellett ahhoz, hogy az 1979-től tartó nagy pauza után 2000-ben újra világelsőségre vezethette a tűzpiros autót, s vele újra a trónra segítette magát és csapatát. A 2000-es évek első fele róla és a Ferrariról szólt, zsinórban öt elsőséggel, amivel 7-re növelte összgyőzelmei számát, rekordot döntve és jócskán feladva a leckét kihívói számára. Végképp beírta magát a Forma 1 nagykönyvébe, majd sikerei csúcsán, 2006-ban vissza is vonult. Pihenni vágyott, de hozzá foghatóan aktív volt ez is, utazott, ejtőernyőzött, számos más sportágat kipróbált. Aztán 2010-ben némileg váratlanul visszatért, a Mercedesnek ajánlotta fel szolgálatait. Valóban ez már a kiteljesedett, s egyúttal lehiggadt sportember választása volt, nem újabb trófeák elérése űzte, vezetni akart és a szakmai tudását átadni, kamatoztatni.

A 2010-13-as időszak egyébként már egy újabb ifjú csúcsidőszaka volt, Sebastian Vettelé, aki nemcsak hasonló gokartos múltjuk miatt tartotta Schumachert példaképének, hanem mindazért amit képviselt addig. A korok változnak, akkor Vettel lett a nyerőember, aki szobájának falát pár esztendeje még éppenséggel Schumacher-poszterekkel tapétázta ki. A pályafutás lecsengeni látszott, de az utazó cirkusz utáni évek nem várt fordulatot hoztak. Baljós előjelek nem voltak, csak egy triviális síbaleset. Az az ember, aki a versenypályán hihetetlen sebességnél bekövetkezett baleseteket úszott meg nagyobb trauma nélkül, most egy téli kirándulás után élet és halál mezsgyéjére került. Immár nyolc éve fekszik kómában és szerettei, orvosai és rajongói közvetlenül segíteni rajta nem tudnak, csak fohászkodhatnak érte, ahogy-amiként tudnak. Mindazonáltal a film nem tesz pontot az életút végére, inkább a felépülés reményébe vetett töretlen hittel zárul, a barátok és főként a családtagok sugallatára.

A portréfilm lineárisan haladva mutatja be a karrier egyes állomásait, melyet archív képkockák, kimerevített fotók és a megszólalók történetei tárnak fel. Érdekes ellentétpárt hordoz magában az egykori futamok akciófilm szerű bemutatása és a megszólalók rezignált emlékezései állóképekkel illusztrálva. Egyszerre mutatják be a nagyszerű sportembert és a néha gyarló magánembert.

Riválisai is mind nyilatkoznak, és még a korábbi kétértelmű versenyszituációk elemzése sem marad el. Szisztematikusan haladunk afelé, hogy a pálya hallgatag zsenijét jobban megismerhessük, kompletté válik az összkép, mely ugyan sohasem lehet tökéletes, de bárki szeme előtt kirajzolódhat a vízió, milyen lehetett Schumacher a valóságban. Megkaptuk hát e versenypályákon kőkemény és fanatikus, a magánéletben viszont kedves és olykor rezervált német legendának teljes portréját. Vajon ő mit szólna az elkészült munkához? Reméljük, hamarosan megtekintheti, s fanyar mosollyal reagálhat rá egy-két keresetlen szóval.

Senna
Schumacher egykori riválisáról már jóval korábban megszületett egy portréfilm: a Senna című film 2010-ben készült el. A szintén katartikus alkotás hasonlóan igaz történetet mesél el Ayrton Sennáról, a legendás brazil versenypilótáról, aki sokak szerint minden idők legjobb autóversenyzője volt, tehát szintúgy szubjektív felhangokat várhatunk tőle. A film tíz évet ölel át, bemutatja Senna viszonylag rövid, de így is grandiózus Forma 1-es karrierjét 1984-től kezdve, amikor – Schumihoz hasonlóan – kiemelkedően tehetséges kezdőként berobbant az F1 világába, egészen az 1994-ben történt tragikus balesetig, amely során életét vesztette. Felvázolja számunkra a versenypályán innen és túl folytatott megfeszített küzdelmét azért, hogy tökéletes pilótává és ezáltal világelsővé válhasson. Itt is sokan vállalták a szereplést, az információk megosztását: a Senna-család és a Forma 1-es vezetőség önzetlen közreműködésével készült a mozifilm, mely akkor a legendás pilóta életéről szóló első hivatalos dokumentumfilm volt, melyet szintén színesít számos, korábban még nem látható archív felvétel, a családi és a csapatok által rendelkezésre bocsátott videótár anyagai nyomán. A két nagy legenda párharcáról még részletesebb képet kaphatunk, ha mindkét filmet megnézzük, de úgy vélem, ezen felül is mindkettő kötelező penzum bármely F1-fanatikus számára.