Interjút adott a Makronómnak Grüner György, az amerikai-magyar fizikus, aki Palkovics László innovációs és technológiai miniszer egyik tanácsadója. Grüner 1981 és 1997 között a világ egyik legtöbbet idézett fizikusa volt. A fizikus-tanácsadó szerint meg kellene végre győzni a magyar tudósokat, hogy az innováció érdekes és értelmes dolog, nem másodrangú tevékenység. Az interjúban Grüner elmondta, az MTA nagy szellemi tőkével rendelkezik, de nem termel elég szellemi tulajdont. Grüner leszögezte, itt az idő, hogy ne csak a pénzt tudásra, hanem a tudást pénzre váltsák a kutatók. Az interjúban kijelentette azt is, hogy nem olyan embernek ismeri Palkovicsot, mint aki megalapozottság nélkül, érzelmi alapon hoz döntéseket.
Grüner nemrégiben lett Palkovics miniszter tanácsadója, innovációval kapcsolatos kérdésekben a világban megszerzett tapasztalatai alapján nyújt segítséget. A fizikus elmondta az interjúban, hogy 1980 előtt még itthon kutatott, ezt követően Kaliforniába tette át székhelyét, ahol huszonöt éven keresztül alapkutatással foglalkozott. A kutatási időszak során megtapasztalta, hogy a tudomány egy „üzlet”, egy kutatócsoport lényegében egy kisvállalkozás, annak megfelelő törvényekkel, mint ahogy egy egyetemi tanárnak is vállalkozónak kéne lennie, ez lenne a leghatékonyabb módszer. A fizikus nyomon követte a tudomány fejlődését, változását, mellyel elmondása szerint mindenkinek lépést kell tartania. Grüner György elmondta az interjúban, hogy
mintegy negyed évszázada megjelent a nanotechnológia, a tudományterület, ami főleg, ahogy nevéből is látni, technológia. Ez azért fontos, mert a gyakorlatban hasznosíthatók az eredményei. A nanotechnológia egy paradigmaváltást is jelentett: a felfedező kutatások mellett megjelent az innováció, mint mozgatóerő. A területnek számos technológiát köszönhetünk, kisvállalatok indultak el, és egyszer csak a szabadalmak írása ugyanolyan fontos lett a tudományban, mint a tudományos publikációk.
A fizikus pedig részt vett ezekben a folyamatokban: startupokat indított, tudományos-technikai vezetőként is számíthattak rá más startupokban, és egyetemi tanár is volt közben. Jelenleg pedig már innovációszakértő, az utóbbi tíz évben több nagyvállalatnak, tőkebefektetőknek és társadalmi szervezeteknek tart előadásokat. Az interjút készítő újságíró megkérdezte, hogy véleménye szerint ebben az időszakban Magyarországon maradva is elérhetett volna ilyen sikert, erre Grüner ezt felelte:
…ezt a pályát az alapkutatásoktól az alkalmazásokon át a tanácsadásig nem futhattam volna be. Remélem, hogy ha valaki ma kezdi a pályáját itthon, akkor már itt is meglesz a lehetősége minderre egy életpályán belül.
Grüner György a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora. Egyetemi tanárként a Los Alamos-i Nemzeti Kutatólaboratóriumban osztályvezető és a UCLA Solid State Science Center igazgatója volt. Emellett több innovatív vállalatot alapított és vezetett. Tudományos munkásságát Alexander von Humboldt- és Guggenheim-díjjal, illetve a világon egyedüliként kétszer is a Világgazdasági Fórum „Technology Pioneer” díjával ismerték el. A „Highly Cited” cím birtokosaként a világ egyik legtöbbet idézett fizikusa. „Én is abban a tudatban voltam, hogy állami pénzből azt kutatok, amit akarok” – mondta korai magyarországi kutatói éveiről korábban a Makronómnak.
A fizikus elmondta, hogy az Egyesült Államokban korábban az egyetem egy elefántcsonttorony volt, ahol tudást termeltek és azt szétosztották a világon ingyen, de az új modell már jóval összetettebb, hiszen megjelent a törekvés arra, hogy a tudásból pénzt csináljanak, ne csak a pénzből tudást. Grüner állítása szerint Amerikában szinte mindenből pénzt akarnak csinálni, és ez igaz az ázsiai országok jó részére, Magyarországon azonban a hangsúly a felfedezéseken, azok publikációkon keresztüli terjesztésén van. Ez az MTA által hangoztatott cél, ennek van presztízse, amin Grüner elmondása alapján változtatni kell:
Pedig hiába fedezünk fel valamit itthon, az arra alapozott innovációt és terméket már többnyire külföldön hozzák létre. Japánban vagy az USA-ban, esetleg Kínában. Ott hasznosítják azokat az ötleteket, amelyeket a világ tudományos folyóirataiban publikálunk.
Egy felelős professzor a diákjainak ezért megtanítja azt is, hogy hogyan kell egy szabadalmat írni vagy vállalkozást alapítani. Ez itthon hiányzik, az innovációt nem oktatják. Lehet, hogy elkelne valamelyik hazai egyetemen egy innovációs tanszék, ahol nemcsak tanítás folyik, hanem az innováció alapkérdéseit is kutatják. Hisz jó tanítás nem képzelhető el jó kutatás nélkül.
Például az MTA jelentős szellemi tőkével rendelkezik. De nem termel elég szellemi tulajdont. E kérdés megoldása szükséges ahhoz, hogy a tudásból pénzt csináljunk. És persze utána a megvédett szellemi tulajdonunkat még hasznosítani is kell. Tovább fejleszteni egy kisvállalatban, vagy más cégekkel együttműködve, esetleg eladni.
A zseni nemcsak az, aki kitalálja, hogy száz év múlva mi lesz hasznos és releváns, hanem az is, aki kitalálja, hogy most mit csináljunk.
Az ötlettől a termékig vezető hosszú lánc finanszírozása először állami, majd később magántőkéből történik, és az út közepén a kettő együtt is működik.
Ha már van egy ötlet, amely potenciálisan érdekes, akkor 2-3 év, amíg az eljut olyan szintre, hogy egy kisvállalatot lehessen alapítani rá. És utána még 2-3 év, hogy a vállalat eljusson egyáltalán oda, hogy a teszteléshez létre tudjon hozni prototípusokat. Ez már öt év.
Sokszor nem a megoldást keressük, hanem arra fókuszálunk, mi miért nem megfelelő. A vitában nem az akció, hanem a reakció dominál. Mindig jó, amikor egy belterjes közeget felráz egy külső behatás.
Az interjú végén pedig optimistán tekint a jövőbe, hiszen bízik a legjobb forgatókönyvben és megoldásban, és úgy gondolja, hogy akkor is menni kell előre, ha valami nem sikerül elsőre.
A teljes interjú elolvasható itt.
Kinga
2019-01-31 at 09:23
Elgondolkodtató és megszívlelendő a professzor felvetése, miszerint előbb szabadalmaztatni kell az ötletet, csak azután publikálni, – ezzel elejét lehet venni, hogy mások hasznositsák a “mi” eredményeinket. És, ami még megszívlelendő, hogy: “csak kiváló kutatásokat szabad támogatni, a középszerűség nem éri meg…” Belegondolva: mennyi de mennyi lehetőséget szalasztottunk/szalasztunk el a szűklátókörűség, az irigység miatt.
(Lásd pl.: a lézerszike esetét.) Itt az ideje a változásnak. Meg kell sokszorozni a szabadalmaztatás költségeinek támogatását, s a részrehajlást szigorúan büntetni kell. Büntetni és nem más, magasabb fizetéssel járó pozícióba helyezni. S ha csak annyit teszünk ezután, hogy komolyan vesszük a professzor javaslatait, és lépésről-lépésre megvalósítjuk azokat – teret engedve a magyar szürkeállomány kiteljesedésének -, már nyert ügyünk van. S elmondhatjuk, hogy nem hiába születtünk magyarnak!
vektortér
2019-01-30 at 18:55
Tehát a tudomány elveivel szemben kell gyakorolni a tudományt… Már a tudósok sem hisznek a tudományban.
Alhonvéd
2019-01-30 at 17:10
1588-ban Charles de L’Écluse (Carolus Clusius) híres holland botanikushoz került a burgonya. A magyarországi botanika első mecénása Batthyány Boldizsár, a tudományszeretete miatt a németújvári és szalónaki uradalmain látta vendégül Carolus Clusiust, ekkor került először a krumpli Magyarországra.[5] Azonban még hosszú ideig tartott mire elterjedt az országban. Az 1800-as évektől kezdtek el komolyabban foglalkozni vele, mivel ingyen osztottak szét vetőgumót és II. József magyar király adókedvezménnyel támogatta a termelőket.[6][7]
A fent idézett példa tipikus ma is. Megy a kutatgatás , kevés meghatározott céllal és valós eredménnyel.
Egy gondolkodó
2019-01-30 at 16:14
Tiszteletre méltó, áldott az a munka /egy ilyen nagy tudású ember/ .mely nemzete javat, segítseget szolgalja
Logikus
2019-01-30 at 15:53
Nagyon jól beszél….