Kedves meghívásnak tettünk eleget a PestiSrácok.hu képviseletében Huth Gergely főszerkesztő és jómagam, amikor elfogadtuk Nagy J. Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnökének invitálását Nagyváradra, a Lórántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központba egy előadásra és filmvetítésre.
Mindig is vágytam a Körös-parti ősi magyar város megtekintésére, levegőt szívni ott, ahol a katolikus püspöki palotában Vitéz János reneszánsz főpap, váradi püspökként (1465–1472) írta meg a Leveleskönyvét, az első humanista opust, amelyben szembe fordult a középkort őrző maradi hazai latinsággal.
Vitéz János volt az, aki pap létére harcolt Hunyadi János kormányzó mellett a keresztény hadak élén a törökök ellen a második Rigómezei (ma Koszovó) ütközetben (1448), és ő volt az, aki későbbiekben a legfőbb támogatója volt a török elleni harcnak, mert elsőként felismerte, hogy az iszlám az, amely Krisztus vallását el akarja törölni a Föld színéről, miközben Európa alszik, a magyar meg harcol. Nem ismerős? Mintha megint megismétlődne ez a folyamat. Európa megint alszik, a magyarok megint gátat szabnak, ellenállnak, hogy a muszlim vallású migránsok milliói ne özönöljék el Magyarországot és Európát. Európa most kezdi feladni a keresztény gyökereit, az európai civilizációt, az európaiságát. Elnézést egy kis történelemért, de ez jutott eszembe Nagyváradon.
Aztán eszembe jutott Ady, akinek költészetét a múlt század elején meghatározta ennek a csodás városnak a kultúrája, magyarsága, a Körös, akár mint a Szajna Párizsban, és meghatározta Nagyvárad szecessziós építészetének különleges világa. Ez is hathatott Adyra, a Holnap városa. Nem tudhatta, hogy az a holnap nem következett be. Huth Gergővel az előadások és filmvetítés másnapján első dolgunk volt, hogy megkeressük Ady Endre kedvenc kávéházát. Ide is el akartunk jutni. Furcsán szomorúan ültünk a kerti széken, ittuk a kapucsínót ebben a számunkra történelmileg szeretett, nagyon ismerős és mégis idegen városban. Fejünk felett egy márványtábla hirdette:
Ebben, a Sztarill F. építész tervei alapján 1902-ben épített palotában működött Ady Endre kedvelt váradi kávéháza, az EMKE. Itt ismerte meg halhatatlan múzsáját, Lédát (Brüll Adélt – a szerk.), és ugyanitt alakult meg 1908-ban A Holnap Irodalmi Társaság.
Furcsa volt látni az emléktábla felállításának dátumát: 2007. november 22. El kellett tehát telnie több mint száz évnek, hogy emlékeztessék a kávéházba érkezőket, hogy a magyar (és a világ)irodalom egyik legnagyobb költője itt bontogatta szárnyait, itt fordultak meg a Holnap tagjai közül nagy magyar írók, költők, festők, zenészek, színészek közül többek között Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Gulácsy Lajos, Juhász Gyula, Lengyel Menyhért és Reinitz Béla. A szemközti Szent László téren – ma Unirii tér – alig utal valami a nagyívű magyar kultúrára, Nagyvárad híres színházára. Az 1903-ban épült klasszicista színház, amelyet Szigligeti Edéről neveztek el, most Állami Színház. Számunkra ismeretlen román szobrok díszítik a teret. Pedig ez a magyar kultúra jótékony hatással is lehetne a román kultúrára.
Mindenesetre Ady költeményének néhány sora, a Vallomás is jelzi Nagyvárad akkori jelentőségét:
Oh, Nagyvárad, még megíratlan, talán soha meg sem írható regényem édes, régi városa, te kis Magyarország! Tőled követelem vissza az ifjúságomat, tőled várom a talán-talán föltámadásomat, ezennel, talán utoljára, szerelmet vallok neked!
Ady ezt a verset Nagyváradon 1910. december 25-én írta.
De hát olvasóink arra is kíváncsiak, hogy miért is jöttünk Huthtal Nagyváradra? Folytattuk azt a körutunkat, amelyet Erdélyben és számos magyar településen teszünk: visszük a PestiSrácok.hu, az egykori Pesti TV, a PS TV közös szellemiségét, alkotásait, amelynek lényege, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra, a több mint ezer éves történelem, a hagyomány, a keresztény, konzervatív politikai közösség eggyé tesz bennünket; ha egyetértünk ebben, mindig összehozza a nemzetet.
Akkor látogatásunk céljáról. Nagyváradra elvittük A halál népbiztosa című filmünket, amely az 1919-es véres kommünről szól, Kun Béla, Szamuely Tibor, Lukács György és a Lenin-fiúk vérengzéseiről, Károlyi Mihály hazaárulásáról, amely nagyban hozzájárult a trianoni békeparancs mértéktelen országrablásához. Aztán elhoztuk könyvemet a rendszerváltás óta (1990) zajló médiaháborúról, amelynek címe: Túléltem, mások belehaltak.
De mielőtt bármit mondanék, idézzük meg Nagyvárad egyetlen magyar nyelvű újságját, a Bihari Naplót, hogyan láttak bennünket vendéglátóink. János Piroska újságíró ezt írta:
Stefka István újságíró, a PestiSrácok tiszteletbeli főszerkesztője és Huth Gergely, a PestiSrácok főszerkesztője volt a meghívottja a Polgári Esték előadássorozat legutóbbi alkalmának. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében megtartott szombati eseményen a Táncsics Mihály-díjas újságíró Túléltem, mások belehaltak című kötetét, illetve A halál népbiztosa című filmet mutatták be, melynek Stefka István kreatív producere, Huth Gergely pedig producer-narrációs társrendezője. Elöljáróban Stefka István felidézte, hogyan alakult ki a munkakapcsolat közte és Huth Gergely között: mindketten a Napi Magyarországnál, majd a Magyar Nemzetnél dolgoztak, ezt követően Stefka István a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként meghívta Huth Gergelyt főszerkesztő-helyettesnek. Később a Huth által alapított PestiSrácokhoz került. A márciusban megjelent kötet kapcsán kiemelte, az voltaképpen „arról a politikai harcról, háborúról szól, ami 32 éve folyik a rendszerváltás óta”, szerinte ugyanis a 90-es években tapasztalt várakozásokkal ellentétben nem szabadultak meg teljesen az elmúlt rendszertől. „Ez az első olyan könyv, amely a jobboldali, nemzeti gondolkodás szempontjából vizsgálja a médiaháború történetét. 1990-ben a magyar sajtó 98 százaléka a kommunisták és a liberálisok kezében volt. Egyetlen újság volt, amely megjelent halványan, az Új Magyarország, de igazából nem töltötte be a szerepét, és a Pesti Hírlap sem volt átütő. Az összes többi napilap – a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, de akkoriban még a Magyar Nemzet is – jelentős szerepet töltöttek be abban, hogy megbuktatták az első, szabadon választott kormányt, az Antall-kormányt. Nem véletlen, hogy olyan befolyást gyakoroltak az emberekre a sajtón keresztül, hogy 1994-ben visszaszavazták Horn Gyulát. Miután a sajtó 98 százaléka az övéké volt, néhány, száz körüli újságíró a Magyar Televízióból és a sajtóból megpróbáltuk a valóságot bemutatni, ami médiaháborúvá fejlődött”
– fogalmazott.
Huth Gergely párhuzamot vont a rendszerváltás utáni Magyarország és Románia között. Szerinte a forradalom és az első szabad választás után ugyanazt a csalódást kellett megélni a két országban, hogy „ellopták a győzelmet, letörték az eufóriát, az elvtársak átmentették magukat”. „Elvették a sajtószabadságot, a demokráciát és harminc éven keresztül ott tapostak belénk, ahol tudtak, főleg az első húsz évben” – fogalmazott, rámutatva: a posztkommunizmus korszakának nem lehetett egyetlen csapással véget vetni. „Ez az egész könyv a továbbélő kommunisták ármánykodásairól, gáncsvetéseiről szól” – jegyezte meg, felidézve a továbbiakban Stefka István munkásságát, aki a 70–80-as években az egyik legnépszerűbb rádiós riporter volt, aki bár nagypolitikával nem foglalkozhatott, de az emberek problémáival, szociális kérdésekkel igen, a rendszerváltás után pedig a konzervatív oldalt választotta. A könyvbemutató után bemutatták a Stefka István kreatív producersége és Huth Gergely producer-narrációs társrendezése alatt létrehozott dokumentum-játékfilmet, A halál népbiztosa című alkotást, amely Szamuely Tibort középpontba állítva mutatja be a tanácsköztársaság idején a Lenin-fiúk által elkövetett borzalmakat. A filmben rövid ideig Nagyvárad is szerepet kap, ugyanis Kun Béla és Szamuely Tibor is a Körös-parti városban volt átmenetileg újságíró.
Így látták tehát szereplésünket a nagyváradiak. A telt házas közönség kérdéseikkel is bizonyította, hogy tisztában van az erdélyi magyarság helyzetével. Legnagyobb problémának azt tartották, hogy fogyóban a magyar, és Romániában a magyar érdekek érvényesítését éppen a széthúzás akadályozza. Bár sokat segít a magyar kormány a Székelyföldön kívül a Partiumban is, támogatják a vállalkozásokat, az oktatást, a kultúrát, épülnek magyar bölcsődék, óvodák, iskolák, közösségi, hagyományőrző központok. A keresztény egyházak is jelentős támogatást kapnak régészeti feltárásokhoz az Árpád-korban vagy később épült templomaikhoz. Az utóbbi idők legnagyobb segítsége a nagyváradi katolikus püspöki palota felújításához érkezett, több mint két milliárd forint Magyarországról. Tehát a magyar nemzet részeinek érzik magukat, de félnek a magyar identitástudat gyengülésétől és attól, hogy lassan minden elrománosodik. Az előadásunk helyszínén, az olaszi református templom melletti utca becsületes neve Ezredévi emléktér volt, ma Libertatii – panaszolta a hallgatóság közül egy asszonyka.
Az előadás után körbevettek minket a nagyváradiak és csak kérdeztek, kérdeztek, és hosszan beszélgettünk. Éreztük a felénk áradó szeretetet. Ez a levél is sokat mondó, amit Megyeri Ferenc írt:
Tisztelt Stefka István és Huth Gergely urak!
Az eddig hamisan propagált történelmi eseményekkel szemben nagy élményt jelentett az Önök által, előadás és filmvetítés segítségével a történtek valósághoz hű ismertetése.
Hálás köszönettel és tisztelettel a nagyrabecsült Előadóknak,
Megyeri Ferenc
Még egyszer köszönjük a nagyváradiaknak a szíves vendéglátást, fogadtatást. A személyes találkozás mindennél többet jelent. Valljuk, hogy minél többet el kell mennünk magyar testvéreinkhez, mert csak így ismerjük meg gondjaikat, örömeiket. Most Erdélyben jártunk, a csaknem ezer éves Szent László városában. Mielőtt elköszöntünk volna partiumi barátainktól, a Garasos hídon átmenve betértünk a Fő utcán található Tiltott Csíki Söröző & Étterembe. Nem lehetett ellenállni az erdélyi ízeknek. Csak ajánlani tudjuk a sok finomság mellett a tárkonyos szűzpityókalevest és a csülköt „góbé módra”. Persze nem lehet elmenni szó nélkül a csíkiek kézműves sörei mellett sem. Igen. Nagyvárad Erdély kapuja. Az út tovább Székelyföldre vezet.
Solaris
2022-12-02 at 10:17
Kedves Orientál!
Köszönöm, hogy hiányoltál, de nem tudom kommentálni
a cikket amit el sem olvasok.
Sajnos egyre több ilyen van, nézd el nekem.
Gerit egyszer meghallgattam személyesen, Csintalan
elvtárs bocs, de nem érdekel.
Egy komcsitakarításra bármikor meghívhatsz, csak ne
lepődj meg ha nyílnak egyszer a besúgóakták.
De ezt majd elintézed, ugye!
Orientál
2022-11-29 at 17:52
Siolaros ISMÉT A SZARDARAB MENTALITÁSODAT SZÖVEGELTED IDE MERT AKKOR AMIKOR Csintalan KOMCSI ELVTÁRSADDAL KAPCSOLATOS CIKK MEGJELENT ITT A PS-EN AKKOR AZ ÍRÁS ALÁ NEM IRKÁLTAD HOGY A LÁNYA NEM AZ A GAZEMBER MINT Ő A BALLIBERÁLIS Csintalanotok. Ebből is látszik hogy kétszínű vagy.
Hesslerezredes
2022-11-28 at 10:55
gyozo2018
2022-11-28 at 10:25
Könyörgöm ez hogy jött le így önnek????
Milyen logika mentén?????
gyozo2018
2022-11-28 at 10:25
Hesslerezredes
2022-11-28 at 10:18
Nagyon szeretnétek, ha beugranánk a háborús
uszításaitoknak, hogy aztán a maradék Magyarországot
is feldarabolhassátok.
Tetű MIHAM nyilasbolsi.
Hesslerezredes
2022-11-28 at 10:18
Egyébként jobb, ha tudomásul vesszük, hogy Trianonn (és Párizs) ebben az országban a túlnyomó többséget nem érdekli és ugyanez a túlnyomó többség már régesrégen lemondott az elcsatolt területekről és a kisujját nem hajlandó értük mozdítani.
Úgyhogy vagy lépünk a békék területi rendelkezéseinek módosítására persze békés eszközökkel, vagy ne hőbörögjön senki Nagy-Magyarország térképpel, Orbán sem!!
Netta
2022-11-28 at 09:54
Solaris 2022-1!
Ha a “komcsi besúgó” gyereke nem komcsi és nem besúgó, de tevékeny hazafi, akkor a “komcsi besúgás” nem az ő múltja.
Witness of History
2022-11-28 at 09:51
Vagy nem kellett volna Ady-ra hivatkozni, vagy pontosan hivatkozni: ahogy lejjebb mások – helyesen – írták: Ady Pece-parti Párizsról írt – és ebben maga a Pece szó hangzik megvetően (rímel a pecér, pecek, szavakra, amelyek nem csengenek jól a magyar fülnek).
mzsmnb
2022-11-28 at 09:19
Vitéz idejében valóban volt püspöke Nagyváradnak, sőt, valószínűleg a püspök is valamilyen palotában lakott. De a mostani püspöki palotát (mellesleg gyönyörű barokk épület) tudtommal Mária Terézia idején építették, nagyjából a székesegyházzal egy időben. Csak a rend kedvéért … 🙂
Solaris
2022-11-28 at 08:23
Szia Geri,
Ha nem tudnád a fotón melletted mosolyog egy ócska komcsi
besúgó gyermeke.Ha a név érdekel privátban megírom.
Kicsi a világ, heló.
Lehet törölni illetve megharagudni.
Ha pesten tartanál “közönségtalálkozót” elmegyek,
szerintem szomjazol az újdonságokra.
Vagy nem….
Antónia
2022-11-28 at 07:56
Ady nem Körös parti Párizsról írt, hanem -cinizmusára jellemzően az alliteráló- Pece parti Párizsról, a városnál húzódó Pece patakra utalva vele.
Alliterál
2022-11-28 at 07:25
“Pece parti Párizs.” (Ady)