Megdöbbentő állításokat fogalmazott meg Szkok Iván festő- és szobrászművész a magyar képzőművészet helyzetéről és annak kiszolgáltatottságáról a külföldi tőkével szemben a PestiSrácok.hu-nak. A több évtizedes karrierre visszatekintő mesterrel kiállításmegnyitója kapcsán beszélgettünk a Széphárom Közösségi Tér épületében.
Önnek, mint régóta a pályán levő alkotó művésznek biztosan van egy benyomása arról, hogy milyen a képzőművészet megítélése a mai Magyarországon, illetve hogyan változott ez a különböző korszakokon keresztül.
Ezt a kiállítást most, 2019-ben én azért vállaltam el, mert idén van a 20 éves évfordulója, hogy én a Műcsarnok előtt, a Hősök terén tüntettem az országos tárlatokért. Amikor én a tüntetésre elhatároztam magamat, akkor én voltam a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének az elnöke. Bementem az igazgatóhoz, azzal a küldetéssel, hogy megbeszéljem, hogyan bonyolítják le az országos tárlatot. Erre a főigazgató azt mondta, hogy az képtelenség, mert ő már az ESKÜVŐ’ 99 kiállításra eladta az egész Műcsarnokot. Erre azt mondtam: Beke László főigazgató úr! Ha ön ezt meg meri tenni, akkor én ebből egy nagy ribilliót fogok csapni. De őneki ezt meg kellett tennie, mert a német és a különböző tőkések zsebében volt. A művészet és a pénztőke összefonódottsága elkeserítő. Annyira elkeserítő, hogy kitalálták az úgynevezett kurátori rendszert, és ebben a kurátori rendszerben a zsetonok le vannak osztva. Tehát ma, ha én rendeznék egy országos tárlatot, 100 Kossuth-díjas festőből 98 nem merne beadni pályázatot, mert félne, hogy az SZDSZ-irányultságú pénzemberek milyen szemmel nézik ezt. Kétségbeejtő. Tehát ha Magyarországon születne ma egy Beethoven, eszébe sem jutna megírni a szimfóniáit, de ha megírta volna, semmi esélye sem lenne arra, hogy előadják, mert kereshetne előtte egy kurátort, aki őt felkarolja. De a teljesen ismeretlen kurátor nem találja meg a teljesen ismeretlen kis Beethovent, így aztán a szimfónia meg sem íródik.
Tehát a képzőművészet megítélése, illetve annak fejlődése nem a politikától vagy a szociokulturális háttértől függ, hanem a háttérhatalmi erők machinációjától?
Most én így gondolom. Akkora a tájékozatlanság a fejekben, hogy nagyon kicsi ráhatással – főleg pénzzel – lehet motiválni a „kurátori csapatot” arra, hogy partner legyen abban a globális bizniszben, hogy sztároljuk az absztrakt nonfiguratív festőket. Holott az utolsó absztrakt nonfiguratív festő énszerintem meghalt 1970-ben vagy ’80-ban. Mégis, még mindig létezik, mert a tőke nem engedi kifutni a szériát. Ez már a Kádár-korszakban is így volt. Magyar dollármilliók mentek Vietnámba, Kubába, sőt Franciaországba a testvérpártokhoz, hogy megvettünk mondjuk egy Pierre Székely-művet, megvettünk egy Vasarely-művet, megvettünk egy Amerigo Tot-művet. Erről konkrét adataim vannak. Amerigo Totnak biztosan volt egy zsebszerződése Ortutay Gyulával. Amerigo Tot megígérte, hogy ő visszaoszt 5 milliót mondjuk Kubába, Vietnámba, ahova kell. Ma én nem látom át ezt a globális szervezettséget, mert ugye a migrációs válságban azt sem látom pontosan, hogy mi Soros koncepciója. Nagyszerű magyar közgazdászok erre azt mondják, hogy the business is the business for the business. Tehát Soros nem tud más ésszel gondolkodni, csak az üzletember eszével, tehát a Soros-birodalom Soros Györgyöt már túlnőtte. A birodalomnak már birodalmi érdekei vannak, a pénzhatalom jegyében, és a pénzhatalmat szorozni, duplázni, triplázni. Ha meghal, akkor is fog működni a Soros-birodalom, tőle függetlenül. Az én festői meglátásom erről az, hogy a globális világban a globális pénztőke lenyúlja a nemzeti gazdaságokat. Már nem szabad azt hinni, hogy a német gyáripar német kézben van. Az már tőzsdén van, és már lehet, hogy a főrészvényes a Soros-birodalom. Tehát a Soros-birodalomnak az az érdeke, hogy márpedig migráció legyen, kihasználva a demográfiai vákuumot, mivel a német és skandináv nők nem szülnek gyerekeket. A globális tőkének növekednie kell.
Ez hajtja tehát a migrációt is? A globális vagyontömegek szaporulati kényszere?
Igen, ez is segíti.
Ezekből kifolyólag beszélhetünk válságról a képzőművészet utánpótlásában?
Az elmúlt 30 évben, mivel nem volt országos tárlat, a magyar képzőművészet teljesen annullálta magát. Tud Ön nekem mondani három olyan kortárs festőművészt, akit három másik ember is ismer itt, Budapesten? Ha igen, akkor én tévedek. Mi úgy mentünk el a Műcsarnokba, hogy néztük, hogy most Barcsay, Bernáth Aurél mit állítanak ki. Őket a Műcsarnok országos tárlatai tették híressé, egyik napról a másikra. Érdekes, a magyar zenei élet teljesen más, mint a képzőművészeti élet. Hogy létezik, hogy a Művészetek Palotájában a Bartók-terem virágzik, a Műcsarnok pedig nem?
Mi lehet a megoldása a magyar művészet válságának?
Konspirációs okokból nem mondom a nevét, de egy nagyszerű lelkiismeret és egy nagyszerű művész írt egy levelet a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) arról, hogy a Műcsarnoknak vissza kell adni a rangját azzal, hogy megrendezik az országos tárlatokat, mivel a példa szüli meg a tehetséget. Ha nincs a tehetség előtt példa, perspektíva, a tehetség elsikkad és elmegy más területre. Az országos tárlatok úgy fontosak, mint az úszóbajnokságok. Fontos, hogy a fiatalok beleugorjanak a medencébe és stopperre ússzanak. Hol lenne az evezős sport, ha nem lenne évente bajnokság? Sehol. Nem lenne Hosszú Katinkánk, ha nem lenne a medencében víz. Az MMA annyira elöregedett és önérzet nélküli – egy-két tagot kivéve -, hogy ott megújulás el nem képzelhető. Erre a válasz: Magyarországon, Budapesten, a Műcsarnokban, évente, nyílt beadással, azonban rendezetten szervezzék meg az országos tárlatot.
salamander
2019-04-13 at 15:01
Egyeteértek Szkok Ivánnal. Azzal a pici kiegészítéssel, hogy Ő is a progresszívek között volt. Segített szétverni a jókat, hogy a szarságait kiállíthassa. Aztán őt is ejtették, mert már nincs rá sem szükség. Most meg besír, hogy milyen rossz minden. Az a helyzet, hogy a képzőművészek között nincs összetartás, a területen nincs pénz (csak külföldi), nincs tehetségkutatás. Aki meg akar élni vagy külföldre megy vagy hozzácsapódik valamilyen SZDSZ-es csapathoz.
Gijutsushi
2019-04-13 at 13:27
Az absztrakt nonfiguratív festészetet azok találták ki, akik nem tudtak, vagy lusták voltak normális képeket festeni.
A szabad verset azok, akik nem tudtak rímekben, időmértékben vagy hangsúlyosan verset írni.
A rap-et azok, akik nem tudtak énekelni.
A Bauhaus-t azok, akik nem tudtak normálisan kinéző épületeket tervezni.
És ezeket egy dolog köti össze: az exhibicionizmus – érvényesülni tehetség nélkül is.
Naprózsa
2019-04-12 at 14:07
Egy társaságban töprengtünk, hogy miért tartanak művészetnek olyan mázolmányokat, amilyeneket a gyerekek sem festenek már az óvodában sem? Egyikünk rávágta: “Ez nem művészet, ez pénzmosás!”
Valóban. Sok ilyen “művész” akik egy bizonyos, az üzletetelésben tehetséges, de művészetben feltűnően tehetségtelen népcsoportba tartoznak, (akiknek nincs is önálló történelmi építészetük se, ami templomépítő stílusok van, azt is mi Magyarországon találtuk ki nekik) sztárolt “alkotó” rápingál egy jó nagy vászonra két vastag ecsetvonást, és máris felértékelik a barátaik százezer dollárokra.
Na így kell pénzt csinálni a semmiből.
Úgyhogy minek kell nekünk többieknek évekig tanulni, gyakorolni, szponzort keresni?
Csak jó helyre kell születni és ennyi.
VAM
2019-04-12 at 16:37
Így igaz kedves “Naprózsa”! Kényük kedvük szerint lesz a ronda szép, divatos, a buta lesz az okos stb.
Benedek Károly
2019-04-12 at 23:51
Valahogy Csontváry nem töprengett ezen. Dolgozott.
Igaz, egy szatócs aztán vérig gazdagodott belőle.
De amiről itt szó van, az nem az üzleti a megélhetési
része, hanem a művészet maga, a művész megnyilvánulási,
bemutatkozási lehetősége.
Csakhogy bizony igaz, hogy az értékteremtés nem szempont azoknál,
akik a markukban tartják a világot, s benne a művészetet.
Lásd, a Nemzeti Operát, a színházakat, a könyvkiadást…
Nem beszélt a levegőbe Landeszmann, amikor azt mondta, hogy “ha a magyar kultúrából kivonjuk a zsidó kultúrát, akkor nem marad más, csak fütyülős barack és bő gatya”. (Aztán kirugdalták a velebeliek az országból, és jó ideig
egy szállodában volt portás).
De kimondta a szándékot, hogy bizonyos erők milyen sorsot szánnak nekünk:
a legtámogatottabb a népzene, népdal, néptánc hagyományőrzés.
A MAGYAR NEMZETI MAGASKULTÚRA NEM KAPJA MEG EZT A KIEMELT TÁMOGATÁST.
Világzene, neoprimitív képző”művészet”, “alternatív” gányolások zenében,
képben, hangban, színházban, építészetben… mindenütt.
Vagyis: a magyarnak kisebbségi szubkulturális létet szánnak.
A magaskultúra támogaátsa pedig globalista és nem értékteremtés centrikus.
Gáspár Anett
2019-04-12 at 23:58
“Egy társaságban töprengtünk, hogy miért tartanak művészetnek olyan mázolmányokat, amilyeneket a gyerekek sem festenek már ”
Mert mindent lerothasztanak a “Való Világ” szintre!!!!
Szkok Ivánnak
2019-04-12 at 14:05
Szkok – javítani akaró – szándéka, meggyőződése téved : a tehetséget nem az országos tárlatok szülik.
A tehetséget a genetika titka szüli – így volt ez emberemlékezet óta…
Negyven éven keresztül rendezték az országos tárlatokat – a kiállított anyag mégis elsősorban az aktuálpolitikát és a belterjes, un. “szakmai” érdekeket kiszolgáló kurzusszemlélet, ill. a “művészeti írónak”, “kritikusnak” való megfelelési vágy kitermelte művek presztízsfóruma volt.
A liberális szemlélet létrehozta, a “sokszínűség” jegyében zsűrizett, kiállított anyag, de a művészetkritika (máig) liberális szemlélete sem segítette az eligazodást, csak fokozta a szemléleti zavart. Példát bármire és annak az ellenkezőjére is szolgáltatott – így nem az eligazodást szolgálták, hiszen csak stílusok, a szemléletek káosza született az országos kiállításokon. Ebben a káoszban ugyan bárki megtalálhatta a kedvére valót, de az eligazodást – a legitimált művészi minőség, a tehetség érvényre juttatásának meghatározó ügyét – aligha segíthették….
Hogy kinek a munkája kapott hangsúlyt, melyik teremben és hol lesz a kiállításon, azt szintén kollegiális hatalmi harc, és a “gyűjtői” hiúság motiválta érdek összefonódások befolyásolták – ilyen körülmények közt a tehetségnek vajmi kevés szemléletformáló szerepe lehetett…
Az egyéni karriervágy, a “szakmának” való megfelelés kényszere – a “szakma” jelöl állami díjra – teszi ma is a belterjessé “szakma” életét, működését.
Szkoknak abban kétségkívül igazsága van, hogy képzőművészet – a társadalmilag legitimált művészi értékrendje (!)- sajnos valóban a haszonérdekeltségű magyar és nemzetközi tőke kezében van.
A művészetellenes, mert profitérdekeknek kiszolgáltatott képzőművészet valóban igen nehéz helyzetbe került:a megélhetési kényszer szülte iparosszemlélet gátlástalansága,a hitelesen értékelő, értékközpontú művészetkritika hiánya, szemléleti kuszaság a művészet iránti érdeklődést a minimumra csökkentette – ennek a helyzetnek a megváltoztatásához,
a tehetség érvényre juttatásához
az országos kiállítások csak akkor járulhatnak hozzá, ha a meghatározó körülmények is változnak.
A jelen körülmények közt azonban aligha tölthetik be az országos tárlatok a Szkok által ígért, kívánt szerepet – a tehetséget helyzetbe hozó, a magyar művészet ügyét szolgáló funkciót.
Benedek Károly
2019-04-12 at 23:43
” a tehetséget nem az országos tárlatok szülik.”
Könyörgöm már!?
A tárlatok felvonultatják a tehetségeket. Hogy kik a legnagyobbak,
az közben, vagy később derül ki.
De ha lehetőséget sem kapnak, akkor soha.
Ócska, liberális lózung, hogy “előbb mutassák fel a zsenik a fiókban
rejtegetett drámáikat, regényeiket, költeményeiket, szobraikat, festményeiket stb.”.
Akit nem hoznak helyzetbe, az nem tud megmutatkozni.
A “szakma” pedig nem az, aki kurátor.
A szakma dolgozik! (bszátok meg!)
Gáspár Anett
2019-04-13 at 00:07
Jut eszembe Gárdonyi Ida regénye.
Na, az volt az az idő…
(Szkok Iván nyilatkozathoz)
2019-04-17 at 03:16
Kiegészítésül, röviden. Szkok Ivánnal abban nem értek egyet, hogy mennyiben segíthet fiatal tehetséget az országos kiállítás – amely igényes válogatás mellett sem állhat kizárólag kiemelkedő, példaértékű, meghatározó művekből.A tájékozódás tehát nem egyszerű. Másban sem értek vele egyet: a tehetséget az elhivatottság sodorja a pálya felé, tehát a művészetet látja a perspektívának – mi más tarthatná egy ilyen kátyús, nehezen járható úton?!
Meglepne, ha Őt más szándék hozta volna “pályára”…
Az egyéni meggyőződés, a különböző művészi törekvéseket képviselő és szenvedélyesen vállalt meggyőződés, a művészi szemléletek eltéréséből adódó vita, pártos szemlélet nyilvánossághoz segíthet jó műveket – ez önmagában még se nem káros, se nem anomália, amint a szándék sem, ami hittel segíteni kívánja azt, amit értéknek tart.
Szőke ciklon
2019-04-12 at 09:40
” … hogy az SZDSZ-irányultságú pénzemberek..” Ugyan miért mond “SZDSZ-irányultságú”-t, miért nem meri kimondani, hogy “lipótvárosi zsidó”? És miért csak a saját területén látja a leosztott zsetonokat. A humán ágazatokban, és ott ahol nem kell megizzadni a “munkában” ez megy! Ők vannak az igazgatóságokban, felügyelő bizottságokban, kuratóriumokban, alapitványokban. Sokuknak két-három ilyen jól jövedelmező megbízás is jut. Emberek milliói érzik ezt, csak nem rendelkeznek kellő információkkal. Miért nem hozzák az emberek tudomására azok, akik tudják ezt? Persze, ők is félnek, hogy még a morzsából sem jut nekik. Nagytakarításra lenne szükség ebben az országban!
Karácsony Márta
2019-04-12 at 13:20
De nem is akármilyenre… de hogyan, mikor a nulla tolerancia nem csak a holokausztra vonatkozik… Sőt, még meg is szigoritotta a kormány nem olyan régen.. A jobbikot -nem tartom őket amúgy semmire sem – de nem kéne napi 24 órában antiszemitázni meg nácizni a Fidesz részéről, mert ez kontraproduktiv lehet..De hiányzik Csurka István a maga bátor kiállásával és majdnem tökéletes politikai korrajzával.
Vinczer S.Péter
2019-04-12 at 16:29
Egyezek önnel, de akkor ha egy tehetségtelen kurátort, vagy bármilyen pozícióból menesztenének, akkor mindjárt zsidóüldözést kiáltanak. Ilyen esetben a szép magyar nevek mögül védekezésül előveszi a származását…
A nomenklatura embereitől nehéz lesz megszabadulni, Orbán a bírókat megpróbálta nyugdíjazni…nem felelősségre vonni, csak megszabadulni tőlük….
Gáspár Anett
2019-04-12 at 23:39
Ugyan!
Azok már rég nyugdíjban. Az utódaik, a tanítványaik “tudják a dolgukat”.
Gáspár Anett
2019-04-11 at 22:20
Iván!
Fogjanak össze százan!
Ha nem engedik be Önöket a Műcsarnokba, akkor állítsanak ki a Hősök terén, szégyen szemre, pavilonokban!
És akkor m együnk sokan tüntetni!
Mert még mindig kitartóan várjuk “2018 őszét”. Egyelőre helyette kaptunk a föld alá egy betonbunkert Trianon-emlékmű gyanánt…
Benedek Károly
2019-04-11 at 22:14
“Tud ön nekem mondani három olyan kortárs festőművészt, akit három másik ember is ismer itt Budapesten? Ha igen, akkor én tévedek.”
Én tudok: Baky Péter. Az egyik legkiválóbb festőnk.
http://www.kaposart.hu/images/stories/kaposarttagok/bakypeter01.jpg
Benedek Károly
2019-04-11 at 22:15
De ilyen is volt tavaly!
https://palankhir.hu/2018/08/15/25-ev-50-kepzomuvesz-99-alkotas-cimu-kiallitas-nyilik-a-tornyai-janos-muzeumban/
Benedek Károly
2019-04-11 at 22:07
” kitalálták az úgynevezett kurátori rendszert és ebben a kurátori rendszerben a zsetonok le vannak osztva. ”
Márpedig ezt a rendszert Fekete György, az Antall-kormány kulturális államtitkára hozta létre, alakította ki, szervezte meg. Emlékszem, hogy akkor egy interjúban kijelentette, hogy most már “mossa kezeit”, megvan a kulturális alap, kinevezték a kurátorokat (100% a Kádár-éra apparatcsikjai), tessék pályázni.
Aztán a klf. kuratóriumokban körforgásszerűen váltották egymást ugyanazoknak a lobbiknak a küldöttei, megvolt, hogy ki kiknek az embere, megvolt, hogy kik kapnak támogatást. Volt olyan, hogy az egyik kitűnő pályázatot mindegyik
kurátor támogatta, csak éppen az nem, akinek kőkeményen a szakmájába vágott. Kurátor társai közül az egyik elárulta, hogy ők döbbentek meg legjobban,
hogy éppen a szakember söpri le, nyilvánvalóan féltékenységből.
Azt is meg lehet nézni, hogy kik irányítják a Makovecz Akadémiát, kik a kulcsemberek és mi folyik ott. Féldilettáns rendezvények, belterjes dagasztás… Amikor megtudtam, hogy Fekete György kapta meg az intézményt,
tudtam, hogy Makovecz már tehetetlen. Foroghat a sírjában. 🙁
kerekferke
2019-04-12 at 23:53
“Márpedig ezt a rendszert Fekete György, az Antall-kormány kulturális államtitkára hozta létre, alakította ki, szervezte meg. ”
A mai ismereteink szerint tudjuk, hogy Antall paktumot kötött az SZDSZ-szel